Markus Eisenbichler egyéni győzelmével indult a szezon

Őrült év, őrült verseny? Legalábbis az első egyéni verseny a síugróknak mindenképpen az volt. A változó szélviszonyok jól megszűrték a mezőnyt, sok nagy névtől búcsúztunk. A dobogós helyezéseket tekintve azonban nem született nagy meglepetés. Markus Eisenbichler, Karl Geiger és Daniel Huber kiváló formája már bizonyossá vált az elmúlt napokban. Közülük azonban ma Eisenbichler emelkedett ki, aki a harmadik helyről végül megnyerte a mai trükkös versenyt.

A szezon első hétvégéje, Wisłán egy egyéni versennyel zárult. Az osztrákok a szombati csapatverseny megnyerésével számíthattak rá, hogy versenyzőik az egyéni viadalon is képesek lehetnek a dobogóra állni. De ugyanez igaz volt a német és a lengyel gárda tagjaira is, akik akárcsak a sógorok, remekül kezdték a szezont. Így mindenképp izgalmas csatára volt kilátás vasárnap is.

A délután azonban nem indult túl jó előjelekkel, hiszen a próbasorozatot törölni kellett az erős szélviszonyok miatt. A versenyt meglehetősen változó körülmények között, de végül a tervezett időpontban elindította a zsűri. Nem is kellett sokat várnunk az első kiemelkedő ugrásra, a négyes rajtszámmal ugró norvég, Sander Vossan Eriksen (17.) 129 méterig repült, ám a zsűri – ezúttal jogosan – lejjebb is hozta a beülőt eggyel, a hármasba. Andreas Wellinger (39.) visszatérése nem sikerült azonban túl jól, csak 114 méterig szállt. Honfitársa, Severin Freund (15.) 124,5 méterig jutott, ám a landolása során kicsit megbillent, így a pontozóbíróktól csak 17-es pontszámokat kapott.

A szembeszélnek köszönhetően záporoztak a 125 méter feletti ugrások, és már egészen a 2-es beülőbe lehozták a versenyzőket. Az első próbálkozó innen Halvor Egner Granerud (6.) volt, akit ez sem zavart, 131,5 méteres ugrást mutatott be. Féltávnál, tehát 25 versenyző után még mindig Granerud állt az élen, mögötte Klemens Muranka (8.) és Mackenzie Boyd-Clowes (12.) egészítették ki az akkori top hármat.

A verseny során a kompenzációs pontokat a beülőmódosítások és a szélviszonyok miatt végig figyelnünk kellett. A legfőbb probléma az erős oldalszél volt, az pedig már csak növelte a verseny nehézségét, hogy ez a szél időnként bizony hátulról érkezett.

Markus Eisenbichler (3.) jó formában kezdte a szezont, ez már két nap után bizonyossá vált, őt a nehéz körülmények sem tudták megtréfálni. A sorozat leghosszabb ugrását mutatta be, 137,5 métert, amivel majdnem 10 ponttal átvette a vezetést az akkor még vezető Granerudtól. Michael Hayböck (13.) szintén remekelt Wisłán a hétvégén, a versenyen 124,5 méterig szállt. Daniel Huber (2.) 138,5 méterével fél méterre megközelítette a sáncrekordot, tette mindezt a kettős beülőből ugorva!

Miközben a nem túl kedvező körülmények miatt sokaktól (Pedersen, Schlierenzauer, Johansson, Schmid vagy Tande) búcsúztunk, Anze Lanisek (1.) 136 méterrel átvette a vezetést. Kamil Stoch (11.) 121,5 méterével 20 ponttal elmaradt a szlovéntől. Honfitársa, Dawid Kubacki (9.) ennél valamivel jobbat ugrott, ő 124,5 méterig jutott. Az utolsó előtti Karl Geiger (133,5m) számára ennél sokkal szerencsésebben alakult a verseny első szakasza. Stefan Kraft (112m 32.) viszont nagy meglepetésre búcsúzni kényszerült.

A változó szél és a kompenzációs pontok távolságban is nagy szórást eredményeztek már a top tízen belül is. A sorozatot nyerő Lanisek és a 10. Aschenwald között 11 méter és több, mint 18 pont volt a különbség.

A második sorozatra feljöttünk az 5-ös beülőbe, ám már az első tízes csoport során beülőt váltottunk, a 4-esből folytattuk. A csoportból Deschwanden, Junshiro Kobayashi és Stekala ugrottak kimagaslóan. Mindeközben Ryoyu Kobayashi (117m, 112,5m) egyelőre nem muzsikál túl jól, csak a . helyen végzett.

A második csoport egy hatalmas ugrással kezdődött, ami sajnos egy bukással végződött. Martin Hamann (18.) 138,5 méterig szállt, de ott már annyira lapos a lejtő, hogy a német nem tudta megállni az ugrást. Szerencsére azonban rögtön felpattant a földről és látható sérülés nélkül megúszta. Sander Vossan Eriksen (13.) is hatalmasat ugrot, 132,5 méterig szállt, ő azonban talpon maradt és át is vette a vezetést. A sorozat és a verseny legnagyobb meglepetése viszont egyértelműen Mackenzie Boyd-Clowes szereplése volt, aki a második sorozatban is kiválóan ugrott. Még a top tízből is maga mögé utasított néhány embert és végül a 9. lett!

Halvor Egner Granerud (4.) 130 méterével átvette a vezetést, ekkor már csak hatan voltak fent a toronyban. Az utána következő Piotr Zyla (5.) csak mögé tudott bejönni 128 méteres ugrását. A győzelemért ment Anze Lanisek, azonban a második ugrása nem sikerült jól és a 6. lett.

Daniel Huber 125,5 métere elsőre kevésnek tűnt, de Lanisek rontása révén az osztrák versenyző ígyis felállhatott a dobogóra. Karl Geiger, akárcsak Zyla, szintén a 128 métert jelző vonalnál fogott talajt, ám mivel volt előnye az első sorozatban végül ez az ugrás is elég volt neki a második helyhez. Markus Eisenbichlert (134m) azonban ma senki és semmi nem tudta megállítani. Az ugrása billegős volt, a talajfogása sem sikerült tökéletesen, és még ígyis simán nyerte a versenyt honfitársa előtt.

Végeredmény

HELY	VERSENYZŐ	ORSZÁG	1. SOROZAT	2. SOROZAT	PONTSZÁM
1.	Markus EISENBICHLER		137,5	134,0	267,6
2.	Karl GEIGER		133,5	128,0	258,6
3.	Daniel HUBER		138,5	125,5	255,7
4.	Halvor Egner GRANERUD		131,5	130,0	251,7
5.	Piotr ZYLA		125,5	128,0	246,5
6.	Anze LANISEK		136,0	118,0	246,3
7.	Yukiya SATO		126,0	123,0	244,0
8.	Philipp ASCHENWALD		125,0	127,0	242,4
9.	Mackenzie BOYD-CLOWES		126,0	134,0	240,7
10.	Michael HAYBÖCK		124,5	122,0	228,7

Világkupa

HELY	VERSENYZŐ	PONTSZÁM
1.	Markus EISENBICHLER	100
2.	Karl GEIGER	80
3.	Daniel HUBER	60
4.	Halvor Egner GRANERUD	50
5.	Piotr ZYLA	45
6.	Anze LANISEK	40
7.	Yukiya SATO	36
8.	Philipp ASCHENWALD	32
9.	Mackenzie BOYD-CLOWES	29
10.	Michael HAYBÖCK	26