A hangulat nem, de a verseny a régi lesz – kezdődik a Négysáncverseny

Lassan végéhez közeledik a mindannyiunk életébe gyökeres változásokat hozó 2020-as év, ami noha rendkívüli volt, legalább egy dologban mégis olyan mint a korábbiak, az év vége és a 2021-es esztendő kezdete ezúttal is pirosbetűs ünnep a síugró-rajongóknál, hiszen december 28-án megkezdődik a 69. Négysáncverseny.

Bár a síugróversenyek és úgy általában a sportesemények a normalitás egyik utolsó bástyáját jelentik mostanság a járványügyi korlátozások közepette, természetesen a Turné sem bújhat ki teljesen a covid-időszak valósága alól, így akárcsak a szezon eddigi összes versenyén, Oberstdorban, Garmisch-Partenkirchenben, Innsbruckban és Bischofshofenben sem nyitnak ki a stadionok a szélesebb közönség előtt. Egészen más hangulatú, csendesebb verseny lesz ez idén, mint amit megszoktunk, az izgalmak viszont – ahogy arra például a planicai sírepülő világbajnoksági is jó példa volt – ettől még nem feltétlenül lesznek kisebbek.

Azt ugyan így látatlanban nem mernénk bemondani, hogy mennyire lesz szoros az összetett verseny, de az biztos, hogy sok nyitott kérdés van a sorozat kezdete előtt, ami miatt izgalmas és emlékezetes lehet az idei négysánc. Ott van például Halvor Egner Granerud és Markus Eisenbichler küzdelme az összetett világkupáért, aminek négy újabb felvonását biztosan láthatjuk majd, és persze eddig dominanciájukat látva alapvetően az sem lenne meglepő, ha kettejük közül vihetné majd haza a végén valaki az arany sast. Az utóbbi versenyeken egyébként egyértelműen inkább Granerud felé billent a mérleg, olyannyira, hogy a 24 éves norvég sorozatban öt győzelemnél tart, amennyiben pedig megnyerné az oberstdorfi nyitófordulót is, a hatodik siker már rekordbeállítást érne (korábban öten Matti Hatuamäki, Janne Ahonen, Thomas Morgenstern, Gregor Schlierenzauer és Ryoyu Kobayashi jutottak el egymásután féltucat győzelemig), de akár még tovább is juthat, ami mindenképp sporttörténelmi lenne.

Van viszont legalább egy komoly sötét ló a színen, aki könnyen bekavarhat a nagy párosnak. Természetesen Karl Geigerről van szó, aki a sírepülő világbajnokságon már egyszer megviccelte őket, megszerezve az egyéni aranyérmet és bizony benne van a pakliban, hogy a tavaly összetett harmadik Geiger idén feljebb léphet a dobogón. Persze hozzá kell tennünk, hogy e sorok írásakor a német részvétele még nem biztos, ugyanis közelmúltbeli koronavírus-fertőzése miatt még nem kapta meg a zöld lámpát az oberstdorfi induláshoz.

Érdemes lesz ezen kívül odafigyelni a lengyelekre is, hiszen amellett, hogy Dawid Kubacki a címvédésért küzdhet, esélyes lehet Kamil Stoch, na meg a szezon eddigi részében kimondottan stabilan versenyző Piotr Zyła is. A társházigazda osztrákoknál elsősorban Daniel Huber és Michael Hayböck tűnik esélyesnek, míg a hátproblémákkal küszködő Stefan Kraft nagy kérdőjel, hiszen edzéseken láttuk már őt jól ugrani, ám ahogy a minap ő maga is elismerte, benne van az is a pakliban, hogy egyik nap még jól megy neki az ugrás, másnap viszont lehet, hogy fel kell adnia a versenyt.

A japánok elsősorban Yukiya Sato révén lehetnek esélyesek egy jó eredményre, míg a kapitányválság után kicsit megtépázott szlovén csapat Anze Lanisek révén ugyancsak bízhat azért egy jobb eredményben.

A Négysáncról bővebben

Az alábbiakban korábbi írásunk aktualizált változatát olvashatjátok.

A nyitófordulónak ezúttal is az oberstdorfi Schattenbergschanze ad majd otthont (a Turné története során két kivétel akadt, amikor nem itt volt a nyitány, 1953-ban az első kiírás alkalmával, amikor Garmisch-Partenkirchenben kezdtek, illetve 1971, amikor Innsbruck volt az első állomás).

Az itteni hangulat rendszerint fantasztikus, így a nézők hiánya is itt lesz talán leginkább érezhető. Na majd talán februárban, ugyanis az idei szezonban ellátogat majd még egyszer a mezőny Oberstdorfba az északisí világbajnokság keretében, ahol egyelőre a szervezők azt remélik, hogy ha limitált számban is, de beengedhetnek majd szurkolókat az arénába.

Nagy közhely, de ettől még igaz, hogy ezen a versenyen általában az még nem derül ki, hogy ki lesz a későbbi összetett-győztes, ellenben szinte minden évben akad olyan előzetesen a favoritok közé számított versenyző, akinek már itt búcsúznia kell a győzelmi reményektől.

ID: 41500482

A második forduló a garmisch-partenkircheni „Neujahrsspringen”, azaz az újévi verseny, amelynek gyökerei még a Négysáncnál is korábbra nyúlnak vissza, az első ilyet ugyanis még 1922-ben rendezték, igaz akkor még „csak” Partenkirchenben. Az eredetileg két különálló települést csak az 1936-os olimpiára egyesítette ugyanis a korabeli német vezetés, a helyiek pedig állítólag a mai napig szeretik magukat megkülönböztetni aszerint, hogy a város melyik felén élnek (ld. még Buda és Pest), így egy partenkircheni őslakos jó eséllyel kéri ki magának, ha valaki a füle hallatára az egyszerűség kedvéért „legarmischozza” a verseny helyszínét.

Az Olympiaschanzét a 2008-as versenyre teljesen felújították, ezzel egyes vélemények szerint a nekifutó némiképp elvesztette a korábbi karakterét, cserébe viszont egy építészeti szempontból is gyönyörű létesítményt kaptunk, amely jelenleg a legmodernebbnek számít a négy állomás közül.

A modern építészet egyébként a harmadik fordulónak otthont adó innsbrucki sáncon is megcsodálható, hiszen a 2002-ben átadott nekifutó tornyot nem más, mint a nem rég elhunyt sztárépítész, Zaha Hadid tervezte. Ezzel együtt itt nem annyira a nekifutó, mint a stadion-rész kialakítása az, ami igazán megkapó, Innsbruckban ugyanis a kevés hely miatt (a kifutó mögött kezdődik a városi temető) a sánccal szemben meredek ellenlejtőt alakítottak ki a tervezők, így a versenyzők egyenesen az aréna közepébe ugranak le, ahol olykor-olykor (vírusmentes időkben persze) akár valamiféle égi gladiátoroknak is érezhetik magukat az osztrák szurkolók tombolása közepette.

Sportszakmai oldalról ez a sánc azért különleges, mert a négy közül ez a legkisebb, így egyrészt ez díjazza talán leginkább, ha valaki elsősorban a sáncasztalon erős, másrészt papíron itt a legnehezebb pontkülönbséget kialakítani a riválisokkal szemben. Ezt azonban többször felülírta már a szél, ami Innsbruckban is gyakran megkavarja az erőviszonyokat, még úgy is, hogy a rosszemlékű 2008-as év után, amikor egyáltalán nem lehetett itt versenyezni elsőként ruháztak be az osztrákok a sáncot védő szélfogó hálókra.

A fináléra hagyományosan vízkereszt napján kerül sor Bischofshofenben, egy a maga nemében igazán különleges sáncon. Az egykoron ugyanitt egy bukás során elhunyt Paul Ausserleitner nevét viselő sánc ugyanis a megszokottnál kevésbé meredek, elnyújtott nekifutójával igencsak szokatlan próbatétel elé állítja a versenyzőket, akiknek rendszerint időbe telik, amíg megtalálják rajta a ritmust, emiatt sokan nem is kedvelik igazán.

Ugyanakkor ez egy relatíve nagy sáncnak számít, így adott esetben akár nagyobb különbségek is megfordíthatók még rajta, bár ezzel együtt is azért sokszor előfordul, hogy mire három verseny után ideér a mezőny már félig-meddig biztos a győztes kiléte, de lehet azért példát találni olyanra is, amikor nagy számolgatás lett a vége, amire a leghíresebb példa talán a 2006-os verseny, amikor Jakub Janda és Janne Ahonen holtversenyben végeztek az élen. Ugyancsak emlékezetes pillanat volt 2002-ben Sven Hannawald győzelme, aki ezzel a történelemben először tudta mind a négy állomást egy kiíráson belül megnyerni. Legalább akkora szenzáció, hogy az elmúlt években ketten, Kamil Stoch és Ryoyu Kobayashi is meg tudták ismételni ezt a teljesítményt.

A VK-hoz képest különbség, hogy a Négysánc-összetettet az egyes ugrásokra kapott pontok összegéből számolják, ami azt jelenti, hogy a Turné sokkal inkább díjazza a következetes jó teljesítményt, hiszen elvileg egyetlen rossz ugrással is el lehet bukni a győzelmet. Emellett a Négysáncot a versenyek egyedülálló lebonyolítási rendszere is kiemeli a többi verseny közül, egyedül itt alkalmazzák ugyanis az 1996-os bevezetése óta egyébként sokszor kritizált (mondván, nem feltétlenül a legjobbakat jutalmazza) „KO-rendszert”, aminek lényege abban áll, hogy az első sorozatba bejutott 50 versenyzőt párokba rendezik, amelyek győztese automatikusan bejut a második sorozatba, ahol csatlakozik hozzájuk az 5 legjobb vesztes (avagy „lucky loser”), ezzel kialakítva a megszokott 30-as mezőnyt. Ez a rendszer egyébként azt is magával hozza, hogy a rendszerint a verseny előtti napon rendezett selejtezőnek itt a továbbjutáson kívül is van tétje, hiszen az itt elért eredmények alapján alakul ki a másnapi párosítás (az első az ötvenedikkel kerül össze, a második a negyvenkilencedikkel és így tovább…). 

A Négysáncversenyek 1953 óta íródó történetében a legtöbb győzelmet, szám szerint 5-öt Janne Ahonen (1999, 2003, 2005, 2006, 2008) szerezte, mögötte Jens Weissflog (1984, 1985, 1991, 1996) következik az örökranglistán 4 sikerrel, majd Bjørn Wirkola (1967, 1968, 1969) és Helmut Recknagel (1958, 1959, 1961) 3-3-mal. Kétszeres győztesnek mondhatja magát Matti Nykänen (1983, 1988), Andreas Goldberger (1993, 1995), Gregor Schlierenzauer (2012, 2013), Jochen Danneberg (1976, 1977), Veikko Kankkonen (1964, 1966), Hubert Neuper (1980, 1981), Ernst Vettori (1986, 1987) és Kamil Stoch (2017, 2018) is. A fentebb már említett Schlierenzauer és Stoch mellett a jelenlegi mezőnyből Dawid Kubacki (2020), Ryoyu Kobayashi (2019), Peter Prevc (2016) és Stefan Kraft (2015) nyert korábban 1-1 alkalommal.

A kétezres évek dobogósai

Szezon1.2.3.
2001/02Sven HANNAWALD (GER)Matti HAUTAMÄKI (FIN)Martin HÖLLWARTH (AUT)
2002/03Janne AHONEN (FIN)Sven HANNAWALD (GER)Adam MAŁYSZ (POL)
2003/04Sigurd PETTERSEN (NOR)Martin HÖLLWARTH (AUT)Peter ZONTA (SLO)
2004/05Janne AHONEN (FIN)Martin HÖLLWARTH (AUT)Thomas MORGENSTERN (AUT)
2005/06Janne AHONEN (FIN)   Jakub JANDA (CZE)Roar LJØKELSØY (NOR)
2006/07Anders JACOBSEN (NOR)Gregor SCHLIERENZAUER (AUT)Simon AMMANN (SUI)
2007/08Janne AHONEN (FIN)Thomas MORGENSTERN (AUT)Michael NEUMAYER (GER)
2008/09Wolfgang LOITZL (AUT)Simon AMMANN (SUI)Gregor SCHLIERENZAUER (AUT)
2009/10Andreas KOFLER (AUT)Janne AHONEN (FIN)Wolfgang LOITZL (AUT)
2010/11Thomas MORGENSTERN (AUT)Simon AMMANN (SUI)Tom HILDE (NOR)
2011/12Gregor SCHLIERENZAUER (AUT)Thomas MORGENSTERN (AUT)Andreas KOFLER (AUT)
2012/13Gregor SCHLIERENZAUER (AUT)Anders JACOBSEN (NOR)Tom HILDE (NOR)
2013/14Thomas DIETHART (AUT)Thomas MORGENSTERN (AUT)Simon AMMANN (SUI)
2014/15Stefan KRAFT (AUT)Michael HAYBÖCK (AUT)Peter PREVC (SLO)
2015/16Peter PREVC (SLO)Severin FREUND (GER)Michael HAYBÖCK (AUT)
2016/17Kamil STOCH (POL)Piotr ZYŁA (POL)Daniel Andre TANDE (NOR)
2017/18Kamil STOCH (POL)Andreas WELLINGER (GER)Anders FANNEMEL (NOR)
2018/19Ryoyu KOBAYASHI (JPN)Markus EISENBICHLER (GER)Stephan LEYHE (GER)
2019/20Dawid KUBACKI (POL)Marius LINDVIK (NOR)Karl GEIGER (GER)

A program

December 28. hétfő 16:30, Oberstdorf kvalifikáció
December 29. kedd 16:30, Oberstdorf verseny
December 31. csütörtök 14:00, Garmisch-Partenkirchen kvalifikáció
Január 1. péntek 14:00, Garmisch-Partenkirchen verseny
Január 2. szombat 13:30, Innsbruck kvalifikáció
Január 3. vasárnap 13:30, Innsbruck verseny
Január 5. kedd 16:30, Bischofshofen kvalifikáció
Január 6. szerda 16:45, Bischofshofen verseny

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s