Vörös Virág számára az idei volt a második szezon, amikor a Világkupában szerepelt, de fontos eseményei voltak az idénynek a junior és a felnőtt világbajnokság versenyei is. Beszélgetésünk során a 19 éves kőszegi ugró összegezte az elmúlt szezonját, emellett beszélt a jövőbeli céljairól is, de szóba került a síugrás világának a személyesebb oldala is, és az is, hogy az új szezon előtt is vár még rá egy komoly próbatétel…

Kőszegi beszélgetésünk első részében versenyzőink, Vörös Virág és Molnár Flórán, illetve Molnár László szakágvezető közösen foglalták össze a csapat szezonját, így Virág versenyeinek alakulásáról, benne többek között a világbajnokságról és a kalandosan alakult ljubnoi versenyről és hogy milyen problémák hátráltatták az évad során cikksorozatunk előző részében olvashattok részletesebben.

Kőszegről a világelit kapujába

Beszélgetésünk első részében sok konkrétum szóba került már, ha összességében nézzük, hogyan értékelnéd a szezonodat?

Mindent egybevetve annyira szörnyű szezonom nem volt, viszont igazán jó sem. Lehetett volna jobb is, de voltak súlyproblémáim, amivel szezon előtt kellett volna kezdeni valamit, az idény közben már nagyon sok mindent nem tudtam ezen javítani. Ezáltal nem nagyon sikerült előrelépni sem a szezon közben, ennek ellenére a világbajnokság egész jól sikerült, reményt adott arra, hogy közel vagyok a legjobb negyvenhez.

Ha ki kellene emelned egy versenyt, akkor melyik volt számodra a legjobb?

A seefeldi!

Hangulatban is? Az eredmény nyilván magáért beszél…

Nekem tetszett Seefeld és a vébé is más azért mint egy világkupa-verseny. Ezen kívül Ljubnoban mindig nagyon jó hangulat van, sok nézővel… Az egy másik sztori, hogy nekem ott a verseny a kizárás meg a körülmények miatt mennyire sikerült jól.

A versenyeken egyébként találkoztál már magyar szurkolókkal, vagy olyannal aki magyar zászlóval jött volna neked szurkolni, vagy ez a női versenyeken még nem annyira jellemző?

Ilyen még nem volt, pontosabban Seefeldben egy magyar önkéntessel találkoztam, aki mondta, hogy majd jön szurkolni a versenyre is.

Egyébként amikor kint vagytok úgy, hogy ott van mondjuk a férfi mezőny is, mint például a vébén, akkor szoktál úgymond nézőként is kint lenni, vagy inkább ilyenkor próbálsz regenerálódni?

Legtöbbször inkább visszamegyek a szállodába, mert általában vagy közvetlenül előttünk vagy utánunk ugranak a férfiak. Előbb nem fogunk azért kimenni, hogy álldogáljunk, utána meg inkább pihenünk. Igaz, amikor az én versenyem már lement Seefeldben, akkor másnap Flórián versenyén ott voltam.

A junior világbajnokság viszont kevésbé sikerült jól, arról a versenyről milyen emlékeid vannak?

Ott igazából egy kicsit minden összejött, a körülmények is. Mármint olyan értelemben, hogy nagyon hideg volt, mert a szél egyébként rendben volt. Meg hát az ottani sánc is elég érdekes, szóval nehéz volt.

Akkor nem szeretted meg Lahtit…

Hát, nem nagyon.

Egyébként például Lillehammerben vagy Seefeldben, amikor viszonylag közel voltál a kvalifikációhoz, akkor menet közben ti is számolgattatok, vagy ez inkább utólag derült ki?

Persze ilyenkor mi is követjük az eredményeket, ha közel vagyok, mindig figyeljük, hogy mennyi a különbség, mennyi hiányzott, és ebből is tanulunk, hogy még ezt vagy azt kell javítani, vagy jobban csinálni, hogy legközelebb meglegyen. Szóval igen, ezt mi is figyeljük.

Van esetleg benned hiányérzet olyan értelemben, hogy a Raw Air vagy esetleg a Blue Bird Tour azért lehetett volna egy nagyobb lehetőség, mert ott kicsit kevesebben indultak, mint a legtöbb helyszínen? Ilyenkor követed az eredményeket, vagy eljátszol a gondolattal, hogy itt esetleg lehetett volna esélyed?

Az eredményeket azért megnéztem mindig, de úgy voltam vele, hogy igazából felesleges ezt számolgatni. Nyilván, ott lett volna nagyobb esélyem, de mivel nem voltam ott, így ez gyakorlatilag mindegy. Igazából ezt már elengedtem, nem stresszeltem rajta, szóval nem hagyott bennem hiányérzetet.

Az operaelőadás sem?

Hát… biztos nagy élmény volt, de azért ha én elmegyek egy versenyre, akkor ugrani megyek! (teszi hozzá viccesen) Nyilván egyébként ez egy plusz, meg nem biztos, hogy a civil életben eljutok egy ilyen előadásra, de annyira azért engem nem hozott lázba.

Ha már zene, a Maren Lundby-féle videót láttad? Esetleg szóba került a versenyzők között is?

Hát, speciel másokkal erről nem is beszéltem, de biztos látták mások is. Én is láttam és nekem nagyon tetszik!

A következő szezonban nálatok nem lesz nagy világverseny, ilyen szempontból is kérdezem, hogy a jövőre nézve mik a céljaid? Milyen távra tervezel előre?

Most elsősorban a következő szezonra koncentrálok. Szeretnék pontot szerezni, utána pedig minél jobb helyeket szerezni a Világkupán. Persze az olimpia is egy cél, de azért még elég távol van. Most elsősorban arra fókuszálok, hogy mindenképp jobban szereplejek mint a múlt szezonban, hogy tanuljak a hibáimból és ki tudjam őket javítani.

Ha a női mezőnyt úgy általában nézed, akkor hogy látod, az idén is egyeduralkodó Maren Lundby dominanciája megmaradhat a továbbiakban is, vagy lehetnek komoly kihívói?

Mindenképpen lehetnek, a németeket például nagyon erősnek tartom, az egész csapat nagyon jó, a japánok is erősek, főleg Yuki Ito, a szlovénok is… igazából szerintem az erősebb nemzetekből bárki odakerülhet, hogy legyőzi. Meg igazából idén is volt erre példa többször is.

Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál, és sok sikert kívánunk a továbbiakhoz! Említetted, hogy májusban érettségizel, szurkolunk majd akkor is!

Vörös Virág eredményei a 2018/19-es téli szezonban

Lillehammer, Világkupa – 44., 50., 48.
Premanon, Világkupa – 53., 57.
Planica, Kontinentális kupa – 26., 28.
Lahti, Junior világbajokság – 44.
Hinzenbach, Világkupa – 54., 56.
Ljubno, Világkupa – 54., 54.
Villach, FIS-kupa – 10., 8.
Seefeld, Világbajnokság – 44.