Nehezen akar beindulni ez a téli szezon, mert bár a söldeni férfi versenyt aránylag kulturált körülmények közt sikerült megrendezni, azóta mindkét zermatti hétvégét elsöpörte az ősz közepi hőhullám. Amikor ez a cikk kikerül, minden bizonnyal megakad a hóellenőrzésen a jövő héten esedékes Lech/Zürs-i parallel is, vagyis a szokott mederben, az előretolt bástyaként üzemelt Sölden utáni hosszabb kihagyással rajtol a karaván. A férfi mezőnyt tekintve a legtöbb szakember címvédést vár, ami Marco Odermatt söldeni teljesítményét látva valóban megfelelne a papírformának. Ellenlábasból azért több magasan kvalifikált akad, Aleksander Aamodt Kilde és Alexis Pinturault személyében két olyasvalaki fosztaná meg trónjától a svájcit, akik többszörösen megérezték már a győzelem ízét. Külön örömforrásként szolgálhat a sportág szerelmeseinek, hogy az óriás-műlesiklást kivéve pengeéles küzdelemre van kilátás valamennyi szakágban. Példának okáért szlalomban legalább egytucatnyi síző kandidál a kristálygömbre.

Marco Odermatt, a címvédő és a legnagyobb favorit

A Svájc középső részében fekvő Nidwalden kantonból származó klasszis október elején töltötte be 25. életévét. Még nem volt húsz, s már győzött a junior-vb-n, az igazi nagy durranást viszont a 2018-as év hozta meg számára. Hazai havon, Davosban a szlalomot kivéve valamennyi számban besöpörte az aranyérmet. Nem kellett sokat várnia első Világkupa-sikerére sem: azt a tengerentúli Szuper-G-s diadalt 11 másik követte mindmáig.

A 2020/2021-es idényben még kiütközött rutintalansága, nem tudta megfelelően kezelni az esélyesség terhét, legyen szó a vb-ről, vagy a VK-hajrára, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy a rossz időjárás miatt törölt gyorsasági futamok babráltak ki igazán vele. Tavaly aztán nem hagyott kétséget, ki a jobb. Csaknem félezer pontot vert ellenfeleire. Szám szerint 1639 egységet gyűjtött, amire hat éve nem volt precedens. Igen, még a Marcel Hirscher-éra utolsó három szezonját is lepipálta!

Könnyen lehet, hogy újabb korszak nyitánya volt az a március végi díjátadás. Merthogy Odermatt nem lassít, és még mindig látszik benne fejlődési potenciál, gondoljunk csak lesiklására. A holtszezonban hosszabbított a Stöcklivel, a svájci símárkával, ami globálisan nem rúg ugyan labdába a nagy gyártókkal, mégis biztos alapot szolgáltat Odermatt sikereihez. Rajta kívül néhány feltörekvő tehetség használja ezen léceket, úgymint a Söldenben szintén remeklő Windingstad, valamint Tumler, illetve a lányoknál például Ellenberger, Jasmina Suter, Kolly, Good és Härri.

Odermatt háromszámos síző, ráadásul három bitangerős szakágról van szó az esetében. Óriás-műlesiklásban gyaníthatóan ritkán lehet majd letaszítani a pódiumról, sorra gyűjti majd a 100 pontokat, emellett Szuper-G-ben is ő tűnik a favoritnak, feltéve, ha a hőn áhított vb-(arany)érem oltárán nem áldoz fel néhány gyorsasági hétvégét. Kimondva célkeresztjébe kerültek a klasszikusok, nem is megalapozatlanul: tavaly a Stelvión, Wengenben és Kitzbühelben egyformán másodikként végzett. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha hasonlóan dominálni tud óriásban, ill. ott tud maradni a Szuper-G élmezőnyében, kizárható, hogy megverik összetettben.

Aleksander Aamodt Kilde, a legfőbb rivális

Szinte hihetetlen, de pár napja töltötte be 30. életévét a Svindal-Jansrud fémjelezte generáció egykori ifjonca. Nehezen indult felnőtt karrierje, a sok kisebb-nagyobb sérülés miatt többször újra fel kellett építenie magát. Legutóbb épp az előző idényben, 2021 januári keresztszalag-szakadása után. Az már Kilde terminátoralkatát minősíti, hogy az óév utolsó hónapjában négyszer győzött a Világkupában, majd megnyerte mindkét januári klasszikust. Végül nagy küzdelemben megfosztotta trónjától Feuzt lesiklásban, s jóval simábban vitte a prímet a másik gyors számban. Bár az összetettre egy pillanatig nem volt esélye, csak átlépte az 1000 pontos lélektani határt, ami súlyos sérülésből visszatérve emberes teljesítménynek számított.

Az idei célok egyszerre óvatosak és állnak a realitás talaján: az első világbajnoki érmek mellé valamelyik, lehetőség szerint mindkettő kis kristálygömb megvédése. Ami az összetettet illeti, a bombaerős Odermatt ellen csakis még inkább domináns lesiklással és legutóbb két-három éve nyújtott óriás-műlesiklással lehet partiban. A sportágnak jót tenne, ha végletekig kiélezett évad következne, de lássuk be, a papírforma nem ezt mutatja.

Alexis Pinturault, a sötét ló

Sűrű ködben, éjsötétségben bóklászik az a bizonyos sötét ló, de ha egy ekkora klasszis ott van a mezőnyben, dőreség lenne számításba sem venni őt.

Címvédőként katasztrofális szezont síelt tavaly. Mindössze három dobogót tudott felmutatni a Világkupában, melynek összetettjében épp csak befért a legjobb tíz közé. Az olimpián sem tudott javítani, Szuper-G-n elért 11. helyezése volt a plafon. Kínos blamában fulladt ki tehát Pinturault érthetetlenül frusztrált, önbizalomhiányos vergődése. Saját bevallása szerint nyáron még a visszavonulás gondolata is kerülgette, így harmincas évei elején, de végül erőt vett magán. Elemenként építené fel újra sízését, az amúgy pocsék 20. helyét Söldenben ezért sem élte meg tragédiaként. Edzéskörülmények közt akadtak bíztató momentumok, a hazai rendezésű világbajnokságig pedig helyreállhatnak azok a fogaskerekek. A „sötét ló” megszólítás tehát inkább középtávon indokolt, semmint összességében.

Hirscher terhes öröksége: az osztrák válogatott

A sógorok azzal együtt erős telet zártak, hogy ászaik közül Adrian Pertlre nem számíthattak a múlt szezonban. A hat VK-siker önmagában nem verdesi az egeket, a 26 dobogó már sokkal szebben mutatott, nem is szólva a két olimpiai bajnoki címről és négy éremről. Noha két legnagyobb jokerük vélhetően többször jelenik meg az óriás-műlesikló startlistákon, aligha képzelhető el, hogy akár a háromszoros olimpiai aranyérmes Matthias Mayer, akár a kétszeres vb-címvédő Vincent Kriechmayr beleszólhat érdemben az összetett alakulásába. A technikai számokban újabb szintlépésben bíznak Fellernél, egyben reménykednek abban, hogy az előző idény legnagyobb sztorija, vagyis Johannes Strolz tündérmeséje íródik tovább. Schwarz bokáját teljes értékűnek nyilvánították, így ő is felkerülhet az őt megillető polcra.

Úgy fest, az osztrák média lassanként kezd visszatalálni a földre, s elégedettséggel nyugtázza már azt az örömteli fejleményt is, hogy végre minden szakágban, minden egyes versenynapon valós dobogós reményekkel rendelkeznek a férfiaknál. Ádáz küzdelem vette kezdetét Söldenben, ami a vb-kerettagságot illeti, már most kijelenthető, hogy klasszisok fognak távol maradni Méribeltől. Adrian Pertl visszatérésével különösen szlalomban várható csillaghullás. A maródiák listáján két osztrák található. Daniel Danklmaier áprilisban szakította el keresztszalagját, Stefan Brennsteiner pedig múlt hónap elején esett egy nagyobbat. Az óriás-műlesikló talán már decemberben visszatérhet, előbbi sorsáról majd a rehabilitáció után fognak dönteni.

Mi a helyzet a többi nemzetnél?

A svájci válogatott férfi tagozata címvédőként vág neki az évadnak, ami nem csoda, elvégre valamennyi szakágban ütőképes sízőktől hemzsegnek a keretek. Két olimpiai bajnokkal a fedélzeten vérmes reményekkel vágnak neki a szezonnak, különösen ami a világbajnokságot illeti. Tavaly mindössze két bronzéremre futotta tőlük, ezt mindenképpen felül szeretnék múlni a Francia-Alpokban. A gyorsasági számokban változatlanul Beat Feuz a legfényesebb gyémánt, a tavalyi szűk vereség után behúzná azt az ötödik kis kristálygömböt. A mindinkább amolyan tempós, hosszúkás óriás-műlesiklásra transzformálódott Szuper-G-ben a vb-keretbe is kutyakemény lesz belekerülni, pláne Mauro Caviezel visszatérésével. Az „igazi óriásban” Justin Murisier hátműtétje okozott némi fejtörést a szakmai stábnak, de a csapat ügyeletes mókamestere akár már decemberben visszatérhet a VK-ba. Az edzéseket mindenesetre már elkezdte. Ha igazak a hírek, akkor Loïc Meillard kacsintgat a négyszámos sízés felé. A két technikai számban eddig is ott volt a szűk élmezőnyben, az előző két télen pedig megvetette a lábát Szuper-G-ben is. Nem lennénk meglepve, ha akár már idén túllépné az 1000 egységet összetettben.

Az olaszoknál megritkult az igazi világklasszisok köre. Dominik Paris – érdemei elismeréséül – immáron saját privátcsapatban készül a nagy cél, a lesikló kristálygömb és a vb-arany elhódítására. Mivel jelenleg kevés a többszámos síző Itáliában, s ők sem halmozzák százasával a pontokat, meglepő lenne, ha akárcsak a TOP10-be kerülne bárki más összetettben. Óriás-műlesiklásban de Aliprandini tartja a piros-fehér-zöld zászlót, míg szlalomban Alex Vinatzer áttörését várják már nagyon. Ötödik teljes VK-évében már időszerű lenne.

Alighanem önmagát is meglepte Henrik Kristoffersen azzal, hogy végül a TOP3-ban zárta az előző idényt. Tény, ami tény, talpra tudott állni a Hirscher visszavonulása okozta rezignált vergődésből, behúzta például a szlalomosok szakágiját, s óriásban is ő lett az Odermatt utáni világ legjobbja. Egyedül az érem nélkül zárt olimpiát fájlalhatja a már 28 esztendős sportember. Az élet pedig nem akármilyen fordulatokra képes, a holtszezon legnagyobbat robbant híre szerint a jövőben az egykori nemezis, Hirscher saját lécmárkájával folytatja az élsízést. A debütálás erősre sikerült: korábban még sosem állt dobogóra Söldenben.

Brutálisan erős évad várhat a tehetséges norvég fiatalokra – már ha épek maradnak. Atle Lie McGrath az amerikai, Lucas Braathen a brazil temperamentumot örökölte egyik szülőjétől, ami jobb esetben szárnyakat ad mindkettőjüknek, de veszélyt is hordoz magában. Emlékezhetünk arra, hogy két idénnyel ezelőtt pár perc különbséggel szenvedtek súlyos sérülést Adelbodenben. A fiatalos lendület vadhajtásait levetkőzve könnyen generációváltásra kerülhet sor, például szlalomban.

A svédeknél akad néhány ígéretes juniorkorú síző, ám aligha idén fognak berobbanni a köztudatba. A Balkánon a szlovén Kranjec, a horvát Zubčić, a bolgár Popov képviseli a potenciált, s ha már a mediterrán térségben vagyunk, érdeklődéssel várjuk a spanyol Salarich szereplését.

A tengerentúlról az immáron 30-as éveibe lépett Ryan Cochran-Siegle léphet újabb lépést felfelé azok után, hogy előző télen élete legmagasabb pontmennyiségét halmozta fel a Világkupában. Miután a kanadai sízőkhöz – zömében közösségi támogatás formájában – megérkezett a kellő anyagi erőforrás, belevágtak az újabb olimpiai ciklusba. Jack Crawfordban látszik a talentum és az igyekezet azon kombinációja, amivel egyszer meghatározó tagjává válhat sportágának.

S akkor következzen a szakágankénti áttekintés, csak röviden…

Lesiklás

A zermatti hétvége sajnálatos törlése után is tucatnyi verseny alapján hirdetnek bajnokot a királykategóriában. Az esélyeket illetően többféle opció merülhet fel, benne van a pakliban a sima címvédés, egy újabb bődületes párharc, de az is, hogy minden idők legizgalmasabb versenyfutása áll előttünk.

Múlt télen nyolcan arattak napi győzelmet, tizennégyen álltak legalább egyszer dobogóra. Mind kiegyenlítettebbé vált tehát a mezőny, igaz, többeknél a konzisztencia hiányzott. Épp ez emelte a többiek fölé éveken át Beat Feuzt. Múlt télen csak kétszer adta alább az ötödik pozíciónál, egy szem 8. helyén kívül bormiói kiesésével rontotta el statisztikáját. Lényegében a Dolomitokban bukta el zsinórban ötödik szezonsikerét. Az igazsághoz tartozik, hogy Aleksander Aamodt Kilde stabilitására sem lehetett panasz, elvégre egyetlen, grödeni kiesését kivéve mindannyiszor TOP10-ben zárt, wengeni és kitzbüheli győzelmével pedig már önmagában megérdemeltté tette később sikerét. 

Tíz-tizenegy szűk esztendőt zárnának le az osztrákok, hiszen Klaus Kröll meglepetésszámba ment kristálygömbje óta hiába üldözik a trófeát a sógorok. Mayer és Kriechmayr eleddig főleg a világversenyeken jeleskedtek, a legendai státuszhoz talán elkélne még egy VK-diadal. Dominik Paris lapjai azért erősebbek, s lássuk be, kijárna neki egy szezonsiker a királykategóriában. Olyanra ugyanis még nem volt példa, hogy valaki hat idényt zárjon pódiumon (s kilencet a TOP5-ben) – trófea nélkül. A kiesés réme ritkán szokta veszélyeztetni, de az első idei kitzbühelihez hasonló betlik nem fogna beleférni.

A svájci fiúk közül Marco Odermatt több helyszínen harcolhat a győzelemért, azt speciel nehezen tudjuk elképzelni, hogy végig síelné a teljes lesikló idényt. Niels Hintermann remek szezont futott tavaly, az újabb szintlépés azért erősen véleményes. Az amerikai kontingens (Ganong, Bennett és Cochran-Siegle) aligha marad dobogók és napi siker nélkül, ám várhatóan ezúttal is lejtőfüggő lesz teljesítményük. James Crawford fel fog zárkózni az élmezőnyhöz, ha a fizikai felkészítés valóban olyan eredményes volt, mint az lekommunikálták. Érdekes lesz még látni, mire lesz képes egy csípő- és egy térdműtét, valamint egy depresszív fázis után Thomas Dreßen. A tehetsége ismert, de karrierje eddig csak fellángolásokból állt. Az örökifjú Johan Clarey gyaníthatóan tényleg az utolsó idényét kezdi meg, egy vb-érem mellett a történelmi VK-sikerért is meg kíván harcolni.

Szuper-G

Nagy meglepetés lenne, ha nem Kilde vagy Odermatt kezébe kerülne a mindinkább technikaivá váló szakág trófeája. A norvég az őrülten brahis, lendületes stílusát hozza, míg a svájci elsőrangú kanyartechnikájára épít. A mindenkori nyomvonal dönti el, ki indul némi előnyből adott versenynapon. Kildétől kötelező feladat lenne Odermatt – adott esetben meggyőző arányú – legyőzése, amennyiben komolyan hisz az összetett elsőségben, míg a másik oldalról nézve komoly presztízzsel bírna, ha Svájcba kerülne adott esetben mindkét gyorsasági kristálygömb.

Ha már Helvécia, akkor a Caviezel-testvérek szállíthatnak dobogókat, e téren a korábbi szezongyőztes Mauro helyzete az izgalmasabb, hiszen egy teljes szezonnyi kihagyás után zárkózna vissza az elejébe. Az osztrákok adják a szakág olimpiai (Mayer) és világbajnokát (Kriechmayr) is, így dőreség lenne egy kézlegyintéssel elintézni őket. Mindketten viszonylag stabilak voltak az előző télen, de nem eléggé, hogy triumfáljanak a végén. Mayer kétszer betlizett, így hiába zárt minden máskor dobogón, vagy századokra onnan, Kilde ellen így nem lehet labdába rúgni. Kriechmayr pedig mindannyiszor a TOP10-ben foglalt helyet, ami egyedülálló teljesítménynek számított, csakhogy alig-alig tudta megverni a Kilde-Odermatt duót, így pedig nem volt nagyon miről beszélni. Az ifjabbak közül Raphael Haaser alkothat meglepetést.

Minden adott ahhoz, hogy James Crawford rendszeresen dobogóért harcoljon Szuper-G-ben, s lassanként átvegye a már évekkel ezelőtt visszavonult Erik Guaytől a stafétát. A tengerentúlon hasonló jókat várnak Ryan Cochran-Siegletől, aki élete legjobb szezonjára licitálna rá. Egyébiránt szokás szerint nagy az átfedés a két gyorsasági szakág között, szuperóriásban pedig mindig benne van a szenzáció, de csak napi szinten.

Óriás-műlesiklás

Sölden rávilágított Marco Odermatt változatlanul fennálló fölényére. Okunk nincs kételkedni abban, hogy a svájci dominancia ki fog tartani márciusig. Egész egyszerűen más ligában játszik, mint láttuk, még hibával együtt is súlyos tizedeket ver a többiekre.

A lepattanót elsősorban a norvégok szedhetik le idén. Bitangerős válogatottjuk van. Mint már szó volt róla, Henrik Kristoffersen megtalálta a közös hangot léceivel, s önmagával, eme egészségesebb sportolói mentalitás tényszerű tehetségével párosulva erős idényt feltételez. Aztán ott vannak az ifjú trónkövetelők, McGrath és Braathen, akik a remek szezonnyitót produkált Windingstaddal, a junior-világbajnok Steen Olsennel kiegészülve szállíthatják a remek helyezéseket. S akkor még nem szóltunk Nestvold-Haugenről, aki október végén két futam alatt többet nyújtott, mint előző télen összességében. Ádáz küzdelem várható a vb-jegyekért.

Túlléptek árnyékukon az osztrákok, a mély letargia helyét az optimizmus vette át. (Még ha Sölden nem sikerült fényesre, legjobbjuk, Schwarz is tízen kívül zárt.) Feller meglepetésre dobogón fejezte be a szezont, rajta még a jelenleg maródi Brennsteiner, a többszöri sérülés után visszakapaszkodó Leitinger, a Hirscherékkel edző Feurstein, valamint Haaser és Schwarz is erős telet síelhet az elkövetkező hónapokban. A svájci konkurenciánál sem egyszemélyes a csapat, hiszen Meillard, Murisier (amint felépül) és Gino Caviezel is esélyes lehet a napi pódiumra.

A francia csapat ugyanakkor visszaesőben van. Alexis Pinturault mellett a világbajnok Faivre, továbbá a rutinos Muffat-Jeandet és Favrot részéről is lesz mit bizonyítani idén. Erős formával nyitott az olimpiai ezüstérmes Kranjec, ugyanez nem mondható el a szomszédból érkező Zubčićról. A németek elsősorban Schmidben (esetleg újra Luitzban) bízhatnak, amerikai részről Radamus szólhat bele a nagyok dolgába. Luca de Aliprandini pedig egyszemélyes olasz osztagként csíphet el dobogós helyeket.

Szlalom

Fél évtizeden keresztül szinte tét nélkül lehetett a szlalomról esélyt latolgatni – nagy eséllyel nem lőttünk mellé. Hirscher és Neureuther visszavonult, a potenciális egyeduralkodónak kikiáltott Kristoffersen pedig nemezise visszavonulása óta magának is ugyanakkora kihívást okoz (még úgy is, hogy 3-ból 2 kristálygömböt bezsebelt időközben). Így az utóbbi 2-3 szezon rég nem látott, esélyesekben gazdag vetélkedést hozott, 15-20 potenciális dobogóssal.

Bár ahogy írtuk, Kristoffersen nem vált a szakág egyedüli urává, a norvég tavaly év végi formája, és a Hirscher-lécek söldeni premierje bizalomra adhat okot. Kristoffersen tavaszi hajrája újabb szakági címet ért, és ha ezt a formát tartja a szezonon keresztül, akkor a legnagyobb esélyes idén is ő lehet. Konkurenciáért viszont saját hazáját sem kell elhagynia . Tavaly a rutinos világbajnok Foss-Solevåg mellett már a „kétezresek” ,azaz Braathen és McGrath is nyertek egy-egy versenyt.

A Hirscher utáni generáció egyik legnagyobb szakági ígérete Clément Noël, de a fiatal francia tavaly 11-ből csak háromszor állt dobogón, igaz, Pekingben épp annak tetején. Az olimpiai bajnoknak idén a folyamatos hibázásokat kell maga mögött hagynia ahhoz, hogy első ízben végre kristálygömböt szerezhessen. Francia részről 1-1 dobogó még Pinturault és Muffat-Jeandet esetében elképzelhető.

Hirscher visszavonulását az osztrákok szlalomos csapata is megszenvedte. Sokáig úgy tűnt, Schwarz, Feller és Matt biztos kezekben viszi tovább az örökséget. A legelső egy kristálygömböt is szerzett, a kiegyensúlyozottság messze nem a csapat erőssége. Ha utóbbit helyre teszik, a norvégoknak is nezéz dolga lehet a sógorokkal szemben, Kiváltképp, hogy tavaly óta az olimpiai meglepetés Strolz, valamint a fiatal Pertl és Gstrein is egyre inkább megvillant.

Két tavalyi futamgyőztest nem említettünk még: a németeket Linus Straßer, míg a szép csendben bővülő brit válogatottat Dave Ryding viszi a hátán. Szakági cím nem kis meglepetés lenne tőlük, de dobogót, és akár egy-egy fényes győzelmet ismét várhatunk tőlük. Az olaszok nem kiegyensúlyozottságukról híresek, de a lassan korelnökké előlépő vancouveri bajnok, Giuliano Razzoli, és a szélvészgyors fiatalok, Vinatzer és Sala is bármikor megvillanhatnak idén is.

A további dobogóesélyesek sorát mindenképp Kristoffer Jakobsennel kell kezdeni. Stílusa a korai Fellert idézi: szektorai alapján bármikor agyonverheti a mezőnyt, de jellemzően a pálya feléig sem jut el. Ha idén többször teljesít két futamot egy versenyen belül, láthatjuk első győzelmét is. Nagy meglepetés lenne más nemzet sízője a dobogón, de csak kisebb meglepetést jelentene mindez a Val d’Isère-i harmadik helyezett Filip Zubčićtól, a tavaly berobbant katalántól, Joaquim Salarichtól, a bolgár Albert Popovtól, vagy a „milleri” futamokat megvillantó Luke Winterstől.

Egy ország maradt még ki: Svájc. A szakág sokáig az alpesiek Achillesz-sarka volt, mígnem nagyjából 5 éve meglepetésre robbant be a Yule, Zenhäusern, Aerni, Meillard fémjelezte generáció, számos győzelmet szállítva. A lendület viszont az utóbbi 1-2 évben mindegyikőjüknél megtört. Yule és Meillard, de talán Aerni is már visszatérőben, Zenhäusern viszont a 30-ból is majdnem kicsúszott tavaly. Vérfrissítést Tanguy Nef és a szemtelenül fiatal Fadri Janutin jelenthetik.

A címlapkép forrása: Skiweltcup.tv