Planica, Planica, snežena kraljica! – a legtöbb síugrás-rajongó lelki füleivel alighanem az első sort olvasva már hallja, elvetemültebbek akár dúdolják is magukban (a home office előnyei ugye…) a szlovén helyszín elmaradhatatlan dalát, ami minden nagy ugrás után felcsendül az arénában. Egyébként aktuális is, hiszen az elmúlt napok havazásának köszönhetően a Letalnica sánc tényleg “havas királynőként” fogadhatja a versenyzőket. A dallam ezzel együtt sokunkban inkább a tavaszt idézi, lévén a legendás sírepülőverseny rendszerint márciusban, az évad végén kerül megrendezésre. Mivel idén ez a koronavírus-járvány miatt nem volt lehetséges, 2020 hozott egy újabb furcsaságot, a szezonzárón sokszor napfényben fürdő helyszínt ezúttal decemberben, villanyfénynél látogatja meg a mezőny a sírepülő világbajnokság keretében.
Mióta létezik VK sorozat, a szezonnak soha ilyen korai szakaszában nem rendeztek még sírepülő versenyt, hiszen az elsőre a legkorábban eddig mindig januárban a Négysáncverseny után került sor, mint ahogy olyan sem volt még hogy egy évadon belül rendezzék a “nagy”, azaz az északisí világbajnokságot és a köztes évekre szánt sírepülő vébét (a naptári év persze most sem lesz azonos, hiszen Oberstdorf már 2021-re esik majd). Olyan viszont bármilyen furán hangzik is volt már, hogy a mezőny ellátogatott Planicára még karácsony előtt. Nem ma volt, de 1993-ban és ’94-ben egyenesen szezonnyitót rendeztek itt, és 95-ben is volt planicai verseny decemberben igaz, ezekben az években a normál- illetve a nagysáncot használták.
Akárhogy is, de 2020, ahogy sok mást, a planicai versenyek hangulatát is alapjaiban változtatja meg, hiszen adott az év végi időpont, nézők ugyebár a járványügyi korlátozások miatt nem lesznek, ráadásul a szokásos délelőtt helyett ezúttal este, ideiglenesen telepített reflektorok fényénél zajlik majd a küzdelem. Ezzel kapcsolatban sokan arra számítanak, kiindulva a márciusi tapasztalatokból, hogy az esti időpont inkább hátszeles körülményeket hozhat majd, más kérdés, hogy ezt az esti oldalát a sáncnak igazán versenykörülmények között nem ismeri senki, hiszen tapasztalatunk legfeljebb napnyugta előttről van, az pedig azért nem egészen ugyanaz. Mindenesetre meglátjuk majd, hogy az év egy másik szakaszában mennyire érvényesek a planicai völgy széljárására általában érvényes ökölszabályok.
Ennél a kérdésnél alighanem a legtöbb szurkolót jobban lázban tartja, hogy vajon kik vihetik majd haza az érmeket, amelyet szokás szerint két számban, egyéniben és csapatban is osztanak. Az egyéni verseny ráadásul itt kétnapos és kétszer olyan hosszú lesz mint általában. A csütörtöki kvalifikációból szokás szerint 40-en jutnak tovább péntekre, ahol az első sorozat után 30-ra szűkül a mezőny. Eddig ugye nincs semmi újdonság, viszont a második sorozat után nem lesz vége a versenynek, hanem szombaton folytatják és egy 3. valamint 4. sorozat után alakul majd ki a végeredmény. Legalábbis, ha mindegyiket sikerül megrendezni, ugyanis ez legutóbb tíz éve, éppen itt Planicán sikerült utoljára a világbajnokságon, bízzunk benne, hogy a szlovén helyszín az időjárás szempontjából jó ómen lesz, az előrejelzések mindenesetre ilyen szempontból kedvezőek. A vasárnapi csapatversenyt egyébként a szokott szisztéma szerint rendezik majd.
A szabályokhoz tartozik az is, hogy a világkupa hétvégékkel ellentétben itt az edésekre minden nemzet hat ugrót nevezhet, viszont a kvalifikáción már csak országonként négyen indulhatnak. Kivétel ez alól Norvégia, ahol Daniel André Tande címvédőként a négyes kereten felül, alanyi jogon ott lehet a selejtezőben.
Ami az esélyeket illeti, miután a szezon első három állomása Halvor Egner Granerud és Markus Eisenbichler párviadalának jegyében telt, a pillanatnyi formákat illetően mindenképp ők számítanak elsőszámú esélyesnek. Ha a kicsit távolabbi múltat vesszük alapul, akkor kettejük közül inkább Markus Eisenbichlernek feküdhet jobban a sírepülés, aki ezt a szezont megelőzően egyetlen korábbi győzelmét éppen ezen a sáncon aratta még 2019-ben, nem mást mint az akkor csúcsformában levő Ryoyu Kobayashit megelőzve. Granerud ezzel szemben igazán számottevő eredménnyel nem rendelkezik a sírepülő szakágban, de esetében ez talán kevésbé mérvadó, hiszen a 24 esztendős norvégot ilyen jól ugrani még sosem láttuk. Bár a planicai sánc eddig saját bevallása szerint sem tartozott a kedvencei közé, jelenleg élete formájában van, ez pedig az ilyesmit azért sokszor felülírta már a múltban.
Nagy kérdés, hogy a két domináns versenyző párharcába mennyire tudnak majd beleszólni a sírepülő specialisták, akik közül Granerud mellett nem is egy van a norvég csapatban. Közülük a legjobb esélye a Nyinzsnyij Tagilban már jó formát mutató Robert Johanssonnak lehet az aranyéremre egyéniben, de nem írnánk le a címvédő Tandet sem, és Johann André Forfang vagy Marius Lindvik érmeszerzése sem lenne éppen komoly meglepetés. Mint ahogy természetesen csapatban is favoritnak számítanak a norvégok, akik 2016 és ’18 után sorozatban harmadszor nyerhetnék meg a versenyszámot.
Szlovénia mint rendező és a másik hagyományosan jó sírepülő nemzet egyelőre kicsit talán visszafogottabb reményekkel készülhet a hazai világversenyre, egyelőre leginkább Anze Lanisek és Bor Pavlovcic tudtak legalább valamelyest az élmezőny küzdelmeibe beleszólni, míg a nagyobb nevű ugróik, mint Peter Prevc és most már ide vehetjük nyugodtan Timi Zajcot is, szolidabban kezdtek, persze a repülősáncon belelendülhetnek ők is. Apropó Prevc, bár a szezon elején nem volt olyan formában, hogy benne legyen a szlovén csapatban, sírepülésben kaphat egy esélyt a legfiatalabb Prevc-fivér, Domen is, akit a felkészülési időszakban Gorazd Bertoncelj szövetségi kapitány nyíltan kritizált a szerinte nem megfelelő hozzáállása miatt, ha pedig ez nem lenne elég, a néhány hónapja egy csuklótörést is elszenvedett. Ezzel együtt, miután Domen a műfaj igazi fenoménja, ha lehetőséget kap, akár amolyan sötét lóként is számolhatunk vele.
Ami a lengyeleket illeti, Michal Dolezalék válogatottja a többiektől külön utakat járt az elmúlt hetekben, így legjobbjaik nem utaztak el Nyiznyij Tagilba mondván, hogy inkább otthon készülnek a sírepülő vébére. A dolog szépséghibája az volt, hogy Zakopaneban, ahol ugrottak volna, az idő nagy részében erős főnszél fújt, így összességében nem nagyon tudtak több időt a sáncon tölteni, mint ha elutaztak volna Oroszországba. Mindenesetre ezek után azért lesz némi nyomás a csapaton, hogy olyan eredményt érjenek el amiért érdemes volt beáldozni például Dawid Kubacki előkelő helyét az összetettben. A nagy lengyel triumvirátusból egyébként Kamil Stoch itteni mérlege a legjobb, ugyanis háromszor is nyerni tudott a Letalnicán (ebből egyszer még a régi, átépítés előtti konfiguráción) és bár most nem ő tűnik esélyesnek, ha sikerülne nyernie, akkor azzal az utolsó, még hiányzó nagy címet is begyűjthetné ötödiknek a VB, VK, négysánc és olimpiai aranyérmek mellé, és ezzel egy olyan kollekciót mondhatna magáénak, amit eddig egyedül Matti Nykänen tudott összehozni. Ezzel együtt egyébként Piort Zyłanak is van már győzelme sírepülőversenyről, úgyhogy ha jó napot fog ki ő is versenyben lehet az érmekért.
A szezon eddigi legpechesebb csapata vitán felül az osztrák volt, akiknek több hullámban, gyakorlatilag az első és második során is végigment a koronavírus, így hiába volt a mezőny egyik legjobbja az idei versenyeken Daniel Huber, miután a nyiznyij tagili hétvégén ő is pozitív tesztet produkált, a plancai küzdelmeket legfeljebb a tévén nézheti majd. Ott lesznek viszont a fertőzésen már átesett versenyzők: Stefan Kraft, Gregor Schlierenzauer, Philipp Aschenwald és Michael Hayböck is. Hogy aztán mire számíthatunk tőlük az egy másik kérdés, hiszen a betegeskedés időszakában természetesen rájuk is vonatkozott a karantén, így épphogy csak egy-egy last minute edzésre futotta felkészülés gyanánt.
Ami a többieket illeti, érdemes lesz figyelni a japánok idei legjobbjára, Yukiya Satora is, illetve az Eisenbichler mellett Karl Geiger, Pius Paschke vagy Constanin Schmid által is fémjelzett, bivalyerős német csapat több ugrója is odaérhet akár az érmek közelébe. A kisebb nemzetek ugrói közül különösen nagy érdeklődéssel várjuk Mackenzie Boyd-Clowes szereplését is, aki a szezont remekül kezdte Wisłan (9. lett) és volt már egy-két jobb versenye sírepülésben is, de izgalmas lesz az is, hogy mire megy az észtek meglepetésembere Artti Aigro, aki eddig minden versenyen ahol elindult, pontszerző volt a szezonban.
Program
December 10. péntek
13:30 Hivatalos edzés
16:00 Kvalifikáció
December 11. péntek
15:00 Próbasorozat
16:00 Egyéni, 1-2. sorozat
December 12. szombat
15:00 Próbasorozat
16:00 Egyéni, 3-4. sorozat
December 13. vasárnap
15:00 Próbasorozat
16:00 Csapatverseny
Síparadicsom Blog 