Igencsak régen volt olyan utoljára, hogy a magyar síugrósport annyit hallatott volna magáról nemzetközi szinten, mint az elmúlt szezonban, amely során a piros-fehér-zöld színeket a felnőtt mezőnyben Vörös Virág és Molnár Flórián képviselték, akiknek az eredményeit a szezon során egyre nagyobb érdeklődéssel figyeltük (mi is és talán lassan mások is). A szezon végeztével Kőszegen beszélgettünk síugróinkkal és Molnár László szakágvezetővel, egy kőhajításnyira a kenyér-hegyi sáncoktól, ahol annak idején Flórián és Virág is megismerkedtek a sportággal. Az alábbiakban áttekintjük a magyarok idei szereplését, és képet adunk a csapat jelenlegi helyzetéről, ami az elkövetkezendő szezonban újabb síugróval bővülhet.

Még mielőtt a sáncokon történt eseményekre rátérnénk, meg kell említenünk a szezon egyik fontos fejleményét, hiszen amikor a szezon előtt beszélgettünk, még éppen két elnöksége volt a Magyar Síszövetségnek. Ez a vita viszont azóta elődőlt, a Miklós Edit vezette elnökség pedig megoldott néhány függőben levő kérdést, így például a magyar csapattal dolgozó Vasja Bajc szerződését is sikerült rendezni, akinek a megbiztatása 2020 március végéig szól, azaz a szlovén edző marad a csapat mellett a következő szezonra is.

Mindez a viszonylagos nyugalom azért nem jelenti azt, hogy a helyzet teljesen idilli lenne, szponzorokat például jelenleg is keresnek síugróink, és jelenleg a sisaktól a ruhán át a lécekig mindenhol vannak kiadó hirdetési felületek a magyarok felszerelésén.

A sáncokon egyébként kifejezetten jól indult az idény, hiszen Molnár Flórián decemberben rögtön úgy kezdte a téli szereplését, hogy Park Cityben egy 18. és egy 10. hellyel megszerezte élete első FIS-kupa pontjait ezzel kvalifikálva magát a Kontinentális kupa sorozatba. Mindezek ellenére nem volt egyébként ez egy sima hétvége, Flóriánt ugyanis olyan felszerelésbeli gondok hátráltatták, amelyek nélkül akár elérhetett volna egy akár még ennél is fényesebb eredményt. A magyar ugró ugyanis az amerikai versenyen egy új, a megszokottól eltérő versenyruhában ugrott, ami nem igazán feküdt a stílusának, holott az edzéseken (egy másik, amúgy szabályos, de mégsem éles versenyre szánt szerelésben) még remekelt, a próbasorozatban például övé volt a 2. hely és a leghosszabb ugrás. Hát igen, ebben a sportágban, ilyen részleteken is múlhat egy-egy eredmény.

Flórián mindenesetre ezt követően már a COC-ban ugrott, ahol az erősebb mezőnyben is megállta a helyét, ha a helyezéseket nézzük, a legjobb eredményeit szintén Amerikában, Iron Mountainen érte el, ahol 43., 44. és 46. lett és ez utóbbi helyezést érte el a szezon végén, Zakopaneban is. (Egyébként a FIS-kupa és a COC-közti presztízsbeli különbség jól lemérhető a két amerikai versenyen, hiszen míg a FIS-kupára viszonylag kevesen utaztak el, a Kontinentális kupában gyakorlatilag VK-méretű mezőny volt még a tengerentúlon is.) A nagy cél természetesen most az, hogy előbb-utóbb összejöjjön a COC-ban is a legjobb 30 közé kerülés és a pontszerzés, amivel Flórián továbbléphetne a legmagasabb szintre, azaz a Világkupába.

Vörös Virág ezt a célt már korábban elérte, így őt az elmúlt szezonban több alkalommal is láthattuk a VK-sorozatban szerepelni. A felszereléssel egyébként egy ízben neki is meggyűlt a baja, nevezetesen Ljubnoban, ahol a vasárnapi verseny kvalifikációjában amiatt zárták ki, mert egy centivel nagyobb volt a cipője a megengedettnél. A sors furcsa fintora, hogy ezt a kvalifikációs sorozatot végül a rossz idő miatt törölték, ezzel Virág elindulhatott az első sorozatban. Ezzel persze rögtönzött megoldást kellett találni a cipőproblémára, amit végül egy a megfelelő helyre beillesztett betét behelyezésével sikerült is szabályossá tenni, így az újabb ellenőrzésen már nem volt gond. Annál inkább a széllel, ami miatt a magyar versenyző jó tíz percet várt és többször is vissza kellett másznia a beülőről, mire lejöhetett, végül pedig 54. lett.

Virág szezonját egyébként nagyrészt a Világkupa-versenyek 40-es főtáblájára való bekerülésért való küzdelem határozta meg, amihez két alkalommal járt igazán közel, a lillehammeri szezonnyitón és a seefeldi világbajnokságon – mindkét helyszínen 44. lett, ami tegyük hozzá, a férfiaknál már főtáblát érne. Molnár László meg is jegyezte, hogy ha a FIS valóban promotálni szeretné a női szakágat, akkor fel kellene emelni a létszámot itt is 50-re, mint a férfiaknál, hiszen ezzel a kisebb nemzetek is több lehetőséghez jutnának, lészámban pedig körülbelül olyan népes ma már a női mezőny is, mint a férfiaké. A másik neuralgikus pont a tévéközvetítés, ami a női vk esetén jelenleg elsősorban a sikeresebb országok nemzeti tévéire korlátozódik, és részben talán ez is az oka annak, hogy az új szezonra valamivel szűkebb versenynaptárat tudtak (előzetesen) összerakni, mint idén.

Virág teljesítményére egyébként rányomta idén a bélyegét, hogy sokat küzd a testsúlyával (sok síugró tudna erről mesélni), Molnár László elmondása szerint ugyanis körülbelül 8-10 kilót kellene a magyar lánynak leadnia ahhoz, hogy nagyjából a testtömegindexe ott legyen, ahol az élmezőnyé. Mint kiderült, Virág esetében ennek részben egészségügyi okai is vannak, így a magyar stáb szakorvosi segítséget is megpróbál bevonni a kívánt fogyás elérése érdekében. Flórián ilyen tekintetben egyébként sokkal szerencsésebb alkat, hiszen úgy is tudja hozni a versenysúlyát, hogy majdhogynem bármit ehet, ha van is probléma a súlyával akkor inkább ellentétes előjellel, ugyanis nem egyszer fordult már elő, hogy ugrás előtt ennie vagy innia kellett valamit ahhoz, hogy a léchosszához tartozó minimumsúlynak megfeleljen.

Az elmúlt szezonban két világversenyen is rajthoz álltak a magyar síugrók, elsőként január végén Lahtiban a junior világbajnokságon, ahol a versenyzőinknek a nekik nem igazán fekvő sánc mellett az extrém, -20 fok körüli hideggel is meg kellett küzdeniük, amire mint mondják, nagyon felkészülni sem lehet, hiszen itthon (vagy úgy egyáltalán Közép-Európában) nem nagyon találkoznak hasonló körülményekkel. Elsősorban ennek köszönhető, hogy itt visszafogottabban szerepeltek. Virág 44., Flórián pedig 55. lett, viszont kvalifikált a 2020-as lausanne-i ifjúsági olimpiára.

A seefeldi felnőtt világbajnokság ehhez képest jobban sikerült. Bizonyos értelemben már az komoly fegyverténynek számított, hogy Flórián a Bergiselen 1987 óta első magyar ugróként rajthoz állt nagysáncon is világversenyen, ahol a kvalifikáción 59. lett. A seefeldi normálsánccal kapcsolatban vegyesebb emlékeik vannak, ugyanis az ottani kvalifikáció elég zaklatottan alakult, már csak azért is, mert aznap a sáncra csak némi kényszerű várakozás és a biztonsági őrrel való küzdelem után tudtak bejutni. Ráadásul a szeles idő miatt csak próbaugrás nélkül, és az eredeti időponthoz képest is csak csúszással tudott lejönni Flórián, aki ezt a napot végül a 60. helyen zárta.

Vörös Virágnak az időjárással több szerencséje volt, ettől függetlenül a szervezőkkel itt is volt vitája a magyaroknak, ugyanis a programba az utolsó pillanatban beszúrt női csapatverseny miatt az egyéni verseny kvalifikációja előtt eredetileg nem tartottak volna próbaugrást, hiszen az előző nap a mezőny nagy része már úgyis gyakorolt, ami persze a nagy nemzetek esetén így is volt, a többiek viszont egy nap kihagyást követően lettek volna kénytelenek lényegében azonnal élesben ugrani. Végül nem kis részben a magyar stábnak köszönhetően harcoltak ki a kisebb nemzetek egy külön próbaugrást, ahol azok a versenyzők is gyakorolhattak, akik a csapatversenyben nem voltak érdekeltek. Virágnak egyébként ez a verseny végül nem sikerült rosszul, 44. helyével kevéssel maradt csak le az első sorozatról.

Az egyébként a beszámolóikból kiderült, hogy bár most már egyre több versenyen megmutatták magukat, azért a nemzetközi mezőnyben a magyarokat továbbra is amolyan kuriózumként fogadják, ami vélhetően egy ideig még így is marad, az ugyanis nem várható, hogy rövid időn belül síugrónemzet legyünk, jelenleg Flórián és Virág mögött nem is nagyon van olyan ugró, aki rövid időn belül hasonló szintre érhetne, szükségük lenne tehát a fiatal utánpótlásra a kőszegieknek. Ezen talán a remélhetőleg hamarosan megvalósuló infrastrukturális fejlesztések is lendíthetnek majd, és továbbra is napirenden van még a meglevő három mellé egy nagyobb sánc építése.

Ennek ellenére úgy tűnik, hogy az új szezontól egy újabb versenyzővel bővülhet a magyar csapat. A szezon közben a külföldi szaksajtóban már rebesgették, hogy a 2017-ig román színekben versenyző Török Eduárd a jövőben magyar színekben indulna, kétfősre növelve ezzel férfi csapatunkat. Molnár László megerősítette ezeket a híreket, sőt mint elmondta már a szezon közben is megpróbálkoztak a honosítással, ám a románok nem akarták elengedni (volt) versenyzőjüket. Egyébként, annak idején Eduárd szakítása a román szövetséggel elég nagy port kavart.

Végül, bár ideiglenesen már a versenyző magyar FIS-kódját is bejegyezték, a nemzetközi szövetség utasította el a honosítást, azzal az indokkal, hogy hiába telt el az ilyenkor elvileg kötelezően kivárandó egy év Eduárd utolsó román színekben történt részvétele (2017 decembere) óta, a FIS mindenképpen egy teljes évad kihagyáshoz ragaszkodott. Ez viszont azt is jelenti, hogy a nyári szezontól papíron már semmi akadálya a magyar színekben szereplésének, a vezetők egyelőre bíznak benne, hogy májusban a FIS-kongresszuson valóban jóváhagyják az illetékesek az országváltási kérelmét.

A 22. életévét májusban betöltő brassói születésű versenyző egyébként indult már VK-futamon és szerzett már Grand Prix pontot is (2014-ben Almatyban lett 29.), ami alapján elvileg akár a VK vagy GP-versenyeken is indulhatna, ám ezek a jogosultságok az országváltás során elvesznek, így a FIS-kupából indulva kell majd ismét előreküzdenie magát. Török Eduárd a várakozások szerint a Kontinentális kupába való továbbjutást könnyedén abszolválhatja majd, így reális cél, hogy hamarosan csatlakozhasson Molnár Flórián mellé, aki ezzel kapna egy házon belüli riválist, de egyúttal egymást is erősítheti a két ugró.

A két főszereplővel, Vörös Virággal és Molnár Flóriánnal külön is beszéltünk, az interjúkat az elkövetkezendő napokban olvashatjátok.