Planicai látogatásunk alkalmával Vörös Virág és Vasja Bajc mellett Molnár László technikai vezetővel is hosszabban beszélgettünk. Természetesen a fő téma Vörös Virág és Molnár Flórián szereplése és a csapat jelenlegi helyzete volt, de emellett szóba került sok minden más is a síugrás világával kapcsolatban.

Nemigen tudjuk mással kezdeni, mint hogy a Magyar Sí Síszövetségen belüli bizonytalan helyzet mennyiben befolyásolja a munkát? Mennyivel állunk hátrébb, mint ahol lehetnénk?

Sajnos tavasz óta tart a bizonytalanság, így pedig nagyon nehéz előre tervezni. Eddig alapszinten elműködtünk, egy versenyre felkészültünk, talán elmondhatjuk, hogy még jól is szerepeltünk, ahhoz képest, hogy mennyit tudtunk ugrani, de állhatnánk sokkal jobban is. Vasja Bajcnak a mai napig nincs aláírt szerződése, ez is nehezíti a dolgokat, részéről tulajdonképpen egy gesztus, hogy most velünk van. Április óta az ő programja alapján készülünk, ennek egyébként lassan látszik is az eredménye, Flórián kimondottan nagyot fejlődött, Virág pedig túl van egy sérülés utáni nehéz szezonon és feljebb tudott lépni a nagysáncra.

Egyébként mi még egész jó helyzetben vagyunk, mondjuk az alpesi sízőkhöz képest, de nálunk is világbajnoki év van, a szezon két kulcseseménye a seefeldi Északisí VB és a junior VB Lahtiban. Főleg az utóbbin lenne nagyon fontos, hogy ott tudjunk lenni, ugyanis innen lehet kvalifikálni a 2020-as ifjúsági olimpiára, ahol Flórián, ha a jelenlegi ütemben fejlődik, akár komoly eredményre is képes lehet. Ezt a lehetőséget elveszítenénk, ha nem tudnánk kimenni.

A Magyar Sí Szövetség elnökségén belüli viharos helyzetről bővebben augusztusi írásunkban, illetve a Hosszabbítás.hu cikkében olvashattok.

Vasja Bajctól úgy tudjuk, hogy Flórián versenyezne Amerikában is.

Legalábbis ez a tervünk, azonban ennek vannak pénzügyi feltételei is. Flóriánnak minél előbb meg kellene, hogy legyen a pontszerzés a FIS-kupában, ez pedig Európán belüli versenyeken sokkal nehezebb. Rasnovban 82 ugróból 41. lett, ami egy remek eredmény, pláne annak fényében, hogy mennyit tudtunk a nyáron készülni. De kellene a pont, hiszen ezzel egyrészt spórolnánk is, másrészt a szponzoroknak is vonzóbb, ha egy magasabb kategóriában szerepelünk.

Ilyen szempontból Flóriánnak valamivel nehezebb dolga van, mint Virágnak, hiszen a férfi mezőny általában jóval népesebb…

Igen, a női mezőny még mindig viszonylag fiatal. Hozzáteszem, hogy amikor Virág megszerezte a pontjait és kvalifikálta magát a Világkupára, akkor nagyon jó formában volt, hiszen megnyerte az Alpencupot, legyőzve a nagy nemzetek ugróit. Az akkori ellenfelek közül többen, például Lisa Eder vagy Jerneja Brecl azóta elcsíptek már VK-pontot is. Nos, akkor Virág őket könnyedén verte, csak aztán sajnos megsérült, előbb a keresztszalagja majd a bokája. Idén lehet egy jó szezonja, talán elcsíphet egy-két VK-pontot is, mondjuk valamelyik nagysáncos versenyen.

Az neki jobban kedvez?

Ha nem is feltétlenül, de eddig azt láttunk, hogy a nagysáncon kevesebben indultak. Volt a nyáron olyan GP-verseny, ahol 31-en indultak, onnan egy-két versenyzőt megelőzve megvan a pontszerzés.

Visszatérve Flóriánra, neki valóban sokkal nehezebb dolga van. Ha a múltját megnézzük, Ausztriában a steiermarki bajnokságban anno végigverte a mezőnyt, minden hétvégén dobogós helyezésekkel jött haza. Az akkori nagy ellenfél, David Haagen, aki egy évvel idősebb nála, az osztrák bajnokságon két hete ötödik lett. Flórián akkor vele egy szinten volt. Még 2016-ban is verte a FIS Youth Cupon a hivatalos edzésen. Majd egy rontott első ugrással és egy jó másodikkal 8. lett, tehát korosztályos szinten nagyon jó eredményei voltak. Egyébként ha összevetjük a rasnovi teljesítményét az egy héttel későbbi GP-vel, 16 évesen magyarként ott is szépen helytállhatott volna, csak hát nehéz odakerülni. De előbb-utóbb meglesz a pontszerzés, ha nem Amerikában, akkor később, noha ott azért könnyebb lenne.

Ha ugyanez a COC-ban is összejön, az pedig már VK-indulást jelentene.

Így van, de ez nem kell, hogy feltétlenül idén meglegyen. Már csak azért sem, mert a COC-mezőny azért nem gyenge. Persze ott is el lehet menni Erzurumba, ahol amúgy előtte FIS-kupát is rendeznek. A tervünk megvan, előbb Amerika majd Erzurum, vagyis még az idén összejöhet akár még a VK is, de nem ez a cél. A cél az, hogy ha versenyzünk, az a COC-ban legyen, mert azzal spórolunk. Innen továbblépni történelem lenne.

Feltételezve azt, hogy a szövetségen belüli helyzet rendeződik, van most arra esély, hogy Virág és Flórián hoz olyan eredményeket, ami a síugrást is feljebb emeli a magyar sporton belül? Hogy jobban a középpontba kerüljön, mint mondjuk történt az az alpesi sível Miklós Edit jó eredményeinek köszönhetően?

A figyelem mindig eredménnyel jön, akár a szövetség, akár a média részéről. Amikor Virág Alpencupot nyert, szinte mindenki megkeresett minket, alig győztünk az interjúkat. Hozzátéve, hogy jelenleg Virágék mögött kevesen vannak, erre is pénzt kellene áldozni, hogy legyen utánpótlás. Virággal és Flóriánnal megmutattuk, hogy igenis lehet Magyarországon síugrót nevelni, ha lenne mondjuk három városban néhány kisebb sánc, már megindulhatna a sportág fejlődése. Mi ráadásul nem vagyunk hóhoz kötve, egész évben működünk, sőt a nyár még biztosságosabb is, mert az érkezőlejtő mindig ugyanaz. Persze először eredmény kellene, ezért örültünk, amikor Vasja jelentkezett, ő talált ránk, hiszen egy év alatt rengeteget fejlődtünk. Ő egyébként dolgozna, építené az utánpótlást, ha adottak lennének a feltételek.

Egyébként, ha megnézzük a síugrásban most feltörekvő nemzeteket, mint a kazahok vagy a törökök, akik elég sok pénzt fektetnek a sportágba, akkor azt látjuk, hogy ők azért eljutottak a világkupába, noha ott már pontot egyelőre nem nagyon tudnak szerezni. Mindenesetre lehetne az ő példájuk egyfajta modell?

A kazahoknak a szovjet időkből lehetett valamilyen hagyománya, ezért a kettő közül a törököké a szélsőségesebb példa. Nekik múltjuk nincs, de kitalálták, hogy megcsinálják, egyébként ők is Vasjaval kezdtek. Most van körülbelül 50-100 síugrójuk és kicsitől a nagyig vannak sáncaik, és már van VK-versenyzőjük.

A kazahok mögött iskolarendszer is van. Egyébként az ő szereplésüket nem annyira a VK, hanem a fiatalok felől érdemes nézni, akik a FIS Youth Cupban már a dobogó környékén voltak és a FIS-kupában sem rosszak. Igen, ez egy modell, ők elkezdtek valamit, alulról építkezve. Ők láttak ebben fantáziát, úgy, hogy egyébként messze vannak az egésztől.

És a kínai projektet hogy látod, lehet ebből az olimpiáig valami?

A nagyobbakból már nem, a gyerekekből még nem, egyedül a lányoknál vannak viszonylag versenyképes ugróik, akik a VK-ban ott vannak. A jövőre nézve azért lehet majd ennek eredménye, nem Pekingre, noha indulójuk a férfiaknál lehet, a nők pedig Heinz Kuttinnal biztosan jók lesznek. Persze ők olimpiát rendeznek, magunkat nem feltétlenül kell hozzájuk hasonlítani. De valóban, nyitnak országok a síugrás felé. Pedig nálunk volt múltja is a sportágnak, bár azok más idők voltak. Ma sokkal atletikusabbak az ugrók, sokkal több múlik a felszerelésen. Kis dolgokon, trükkökön is rengeteg múlik, ezért is ér sokat Vasja tudása, aki ismeri ezeket a fortélyokat.

Ezért látunk viszonylag gyakran kizárást a versenyeken?

Lényegében mindenki trükközik, amikor ezt lefülelik, akkor jönnek a kizárások, de inkább próbálkoznak a csapatok, mert aki nem csinálja, lemarad. A nagyobb csapatoknál hatványozottan megy ez, külön emberük van a felszerelésekre. Ebből következően hibáznak is persze, illetve a mérésben is van emberi tényező. Azért előfordul, hogy a nagy nemzeteknél jobban elnézik ezeket a trükköket.

A pontozóbíróknál is megvan ez?

Ők nem tudnak elpontozni, mert a legjobb és a legrosszabb pontszám úgyis kiesik, három marad bent.

Ez így van, de nézői oldalról mégis sokszor előkerül az a kritika, hogy a nagy neveket „felpontozzák”.

Nem hallottam sosem, hogy valaki valaha kent volna rájuk valamit. Annyit azért nem számít ez. Ha valaki nagyon kilóg, az egyrészt kiesik, ha meg egy bíró sokat hibázik, többet nem hívják el. Persze emberek ülnek ott is.

Ugyanez igaz a zsűrire is? Ha valamit, akkor a szurkolók az ő tevékenységüket is elég kritikusan szokták figyelni.

A biztonság az első. Ha szél van, és tudják, hogy szembeszél jön, rövidítenek, ha hátszél, hosszabbítanak a nekifutón. A legjobbak általában azért mindig megugorják a zsűritávolságot, az pedig, hogy a mezőny vége lemarad, velejárója a versenyek.

Egyébként mennyire helyes az az érzésünk, hogy a kompenzációs pontok ellenére a szembeszél még mindig hatalmas előnyt jelent?

Abszolut. A kompenzáció arra megoldás, hogy nem kell újraindítani a mezőnyt, de nem tudja kompenzálni a távolságot, amit elvesz vagy ad a szél. Egy 130-as sáncon egy 1 m/s-os szél persze az ugrástól is függően úgy 10 méteres különbséget tud okozni. Valamit persze kitaláltak, mert a tv-társaságok nem tudják vállalni, hogy végigvárnak egy újraindítást.

A sportág ezt a rendszert elfogadta, működik. Sokkal rosszabb egyébként az, amikor kimegyünk egy FIS-kupa versenyre és nincs kompenzáció, ledarálják a versenyt egy beállóból, aztán ha valaki peches és kap egy rossz szelet, semmit nem kap érte. Még mindig a kompenzáció a kisebbik rossz.

Erre a szezonra változtattak a testtömegindexre vonatkozó szabályon is. A versenyzőknek, most már sisak és cipő nélkül kell mérlegelniük, ami kb. 2-3 kg-ot jelent.

Ezzel jót tettek a síugrásnak, így nem a csontvázakat termeljük.

Okozhatja ez azt, hogy a Világkupában idén mást látunk, mint tavaly?

Nem valószínű, de nem kell félniük, hogy megesznek vagy megisznak valamit, a komfortérzetük jobb lesz tőle. Az ugrók rengeteget tudnának arról mesélni, hogy milyen szinten ki van számolva a testsúlyuk, most egy kicsit ezzel mindenkinek könnyebb lesz.

Próbálkoztak hasonló módosításokkal korábban is, annak az lett a vége, hogy sokan megtartották az alacsonyabb testsúlyukat és inkább rövidebb sível ugrottak.

Minden versenyző eldöntheti, mit szeretne, ha az egészsége is fontos, akkor kicsit azért táplálkozik is…

Az, hogy valaki egy szezonra lead néhány kilót, utána pedig mondjuk ezt hosszabb távon nem tudja tartani, az állhat az olyan formaingadozások hátterében mint például amit az elmúlt időszakban Peter Prevctól láttunk?

Prevcnál más tényezők játszottak szerepet, úgy is lehetne mondani, hogy a Prevc-család felfutása okozta a vesztüket is. A szlovén edzők sokszor arról beszélgettek, hogy „bárcsak lenne még egy Prevcunk”, csak bennük gondolkodtak, ez pedig óriási nyomást helyezett rájuk. Domennél ez aboszlut látszik, nehezen tudta feldolgozni ilyen fiatalon a sztárságot. Ráadásul nőtt is, változott a mozgása és a koordinációja. Náluk nem elsősorban fizikális probléma van, a sáncasztalon azonban nem csak izomból kell gyorsnak lenni, hanem fejben is. Peternek pedig most volt a nyáron egy kisebb sérülése, műtötték is, meg egyébként ezt a nyarat nem is vették igazán komolyan a csapatok. Olimpia után vagyunk, kicsit mindenki kipihente a négy évet. Ez már egy egész éves sportág lett, márciusban vége a szezonnak, aki komolyan akarja venni a nyarat, áprilisban már kezdheti az alapozást, ha nem, akkor pihenhet egy kicsit többet is.

A siker egyébként általában sikert szül, a kudarc pedig kudarcot, ahogy ezt több más ugrónál is láttuk, mint mondjuk Schlierenzauer vagy Morgenstern. Az ő esetében ugye még bukást is, ami pedig általában árt a sportág megítélésének. Pedig ez a sportág sokkal biztonságosabb, mint azt a legtöbben gondolják, valójában nagyon ritkák a súlyos sérüléssel járó bukások, ez statisztikailag bizonyítható, ezt a FIS-kongresszusokon is rendszeresen kihangsúlyozzák.

És mit gondolsz az osztrákokról? Andreas Felder személyében most új edzőjük van.

Meglátjuk, hogy Felder mit tud majd hozzátenni a csapathoz, egyébként az előző kapitány, Kuttin sem egy rossz edző, csak nem jöttek az eredmények, ami viszont nem feltétlenül egy személyben az ő felelőssége. Az osztrák iskola egyébként működik, hiszen a legjobb csapatoknál, a lengyeleknél, a norvégoknál és a németeknél is osztrák kapitány van. Egyedül talán otthon, náluk nem megy most valamiért és mintha utánpótlás szinten sem állnának olyan jól, a klubok felől gyakran hallani, hogy más sportágak elviszik előlük a gyerekeket. Az egyik hibájuk talán, hogy az osztrákoknál, aki 14 évesen nem elég jó, annak esélye sincs bekerülnie valamelyik sígimnáziumba, és onnantól gyakorlatilag kiesik a sportágból. Ilyen szempontból a szlovén utánpótlásképzés szerintem jobb, ők nyitottabban állnak ehhez, tudják, hogy nem minden sportoló érik be 14 éves korára. Egyébként az iskolarendszerük, és a klubjaik ugyanúgy megvannak, sok fiatallal dolgoznak, és szinte minden hétvégén vannak versenyeik, ami a későbbi rutin megszerzése szempontjából is sokat számít.

Tudnak egyébként a szlovénok mindent a síugrásról, ezért is lenne jó, ha Vasja meg tudná csinálni nálunk, amit tervez. Őt egyébként úgy érzem, motiválja, hogy egy nem igazán jegyzett nemzettel alkosson nagyot. Persze ehhez nagyon kellene, hogy a szövetség körüli bizonytalanság minél előbb megszűnjön, mert ha nem változik a helyzet, abból nagyon nagy baj lehet, tönkremehet, amit eddig felépítettünk.

A címlapkép forrása: Molnár László – Facebook