Megeshet, hogy a mai volt az utolsó kombinációs verseny az ötkarikás játékok történetében, de hogy ma olyasmi történetek születtek, amiért anno felélesztették a XIX. század végén az olimpiai mozgalmat, az bizonyos. Johannes Strolz gyakorlatilag félprofi státuszból küzdötte fel magát sok-sok munkával és némi szerencsével a nagy bajnokok listájára. S hogy a sztori még jobban hangozzék, korábban édesapja ugyanebben a számban nyert olimpiát. Aztán ott van Aleksander Aamodt Kilde, aki két nem a várt módon sikerült gyorsasági szám után gondolt, s bepróbálkozott a kombinációs szlalommal. Ebből élete legszebb ötkarikás érme kerekedett. James Crawford nagyszerű olimpiája keserédes volt eddig, hiszen századokkal csúszott le az érmektől. Erre ma visszaadott valamit neki a sors. S nem utolsósorban itt van nekünk és Izraelnek Szőllős Barnabás, aki hatodjára is nekigyürkőzött a Rocknak, hogy aztán szlalomban konkuráljon a világelitbe tartozó specialistákkal is, a világbajnok Schwarzot konkrétan megverte műlesiklásban. Ennek vége egy fantasztikus 6. helyezés lett.

Az alpesi kombináció agóniájáról minden egyes alkalommal értekeztünk. Újabban csak az aktuális világversenyek idején, a Világkupából, Európa Kupából teljesen kiszorult ez a hajdan volt szakág. Az alpesi síelés múltja. Merthogy a modern sízés a specialistákról szól, akik esetleg néhány rokonítható szakággal együtt harcba szállnak az összetettért. De olyasvalaki, aki lesiklásban és szlalomban is számba vehető, alig-alig akad. A nőknél még csak-csak, de a férfiaknál gyakorlatilag egyet sem találunk.

Az elmúlt bő fél évtizedben nyolc, azaz 8 kombinációt tartottak a Világkupában, a legutóbbit lassan két éve Hinterstoderben. Az Európa Kupában se sokkal jobb a helyzet, a második számú kupasorozatban tíz viadalt rendeztek, a múltkorira 2020 decemberéig kell visszamennünk. Akárcsak az Észak-Amerikai Kupát érintően. Egyszerű FIS-kategóriás versenyből hetet rendeztek a mostani télen. Mondanunk sem kell, a mai mezőny ismeretlen része ezeken a viadalokon szerezte meg a szükséges pontokat, az olimpiai indulási lehetőséget. Illetőleg az egy évvel ezelőtti jancsingi versenyen, ami vélhetően a kínaiak válogatója akart lenni.

A világranglistát tulajdonképpen a tavalyi világbajnokság alapján állították össze. Az első tíz helyezettből öt nem rajtolt el ma. Jansrud döntését maximálisan meg lehet érteni, végül is az osztrákok sztárduója, Mayer és Kriechmayr visszalépése is benne volt a pakliban, igaz, azt nem nagyon tudjuk mire vélni, hogy utóbbi egy tegnap teljesített és amúgy simán megnyert edzés után döntött így. Mauro Caviezel és Victor Muffat-Jeandet sérült, Riccardo Tonetti, akinek ma amúgy simán éremesélyei lettek volna, egyszerűen nem tudott bekerülni a szűkre szabott olasz férfi keretbe. Paris is síelt régebben kombinációt, szlalomját elnézve bár ne tette volna.

Aztán ott vannak azok, akik előtt még fontos verseny áll, nem akartak még egyszer kockáztatni a hírek szerint egyre kegyetlenebb lesikló pályán. Ezért dönthetett a visszalépés mellett a Szuper-G ezüstérmese, a sokrétűségéről ismeretes Ryan Cochran-Siegle. Papíron Marco Odermatt is jó lehetett volna még, de egyfelől szlalomot szinte egyáltalán nem edzett az utóbbi egy évben, másrészt nem tett volna jót önbizalmának, ha a Szuper-G-s kiesése után – tegyük fel – komoly előnyről megy egy kínkeserves szlalomot. Kb. a hetedik helyért.

A rajtlistára pillantva nagy jó indulattal is csak hét-nyolc olyan sízőt találunk, aki nem echte lesikló. Márpedig jó tudni, hogy mivel az olimpián lesiklással kombinálják a szlalomot, az induláshoz megfelelő számú FIS-pontra van szükség a királyszámban. Schwarz és Strolz például a schladmingi Nachtslalom előtt ugrott át Tarvisióba egy EK-lesiklásra, Aerni pedig a tavalyi svájci nemzeti bajnokságon síelte meg pontjait. Talán ennek hiányával magyarázható, hogy a nem oly rég remek kombinációs sízőként ismert Hadalin nem indult el ma. Ugyanez a helyzet állhat fenn a horvátok esetében.

Akárhogyan is, a helyzet a lehangoló. Egyedül a svájciak és a kanadaiaik állítottak ki teljes csapatot, az osztrákok három, a franciák és az olaszok egyetlenegy sízővel képviselik magukat. Amerikai egyáltalán nem szerepelt a listán.

Ettől még azonban ugyanolyan érmeket osztottak itt is, no és valljuk be, egy olyan korban, amikor a vegyescsapatok hóbortja dívik (ott van pl. a botrányos síugró mixcsapatverseny), amikor kétes színvonalú és elfogadottságú freestyle-szakágak jelennek meg egyre-másra a programban, akkor bizony meglehet, nem a kombináció jelenléte a legkényelmetlenebb kérdés. Azokat pedig még véletlenül sem érheti semmiféle szemrehányás, amiért elindultak és tudásuk legjavát beleadva bizonyítottak a két legkülönbözőbb szakágban.

Úgy hozta tehát a hadi szerencse, hogy Szőllős Barnabás (11.) a kiemelt csoportból kapott rajtszámot, egyben az izraeli-magyar sportoló síelhetett le először a Rockon. Éltanulóként minden létező alkalmat megragadott a lejtő megismerésére, vagyis a két tétfutamon kívül mind a három edzést teljesítette. Ez meg is látszott menetén, hiszen érdemi hibát nem követett el, léceit pedig bátran merte engedni.

Miha Hrobat, a szlovénok lesikló reménysége közel nyolctizednyi előnyig hozta a papírformát, majd egy viszonylag ártalmatlan helyen pályán kívülre sodródott. Jan Zabyštran (9.) már közel sem verte ennyivel Barnit, a kanyont megelőző íveken például egy kevéssel el is maradt tőle. Kemény helyzetből menekült meg a cseh, guggolásból kis híján teljesen hátra került a súlypontja. Kerek fél másodperccel állt végül az élre. Az ír Jack Gowert (14.) harmadik gyorsasági futamán is verte Szőllős, elsősorban az ugratóin ment el az a bő egy tized.

Röpke kapurenoválás után a világbajnok került sorra. Marco Schwarz (5.) bizonytalan kezdés után egy-két elfékezéssel együtt is simán átvette a vezetést. A záró csúszós részen azért meglátszott a lesikló tapasztalat hiánya. Johannes Strolz (4.) részéről szintén a kármentés volt terítéken délelőtt. Jóval agilisabban támadta a kanyaríveket, mint kollégája. Félmásodperces fórját aztán a kevésbé kontrollált ugratók környékén teljesen eladta. A végén kéttizednyi előnyt csak kisajtolt magának, tehát abszolút partiban maradtak ők ketten. Broderick Thompson (8.) vérbeli lesikló, idén dobogóra is állt gyors számban. Ehhez képest mintha elfogyott volna az elmúlt egy hét hatására. Lassú, körülményes volt, az a tény, hogy a csúszós részen megfelezte hátrányát, már nem osztott, nem szorzott esélyeit illetően. Az éjjelibagoly szlovénok csalódottan vágódhattak is vissza az ágyikóba, Hrubat után ugyanis Nejc Naraločnik is idejekorán búcsúzott. A Cliffjumpot szélről ugrotta meg, így pályán kívülre került.

Justin Murisier (6.) legerősebb száma az óriás-műlesiklás, de idén minden egyes számban szerzett Világkupa-tapasztalatot. A kanyont megelőző éles kanyarkombinációban lepipálta Strolzot, de a kettős osztrák vezetésen ő sem tudott változtatni. Aleksander Aamodt Kilde (1.) előtt egyetlen cél lebeghetett: alaposan elverni az eddig legérkezőket, illetőleg a későbbiekben érkező Pinturault-t. Az ugratóknál és a kanyonban érvényesült igazán a lesikló tudás, ugyanakkor például a fenti éles balosnál, s több más helyen is akadtak bizonytalanságai, de sebessége sem volt rendkívüli. A háromnegyed másodperces előny papíron édeskevésnek tűnt a két osztrákkal szemben. Barni mindösszesen 2 s-cel szorult a szakági éllovas mögé.

James Crawford (2.) két nagyon erős verseny után halovány éremreményekkel vágott neki a mai napnak. Vagányan kezdett, a fenti éles kanyar kimenetét csak mélyről tudta teljesíteni. Sok volt a széles kapuvétel, lendületét azonban jobban át tudta vinni. A presztízsmeccs szoros vereséggel zárult, 2 századdal kapott ki a norvégtól. Christof Innerhofer (7.) éppúgy megküzdött a pályával, mint a két gyors számban. Bizonytalan ugratók, kanyarkimenetek eredményeként kikapott mindkét osztráktól. Helyzete ezzel totál reménytelenné lett.

Alexis Pinturault (11.) , a verseny topfavoritja folytatta. A fenti éles kanyarból csak kínlódva maradt pályán belül. Az S-kanyaroknál szintén mentenie kellett, nagyon nem tudta összeszedni magát. Barnabással holtversenyben végzett, vagyis csaknem 2 másodperccel maradt el Kildétől, de ami fontosabb, hogy több mint 1 s-el Strolztól. A letutizott aranyérem tovaszállni látszott… Csekély vígasz, hogy a VK-mezőny állandó lesiklója, Marco Pfiffnert (13.) néhány századdal megelőzte. Barni viszont nem mindennapi nevekkel konkurált délelőtt. Loïc Meillard (17.) leért ugyan, de egy méretes rontással. Az S-kanyarok egyikén majdnem keresztbe álltak lécei, teljesen elhagyta a kék vonalat, s csak méretes fékezéssel fért be a következő kapuba. Pedig előtte jobb lendülettel ment, mint Kilde. A svájci elszállt.

Luca Aerni (20.), vagyis 2017 világbajnoka sem tudott javítani a helvétek hangulatán. A sebessége messze elmaradt a várakozásoktól, tán a vaxolást is elszúrhatták. Komolyabb rontás híján kapott bő egy másodpercet a holttérből pályára vergődő honfitárstól. Barnabás még mindig a TOP10-ben foglalt helyet! Simon Jocher (16.) elfogyott versenyprogramja végére. A csúszós részen sem mentek úgy lécei, mint a hét korábbi részében, de ez csak egy baj volt a sok közül. Csupán a két svájcit előzte meg. Raphael Haaser (10.) ezúttal leért, a dadogós ugratók után az S-kanyarokat szépen  megoldotta, de így is kikapott műlesikló honfitársaitól. Trevor Philpre (19.) érdemes volt odafigyelni, a kanadai ugyanis VK-pontszerző szlalomosként ismert. Egészen jól is haladt, ám ahol nemrég Meillard, ott ő is kísértetiesen hasonló helyzetbe keveredett. Teljesen oldalra fekve kisodródott a bukótérbe, de becsületből csak visszavezette magát a pályára. Yannick Chabloz már nem úszta meg esés nélkül. Oldalára dőlve vágódott a védőhálóba. Sajnos nem tudott felkelni, így kezdődhetett a mentési procedúra. Az első diagnózis szerint eltörte a karját.

Brodie Seger (3.) startja előtt eleve reklámszünet következett volna, de meg kellett várnia, míg hordágyon leviszik a svájcit. Agilis sízése meghozta gyümölcsét egy dobogós hely formájában. Ha a kék vonalat mindenhol tisztelte volna, még esetleg a norvégra is veszélyes lehetett volna. Innentől fogva már csak a resztli maradt hátra. Ivan Kovbasnyuk (21.) a biztos célba érésen kívül egyébre nem ügyelt, be is kapott 6 s-et az ukrán. Zsang Jangming (23.) rendesen megfogta léceit a legmeredekebb részen, olyannyira, hogy jószerivel ugratóról sem beszélhettünk az esetében. 12 másodperc… Henrik van Appen (18.) legalább rendszeres VK- résztvevőnek mondhatja magát. Aerni és Philp megelőzése azért szép skalp. Miközben Zsang gyűjtögette a sínemzetek gratulációit, a koszovói Albin Tahiri (22.) egyáltalán nem kockáztatta szép helyezését. Kilenc másodpercnél állt meg az óra. Hszu Mingfu (24.) a másik kínaival volt versenyben, hét századdal maradt el tőle. Kulturált íveken ment mindkettő, de nagyon-nagyon lassan. Zárásként a monacói Arnaud Alessandria (15.) éles kontraszt volt, de nemcsak a hazaiak viszonylatában. Jochert és Meillard-t megverni azért nem kis fegyvertény.

---

A szlalompályát a franciák edzője tűzte. Biztos, ami biztos alapon kimaxolta a dolgot, hiszen 68 stanglit fúratott az Ice Riverre, ebből 66 volt fordító kapu. A lesiklók kérésének engedve döntött úgy pár éve az FIS, a kombinációs szlalomfutamban nem fordított rajtsorrend, hanem helyezések szerint indítják el a sízőket. Ennek komoly hátránya nézői szempontból, hogy hamar el szoktak dőlni az érdemi kérdések.

Ennek megfelelően Aleksander Aamodt Kilde (2.) volt az első férfi, aki lesíelhetett a „Jégfolyó” elnevezésű, hölgyeknél már látott lejtőn. Jó ritmussal kezdett, a lanka végén roggyant meg egy pillanatra, s tulajdonképpen a záró meredek is kulturáltra sikerült. James Crawford (3.) szoros meccsben alulmaradt a norvéggal szemben. A nyitó részén két tizeddel erősebben ment, a lankára tudta kevésbé átvinni a tempót. Első blikkre úgy tűnt, már megint századokon úszik el a dobogója. Seger (9.) egyáltalán nem készült szlalomra, ez meg is látszott folytonos fékezésein. 3 s-es hátrányt szedett össze.

Johannes Strolz (1.) reálisan inkább két később induló riválisával volt harcban. A lanka végéig ledolgozta hátrányát Kildén, a záró meredeken pedig kijött a különbség. A hat tized azért minőségi sízést feltételezett. Marco Schwarz (5.) kéttizedes hátrányból indult. Formája az olimpiára sem érkezett meg. A lankától kezdve teljesen ritmustalanul síelt, a meredeke pedig egészen csapkodóra sikerült. Nemhogy Strolz ellen volt esélytelen, még két lesiklótól is ki volt képes kapni. Justin Murisier (4.) két erős szektor után dobta el az érmet. A letörésnél megbillent, épp csak befűzte magát a kék kapuba. Egyébiránt minimum tartotta Strolz részidőit.

Innerhofer (10.) komótos tempóban, inkább becsületből, különösebb meggyőződés nélkül síelte le a második futamot. A sor végére került. Thompson azért pár fokkal minőségibb sízést mutatott be, a meredeken fogta meg a kelleténél jobban léceit. Zabyštrant elvitte a lelkesedés, a start után néhány stanglival túldöntötte léceit. Haaser (7.) teljesen vállalhatóan tette a dolgát, példának okáért a záró meredeken tartani tudta honfitársát. Végső soron századra azonos időt szlalomozott, mint Schwarz…

Alexis Pinturault 1,17-es hátrányból próbálta meg a lehetetlent. A végletekig kicentizte a dolgot, pár tizedet faragott is belőle, de az átkötő részen besokallt. Második késve vett íve után előrevágódva fejezte be azt a versenyt, aminek ő volt az abszolút favoritja.

Szőllős Barnabás (6.) nem védett semmit, ami már önmagában elismerésre méltó tett. Na, de az a lejtő első fele, az mi volt?! Negyed másodpercet vert Adelboden VK- győztesére, az olimpiai bajnok szlalomosra! Tette mindezt úgy, hogy szemre nem is került a kiesés szélére. A lankán, majd a meredeken némileg nőtt a különbség, a letörésnél megbillent, illetve a végén késésbe került, de így is a második legjobb szlalomfutammal zárta a napot. A pontszerző hatodik helyen!

Íme, Barni szlalomfutama – Szabó Gábor kommentálásával!

Pulzusunk az egekbe szökött, így engedelmetekkel nem nagyon figyeltük a következő három sízőt. Pfiffner (11.) és Gower (12.) mutatott némi műlesikló tudást, Alessandria (13.) csak finoman lebattyogott a célba. Jocher többel kalkulált, nála kaputévesztés lett a vége. Mint ahogy Meillard sem ért célba. Egy sűrű kombinációban vett lába közé egy kaput. A chilei van Appen folytatta a sort, nem diktált nagy tempót, mégis túlfordult. Philp jó műlesiklóként dőlt rá a kapukra, rá jellemző módon ezúttal sem fejezbe futamát. Aerni lett sorban az ötödik áldozat. Ugyanott búcsúzott, mint Meillard: centiken múlt, de rálépett egy stanglira. Per pillanat 13 sízőnek volt értékelhető eredménye, így a maradék négy amatőr TOP20-as eredményre pályázott. Természetesen mind leértek. Kovbasnyuk (14.) és Tahiri (15.) saját szintjén jó ritmusban, bár például Zsang (16.) jócskán adott nekik szlalomban. Hszunak (17.) kijutott egy kis hegymászás is, de egyszerűen nem tehette meg, hogy feladja. S most nem feltétlenül a sportemberi mentalitásról beszélünk.

Részletes eredménylista

Johannes Strolz történetéből filmet lehetne forgatni. Édesapja az a Hubert Strolz, aki az 1988-as Calgary-i olimpián győzött kombinációban, illetve ezüstérmet szerzett óriás-műlesiklásban. Úgy, hogy fiával együtt egyetlenegyszer nyert versenyt a Világkupában. (Igaz, Hubertnek 34 dobogóból sikerült ez a roppant peches statisztika.)

Már olimpiai indulása is csodaszámba ment, ha akárcsak ezt az idényt nézzük. Ha visszább tekintünk, akkor 2013 az első kulcsdátum. Ekkor debütált a Világkupában, ugyanakkor egészen 2018-ig kellett várnia első pontjaira. Akkor volt 26 éves. Ez szinte a futottak még kategória Ausztriában. Középkorú sportoló, kinek nincs jövője. Hiába nyerte meg az osztrák bajnokságot, szponzort is alig tudott találni. Nyaranta félállásban rendőrként dolgozott és dolgozik, hogy finanszírozza tudja felkészülését és felszerelését. Eddig a szezonig egyetlen TOP10-helyezése volt a VK-ban. Szóba nem került, hogy elvigyék bármelyik világversenyre, noha kombinációban mindig is erős volt. Nem volt tagja a nemzeti csapatnak, a B-keretben sinylődött.

Az idei szezont két kieséssel kezdte, így Adelbodenben a 38-as rajtszámmal próbált szerencsét. Győzelme felkavarta az állóvizet az ÖSV-nál, de még korántsem volt biztos, hogy utazik Pekingbe. Kellett ehhez kitzbüheli ötödik helye, s ezzel párhuzamosan Gstrein betlije. No, és kezdjük az alapoknál: ha a vb-ezüstérmes Adrian Pertl nem sérül le, aligha került volna a négy legjobb osztrák szlalomos közé. Jellemző, hogy Schladming előtt el kellett mennie Tarvisióba egy EK- lesiklásra, hogy egyáltalán itt lehessen a mai napon. Úgy tudjuk, hogy léceit is lényegében ő maga készítette elő az olimpia során, még ha kapott egy kis segítséget honfitársai Head-személyzetéből. Ezért volt csodálatos mai sikere.

Aleksander Aamodt Kilde hibázott lesiklásban, nem hozta meggyőző dominanciáját Szuper-G-ben. Ehhez képest, talán egy kicsit barátnőjének, Shiffrinnek is utat mutatva, bevállalta a kombinációt. Amiből egy kínos égés is lehetett volna. Ehhez képest olyan szlalomot láthattunk tőle, mint korábban sosem. Harmadik olimpiájáról két éremmel távozik, már ha óriásban sem okoz meglepetést.

James Crawford az Észak-Amerikai Kupában edződött, a mérlege: 9 futamgyőzelem, 18 pódium, 2 szakági siker, kétszeres összetett második. 2018-ban debütált a Világkupában, ahol először a tavalyi kitzbüheli Szuper-G-ben villantott nagyot. Akkori hatodik helyét idén Wengenben javította meg egy pozícióval, a Hahnenkamm-versenyen pedig hatodikként zárt. Ott volt az olimpia titkos esélyesei közt, amit igazolni is tudott. Lesiklásban hozta szokásos 6. helyét, Szuper-G-ben hét század (és egy Clarey) választotta el az éremszerzéstől. Tudvalevő volt, hogy jó lehet kombinációban, hiszen egy éve Cortinán pár tizeddel szorult le a dobogóról. Kanadai síző legutóbb 2014-ben, Szocsiban szerzett érmet olimpián, akkor Jan Hudec nyakába akasztottak bronzot Szuper-G-ben.

Szőllős Barnabás minden idők legjobb olimpiai helyezését érte el magyar sízőként, megdöntve Miklós Edit szocsi 7. helyét. Jól hangzik, de sajnos nem igaz, ez a fantasztikus eredmény Izraelt gazdagítja, mert mondanunk se kell, arrafelé sem teremnek az elismert alpesi sízők. Előzetesünkben azt írtuk, hogy öles léptekkel haladnak a Szőllős-testvérek a Világkupa-színvonal felé. No, ez Barninál ma megvalósult. Konkurált Adelboden győztesével, megverte a szlalom tavalyi idénybajnokát, a kombináció vb-címvédőjét. Miként az M4Sportnak nyilatkozott: megmutatta, hogy „tud síelni”. Alázat magasiskolája.

A férfiak (Barnabás mellett Kékesi Marci is) vasárnap óriás-műlesiklással folytatják, míg holnap a nők következnek, mégpedig Szuper-G-ben.

A címlapkép forrása: Nevasport