Jön a férfi curling-vb, na de hol vannak az esélyesek?

Két kimagasló favoritja van ugyan az ezúttal Las Vegas csillogása mellett megkezdődő világbajnokságnak Brad Gushue-ék és Niklas Edinék személyében, de a 13 csapatos nevezési listát végigpásztázva azonnal lecsap ránk a felismerés: itt bizony több játékos, vagy akár nemzet is a valaha volt legjobb eredményét fogja elérni. Ez a tudat ad valami egészen különleges színezetet a 60. férfi curling vb-nek.

Az alaphelyzet nagyban hasonlít ahhoz, amit az elmúlt hétvégén véget ért női tornán láttunk: a részvételt kivívott országok listájában ugyan nincs meglepetés, ám többen sem a legismertebb vagy legerősebb csapatukkal érkeztek az olimpia utáni első nagy tornára, aminek éppen maga az olimpia a fő oka. Több, a delegált csapat eldöntésére hivatott nemzeti bajnokság a téli játékokkal átfedésben zajlott, így az ott résztvevőknek esélyük sem volt kivívni a részvételt erre a megmérettetésre is. Máshol szabályokkal vagy felsőbb döntésekkel korlátozzák, hogy ugyanaz a különítmény ne indulhasson az év két legnagyobb bajnokságán, megint máshol pedig egyszerűen legyőzőre talált a fő favorit.

Ahogy a hölgyeknél volt, úgy itt is csak három olyan országot találunk, amely ugyanazzal a felállással érkezett a vb-re, amellyel Pjongcsangban képviseltette magát: a svédek, az olaszok és a dél-koreaiak.

A női tornán látott új lebonyolítás pedig itt is életbe lép, azaz eggyel megnövelve 13-ra duzzasztották a résztvevő nemzetek számát, beengedve az aktuális ázsiai-csendes-óceáni bajnokság harmadik helyezettjét is, amivel most a japánok jártak jól. Ugyanúgy változik a lebonyolítás is, a Round Robinból a legjobb hat helyezett jut tovább, az első kettő egyenes ágon az elődöntőbe, a másik négy csapatra pedig még vár egy extra mérkőzés.

Kezdjük az említett két fő esélyessel, a svédekkel és a kanadaiakkal. A hölgyeknél is ez a két nemzet játszotta a döntőt, ami szigorúan véve ott is papírformának volt tekinthető, de az ottani sanszok mégis teljesen mások voltak ahhoz képest, mint amit most a férfiaknál tapasztalunk. Itt ugyanis hagyományosan nagyobb a szakadék Kanada és a többiek, vagy éppen Kanada és a nyakán lévő néhány csapat, valamint a többiek között.

DZVl4JqVoAEqodM

Ezeket a többieket most – legalábbis az eddigi eredményességük alapján – Svédország képviseli, a Niklas Edin által vezetett két különböző csapat 2013-ban és 2015-ben is világbajnok tudott lenni, és az olimpiai finálé váratlan elveszítése után most ide is a legcsillogóbb érem kilátásával érkezhettek. Győzelmével Edin azon szűk társaságba kerülhetne be, akik a férfiak mezőnyében három világbajnoki címet is szereztek, és amivel Kanadán kívül nagyon kevesen büszkélkedhetnek: de a nagy svéd előd, Peja Lindholm és csapattársai például igen.

Kanadát tavaly először képviselte, és vezette is rögtön bajnoki címre a Brad Gushue-féle csapat, akik ráadásul sikerszériájukat folytatva az idei nemzeti tornát is megnyerték, így ismét ők ölthetik magukra a juharleveles mezt. Koránt sem újoncokról van szó azonban a világszíntéren, a kvartett legfiatalabb tagja is 28 éves, a skip és a harmadikként dobó Mark Nichols ráadásul a 2006-os olimpiai bajnok csapat oszlopos tagjai voltak már.

A többiek azonban szokatlan módon mind-mind jó nagy kérdőjelek, különösebben kimagasló eredmények nélkül. Férfitornán következőként a skótokat, a norvégokat és a svájciakat illő szemügyre venni, azonban mind kevésbé ismert, eddig kevesebb nemzetközi sikert elérő különítménnyel érkeztek. Norvégiát lassan tényleg eléri a változás szele, hiszen már az egymást követő második évben nem Thomas Ulsrudék jöttek a világbajnokságra, hanem ismét az itt tavaly debütáló Steffen Walstad által vezetett csapat, amelynek tagja az olimpián vegyes párosban bronzérmet szerző Magnus Nedregotten, valamint az Ulsrudéknál évekig tartalékként szolgáló Markus Hoiberg is, akinek ezáltal már vb-aranyat is akasztottak a nyakába, még ha ahhoz személyesen nem is sokkal járult hozzá 2014-ben.

A skótoknál a Kyle Smith-féle csapat ugyanúgy járt, mint a hölgyeknél Eve Muirheadék: az olimpiáról hazatérve a friss nemzeti bajnok ellen kellett kiállniuk, akik két győzelemig tartó párharcban le is győzték őket, így most Skóciát is egy vb-újonc, a 23 éves Bruce Mouat által vezényelt együttes képviseli. De a svájciaknál is láttunk már ütőképesebb felállást, a csapat gerincét alkotó Mark és Enrico Pfister két vb-n is jártak ugyan az elmúlt három évben, de csak egy 7. és egy 9. helyig jutottak.

DZfThVlV4AEP0hM

Ami a többi európai csapatot illeti, a németeket, az olaszokat és az oroszokat alapvetően a mezőny második felébe jósolnánk, de a jelenlegi sok ismeretlenes egyenleteket – és ellenfeleket – látva ez nagy lehetőség lehet egy figyelemfelkeltő eredményre Alexander Baumannék, Joel Retornazék vagy éppen Alexey Timofeevék számára. És a tavalyi év után újra itt vannak a hollandok is (történetük során is csak harmadszor), akik egy éven át sikeresen maradtak benn a világ élvonalában Jaap van Dorp vezetésével, és erre a lendületre próbálnának most tovább építeni.

Nagy hiányzói a mezőnynek John Shusterék, az USA-nak váratlanul olimpiai aranyat szerző csapat a hangulat és az esélyek szempontjából is további színt vihetett volna a tornába, de most ők sem lehettek itt, helyettük egy szintén vb-debütáns alakulatnak drukkolhat a hazai közönség, amelyet Greg Persinger vezet.

A három ázsiai csapat is igencsak vegyes a nemzetközi rutint illetően. Dél-Koreánál találhatunk még folytonosságot, az olimpián 7. helyen záró Kim Chang-min és társai itt is jégre szállnak. A kínaiak jórészt újonc csapatát a korábban néhány vb-n főként csak mellékszerepet kapó Zou Dejia vezeti, míg a torna abszolút ismeretlen delegációja a japánoktól érkezik. A skip, Go Aoki neve által fémjelzett formációt egyelőre a világranglistán sem lehet értékelni, mivel nem vettek részt a World Curling Tour egyetlen állomásán sem a szezon során. Érdekesség, hogy Japánban a hölgyeknél is hasonlóan teljes vérfrissítést tartottak az idei világbajnokság előtt, ezzel alighanem már a következő olimpiai ciklusra készülve.

A mérkőzéseket ezúttal is az Eurosporton, még kiterjedtebben pedig a WCF YouTube-csatornáján lehet követni március 31. és április 8. között, ráadásul a választék is nagyobb lesz, mint a női vb-n volt: a kilenc nap alatt lejátszandó 84 mérkőzés több mint feléről, 46-ról találhatunk majd online élő közvetítést. De hogy ne csak biztató dolgokat mondjunk, a Las Vegas-i helyszín miatti időeltolódás nem a legszerencsésebb egy közép-európai rajongó számára: a napi fordulók a mi időzónánk szerint 17:30-kor, 22:30-kor és éjjel 3:30-kor kezdődnek majd.

Nem sok mindent lehet előre megjósolni ezzel a világbajnoksággal kapcsolatban, azt viszont igen, hogy a dobogó legalább egyik fokán már egész biztosan lesz meglepetés. Ilyen felütéssel pedig nagyon ritkán lehet nekivágni bármilyen sporteseménynek.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: