Az alpesi síversenyeken eddig nem borult nagyot a papírforma, az egy szem kombinációt hozhatnánk csak fel ellenpéldaként, de ott meg tényleg kiszámíthatatlan volt minden. Óriás-műlesiklásban mindenki a szezon dominálójának, Marco Odermattnak a sikerét várta, aki azonban egy elhibázott Szuper-G után már messze nem tűnt érinthetetlennek. Szoros volt az elejétől a végéig, hiszen úgy vezetett a svájci az első futamot követően, hogy az ötödik helyen álló sem szedett össze kéttizednyi hátrányt vele szemben. A délutáni folytatásban pedig Žan Kranjec kapta el élete egyik legjobb menetét, amivel bizony komoly nyomás alá helyezte a helvétek büszkeségét. Kranjec 28 év elteltével hozott újra érmet Szlovéniának a férfi alpesi sízők közül. A bronzmedália a világbajnok nyakába került, Mathieu Faivre visszafogottabb második csúszása is elég volt az erős napot kifogó River Radamus ellen. Az esélyesek közül Pinturault az első, Kristoffersen a második menetet rontotta el, míg az osztrákok reményteljes kezdés után elszomorító versenyt zártak. Szőllős Barnabás újabb remek napot fejezett be, hiszen úgy végzett a 22. helyen, hogy hátránya bőséggel 107%-on belül mozgott. Kékesi Márton túlzottan is a biztonságra törekedett, de a 34. helyezés azért nem mutat rosszul.
Átléptünk az olimpia második felébe, ami annyit tesz, hogy a férfiak esetében elkezdődtek a technikai számok versenyei. Az óriás-műlesiklás azon számok egyike volt, melynek győztesére sokan nagy pénzben mertek volna fogadni. Marco Odermatt a szezon eddig öt versenyéből négyet behúzott, a kakukktojást jelentő első Alta Badia-i óriáson sem adta alább a második helynél. Csakhogy a Szuper-G-n megbizonyosodott, más a papírforma, s megint más annak igazolása. Márpedig a svájci klasszis látványosan megremegett élete első olimpiáján, ami bizony kieséséhez vezetett. Csüggedten fogta fejét a célzónában, vigasztalásra szorult. Visszalépett a kombinációtól, hogy legnagyobb aranyesélyére fókuszálhasson.
A másik nagy esélyes olimpiája sem hozta a várt eredményeket. Alexis Pinturault szuperóriásban még csak-csak hozta magát, ám aztán alpesi összetettben, aminek egyértelmű favoritja volt, messze szint alatt teljesített, sőt tetejében összeszedett egy bordazúzódást. Az osztrák remények megtestesítője, Manuel Feller a Covid-protokoll miatt lehetett nyugtalan az előző egy hétben. Vélt kontaktszemélyi szerepe miatt bármikor benne volt a pakliban, hogy el kell hagynia az olimpiai falut.
A sízők az előző napokban birtokukba vehették az Ice Rivert, vagyis a „Jégfolyót”, s véleményük bizony messze nem volt egybehangzó. Legtöbbjük megszenvedett a rendkívül agresszív kínai mesterséges hóval, amivel az eddig látottak alapján a Head léceivel lehet a legbiztosabban megbirkózni. Az eddigi hat olimpiai bajnok közül öten a vorarlbergi lécgyártó termékeivel érte el sikerét, s ami még lényegesebb, a női óriás győztese, Sara Hector is közéjük tartozott. A férfi mezőnyből a két francia sztár, Pinturault és Faivre, valamint az élmezőnyből még Murisier és Schmid használja ezt a matériát. Kristoffersen nem, s a norvég sokat panaszkodott a beállításokra. S ne feledjük, Vlhová finoman szólva sem remekelt óriásban a Rossignol lécein. (S nyugodtan leírhatjuk, hogy aranyérmes létére sem síelte élete legjobbját szlalomban.)
A 89 főt számláló rajtlistán mindenki helyet foglalt, aki számít, sőt egy nagy visszatérőt is köszönthettünk ismét a mezőnyben. Tavaly januári, Adelbodenben történt súlyos bukása után az olimpián síelt ismét élesben Tommy Ford, az amerikaiak specialistája. Itt jegyezzük meg, hogy több mint egy hónap telt el a legutóbbi szakági VK- verseny óta, vagyis a valós erőviszonyokról azért igencsak ködös elképzeléseink lehettek.
Említésre méltó még, hogy néhány szlalomos ma is tesztelte a „Jégfolyót” a szerdán esedékes főversenyük előtt. Tóth Zita után másik alpesi sízőnk is bemutatkozott a mai nap. Kékesi Márton nem tartotta annyira kegyetlennek a pályát az első bejárást követően, ami azért jó előjel volt. Szőllős Barnabás szintén elindult a számban.
Berúgta az ajtót a Télapó. A hidegfront komoly hózáport zúdított Jancsingra, ami arrafelé ritkaságszámba megy. A látási viszonyok a rettenetes és a borzasztó között foglaltak helyt. Velünk együtt a sízők sem igazán értették, miért adtak zöldutat a mai versenynek, miközben hétfőn napsütötte derűs időt várható. De ez már legyen a rendezés felelőssége. Ami problémát jelentett, hogy a sízők kemény, jeges pályára hangoltak az előző napokban, erre fel friss havon kellett bizonyítaniuk. Ösztönösen, mivel sokat látni nem lehetett.
A német edző sem könnyítette meg a sízők dolgát, az alsó letörésre például egy izgalmas szűkre tűzött kaput tűzött a mester. Henrik Kristoffersen (4.) próbálta engedni léceit, a kompresszió nem mindig volt eszményi lécei és a talaj között. Ezzel együtt jó ritmusban hozta le a távot. Luca de Aliprandini (6.) egészen más stílusban, klasszikus bevágódós technikájával támadta a pályát. Mint a célban is megemlítette, szinte semmit nem látott a kanyarokban, ami egy sor kiszélesítéshez, belefékezéshez vezetett. De a norvég is rázta a fejét, egész biztosan nem az olasz menete miatt.
Filip Zubčić (15.) bátortalan, bizonytalan sízést mutatott be, ami bőven másodpercen túli hátrányt jelentett a horvát számára. Ő volt az első áldozat. Marco Odermatt (1.) felső része nem volt az igazi, akadt egy bravúros mentés a meredeken. A zárószektorra visszatért az idei VK-menő, némi előnyből várhatta a folytatást. Mathieu Faivre (3.) vezetett már fél másodperccel két szakaszt követően. Lüktető, látványos hiba nélküli csúszása bizakodásra adott okot még úgy is, hogy a célban 8 századdal a svájci mögé szorult.
Alexis Pinturault (11.) menetéből hiányzott az átütőerő, az energia. Mondhatni, formán kívül volt, csak a horvátot előzte meg. Manuel Feller (7.) szokás szerint átcsapott rodeóba, ami a látási körülményeknek is betudható volt. A letörést érdekes megoldással abszolválta, a széles kanyarvétellel szemben még jobban is járt, mint mások. Versenyben maradt az osztrák. Gino Caviezel (10.) fokozta a tempót, ami késésekben nyilvánult meg a lejtő kezdeti szakaszán. Épp másodpercen belül ragadt. Alexander Schmid túlságosan sokat kockáztatott, így hiába nyitott a legerősebb nyitószektorban, léceit túldöntve oldalra dőlve fejezte be versenyét a német síző. Marco Schwarz (18.) dolgát nem könnyítette meg, hogy valamelyest állt a verseny, érdemi pályatakarításra pedig nem került sor. No, persze a formája sem ígért sok jót, kapott is 2 s-et az éllovastól.
Előzetesen sokat vártak a svájciak Justin Murisiertől: jó passzban van és a lécei miatt is. Ehhez képest fent besokallt, kirúgta támaszléceit. Stefan Brennsteiner (2.) alaposan kicentizte a dolgot jó szokása szerint. Írhattuk volna úgy is, hogy szinte lekopírozta Faivre menetét, legalábbis ami a szektoridőket illette. Látványos technikával szelte a meredek kanyarulatokat. Az első négy helyezett 12 századon belül követte egymást. Žan Kranjec (8.) extrát nyújtott a lankán, remekül mentette át lendületét az átkötőn. A meredek már nem volt az igazi, de halovány reményei azért maradt még az éremre. Lucas Braathen (12.) topszektorral nyitott, aztán komoly késésbe keveredett. Rondát fékezett az említett szűkre tűzött kapunál, ami megpecsételte sorsát. Loïc Meillard rendkívül zaklatottan kezdett, hogy aztán a lankán valamicskét faragjon hátrányát. Egy kettős kapukombinációnál azonban végeszakadt mai szereplésének: mélyre került, eltévesztette a jobbost.
River Radamus nyilván nem fogta vissza magát, ami az erős tempóval párhuzamosan két széles kék kapuhoz vezetett. Hamar összekapta magát az amerikai, így helyzete nem volt teljesen reménytelen. Thibaut Favrot (5.) tovább sűrítette a mezőnyt az elején. Senki korábban nem adott annyit, hat tizedet a svájcinak, mint ő. Alighanem ő sem látta át teljesen, hol volt kiváló, hol kevésbé. Ötödik sízőként került 2 tizeden belül. A versenyirányítás pörgette a versenyt, mert a zimankó csak fokozódni kezdett. Erik Read csupán az osztrákot tudta megelőzni, Rasmus Windigstad pedig senkit sem, hiszen idejekorán túldöntötte léceit. Már önmagában csoda, hogy visszaterhetett a sípályákra Tommy Ford (19.) horrorsérülése után 400 nappal. A sor végére került, de becsületesen küzdött. Atle Lie McGrathot elvitte a lendület, nagyon hamar búcsúzott, egy késéssorozat végén került pályán kívülre. Adam Žampa (21.) hol túlkontrollálta léceit, hol kövér íveket húzott. A szlovák már a 3 s-et kapirgálta.
Az újabb reklámszünetben azon mulattunk, miként igyekeznek közös nevezőre jutni (angol szóval, heves kézmozdulatokkal, stb.) az FIS illetékesei a kínai pályamunkásokkal. Totál eredménytelenül, hatvanon túl például perceken át állt a verseny, mert az útmutatások ellenére nem találta meg a helyi erő a hongkongi sporttárs egyik lécét… Trevor Philp (25.) szó szerint kilátástalanul síelt, a 4 s-en túl aligha síelhetett volna második futamot, ha ez egy VK- verseny lenne. Cyprien Sarrazin a második kapuig bírta. A klasszik hibát követte el, vagyis kirúgta a belsővel támaszlécét. Raphael Haaser (17.) becsatlakozott a középmezőny végéhez, nála is jobb kiindulópozíciót harcolt ki magának a svéd Mattias Rönngren (13.). Ryan Cochran-Siegle, a Szuper-G ezüstérmese ma nem tudott labdába rúgni. Az amúgy ritmusosra tűzött részen keveredett össze. Alekszandr Andrijenko bal léce lecsatolt, miután közelebbi kapcsolatba került az egyik piros kapuval. A biztonság kedvéért a következőt még letarolta, jöhetett tehát a renoválás. Julian Rauchfuß (27.) jelentős fékezésekkel és kiszélesítéssel, de valahogy csak levergődött a célba. Ivan Kuznyecov követte ruszki kollégáját. Ugyanott került mélyre, mint honfitársa, már az komplikált volt, hogy nem csapódott bele valamelyik akadályba.
Kilencen estek ki eddig, ami megadta az esélyt a később érkezett, VK- szintű sízőknek, hogy beverekedjék magukat a TOP30-ba, vagyis arra, hogy a második futam első felében indulhassanak. A magyar idő szerint 6:45-ös folytatás egyébiránt hatvan síző lett volna érdekelt. Nem volt szükségünk jósra annak belátására, hogy ez minden célba érkezőnek sikerülni fog. Miközben az andorrai Joan Verdú (13.) extrán jól ment, hiszen csupán másfél szekundumot szedett össze és a holland Maarten Meiners (22.) is korrektül szerepelt duplaannyi hátrányával, Sam Maes három kapuval a vége előtt búcsúzott, míg Samu Torsti középtájon huppant oldalára. Negyven síző után csupán 26-an haladtak át a célvonalon, s az arány a későbbiekben sem javult. Egyébiránt Andreas Žampa (23.), a litván Andrej Drukarov (20.) és Kryštof Krýzl (25.) síelhetett második pályát ezek közül. Kiesett eközben mindkét olasz, Sala és Vinatzer, akárcsak az amerikai fenegyerek, Luke Winters. Sokáig úgy tűnt, hogy az ausztrál Louis Muhlen-Schulte (27.) óvatos sízéssel is remek pozíciót harcolt ki magának. Csak aztán szemlátomást javultak a látási viszonyok, ami többeket megsegített. Samuel Kolega (49-essel a 24.) mindközül kiemelkedett, de Szőllős Barnabás (52-essel a 28.) is ki tudta használni az esélyt. Bátran, ugyanakkor ésszel síelt, ami 5 s-en belüli időhátrányt jelentett a számára. Utána még Albert Popov (53-assal a 27.) és a bosnyák Emir Lokmić (55-össel a 29.) verekedte be magát a legjobb harmincba. Kékesi Márton (39.) 61-essel próbált szerencsét. Amennyit mi láttunk a menetéből, nem kockáztatott sokat, a kontrollált lécfogásra törekedett. Hátránya meghaladta a 11 másodpercet. De a legalább leért az ismét egyre áldatlanabb viszonyok közepette.
A továbbiakban a román Stefanescu (38.), a kolumbiai Poettoz (36.) és a koszovói Tahiri (37.) került még Marci elé. A továbbiakban az egzotikus országok képviselői síelhettek, mégpedig annak a tudatában, hogy ha leérnek, egész biztosan második futamot síelhettek. Az amúgy svájci családban felnevelkedett, 77’-es születésű ghánai, Carlos Maeder nem érte el a célt. Nem láttunk semmit menetéből, ellenben a jamaicai brit D. J. botrányos sízését megcsodálhattuk. Kiegyenesedett testhelyzetben, középszerű hobbisíző módjára gurult lefelé. 35 másodpercet kapott, alig kevesebbet, mint amennyit az előtte 53-dikként célba ért indiai sporttárs a legjobbtól. Ám ettől nem zavartatta magát, széles mosollyal az arcán ünnepeltette magát. Eközben például Riccardo Tonetti a TV-n keresztül figyeli csak az olimpiát. A malbuni elcsalt FIS- verseny felelősein remélhetőleg példát statuálnak a potentátok…
Szabó Gábor értékelésével maximálisan egyet tudunk érteni.
A hóesés csak nem lankadt a két futam közt, ezért a folytatás magyar idő szerint 8-ra tolták,
A hóesés csak nem lankadt a két futam közt, ezért a folytatás magyar idő szerint 8-ra tolták, bizakodva abban, hogy a pályamunkások addigra letakarítják a sízésre teljesen alkalmatlan pályát. Az már egy másik kérdés, hogy a viszonyok jottányit sem rosszabbodtak ahhoz képest, ami az első futam idején uralkodott. A start pár percet még késett, mivel az egyik előfutó mély nyomot hagyott a pályán bukása közben.
Rauchfuß (20.) sokat vállalt a norvég edző által tűzött, a délelőttinél valamivel komplikáltabb pályán. Lokmić lécei megbokrosodtak a roppant jeges pályán. Ez a magas sebességgel volt magyarázható, ami az alsó letörésnél jókora térvesztéssel párosult. Onnantól fogva, hogy letért a bukótérbe, esélye nem volt két lábon maradni. Szőllős Barnabás (22.) a szép, biztos ívekre koncentrált, az előzetes elvárásként megfogalmazott TOP30-as helyezést nem akarta kockáztatni. Popov (17.) már simán átvette a vezetést a némettől. Mivel a bolgár hasonló dinamikával hajtott lejtmenet, s még a nagy rontás is hiányzott menetéből, jelentős előrelépésben bízhatott. Krýzl (19.) ezt a ritmust nem bírta lekövetni, de legalább viszonylag simán teljesítette a pályát. Philpnek (24.) alaposan meggyűlt a baja a lejtővel. Hol a dinamika, hol a vállalható ívek hiányoztak, így kikapott Barnitól. Kolega (21.) rögtön a tetőn eladta másodperces előnyének javát, s minthogy csak ezt követte az a befékezés, minekután gyakorlatilag nulláról kellett kezdenie, hárman is megelőzték a horvátot.
Andreas Žampa (16.) merte engedni a léceit, talán csak az alsó letörésnél vitt több élt a kanyarba a kelleténél. Ezzel együtt kulturált menetet produkált, át is vette vele a vezetést. A mélyföldi Hollandia újabban mind több sízőt ad a Világkupának, na jó… Meiners (18.) is az Alpokban éli mindennapjait. Odatette magát, még ha akadt is jónéhány kanyarkiszélesítés. Testvérpárharc következett, hiszen az élen álló Andreas idejét ostromolta Adam Žampa (15.). Nyögéseiből ítélve megszenvedett az agresszív hóviszonyokkal, de azért csak érvényesítette a papírformát, négy tizeddel megelőzte öccsét. Drukarov szép helyezést puskázott el, pedig litván sízőt se gyakran (sohasem?) láttunk ilyen magasságokban. Egy balos kanyar kimeneténél vesztette el a kontaktot a pályával, egy jókora előrebillenés után letarolt még egy kaput. Az első tapogatózós futam után begyújtotta a rakétákat Tommy Ford (12). Beállította Popov addigi etalonját és magabiztos 1,5 s-es előnnyel élre állt. Schwarz (14.) szintén összeszedte magát az addigra már teljesen belátható pályán. A „célegyenesre” való fordító kivételével elkerülték a hibák, ott ment el az elsősége. Rögtön utána jött az újabb osztrák. Raphael Haaser (11.) temérdek előnyt harcolt ki magának a lanka végéig, majd belehibázott a letörésbe, így csak pár századdal került az amerikai elé. Read (13.) pedig fél tizeddel sorolt a roppant szoros élmezőnybe.
15 sízőt követően tehát Haaser vezette a versenyt Ford és Read előtt, s még Schwarz is tizeden belül foglalt helyet a tabellán. Az első futam nagy vesztese indította a következő szakaszt. Zubčićnak (10.) nyilvánvalóan nem kellett semmit sem védenie. A kötelezőt teljesítette, vagyis élre állt, de nem ment oly fergetegesen, mint tavaly megszokhattuk tőle. Egy alkalommal csúnyán megdobta az egyik kapu, keresztbe álltak lécei, de menteni tudott. Rönngren ugyanott búcsúzott a versenytől. Oldalára dőlt, megtörtént tehát az, amit már a nőknél is láthattunk. Amint odalesz a kompresszió, esélye nincs befordulni. Joan Verdú Sanchez (9.) az addigi legjobb futamot síelte. Tökéletes íveket húzott, mégpedig a horvátot felülmúló sebességgel. Innen már valószínűsíthető volt a TOP10. Érdekesség, hogy az olimpiai Szuper-G előtt négy nappal még az Európa Kupában síelt az andorrai. Reiteralmon győzedelmeskedett. Idő kérdése lehet, míg berobban a Világkupában is. Verdú hazája legjobb téli olimpiai helyezését érte el, illetve holtversenyben a nyári játékokat beleértve is igaz az állítás. Egy kerékpáros és egy ökölvívó végzett szintén 9. helyen. Alpesi síelésben Mireia Gutiérrez szocsi 18. helyét múlta felül a törpeállam sízője.
Braathen hamar késésbe került, ami kaputévesztéshez vezetett. Buckasízéssel zárta napját. Alexis Pinturault (5.) szemmel láthatóan nagy hiba nélkül síelt, így bár a végén a maga javára fordította az időkülönbséget, vérmes reményei nem lehettek. Caviezel (7.) méretes késésbe keveredett a felső szakaszon, már az csodaszámba ment, hogy folytatni tudta. A lankán azért új erőre kapott, amivel szorosan tudta tartani a franciát. River Radamus (4.) nagyot küzdött, volt egy csúnya, fenékről vett kanyarulata, de lendülete kitartott, így kevéssel befért a francia elé.
Az első futam legjobbjai előtt az amerikai került a tabella élére, megelőzve Pinturault-t és Caviezelt. Innentől fogva egy-egy jól elkapott menettel bárki felférhetett a dobogóra. Žan Kranjec (2.) remekül elkapta a ritmust a lankán, s minthogy atombiztosan engedte léceit a meredeken is, közel egy másodpercet verte az addigi legjobb andorrai idejére. A szlovénok specialistája bejelentkezett egy éremre! Feller szörnyen ritmustalanul síelt, márpedig közel 2 m-rel szélesebb ívekkel nem lehet sokáig bírni. Ki is esett hamar. Luca de Aliprandini őrült kezdése nem ígért sok jó a kínai havon. S valóban, a második szélesre vett kapu után telibe trafálta a következőt egy korán kezdett jobbos ívnél. Lécei időben leoldottak, így sérülés nélkül megúszta az affért.
Thibaut Favrot (5.) próbált ésszel síelni, így sem bírta hiba nélkül. Megdobta egy kapu a letörésél, s mire észbe kapott, máris eladta előnyét. A záró meredeket elrontotta, még az amerikai is elébe került. Pinturault-val holtversenyben a harmadik helyet foglalta el. Kristoffersen (8.) egy jelentősebb fékezéssel tudta csak megoldani a felső szakaszt. A sokakat megtréfáló kanyarban kis híján hanyatt esett. Nagy bravúrral még befűzte magát, de ott eldobta az érmet. Mathieu Faivre (3.) kezdeti összeszedettsége idővel túlzottan koncentrált sízésbe csapott át. Szoros meccsben befért a második pozícióra. Stefan Brennsteiner (27.) élete nagy esélyének a kapujába érkezett. Apró fékezgetések sorával kezdte a meredeket, majd ugyanúgy összerogyott, mint a nők versenyében Truppe. Súlyos technikai hibát vétett a második letörésnél: beragadt támaszlába, nem terhelt rá, így a bukótérbe katapultált. Marco Odermatt (1.) igyekezett tempót diktálni, mert pontosan tudta, mit ment a szlovén. Megbillent nem egyszer, de mindent bele is adott a kanyarokban, ezzel együtt 20%-ára csökkent előnye a záró meredekig. Ott jött ki igazán klasszisa, kihozta magából legjobbját, így a vártnál kisebb különbséggel, szűk 2 tizeddel ugyan, de csak érvényesítette a papírformát.
A győztes menet Szabó Gábor tolmácsolásában
A hat kieső mellett még néhány sízőek Brennsteiner ideje is fogható volt, vagyis a TOP30 többek szemei előtt ott lebegett. Ennek megfelelően azért nem mertek annyit kockáztatni a fiúk. Jack Gower (25.) speciel egyáltalán nem ment gyámoltalanul, Muhlen-Schulte (23.) még nála is jobbat ment. Példának okáért századra ugyanazt síelte, mint Barni, és verte Philpet és Kolegát, ami a második futamidőt illeti. Harmincban végzett még a lett Miks Zvejnieks (26.), a luxemburgi Matthieu Osch (28.), aki egyébként kulcsszerepet vállalt a malbuni csalásban, továbbá az üzbég Komiljon Tuhtajev (29.) és a koszovói Albin Tahiri (30.). Kékesi Márton (34.) lécei megremegtek a lejtő azon pontján, ami több síző kiesésének helyszíne lett. Onnantól fogva visszafogta a tempót, temperamentumának ellenállva újra biztonságit síelt. Nem síelt jól finoman szólva, nem verte annyival az egzotikus országok sízőit, mint azt szerette volna, de legalább a korrekt helyezés összejött. Bízzunk benne, hogy szlalomban szebbik arcát mutatja. A kínai Hszu Ming-fu (33.) egyébként még megelőzte.
A verseny vége felé haladva sorjáztak a kínkeserves és/vagy lassú menetek. Portugál, mexikói, thaiföldi, török, eritreai, montenegrói, ciprusi, szaudi, kelet-timori és indiai síző szerepelt a palettán. Mondanunk sem kell, hol és miként valósult meg utóbbiak kvótája. Az olimpiai alpesi síelés nagy szégyene viszont csak a végén következett, amikor is derék lemezlovasunk még az indiai sporttárstól is beszedett jó 15 másodpercet. Elérte, amit szeretett volna, harmincas évei derekán megtanult síelni, aminek egy olimpiai 46. helyezés lett a vége. A januári kvótaszerzés óta nyilvánvalóan nem edzhetett sokat, mert akkortájt legalább az előbb említett urak egy részével partiban volt, illetve meg is verte őket. Ma egy perc 10 másodpercet, vagyis egy komplett futamnyi hátrányt kapott Odermatt-tól. Kamera előtti rövid pojácáskodás után elhagyta a helyszínt „Sanyi, a sikló”, miként repens kolléga emlegette őt belső levelezési rendszerünkben.
Marco Odermatt a svájci alpesi sízés szupertehetsége. Ez legkésőbb négy évvel ezelőtt vált kristálytisztává minden sportszerető számára, amikor is a davosi junior-világbajnokságon öt aranyérmet szerzett. Valamennyi számban győzött, kivéve a szlalomot. Előbb Szuper-G-ben, majd óriás-műlesiklásban, idén pedig lesiklásban csatlakozott a világelithez. 10 győzelmet és 24 dobogós helyezést is gyűjtött össze fiatalember létére, és tavalyi szőrmentén elbukott összetett győzelmét idén tükörsimán hozni fogja. Uralja az óriás-műlesiklást idén, mai sikerével tényleg megkoronázta idei teljesítményét. Carlo Janka 2010-es győzelme után ismét svájci nyakába került az óriás olimpiai aranyérme. Ő hazája ötödik szakági bajnoka, Roger Staub (1960), Heini Hemmi (1976) és Max Julen (1984) volt a másik három ötkarikás győztes.
Žan Kranjec két VK- győzelem tulajdonosa, de előző két évben nyújtott kiegyensúlyozott teljesítményétől 2020-tól kezdve mind jobban elmaradt a lassan 30 éves szlovén síző. Tudtuk róla, hogy bármikor képes egy-egy őrülten remek menetre, ez ma megvalósult. Legutóbb az 1994-es lillehammeri olimpián szerzett szlovén férfi síző érmet, akkor Jure Košir végzett harmadik helyen szlalomban.
Mathieu Faivre 2017-ben lépett ki előszőr Pinturault árnyékából. Akkor ő volt Hirscher elsőszámú „üldözője”. Hazai havon szerzett VK- sikerére tavaly februárban rápakolt még egyet, de nem ezért volt élete idénye az előző. Cortina d’Ampezzón a sportág kétszeres világbajnokává vált, egyrészt a debütáló parallelben, de főképp óriás-műlesiklásban. Nem ment jól eddig ezen a télen, még dobogóra sem állt. Harmadik olimpiáján egy 24. és egy hetedik hely után összejött neki az első érem.
A férfiak utolsó egyéni versenyszámát, a szlalomot szerdán tartják, a következő alpesi síverseny pedig kedden lesz esedékes, akkor a női lesiklást rendezik Jancsingban.
Forrás: Blick.ch
Síparadicsom Blog 