Két héttel a férfi mezőny után a hétvégén Lillehammerben a női síugrók is megkezdik a 2019/20-as VK-sorozatot. Az elmúlt időszakban egyeduralkodó Maren Lundby így hazai sáncon vághat neki a triplázási kísérletnek, már ami az összetettet illeti, de azért akad egy-két ugró az ellenfelek között, aki idén kihívhatja a norvég klasszist, nem is esélytelenül. Magyar szempontból a legérdekesebb kérdés Vörös Virág szereplése, aki ideális esetben, akár az első magyar pontokat is megszerezheti a sorozat történetében.
Az olimpiai ciklus közepén járunk, így idén a nőknél világversenyt nem rendeznek, ami azt jelenti, hogy a két többversenyes turné, a Raw Air és a Blue Bird Tour mellett alapvetően a Világkupára fókuszál majd mindenki.
Az esélyesek felsorolását illik a címvédővel kezdenünk, Maren Lundby 25 esztendősen elmondhatja magáról, hogy jószerével mindent (világkupát, világbajnokságot, olimpiát) megnyert már, amit ebben a szakágban lehet, az elmúlt szezonban pedig 12 győzelemmel, fölényesen hódította el immár másodszor a nagy kristálygömböt. Ha a norvég klasszis eddigi lendülete megmarad, akkor könnyen lehet idén ebből a kettőből három is, ami ha összejönne, akkor már-már Lundby-korszakról beszélhetnénk, arról nem szólva, hogy egymásután háromszor még senki nem tudott összetettet nyerni. Lundby nyári felkészülése ugyan nem volt teljesen zökkenőmentes, augusztusban ugyanis volt egy ijesztő, bár végül szerencsésen megúszott bukása, amikor edzésen a nekifutóról lecsúszva a betonon landolt. Az esés miatt egy versenyt kihagyott a nyáron, komolyabb sérülést viszont szerencsére nem szenvedett, így minden adott számára egy újabb sikeres szezonhoz.
Az elmúlt években Lundbyhez a legközelebb Katharina Althaus tudott kerülni, sőt, tavaly jobban is kezdett mint a norvég, és az évad első felében sorozatban aratott három győzelmével még vezette is a VK-sorozatot. Aztán a szezon vége felé érezhetően fogyott a német ugró lendülete (másként nézve Lundby javult fel), így maradt végül számára egy újabb összetett második hely. Idén Althaus is nekifuthat újra a a trónfosztási kísérletnek, ám a németeknek van egy másik esélyes versenyzője Juliane Seyfarth személyében. Amikor Seyfarth egy évvel ezelőtt a szezonnyitón megnyerte élete első versenyét, ez még inkább számított meglepetésnek, főleg, hogy az utána következő versenyeken nem igazán járt közel egy újabb sikerhez. Az idény második felében viszont szép lassan elkezdtek jönni a dobogók, sőt a hajrája egyenesen Seyfarthnak volt a legjobb, hiszen a Raw Airen második lett, az idényzáró Blue Bird Touron pedig négy versenyből hármat megnyerve első, végül pedig a VK-összetett harmadik helyén végzett.
Mindez azt jelentette, hogy a rekordbajnok, négyszeres VK-győztes japán Sara Takanashi pályafutása során először, az elmúlt idényben leszorult a dobogóról, és nyerni is mindössze egyszer, Ljubnoban tudott. Takanashi a nyáron ezzel együtt bizonyította, hogy azért teljesen nem kopott még meg a tudása, hiszen ismét, nyolcadik(!) alkalommal is megnyerte a Nyári Grand Prix-t, ami akkor sem semmi, ha, akárcsak a férfiaknál, a lányoknál is igaz, hogy igazán a téli sikereket jegyzik.
A mezőny legrutinosabb tagjaként, a korábban szintén világbajnok és VK-győztes Daniela Iraschko-Stolz az elmúlt szezonban is megmutatta, hogy még mindig klasszisteljesítményre képes, amit az összetettben elfoglalt nyolcadik helye igazán nem is mutat meg. Irascko-Stolz ugyanis az elmúlt idényt egy hatalmas bukással kezdte, aminek utóhatásai miatt több versenyt is kihagyott, ám így is megnyert végül három versenyt és seefeldi világbajnokságon is érmet szerzett egyéniben is. Az osztrák csapatból ezzel együtt érdemes odafigyelni Eva Pinkelnig és Chiara Hölzl teljesítményét is, akik az elmúlt időszakban egyaránt a legjobb tíz között zártak.
Érdekes színfoltja lehet az idei szezonnak a szlovén Nika Kriznar is, aki 19 évesen a legfiatalabb az esélyesek közül. Kriznar a tavalyi idényben ugyan csak egyszer, a szezonzárón állt dobogón, ám kiegyensúlyozottságának köszönhetően összetettben így is ötödik lett, majd a nyáron is jól szerepelt, Frenstatban győzni is tudott és végül összetettben ugyanúgy 200 pontot gyűjtött, mint a győztes Takanashi, aki több győzelmének köszönhetően nyerte az összetettet. Alighanem az elkövetkezendő években sokat hallunk még Kriznar felől, a kérdés csak az, hogy vajon eljön-e már idén nála az áttörés.
Ami a korábbi évek bajnokait illeti egy nagy hiányzónk és egy nagy visszatérőnk van ebben a szezonban. Az olimpiai és világbajnok német Carina Vogt a nyáron térdszalagját szakította, így az idei szezont kihagyja, ellenben ismét láthatjuk majd versenyezni a legelső női VK győztesét, Sarah Henricksont. Az amerikai versenyző az elmúlt években ugyancsak többször küzdött térdsérüléssel, ami az eredményire is kihatással volt, hiszen korábbi sikereit nem igazán tudta megközelíteni, tavaly pedig egyáltalán nem is versenyzett, ugyanis idejét inkább a tanulásnak szentelte. Egy év pihenő után azonban ismét rajthoz áll a VK-ban Hendrickson, aki a nyáron a COC-ban versenyzett, rendre a legjobb 10 között végezve. Ez persze még nem az a szint, hogy ismét a legnagyobb esélyesek között emelgethessük, ám ha idővel visszatérne az önbizalma, akár ismét visszaverekedhetné magát az élmezőnybe.
Cél a főtábla, de a nyári lendülettel a pontszerzés sem elérhetetlen
Magyar szempontból, bátran kijelenthetjük, hogy ilyen jó előjelekkel még soha nem várhattuk a női VK kezdetét, hiszen a remek nyári szereplést maga mögött tudó Vörös Virág révén valós esély van rá, hogy az egész szezonban magyar ugróért izgulhassunk a versenyeken.
Virágnak ez lesz a harmadik idénye, amikor a VK-ban indulhat, eddig azonban a fő versenyt csak egyszer, a februári ljubnoi versenyen sikerült némi szerencsével elérnie, noha volt több alkalom is, amikor nagyon kevés hiányzott a legjobb 40 közé kerüléshez. No de micsoda különbség van a megelőző és a mostani szezon előzményei között! A 2017/18-as idénynek Virág egy térdszalag-szakadásból visszatérve vágott neki, egy évvel ezelőtt pedig az éppen vezetőségi válsággal küzdő síszövetség körüli helyzet hátráltatta a felkészülését, aminek következtében az ideálisnál jóval kevesebb ugrással a lábában kezdhette meg a szezont. Ehhez képest az idei nyáron nem csak, hogy rendszeresen versenyzett Virág, de megcsillantva valamit az eddig sem vitatott tehetségéből jöttek az eredmények is, dobogó a FIS-kupában, top10-es eredmények a COC-ban, a Nyári Grand Prix utolsó állomásán, Frenstatban pedig egy 23. hellyel megszerezte első pontjait a legmagasabb szinten is. Persze az igazi szenzáció azért az lenne, ha ez előbb-utóbb a Világkupában is összejönne, már csak azért is, mert így lehetne majd a későbbiekben (egyelőre nincs még kvalifikációs időszak) igazán valós eséllyel kijutni például az olimpiára is.
Magyar síugró eddig mindössze egyszer, 1984-ben volt pontszerző a VK-ban, Fischer László szerzett akkor egy 12. helyet Lake Placidben (abban a korszakban egyébként még csak az első 15 ugró szerzett VK-pontot), mondanunk sem kell, hogy a sportág hazai megbecsültsége szempontjából mit jelentene ma egy hasonló eredmény.
A pontszerzés persze jelenleg inkább remény, mintsem elvárás, Virág edzője, Vasja Bajc is elsősorban a rendszeres főtáblára, azaz legjobb 40-be kerülést tűzte ki fő célként, persze arról a szintről azért már nem lenne elérhetetlen egy-két pont elcsípése sem. Bajc egyébként egyebek között a fizikai felkészültséget emelte ki, mint olyan tényezőt, ami kulcs lehet a jó szerepléshez, emellett pedig a felkészülést is kifejezetten a VK-futamokra igyekeztek optimalizálni és minél többet a nagysáncon edzeni, sőt az idénynyitó előtt Virág a lillehammeri sáncot is ki tudta már próbálni.
A szezon hivatalosan pénteken kezdődik meg a kvalifikációval, majd az első két versenyt szombaton és rendezik, nagyon bízunk benne, hogy magyar résztvevővel.
A hétvégi program
December 6. péntek
18:00 Hivatalos edzés
19:30 Kvalifikáció
December 7. szombat
11:45 Próbasorozat
12:45 1. verseny
December 8. vasárnap
12:45 Kvalifikáció
14:00 2. verseny
Síparadicsom Blog 