Borzalmas, előre nem látható, szörnyű időjárási körülmény készül tönkretenni a pekingi téli olimpiát. Egészen hihetetlen, hogy a téli játékokon megtörténhet ilyen borzalmas természeti csapás: esik a hó! A tragédia áldozatainak száma felbecsülhetetlen, egy hongkongi sílécet eltűntként tartunk nyilván.

El kell ismerni, túlzottan elnagyolt képet festettünk olimpiai előzetesünkben Peking és környéke éghajlati viszonyairól. Bizonyos szempontból mégis telitalálat volt az a megfogalmazás, hogy nagyjából a magyar viszonyokhoz hasonló helyzetre számíthatunk. Hát, telitalálat, hazánkban, főleg Budapesten gyakran tapasztalunk olyan fájdalmas töketlenkedést néhány hópehely lehullásakor, mint amit most Kínában. Mégis csak borzalmas, a legfelelősebb vezetők se számolhatnak azzal, hogy télen – havazik.

A kínaiak becsületére legyen mondva, az előző napok képei minden éghajlati diagramnál jobban alátámasztották, hogy ezen a vidéken nem túl reális veszély a hó. Szépen, előre eltervezetten műhóból felépítettek mindent. A pályák körül a csupasz hegyoldalak és a fagypont alatti hőmérsékletek együttese láttán mindenki nyugodtan várhatta a folytatást, hisz egyértelmű volt, hogy ezen a tájon emberemlékezet óta nem volt hóesés. Erre, tessék, pont a legrosszabbkor a Góbi-sivatag pora helyett egyszer csak megjelenik az első hópehely. Aztán a második, harmadik… A szervezők arca pedig alighanem ezzel párhuzamosan fehéredett el egyre jobban. A FIS előljáróké pedig akkor, amikor perceken át keresgették a hongkongi Jung Hau Cuen Adrian leoldott lécét, amelyet egyszerűen elnyelt a pálya szélén felgyülemlett hó. A kutatóexpedíció végül eredménytelenül zárult, a léc nem adott magáról életjelet, az olimpia hősi halottjának tekinthetjük.

A program villámgyorsan borul, nemcsak az alpesi sízők, de a félcsöves, izé, frísztájl félcső menők sem versenyeznek ilyen extrém körülmények között (nesze neked, extrém sport…).
Jelenleg várjuk, hogy a technikailag bizonyára remekül ellátott (na, ezt tényleg nem vitatjuk) és kiválóan képzett (hááát…) pályamunkások eltakarítsák a havat a férfi óriás-műlesiklás második futama előtt. A kérdés csak az: miért a két futam között jutott ez eszükbe? Helyi idő szerint 10:15-kor indult az első futam. Mi akadályozta, hogy kora hajnaltól a pályát takarítsák? Egy jó kis kommunista szombat aligha túlzott elvárás a Népköztársaságban, még vasárnap sem.

A mostani helyzet egy Rejtő-regény őszinte panaszát juttatja eszembe, amikor is az importált homokból felépített oázis megálmodója panaszkodik egy esőzés miatt: “Uraim, én bérelhetek légionistákat és alkalmazhatok pénzért arab zarándokokat, de mint önök is tudják: Afrikában az eső megfizethetetlen.” Szegény kínaiak is, hiába robbantottak pályákat a hegyekbe, és építettek fel gondosan műhóra egy egész olimpiát, arra hivatkozva, hogy itt annyi a hó, mint Szaharában az eső. Az időjárást nem lehet megfizetni… (Nem úgy, mint Simari Birknert, ezt az áljamaicai brit médiapojáca ma szánalmas első futamával fényesen bizonyította.)