Síugrás: Téli olimpiai összefoglaló a kezdetektől PyeongChangig 2. rész (1968-2014)

Olimpia történeti összefoglalónk első részében górcső alá vettük az eddig lebonyolított olimpiai síugró versenyeket 1924-es debütálásától kezdve egészen 1964-ig, melyből kiderült kik voltak az egyéni versenyek olimpiai bajnokai, dobogósai, milyen sáncrekordok születtek, valamint egyéb érdekességek és történetek is színesítették a cikket. A második részben folytatjuk olimpiai összefoglalónkat, mely az 1968-tól 2014-ig terjedő időszakot öleli föl és minden olyan eseményt felelevenít, mely feltétlen említést érdemel!

A Szöultól kb. 130 km-re fekvő PyeongChang mind a 2010-es, mind a ’14-es téli olimpiai játékokra kandidált, de végül elbukták a pályázatot, Vancouver, majd Sochi is beelőzte őket! A kétszeri sikertelen próbálkozás után sem adták föl az olimpiai rendezés tervét, a következő alkalommal újra megpróbálták és kitartásuknak köszönhetően 2011 júl.-ában a dél-afrikai Durban-ban sikerült elnyerniük a 2018-ra a rendezési jogot a francia Annecy-t és Münchent megelőzve! Ez lesz a 3. ázsiai téli olimpia és egyben az első olyan ázsiai város Japánon kívül (’72 Sapporo, ’98 Nagano), ahol téli játékokat rendeznek majd!

A 2007-es NOB döntés előtt egy évvel, már 2006 júl.-ában elkezdték PyeongChangban mintegy 800 méter magasságban fekvő szabadidő- és téli sportközpont építését „Alpensia” néven, melynek beruházása kifejezetten drága volt, közel 1 milliárd eurós összköltségből készült el 2009 őszén! A sánckomplexum 26 ezer néző számára nyújt férőhelyet, melyből 11 ezer ülőhely áll rendelkezésre. A futurisztikus formájú lesíkló toronyba lift viszi föl a síugrókat, ahonnan gyönyörű panoráma nyílik a környező településre, valamint a Thebek-hegységre!

untitledAz “Alpensia” szabadidő- és téli sportközpont

A nagy- (HS140) és normálsánc (HS109) mellett egy középsánc (HS66), valamint két további tréningsánc (K35, K15) is helyet kapott a komplexumban. A sánc műanyag borításának köszönhetően nyári síugró versenyeknek is helyszínt biztosít. Az első hivatalos versenyt 2009 szept.-ében rendezték a Kontinentális Kupa (COC) keretén belül, melyet egy hazai ugró Hyun-Ki Kim nyert meg. Tavaly a Világkupa menetrendjébe is felvételt nyert a nagysánc, ún. előolimpiai teszt jelleggel, melyeken Stefan Kraft és Maciej Kot nyertek egy-egy versenyt. A sánc hivatalos rekordját a német Stephan Leyhe és a szlovén Anze Lanisek tartja 139,5 m.-rel, viszont a legnagyobb távolságot (142 m.) Stefan Kraft és az olimpiai címvédő, Kamil Stoch érték el a verseny előtti tréningek alkalmával.

30A férfi és női síugró számok helyszíne a normál- (HS109) és nagysánccal (HS140)

Az olimpián 20 nemzet síugrói képviseltetik magukat, összesen 100 ugró jelenlétével. Ebből a kvótákat tekintve a férfiaknál 65, a nőknél pedig 35 ugró nemzetenkénti lebontása jelenti. Három nemzet (német, japán, szlovén) az a 20-ból, amely maximális létszámot (5 férfi+4 női ugró) nevezhet PyeongChangra.  Kuriózumnak számít, hogy az induló nemzetek között első alkalommal debütálhat majd török síugró!

Sajnos magyar ugró most sem lesz az olimpián, utoljára 50 évvel ezelőtt Gellér László képviselte hazánkat, ahol a legjobb helyezésünket érte el, 19. lett a grenoblei nagysáncon. Összesen négy verseny szám lesz síugrásban, a szokásos férfi egyéni normál- és nagy sánc, valamint csapat nagysánc versenyek mellett nők is indulnak majd egyéniben a normálsáncon, kiknek küzdelmét 4 évvel ezelőtt, Szocsiban vették föl először az olimpiai programba!

Az első részben az 1964-es innsbrucki ötkarikás játékokkal zártuk az olimpiai történeti összefoglalónkat. Alább a grenoblei olimpiával folytatódik írásunk, melyben hasonló részletességgel számolunk be az olimpiai eseményekről a szocsi-i olimpiával záródóan!

Megjegyzés:  A cikkben kék színnel kiemelt szövegrészekre kattintva videó anyagokat tekinthettek meg az adott témával kapcsolatban!

X. Téli Olimpia  (1968 – Grenoble /FRA/)

10

Jiri_RaskaeJiri Raska, a középsánc olimpiai bajnoka

A legtöbb szakértő egyöntetű véleménye alapján az 1968-as grenoble-i olimpia legfőbb esélyese a norvég Björn Wirkola volt “frissen” szerzett 2. Négysánc aranyával, mégsem sikerült egyik sáncon sem a dobogóra kerülnie! Meglepetésre a középsáncon a csehszlovák Jiri Raska győzött nagy csatában az osztrákok kiválóságai (R. Bachler és B. Preiml) ellen, míg normálsáncon az a szovjet Vladimir Belousov nyert Raska ellen, aki elsőként lépte át a 100 m.-es határt az olimpiák történetében (101,5; 98,5 m.)! A csehek és szovjetek (oroszok) máig egyetlen olimpiai aranyukat köszönhetik a két kiváló sportolónak, a skandináv államok közül csak a norvégok tudtak felmutatni egy bronzérmet a K90-esen Lars Grini révén!

Lásd Jiri Raskáról szóló cikket:   itt

Archív felvétel a ’68-as grenoblei téli olimpia síugró versenyéről

Magyar síugró ezen az olimpián szerepelt utoljára Gellér László személyében, akinek felkészülését egy kínos közjáték is nehezítette, hiszen a versenyt megelőző nap eltörött a léce, s hogy a versenyen indulni tudjon egy NDK-s versenyző segítette ki egy kölcsöndarabbal. Ennek ellenére a nagysáncon elért 19. helyezésével (95 és 90 m.) minden idők legjobb eredményét produkálta honfitársai közül. Gellér 95 m.-es ugrása egyben a leghosszabb magyar távolság is az olimpiák történetében.

A grenoblei olimpiát követően hosszú sikertelenség vette kezdetét a skandináv államokat, főleg a síugrás “atyjait”, a norvégokat illetően, hiszen a következő négy (!) olimpián sem sikerült a dobogó közelébe jutniuk!

XI. Téli Olimpia  (1972 – Sapporo /JPN/)

11

KASAYA1Yukio Kasaya:  Négysánc győzelem helyett olimpiai arany!

1972-ben első alkalommal rendezhetett Téli Olimpiát távolkeleti állam, a színhely Sapporo volt! Változtak a sáncméretek is, a normálsánc mellett első alkalommal ugrottak nagysáncról (K110)!

A japánok kihasználták a “hazai pálya” előnyét, mivel normálsáncon csak ők kerültek dobogóra, közülük is az a Yukio Kasaya végzett az élen (84 m.-es sáncrekorddal), aki a bischofshofeni állomás előtt a Négysánc győzelmet feláldozva tért haza, hogy az olimpiai kvalifikáción részt vehessen (Kasaya egyébként 3 szakaszgyőzelmével a legnagyobb favoritja volt a Négysáncversenynek, de a hazájában rendezett olimpia miatt a Japán Síszövetség hazarendelte őt, s a többi japán ugrót)! Kasaya mögött két honfitárs végzett a dobogón, Akitsugu Konno és Seiji Aochi, így a norvégok (1932, ’48) mellett a japánok mondhatják el még magukról, hogy egy olimpiai versenyen azonos nemzet ugrói végeztek a dobogón!

Wojciech Fortuna 111 m.-es sáncrekordja, ami olimpiai aranyat ért!

Meglepetésre a nagysáncon egyrészt már egyetlen japán sem “fért fel” a dobogóra, másrészt egy olyan 19 éves lengyel ugró nyert, aki se korábban, se később nem tudott komolyabb eredményt elérni! Ő volt Wojciech Fortuna, aki a versenyen 111 m.-es (akkori sáncrekord) ugrása után a másodikat elrontotta ugyan (csupán 87,5 m.-t ért el), ha csak egy tized pont különbséggel, de így is sikerült megelőznie a rá egy hónapra sírepülő világbajnoki címmel vígasztalódó svájci Walter Steinert!

Fortuna aranyérme volt az olimpiai játékok történetének 100. lengyel érme, közülük is az első lengyel téli olimpiai arany! Az újabbra nem kevesebb, mint 38 évet kellett várnia Lengyelországnak, a 2010-es vancouveri olimpián Justína Kowalczyk szerezte sífutásban a másodikat! A síugrás történetében minden idők legszorosabb és legizgalmasabb olimpiai döntőjét rendezték Sapporóban, hiszen a dobogóról szintén egy tized ponttal lecsúszó finn Tauno Kaeyhko is mindössze 7 tizedre volt Fortunától, aki olimpiai aranya mellé automatikusan megkapta a világbajnoki aranyat is, mivel fura módon abban az időben ez is dukált az olimpiai címhez! A verseny bronzérmese a keletnémet Rainer Schmidt lett.

Lásd. Wojciech Fortuna életéről szóló cikket: itt!

XII. Téli Olimpia  (1976 – Innsbruck /AUT/)

12

NévtelenAz egyetlen ugró, kinek teljes az éremkollekciója: Hans-Georg Aschenbach

1970-ben Denver kapta a rendezési jogot, azonban 1972-re a költségek a triplájára emelkedtek, így teljesen váratlanul visszalépett! A NOB vészhelyzeti megoldásként Innsbruckot választotta, így ’64 után 1976-ban másodszor is olimpiát rendezhetett a tiroli síparadicsom! A normálsáncon (melyet az Innsbruckhoz közeli Seefelden rendeztek) a keletnémetek 2-szeres világbajnok, Négysánc-győztes, valamint sírepülő világbajnok klasszisa, Hans-Georg Aschenbach győzött (84,5 és 82 m.-es távolságokkal), így ő az egyetlen ugró, aki mindent megnyert, amit abban az időben lehetett! A dobogóra honfitársa, Jochen Danneberg és az osztrák Karl Schnabl került föl és osztozott az érmeken.

A nagysánc (K104) küzdelmei már a Bergiselen folytatódtak! Bár a verseny legnagyobb távolságát (103 m., ami sáncrekord is volt egyben) egy nyugatnémet ugró, Peter Leiner érte el az olimpiai aranyat a normálsánc bronzérmese, Karl Schnabl szerezte meg, aki két egyenletes jó ugrásával (97,5; 97 m.) összesítésben 2 pont különbséggel bizonyult jobbnak az ezüstérmes Toni Innauernél, így síugrásban ő lett az osztrákok első olimpiai bajnoka! A bronzérmes a keletnémet Henry Glass lett.

XIII. Téli Olimpia  (1980 – Lake Placid /USA/)

13

f9fa96f866187c4b2861d0441066f75bToni Innauer, a normálsánc olimpiai bajnoka

1980-ban Lake Placid (1932 után) második alkalommal adott otthont olimpiai versenyeknek, ahol normálsáncon az a Toni Innauer (89 és 90 m.) győzött, aki 4 évvel korábban épp, hogy lecsúszott az aranyról! Győzelméhez kétség nem férhetett, hisz 15 pontos fórral lett olimpiai bajnok az őket követő Manfred Deckert és Hirokazu Yagi előtt. Az olimpiák történetében először és eddig egyetlen alkalommal nem talált gazdára a bronzérem, hiszen pontazonossággal végzett a második helyen a keletnémet és a japán ugró!

A nagysáncon hosszú idő után ismét skandináv siker született a finn Jouko Törmänen (114,5 és 117 m.) személyében, aki 2004-ben vette át a FIS Síugró Bizottságban a pár éve elhunyt Torbjörn Yggeseth helyét! Ezüstérmes helyen az a Hubert Neuper végzett, aki pár hónappal később az első ízben kiírt összetett Világkupa elhódításával vigasztalódott. A bronzérmet pedig Törmänen csapattársa, Jari Puikkonen szerezte meg.

XIV. Téli Olimpia  (1984 – Sarajevo /JUG/)

14

1288331915731A rivális olimpiai bajnokok, Matti Nykänen és Jens Weissflog

1984-ben, a szarajevói olimpián kezdődött el a “repülő finn”, azaz Matti Nykänen időszaka! A normálsáncon a keletnémetek csillaga, Jens Weißflog szerezte meg az aranyat Nykänen orra elöl, ami igazi “presztizsharc” volt kettejük közt, hiszen az összetett Vk-ban is fej-fej mellett küzdöttek az aranyért! A harmadik helyen szintén egy finn, Jari Puikkonen végzett.

A nagysáncon viszont már a finn volt a jobb (116 m.-es sáncrekorddal), az olimpiák történetének legnagyobb pontkülönbségével (17,5) megnyerve kettejük párharcát! A bronzot az a Pavel Ploc szerezte meg, aki a Vk-ban is csak üldözni tudta a két extra klasszist, de beérni sosem sikerült!

Az 1982-es oslói VB-n először rendeztek csapatversenyt a síugrás történetében, s mivel a ’84-es olimpia műsorán ez a szám még nem szerepelhetett, így a szarajevói olimpia után egy héttel külön Vb-t rendeztek Engelbergben kizárólag csapatverseny számára, melyen a finnek nyertek Nykänen vezérletével a keletnémetek és csehszlovákok előtt.

XV. Téli Olimpia  (1988 – Calgary /CAN/)

1515a

1614738Matti Nykänen, az olimpiai rekorder

1988-ban Calgary-ban folytatódott a Nykänen-éra, nem is akárhogyan!Az olimpia legnagyobb esélyese természetesen Nykänen volt, aki nem bízott semmit sem a véletlenre, hozta a papírformát! A normálsáncon a csehszlovák Ploc-Malec kettős ellen győzött nagy fölénnyel, 17 pontos fórt vert rájuk. Az 1982-es oslói Vb-n bevezetett csapatverseny, valamint az azt követő Vb-ken is nagyon jó visszajelzést kapott a FIS felé, így a testület úgy döntött felveszi versenyszámként az olimpia programjába is! Az olimpiák történetének első csapatversenyét a nagysáncon rendezték meg, melyen a finnek diadalmaskodtak Nykänen vezérletével, akik a jugoszláv és norvég csapatot utasították maguk mögé.

Nykänen olimpiai aranyat érő ugrásai a nagysáncon

Több rekordot is jegyzett ez az olimpia! Csapat győzelmével Nykänen már 3. aranyát szerezte, mely addig még senkinek sem sikerült az olimpiákon! A nagysáncon is a finn nyert, méghozzá a hosszú ideje sikertelen norvégok egyik ugrója, Erik Johnsen ellen szintén nagy fölénnyel! A bronzérmet a jugoszláv Matjaz Debelak szerezte meg. Nykänennek így összejött az egyéni címvédés, ami eddig csak Birger Ruudnak sikerült 1936-ban! Ezzel a finn „csodaugró”  minden számban aranyat nyert, így ő lett az első és ezidáig egyetlen síugró a világon, aki egy olimpián 3-szor is a dobogó legfelsőbb fokára állhatott! Összességében pedig az 5 olimpiai érem (4 arany, 1 ezüst)  is abszolút rekord!

„Eddie, a sas”, aki ugrásaival megmosolyogtatta a világot

Ezen az olimpián tűnt fel egyébként a svéd Jan Boklöv, aki új V-stílusú technikáját a bírók igen alacsony pontszámokkal honorálták, így a 28. és 18. helyeken végzett az egyéni versenyeken. Bár az olimpia egyik legeredményesebb sportolója volt Nykänen, mégis a “sztár” egy csodabogár volt! Megjelent ugyanis a brit Michael Edwards, azaz “Eddie, a sas” is, aki normál- és nagysáncon egyaránt utolsó lett 41 m. körüli “repüléseivel”. Eddie átlagban 10-15 kilóval nyomott többet vetélytársainál, s mivel rövidlátó volt, így minden alkalommal vastag szemüvegben ugrott, ami rendre bepárásodott. A derék britnek általában halvány fogalma sem volt hova ugrik és hol ér földet. Ennek ellenére ünneplő tömeg fogadta a londoni reptéren, s hihetetlen népszerűségre tett szert! Életéről film is készült “Eddie, the eagle” címmel, melyet nagy sikerrel mutattak be a mozik 2016-ban!

Magyar nyelvű trailer az “Eddie, a sas” c. filmről:   itt!

XVI. Téli Olimpia  (1992 – Albertville /FRA/)

1616A

993457Toni Nieminen, az olimpiák történetének legfiatalabb bajnoka

A Calgary olimpia után két évvel, 1990-ben váratlan és érzékeny veszteség érte a finneket, hiszen mindössze 27 évesen visszavonult a síugrástól az előző két olimpia legnagyobb csillaga, Matti Nykänen. Sokan vészharangot kongattak a Finn Sí Szövetség háza fölött, aztán épp a legjobbkor, az albertville-i olimpia idejére egy csiszolatlan gyémánt tűnt föl szinte a semmiből egy tini személyében!

Az 1992-es albertville-i ötkarikás játékok síugrószámait Courchevelben tartották, melynek hőse az a finn Toni Nieminen volt, aki szenzációsan kezdte a Világkupát, 4 győzelemmel a tarsolyában és frissen szerzett Négysánc aranyával izgalmas csatákat vívott mindkét sáncon az osztrákokkal. Míg a normálsáncon alulmaradt az aranyérmes Ernst Vettorival (88 és 87 m.) és Martin Höllwarthtal szemben, addig a nagysáncon – mint az olimpiák történetének legfiatalabb bajnoka – 16 év 9 hónaposan lett aranyérmes két remekbe szabott ugrással (122 és 123 m.)!

A finn titánt két osztrák követett a dobogón, Höllwarth (123,5 m.-es sáncrekordot elérve) és Heinz Kuttin. Csapatversenyen sorozatban harmadszor is a finnek nyertek, köztük Nieminen immár 2. aranyát szerezte! Érdemes megjegyezni, hogy ezen az olimpián csak azoknak volt esélyük jó eredményt elérni, akik idejében tudtak átállni a klasszikus ugróstílusról a Boklöv-féle V-stílusra. Sokaknak amiatt ért végük a pályafutásuk, mert ez nem sikerült nekik (lásd Nykänent, nála V-stílus+alkoholizmus együtt)!

XVII. Téli Olimpia  (1994 – Lillehammer /NOR/)

1717A

gyB_xtueuW3W-4vbtdNOTQelfCH7VaBJwTsWpqRbSrIAEspen Bredesen, aki 30 éves norvég átkot tört meg

1924-től egészen 1992-ig a téli olimpiai játékok a nyáriakkal megegyező évben kerültek megrendezésre. Albertville után viszont 2 évvel hamarabb, 1994-ben Lillehammerben rendezték az újabb Olimpiát (majd ezután ismét 4 éves ciklus következett), melyen az olimpiai lángot az akkor 83 éves Birger Ruud-nak kellett volna meggyújtania, de egészségügyi problémák miatt nem tudott megjelenni, így ez a nemes feladat másra hárult. A norvégok azt remélték “hazai pályán” végre megtörik a jég, ugyanis 30 évvel korábban sikerült utoljára olimpiát nyerniük, Toralf Engan révén!

A csapatversenyt a már egyesített német csapat nyerte az ex keletnémet Jens Weißflog vezérletével. Normálsáncon összejött a várva várt siker a norvégoknak! Espen Bredesen, aki a 2 évvel korábbi albertvillei olimpián csak 57. helyen végzett (mivel az új V-stílusra való átállást csupán néhány héttel az olimpia előtt kezdte el), most 100,5 és 104,5 m.-es ugrásaival, egyúttal új sáncrekorddal, valamint az olimpián szerzett legmagasabb versenypontszámmal (282,0) lett olimpiai bajnok! Honfitársa, Lasse Ottesen és a keletnémet Dieter Thoma szerezte meg az ezüst- és a bronzérmet.

A nagysáncon Jens Weißflog (133; 135,5 m.) immár 3. olimpiai aranyát megnyerve ő lett az egyetlen síugró a történelemben, aki mindkét stílussal (parallel, V) aranyérmet tudott szerezni! Bredesen egy újabb éremmel (ezüst) gazdagodott, míg a bronzérmes az osztrákok fenegyereke, Andreas Goldberger lett. A nagysáncon is új sáncrekordok (135,5 m.) születtek, melyet a két bajnok, Weissflog és Bredesen ért el.

 XVIII. Téli Olimpia  (1998 – Nagano /JPN/)

1818A

kazuyoshifunakiKazuyoshi Funaki, a maximális pontszámok mestere

1998-ban ismét Ázsiába (Nagano) került a Téli Olimpia rendezési joga, a síugró versenyeket viszont a hakubai sáncokon bonyolították le! A csapatversenyen nagy fölénnyel nyertek a japánok (több mint 30 ponttal, mely az eddig legnagyobb pontkülönbség a csapatversenyeken), akik közül Harada és Okabe is sáncrekordot ugrott (137 m.)! Harada közel 30 évesen lett olimpiai bajnok, ilyen “idősen” csak neki sikerült ez a bravúr!

Az egyéni versenyeken finn és japán győzelem született. Míg a normálsáncon Jani Soininen diadalmaskodott Kazuyoshi Funaki felett (Andreas Widhölzl lett a harmadik), addig nagysáncon éppen fordítva történt! Funaki 126,5 és 132,5 m.-es távolságokkal, valamint mind az 5 pontozóbírótól a maximális 20 pontot kapva szerzett olimpiai bajnoki címet, Yukio Kasaya után a 2., egyben pedig az utolsó egyéni japán aranyat! Soininen mögött a japánok nagy örömére, Masahiko Harada végzett a 3. helyen.

XIX. Téli Olimpia  (2002 – Salt Lake City /USA/)

1919a

day2_01Ismeretlenségből a hírnév felé: Simon Ammann!

A 2002-es olimpiát Salt Lake City kapta, így ezzel az USA rendezhette meg a legtöbbször a téli ötkarikás játékokat Lake Placid (1932, ’80) és Squaw Valley (1960) után! Ez volt az első olimpia a 2001 szept. 11.-ei terrortámadás után, természetesen magasabb volt a kockázat, így kiemelt eseménnyé minősítették az olimpiát! A csapatversenyen az eddigi legkisebb különbséggel, csupán egy tized ponttal nyertek a németek a finnek ellen! Az egyéni versenyeken az összetett Vk-ban addig a szezont domináló Adam Malysz és Sven Hannawald volt a favorit, mégis az a svájci Simon Ammann előzte meg őket és nyert mindkét sáncon, aki az olimpia előtt egy hónappal súlyosan bukott a willingeni Vk verseny tréningjén! Bár Hannawald 99 m.-es sáncrekordot ugrott a normálsáncon, ez mégis kevésnek bizonyult a végső sikerhez!

A nagysáncon már egyértelműbb volt Ammann sikere, mindkét kör legnagyobb ugrását elérve (132,5; 133 m.) lett a svájciak első, de immáron 2-szeres olimpiai bajnoka! Ammann mögött ezüstöt Malysz, míg bronzot Matti Hautamäki szerzett.

XX. Téli Olimpia  (2006 – Torino /ITA/)

2020A

kofi_morgi_2011-02-27_09-02-31A nagysánc főszereplői, Andreas Kofler és Thomas Morgenstern

2006-ban rendezték a 20. Téli Olimpiát, méghozzá Torinóban, azonban a síugró versenyekre Pragelatóban került sor! Míg a csapatversenyen az esélyesként kikiáltott osztrákok nyertek, addig egyéniben a normálsáncon borult a papírforma!

Az első kör végén még az oroszok legjobbjának, Dmitri Vassilievnek állt a zászló, 104,5 m.-es sáncrekorddal vezetett. Az esélyesség terhét azonban nem bírta el, második, rontott ugrásával még a dobogóról is lecsúszott. A német Michael Uhrmann is sáncrekordot ugrott, melynek köszönhetően csak fél pont hiányzott, hogy a 10. helyről bronzérmet szerezzen. A legnagyobb meglepetést azonban Lars Bystöl nyújtotta, aki a 6. helyről tudta megnyerni a versenyt (101,5; 103,5 m.)! Bystöl korábban mérsékelt teljesítményt nyújtva szerepelt az összetett Vk-ban, ezért is ért váratlanul mindenkit a sikere, mellyel a norvégok 9. olimpiai aranyát szerezte ezzel, így vezetnek az örökranglistán! Bystöl mögött két rutinos versenyző, Matti Hautamaki és Roar Ljökelsöy végzett a dobogón.

A normál- (Bystöl) és a nagysánc (Morgenstern) olimpiai bajnokok ugrásai

A nagysáncon Thomas Morgenstern és Andreas Kofler párharcáról szólt a verseny! Több, mint 25 pontot vertek a mezőnyre és ha csak egy tized pont különbséggel is (!), de nyert Morgenstern, aki bár a nap legnagyobb ugrását szerezte (133 és 140 m.), csak magasabb stíluspontjainak köszönhette olimpiai bajnoki címét! A bronzérmet a normálsánc meglepetés bajnoka, Bystöl szerezte meg!

XXI. Téli Olimpia  (2010 – Vancouver /CAN/)

2121A

post_160404_import_f64a4bd34135757fSimon Ammann, aki újabb duplájával az olimpia „császára” lett.

A 2010-es volt a harmadik kanadai olimpia. Ezt megelőzően az országban 1976-ban Montréalban rendeztek nyári-, majd 1988-ban Calgaryban téli olimpiai játékokat. A svájciak csodaugrója, Simon Ammann a vancouveri olimpiára kitűnő érzékkel időzítette formáját, hiszen onnantól kezdve egyszerűen megállíthatatlan volt! 2-szeres olimpiai bajnokként érkezett a kanadai metropolisztól 120 km-re fekvő whistleri sáncok helyszínére, ahol lelki teher nélkül óriási diadalt szerzett hazájának, hiszen mind normál-, mind nagysáncon meggyőző fölénnyel lett újból 2-szeres, összeségében pedig 4-szeres olimpiai bajnok, mellyel a finn síugróikont, Matti Nykänent érte be a ranglistán (bár utóbbi „csak” 3 egyéni aranyat tud felmutatni a svájcival szemben)!

Ammann nagysánc győzelme és ezzel 4. olimpiai aranya!

Ammann örömét még a két egyéni verseny közt kirobbant síléckötés mizéria sem tudta csorbítani, mely az olimpia egyik legnagyobb visszhangját váltotta ki! Azzal vádolták a svájcit (főként a rivális osztrákok), hogy a meghosszabbított saroktámasz révén stabilabban tarthatja lábát, mellyel jobban kontrollálhatja repülését, s így fontos méterekkel hosszabbíthatja meg ugrásait! Az új kötést végül a NOB legálisnak minősítette, Ammann pedig „mindent” vitt! Mindkét sáncon egykori (Adam Malysz) és jelenlegi (Gregor Schlierenzauer) nagy riválisait győzte le!

XXII. Téli Olimpia  (2014 – Szocsi /RUS/)

2222a

soczi_2014_zimowe_igrzyska_olimpijskie_007_skoki__kamil_stochAmi Adam Malysznak sosem sikerült, az Kamil Stochnak duplán is!

A világ legdrágább költségvetésű olimpiája (37,5 milliárd euro) az oroszországi Krasznaja Poljanán került sor, ahol az egyéni síugró számok mindkét felvonásán lengyel siker született! A normálsáncon meggyőző fölénnyel nyert az a Kamil Stoch, aki Wojtiech Fortuna után a második olimpiai aranyat szerezte síugrásban hazájának úgy, hogy mindkét körben a leghosszabb ugrást tudta bemutatni (105,5 és 103 m.) az ezüstérmes Peter Prevc és a bronzérmes Anders Bardal előtt!

Stoch nagysáncbeli győzelme már nem volt ennyire sima, hiszen senki nem gondolta volna, hogy legnagyobb ellenfele éppen az a Noriaki Kasai lesz, aki az olimpia legidősebb ugrójaként próbálja megszerezni élete első egyéni olimpiai érmét úgy, hogy abban több rejlett, mint ami valójában lett! Mindössze 1,3 ponton múlt hogy közel 25 éves pályafutására feltegye a koronát, hiszen a japán extra klasszis ugró hiába ugrott összeségében messzebbre lengyel riválisánál a gyengébb zsűri- és szélkompenzációs pontoknak köszönhetően alulmaradt Stochhal szemben! A bronzérmet végül Peter Prevc gyűjtötte be! Stoch kettős sikerével így csatlakozott Nykänenhez és Ammannhoz, azaz eddig csak nekik sikerült egy adott olimpián duplázniuk az egyéni aranyakat illetően!

Stoch olimpiai aranyat érő ugrása!

A nagysáncos csapatversenyt a Wank-Kraus-Wellinger-Freund összetételű német kvartett nyerte, akik nemzetük harmadik aranyát szerezték csapat szinten. Az osztrákok mindössze 2,7 ponttal lemaradva végeztek a második helyen, míg a bronzérmet a japánok szerezték meg.

Ez az olimpia mérföldkő lett a női síugrás történetében, hiszen első alkalommal került föl az olimpiai programba! A normál sáncon lebonyolított versenyen mindjárt hatalmas meglepetés is született, hiszen a két legnagyobb favorit, Daniela Iraschko és Sara Takanashi sem tudta megszerezni a hőn áhított aranyat!

vogt-skispringen_472842a-768x432Carina Vogt, az első női olimpiai bajnok!

Míg Iraschko ezüstérmet szerzett a nap legnagyobb ugrásával (104,5 m.), addig az összetett Vk szezont végig domináló 18 éves szupertehetség, Takanashi második körös gyengébb teljesítményével épp hogy lecsúszott a dobogóról! A nők első olimpiai bajnoka végül az a német Carina Vogt lett, aki igazi világ verseny specialistának vallhatja magát, hiszen korábban 4 világbajnoki aranyat (2 egyéniben, 2 csapatban) is besöpört! A bronzérmet a franciák ifjú reménysége, Coline Mattel szerezte meg!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s