A japánok „örök” másodikja ebben a szezonban megtanult győzni, ráadásul a hajrában faképnél hagyta ide egyetlen riválisát, a norvég Jan Schmidtet.

Ahogy minden havas sportág, úgy az északi összetett világkupa-versenyzői is pihenőre mehetnek a múlt hétvégét követően. A 2017/2018-as évad leginkább két egyénről, a japán Akito Watabéről, valamint a norvég Jan Schmidről szólt. Még a sportágban kevésbé jártas sportkedvelők az előző mondatban nyilván hiányolják a német armadát. Csakhogy Eric Frenzelék ebben az idényben leginkább Pjongcsangra élezték a formájukat, és végül oktaták is a mezőnyt (a két egyéni számot és a váltót is utcahosszal vitték haza).

Most viszont sokkal inkább a kitartásáról és elszántságáról híres Watabéval foglalkozom, aki kis túlzással győzelmeinek felét a Schonachban véget ért szezonban hozta össze – összesen hét elsőséget és tizennégy dobogót könyvelhetett el.

Az idén májusban 30. életévét betöltő kiválóság a síugrás terén mindig is a legjobbak közé volt sorolható, sífutásban viszont rendre elvérzett. A hajrája most sem az igazi, viszont a diktált tempó, és az erőbeosztás szemszögéből megvizsgálva karrierjét idénre ért be igazán.

Nagy kérdés, hogy az összetett vk győzelem mennyire kárpótolja Watabét az olimpián történtek miatt, ahol minden adott volt számára, hogy a legjobb lehessen, de balszerencséjére újra Frenzelt fújta útjába a szél, akin ezúttal sem talált fogást.

Watabe 2011 óta minden évben az összetett első három helyén végez.

Végezetül picit tekintsünk vissza a múlt hétvégi eseményekre, melyeken ahogy idén sokszor, ezúttal is cikkünk hőse volt a kulcsfigura. Watabe mindkét napon a második lett a síugrásban a norvég Jarl Magnus Riiber mögött, de mindkétszer lehajrázta a sportágban egyelőre túlságosan „egylábon” (nincs meg a kellő egyensúly a két szám között) álló vikinget. A zárónapon nosztalgiáztak a versenyzők: két sorozat síugrást követően 15 km volt a sífutó szakasz. A sportág történelme során ezen formátum számított a hagyományos Gundersen versenynek, majd a esélyegyenlőség jegyében egy ugrásra és 10 km-re korlátozódott a versenyszám.

A záróhétvége esélyeit alaposan átírta, hogy a kásás, sífutásra igencsak alkalmatlan hóviszonnyal mindenkinek meggyűlt a baja, még a szakágban rendre a legjobbak közé sorolható németek – közülük Schonach előtt Fabian Riessle zsinórban háromszor nyert –  is „elvakszolták” magukat, és nem tudtak felfele kapaszkodni.

Ennek, és a szezon hajrájára is elegendő erőt biztosító taktikának köszönhetően Watabe dupla győzelemmel ünnepelte a legnagyobb kristálygömb elhódítását.

A sportág novemberig „nyári” álmot alszik, persze manapság a görsí és a műgyepen kipróbált síugrás is terítéken van, vagyis nyáron könnyebb modellezni a télen történteket.

Jó pihenést mindenkinek, mostantól alig 8-9 hónapot kell már csak várni ahhoz, hogy újra hókristály potyogjon az égből, és visszatérjen Frenzel, Watabe és a többiek!

Északi összetett pontverseny (2017/2018)

1. Akito Watabe (Japán) 1495 pont
2. Jan Schmid (Norvégia) 1133 pont
3. Fabian Riessle (Németország) 1087 pont