Alig hevertük ki a milánói–cortinai olimpia, no meg a Világkupa-idény fordulatait, máris itt az újabb felvonás. Egy világbajnoki évad formájában. Hatodik összetett elsőségére tör Marco Odermatt, s bár komoly nevek alkotják a férfi mezőnyt, jelenleg nehéz lenne valós potenciális riválist találni köztük. A technikai számok klasszisától (Pinheiro Braathen, McGrath és Meillard) ehhez alapelvárás lenne, hogy végre (Loïc esetében újra és többször) megmutassák magukat szuperóriásban is. A gyorsasági számokban generációk harcára van kilátás, hiszen Odermatton kívül két régi öreg motoros, név szerint Paris és Kriechmayr, valamint az olimpiai és világbajnok Franjo von Allmen, s persze a felnőtt mezőnybe üstökösként becsapódó Franzoni is azok közé tartozik, akik egész nyugodtan kézbe vehetnek majd kristálygömböt. Nagy öröm, hogy korábbi EYOF-győztesünk, Bányai Attila kvalifikálta magát a Világkupába.

A versenynaptár

A címvédő és favorit: Marco Odermatt

Tükörsimán, ötszáz pontot bőven meghaladó előnnyel hódította el zsinórban ötödik alkalommal a Világkupa összetett trófeáját Stans október elején 29. életévét betöltött büszkesége. Kilencszer hangzott el tiszteletére a svájci himnusz, e tekintetben csak két idény (2022/23 és az azt követő) bizonyult eredményesebbnek, egyaránt 13 részsikerrel. Ami a dobogókat illeti, valamivel szerényebb a statisztikai adatsora: az előző négy szezonban elért eredményei után ezúttal „csak” 14 pódiumig jutott.

Mindinkább a lesiklás lépett elő fő számává: a szakági pontversenyben közel 200 pontos előnnyel előzte meg fiatal honfitársát, von Allment. Győzött Beaver Creekben, a Saslongon, Wengenben és Garmisch-Partenkirchenben, ám a hőn áhított kitzbüheli elsőségtől Giovanni Franzoni fosztotta meg. Szuperóriás-műlesiklásban inkább stabilitása vitte fel újfent a csúcsra: a szezonzárót leszámítva nem adta alább az ötödik helynél.

Keserű pirulák is jutottak neki a múlt télen. Eredendő fő számában, óriás-műlesiklásban nemhogy nem ismételte meg korábbi szezonjainak döbbenetes hegemóniáját – a 2024/25-ös idényben például kilencversenyes győzelmi sorozatot produkált –, hanem Lucas Pinheiro Braathen ki is énekelte szájából a sajtot. Háromszor győzött, ám az idény hajrájára látványosan visszaesett: utolsó három versenyén már nem állhatott dobogóra, Lillehammerben pedig kiesett, amikor még nyitott volt a szakági elsőség kérdése. Az olimpia keserédesen alakult. Három érmet is szerzett, ám a lesiklás negyedik helyét követően óriás-műlesiklásban és csapatkombinációban ezüst-, szuperóriás-műlesiklásban bronzérmes lett. Győznie egyszer sem sikerült.

A nagy változás tehát abban állt, hogy megtört Odermatt rendíthetetlensége óriásban. Az igazsághoz tartozik, hogy kevesebbet is edzett ezen számban, sok mindent alárendelt a Hahnenkamm-Rennen megnyeréséért, s az olimpiai aranyért. A Streif és a Stelvio nem a nyurga óriás-műlesiklók vadászterülete, s bár a technika nem elhanyagolható e lejtőkön sem, az állóképesség élvez azért prioritást. Az óriás-műlesiklással kapcsolatos hírek ambivalensek. Egyrészről a szezon végeztével kijelentette, hogy a hazai vb miatt nem engedi el, s harcba szállna a kristálygömbért. Éreztette ugyanakkor, hogy középtávon a gyors számokra helyezné a fókuszt. Másrészt a sűrített versenynaptárban szükségét érzi a regenerálódásnak, ennek jegyében például jó előre kijelentette, hogy az újévi Kranjska Gora-i hétvégét ki fogja hagyni, hogy ráhangolódjon a januári klasszikusokra.

Felkészülése nem volt problémamentes. Augusztusban, az erőnléti edzések során kisebb izomsérülést szenvedett, emiatt később csatlakozott csapattársaihoz a chilei edzőtáborban, és több mint egy hét havas edzés esett ki. Szeptember végén már nagyrészt gyógyultnak érezte magát, de elismerte, hogy edzéshátrányban van. Október közepén még nem érezte magát olyan formában, mint más években ilyenkor, ugyanakkor nem tulajdonított túlzott jelentőséget annak, ha Söldenben még nem tudja kihozni magából a maximumot.

Summa summarum: jelenleg nehéz elképzelni, hogy Odermattot letaszítja valaki trónjáról, ám amennyiben tovább sűrűsödik a lesikló mezőny (erre azért van kilátás), azok a rá jellemző túlkapások nagyobb pontveszteségeket jelentenek Szuper-G-ben, valamint hátrébb szorul óriásban…, szóval ezen körülmények együttese megadhatja az esélyt a fordulatra.

A legfőbb trónkövetelő (ha van ilyen): Lucas Pinheiro Braathen

A kihívók közül a norvég születésű, két éve brazil színekben versenyző csodabogár lehet a legveszélyesebb. Tavaly már két fronton is borsot tört Odermatt orra alá: olimpiai bajnok lett óriás-műlesiklásban, majd a szakági kristálygömböt is elhódította előle. Utóbbi különösen fájó lehetett a svájcinak, aki hosszú éveken át szinte kisajátította ezt a versenyszámot. Braathen az összetettben is karrierje legjobb eredményét érte el, másodikként zárt, először átlépve az 1000 pontos határt.

A 26 éves brazil persze nem az a beletörődő fajta, újabb célokat tűzött ki maga elé. Az idény előtti nyilatkozataiban egyértelművé tette: immár a nagy kristálygömböt célozza meg. Ehhez azonban újabb fontos lépést kell tennie: nyitnia kell a gyors számok felé. Braathen ezért a felkészülésén is változtatott, a chilei edzőtáborban a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetett a gyors számokra, és a következő idényben több szuperóriás-műlesikló-indulást tervez. Volt ő már junior-vb-ezüstérmese és norvég bronzérmese a szakágnak, a karrierjének szüneteltetése előtti évadban pedig hozott egy 7. helyezést Beaver Creeken. Szóval sosem volt ő nyeretlen kétéves ebben a műfajban.

A terv logikus, a megvalósítás azonban komoly próbatétel lesz. A technikai számok élmezőnyéből a gyors számok felé nyitni korántsem egyszerű vállalkozás. Marco Schwarz bormiói esése, vagy épp Alexis Pinturault wengeni, majd kitzbüheli bukása is emlékeztet rá, milyen nagy árat követelhetnek a sebességi szakágak. Persze a sérülésekből nem következik, hogy Braathennek ne lenne keresnivalója ebben a műfajban. Ryan Cochran-Siegle pályafutása épp az ellenkezőjére példa: a korábban óriás-műlesiklásban is versenyző amerikai a gyors számokra helyezte a hangsúlyt, és a súlyos nyaksérülésből való visszatérése után olimpiai ezüstérmet szerzett szuperóriás-műlesiklásban. Braathennek tehát nem feltétlenül kell elvetnie az ötletet, de a technikai tudását át kell mentenie egy egészen más jellegű feladatba.

Szuperóriásban persze lejtő- és tűzésspecifikus az eredményesség. Észak-Amerikában minden bizonnyal ott lesz a startban Braathen, a Dolomitok lejtőin, vagy épp Wengenben és a Streifen ez kevésbé valószínű. No persze, hiába alakít szépen ebben a műfajban, amennyiben óriásban kiesik a ritmusból. Tavaly nyolc TOP10-helyezést hozott, közte zsinórban öt pódiumot. Ehhez jött szlalomja stabilizálódása. Akadt ugyan három nullázása (közte az olimpián), meg a gurgli 10. helye, ám egyébiránt nem adta alább az 5. pozíciónál. A versenynaptár nagy esélyt ad a technikai sízőknek (10 DH, 10 SG, 10 GS, 13 SL), de az is igaz, esetükben szélesebb a konkurencia és kevésbé tartható a konzisztencia. Elviekben.

Régi nagyágyúk, harmincon túl: az utolsó puskalövések egyike?

A veterán klasszisok sorát illendő az örökcsúcstartó, nyolcszoros összetett világkupa-győztes Marcel Hirscherrel kezdeni. Első visszavonulása után is a Red Bull kötelékében maradt, de messze nem csupán pofaviziteken jelent meg. Nyitott az extrém sportok felé, közösségi médiás felületei pedig jobban pörögtek, mint valaha. Aztán megcsillogtatta üzletemberi vénáját is: saját márkája, a Van Deer felfuttatásával a síiparban is letette a névjegyét. Az üzleti érdekek hamarosan sportpolitikai szintre emelkedtek, és sorjáztak az összecsapások az ÖSV-val. Aligha tévedünk nagyot, ha e konfliktusok egyik következményének tekintjük visszatérését a versenysporthoz. Édesanyja révén holland színekben, az azóta megbukott FIS-elnök, Johan Eliasch nyílt támogatásával vágott neki az új kalandnak.

Több mint kétezer nap után tért vissza a Világkupába, és rögtön pontszerzéssel nyitott. Sölden után még két szlalomon indult, december elején azonban egy edzésen elszakadt a bal térdében az elülső keresztszalagja. A 2025/26-os idényt teljes egészében kihagyta, 37 évesen viszont újabb visszatérésre készül. A FIS döntése értelmében megkapta a korábbról megmaradt szabadkártyáit, így ismét a legjobb harminc mögül, a 31-es rajtszám környékéről indulhat. A felkészülés szokásos állomásait is végigjárta: előbb Argentínában, majd a Pitztali-gleccseren gyűjtötte a havon töltött kilométereket. Nem eléggé, fittségi állapota egyelőre nem éri el azt a szintet, hogy vállalja az indulást.

Tizenhatodik szezonját kezdi meg Henrik Kristoffersen. 2014 óta minden naptári évben nyert legalább egy Világkupa-versenyt: 2026-ban ez a schladmingi éjszakai szlalom volt, amelyet ötödízben húzott be. Ehhez jött egy olimpiai bronzérem, ami némiképp feledtette az alapvetően hullámzó idényét. A Világkupában további hat dobogót gyűjtött, a kristálygömbökért azonban nem volt reális esélye harcba szállni. Gyakran keltette azt a benyomást, mintha nem találná az összhangot a léceivel. Talán ez is közrejátszott abban, hogy március végén bejelentette: négy év után befejezi az együttműködést a Van Deerrel, és a továbbiakban a vorarlbergi székhelyű HEAD lécein folytatja. Közben az osztrák állampolgárság felvételének lehetőségéről is beszélt, tavasszal pedig azt sem zárta ki teljesen, hogy egyszer az osztrák válogatottban versenyezzen. Igaz, a váltás esélyét mindössze egy százalékra taksálta.

Kristoffersen nevéhez számos meghökkentő húzás, hovatovább botrány fűződik, így nem lett volna teljesen légből kapott egy minden korábbinál nagyobb huszárvágás sem a Salzburg mellett élő klasszistól. Csakhogy októberben fordult a kocka: a norvég szövetség megállapodott a Red Bull-lal, így Kristoffersen végre a sisakján is viselheti személyes szponzora logóját. Egy régi konfliktus ezzel legalább részben nyugvópontra juthat. Hogy az állampolgárság és a válogatottváltás gondolata ezzel lekerül-e a napirendről, egyelőre nem tudni.

Mint az évek óta megszokott, Vincent Kriechmayr szerepelt a legjobban az osztrák férfiak közül, ami az összetettet illeti. A linzi specialista október első napján töltötte be 35. születésnapját, s bizony nyilvánosan mérlegelte a visszavonulás lehetőségét. Gyakorlatilag feltételhez kötötte a folytatást: akkor marad, ha visszacsábítják a csapatba korábbi erőnléti edzőjét, akivel hosszú éveken át dolgozott, és akivel bizalmi kapcsolatot ápol. Szintén örömmel nyugtázta Andreas Evers gyorsasági szakágvezetői kinevezését, már csak azért is, mert egész múlt télen elégedetlen volt lécei alapsebességével, különösen a különböző pályaszakaszok közötti átmeneteknél. Az új felkészülésben ezért a siklásra és a laposabb szakaszokon elszenvedett időveszteség csökkentésére helyezte a hangsúlyt. Minthogy a svájci Saas-Fee gleccserét nem ítélték alkalmasnak az edzésre, két társával, Stefan Eichbergerrel és Daniel Hemetsbergerrel együtt visszautaztak Chilébe. A döntés szakmailag alátámasztható volt, ám komoly anyagi többletráfordítással járt. Visszatérve Vincentre: ő biztosan nem lesz ezúttal ott Söldenben, kiemelten pedig a gyorsasági számokra készül. Az mindenesetre nem lenne kis szó, ha zsinórban tizedik idényének végén is dobogón zárna Szuper-G-ben.

A korábbi kétszeres világbajnok mellett Marco Schwarz volt a sógorok másik ütőkártyája a közelmúltban. Az ifjúsági (3 olimpiai arany) és junior (vb-arany) korosztályban már megmutatta tehetségét, majd az Európa Kupában igazolta, mennyire ügyes szlalomosról van szó. Épp ezért volt némiképp váratlan, s elmondása szerint roppant fájdalmas döntés az, hogy a jövőben felhagy a műlesiklással. A szakág korábbi évadgyőztese bormiói bukása óta nem tudott visszakapaszkodni az élvonalba, ellenben az előző idényben gyors egymásutánban győzött óriás-műlesiklásban (Alta Badia), majd Szuper-G-ben (Livigno). Döntését azzal indokolta, hogy több potenciált lát említett két diszciplínában, valamint túl a harmincon több időt hagyna a regenerációra, illetőleg csökkentené az újabb komoly sérülés esélyét.

A legidősebb gyorsasági specialistaként Dominik Paris sem gondolja úgy, hogy eljött volna a visszavonulás ideje. A 37 éves olasz folytatása akkor vált bizonyossá, amikor aláírta a Nordicával 2028-ig szóló szerződéshosszabbítását. A mögöttünk hagyott télen is végig az élmezőny közelében szerepelt, amit jól jelez, hogy tizenkét alkalommal végzett a legjobb tíz között. Különösen biztató volt, hogy az olimpia közeledtével egyre jobb formába lendült. Az ötkarikás alpesi versenyeket ráadásul Bormióban rendezték, azon a pályán, ahol hét világkupa-győzelmével máig ő tartja a rekordot. Az olimpiai dobogóról sem maradt le, a bronzérem azonban aligha elégítette ki maradéktalanul az aranyra vágyó olaszt. A szezon hajrája mindenesetre parádésan sikerült: Kvitfjellben mindkét lesiklást megnyerte. Ezzel nyolcadik alkalommal végzett a szakági világkupa dobogóján, ami 37 évesen is egészen rendkívüli teljesítmény. A nyári felkészülést ezúttal nem a szokásos argentínai gleccseredzéssel kezdte. Paris kihagyta az olasz válogatott augusztusi dél-amerikai edzőtáborát, mivel nem találta megfelelőnek a körülményeket. Ehelyett otthon készült, majd szeptemberben Chilében folytatta a munkát. Saját beszámolója szerint remek érzésekkel zárta az edzéseket.

A tél további sztárjelöltjei

Atle Lie McGrath megélte a mennyet és a poklot az előző télen. Messze pontgazdagabb évadja volt, mint bármikor, egyetlen második hely választotta el a bűvös ezres határtól. Az összetett bronz mellé szlalomban összejött a régóta várt kristálygömb egy egészen parázs küzdelem, minden idők egyik legmagasabb színvonalú vetélkedése végén. Nyert három versenyt, nyolcszor állt dobogóra, ebből kétszer óriásban. Az alpesi síelés alfaszakágában különösen nagyot lépett előre. A negatívumok pedig bejárták a világhálót… Az olimpiai megnyitó napján hunyt el öregkori demenciával küzdő nagypapája, akivel nagyon szoros kapcsolat fűzte össze. A tragédia különösen fájdalmassá tette azt a szlalomversenyt, amit tetemes, közel hattizedes előnyről bukott el. Soha nem feledjük, amikor szinte elmenekült az őt pásztázó kamerák elől, majd keserves sírásban tört ki. Hafjellben végül mégis felért a csúcsra. Gyerekkori barátjával, Braathennel együtt nőttek fel, pályafutásuk csúcsai és mélypontjai is összekötötték őket. Gondoljunk csak 2021-re, amikor egyazon napon szenvedtek súlyos sérülést. Majd két évvel később, szintén Adelbodenben kettős sikert arattak. Szóval a párhuzamosság folytatódni látszik, hiszen McGrath is nyitni kíván a Szuper-G felé. Hároméves pauza után, tavaly novemberben 12. helyen zárt Copper Mountainen, ami önbizalommal töltötte el. Ne lepődjünk meg, hogy kettejüket szimultánban láthatjuk majd a gyorsabb szakág versenyein.

Bár egy többszöri vb-érmes, és VK-futamgyőztes síző kapcsán nehéz ilyesmit leírni, mégis, Loïc Meillard egy korszakos zseni árnyékában volt kénytelen végigversenyezni húszasévei zömét. Míg egykori szoba- és edzőtársa, Odermatt a csillagokat is leszedte az égről, Meillard-nak az elsőszámú gratuláló szerepe jutott osztályrészül. 2024-ben kezdett áttörni a gát, jöttek a győzelmek mindkét technikai számban. Innen jutottunk el odáig, hogy az előző két világversenyen eredményesebben szerepelt a kortárs fenoménnál. Szlalomban ő az uralkodó olimpiai és világbajnok, óriásban egy-egy bronzzal gazdagodott, csapatkombiban pedig egy vb-arany és egy ötkarikás ezüst jutott neki. Technikai tudása már régóta vitathatatlan, sőt élményszámba megy azt nézni, ám az elmúlt idényben a legnagyobb színpadon is bizonyította, hogy képes a legfontosabb versenyeken csúcsformába kerülni. Sokoldalúságát jelzi, hogy ha odateszi magát, mer vállalkozni, akkor szuperóriásban is ütőképes erőt képvisel. Livignóban hetedik lett. (Igaz, az a lejtő távol állt a VK-színvonaltól.)

Történtek változások Meillard életében. Tavasszal apa lett, ez a magánéleti változás; tíz év közös munka után erőnléti edzőt váltott, ez pedig a szakmai. A háta továbbra is odafigyelést igényel, de nemrégi nyilatkozata alapján a problémát jelenleg ellenőrzés alatt tartja, és fizikailag jó állapotban érzi magát. Az új-zélandi edzőtáborban a technikai alapok csiszolására és a különböző hóviszonyokhoz való alkalmazkodásra helyezte a hangsúlyt. Mivel Új-Zélandon – az időjárási viszontagságok miatt – nem tudott elegendő Szuper-G-edzést végezni, egyelőre a technikai szakágakra fog koncentrálni. A cél egyértelmű: megszerezni végre első kristálygömbjét.

Franjo von Allmen nyáron lépett a huszonötödik életévébe. A korábbi háromszoros junior-vb-ezüstérmes az elmúlt szűk két esztendőben valósággal berúgta a világhírnév kapuját. Tavaly megszerezte első világkupa-győzelmét, ráadásul Wengenben, amit azóta további négy lesiklósiker követett. A világversenyeken egészen bámulatos dominanciát mutatott be. A saalbachi világbajnokságon legyőzte esélyesebbnek tartott riválisait, Nef oldalán pedig csapatkombinációban is aranyérmet szerzett. A Bormióban rendezett olimpián aztán mindent vitt, háromszoros olimpiai bajnokká avanzsált: a lesiklás és a csapatkombináció mellett szuperóriás-műlesiklásban sem talált legyőzőre.

A legnagyobb kérdés, miként birkózik meg a fiatal svájci a világsztársággal, és mennyire képes megőrizni a sikereihez vezető professzionális hozzáállását. Közvetlen, barátságos emberként ismerik, az élsport világában azonban nem mindig könnyű összeegyeztetni ezt a személyiséget a legmagasabb szintű versenyzéssel. Annyi bizonyos, hogy bár nyáron felröppentek hírek arról, hogy óriás-műlesikló léceken is edzett, egyelőre nem kívánja támadni az összetett világkupát. Sokkal inkább a lesiklókristálygömb és a világbajnoki cím megvédése foglalkoztatja. Érdekesség, hogy szponzori megállapodást kötött a Ragusa csokoládémárkával, amely Lara Gut-Behrami pályafutásának is hosszú időn át meghatározó partnere volt.

Az olaszoknál nemcsak a nőknél ígéretes az új generáció. Giovanni Franzoni négy-öt évvel ezelőtt három junior-világbajnoki aranyéremmel jelezte tehetségét, majd az Európa Kupa összetettjének megnyerését követően a legjobbak között is hamar megvillantotta oroszlánkörmeit. 2025 decemberében odahaza, Grödenben állt fel először dobogóra a Világkupában, ám az igazi nagy dolgok csak ezután következtek. Megnyerte a wengeni szuperóriást, majd negyedik olaszként a kitzbüheli lesiklást is. A hazai olimpián megszerzett ezüstéremre ugyancsak büszke lehet. Közeli jóbarátja, a múlt szezon felkészülésének hajrájában edzésbalesetben elhunyt Matteo Franzoso emlékének ajánlotta fel sikereit. Franzoni – legalábbis szavakban – egyelőre nem ígért csodát, inkább a tavalyi teljesítmény megismétlését tűzte ki célul. Saját bevallása szerint a technikailag képzett, modern gyorsasági síelők közé sorolja magát: azok közé, akik nem pusztán erőből, hanem a siklás és a sebesség hatékony kihasználásával próbálnak előnyt szerezni.

Raphael Haaser a mezőny tán legsokoldalúbb sízőjének számít. Amennyiben minden (korosztályos és felnőtt) világversenyt összevetünk, valamennyi szakágban szerzett legalább egy érmet. Példának okáért az EYOF-on még szlalomban nyert aranyérmet, a junior-vb-ken viszont már a két gyors számban, valamint kombinációban állt dobogóra. Jelenleg pedig ő az óriás-műlesiklás világbajnoka, úgy, hogy Világkupában nincs 6. helynél jobbja e számban. Ezt egyébként épp az előző szezonnyitón, Söldenben érte el. Dobogóit, mint a nyolcat, szuperóriásban szerezte, az előző idényben újra a szezondobogón találta magát. A 29 éves tiroli már lesiklásban sem számít nyeretlen kétévesben, ezt jelzi egyebek mellett courcheveli 5. helyezése. A célja magától értetődő: megközelíteni az ezer pontot összetettben.

A francia csapatból több potens, dobogóesélyes síző kerülhet ki. A sort illendő Peking olimpiai bajnokával, Clément Noëllel nyitni. Uszkve nyolc éve ott van a szlalom szűk elitjében, említett aranyérmen kívül mégsem tudott igazán nagy sikert elérni. Mindig becsúsztak a hibák. Az előző idényben sem minden alakult az elképzelései szerint. Felért egyszer a Világkupa csúcsára, januárban Madonnában pályafutása 15. győzelmét aratta, majd a szezon végén a szakági kristálygömbért is versenyben maradt. Végül McGrath mögött másodikként zárt. A hatszoros francia bajnok stabilabban síelt, mint korábban, két kivétellel mindig a legjobb tíz közt zárt. Csakhogy az ő szintjén a négy pódium igencsak soványka termés. Ehhez jött olimpiai kiesése. Noël esetében aligha az a kérdés, hogy képes-e újra versenyt nyerni – ezt immár tizenötször megtette a Világkupában –, hanem hogy képes lesz-e egy teljes idényen keresztül olyan állandóságot mutatni, amellyel újra komolyan harcba szállhat a szakági kristálygömbért. Más kérdés, mennyi ideje van még kristálygömböt nyerni? Közel van a harminchoz, miközben a fiatalok ott dübörögnek már a kapu előtt…

Paco Rassat az előző idény egyik legnagyobb berobbanását produkálta. Korábban nem állt még Világkupa-dobogón sem, annak közelében sem járt, aztán az olimpiai szezon első felében valósággal üstökösként robbant be, 27 évesen: Gurglben megszerezte első győzelmét, majd januárban Adelbodenben is ő bizonyult a legjobbnak. Egy ideig még a szlalom szakági világkupáját is vezette, így hirtelen nemcsak a francia csapaton belül, hanem az olimpiai esélyesek között is számolni kellett vele. Az olimpia, majd a szezonhajrá már kevésbé sikerült nála, mentális fáradtság ütötte fel a fejét. Nils Allègre pályafutása alkonyán kezdett igazán közel kerülni a nagy áttöréshez. A 32 esztendős síző az előző idényben sorra gyűjtögette a remek eredményeket: Val Gardenában lesiklásban és szuper-G-ben is negyedik lett, Kitzbühelben ötödikként zárt, az olimpián pedig kis híján felért a dobogóra. 3 század választotta el Odermatt-tól Szuper-G-ben. Egyébiránt lesiklásban élete szezonját produkálta, a tabella 8. helyén zárt március végén.

A svájci csapat nagy merítésből áll össze, ami érthető, elvégre ők nyerték meg a Nemzetek Kupáját. Alexis Monney harmadikként zárta a kettővel ezelőtti szezont lesiklásban, egyebek mellett győzedelmeskedett a Stelvión. Ehhez mérten elmaradt a várakozásoktól az elmúlt télen a korábbi junior-világbajnok. Két dobogó (egy-egy a két gyors számban) és összesen öt TOP5-helyezés került a neve mellé a Világkupában, ezen felül ötödikként zárt az olimpiai lesikláson. Elmondása szerint elsősorban a taktikai döntésein és a hibák minimalizálásán kell javítania. Azt is elismerte, hogy nem tartozik a mezőny legjobb siklói közé, ezért a sebesség minél hatékonyabb megőrzése különösen fontos számára. Nála több következetességre lesz szükség. Stefan Rogentin a maga 32 évével már a rutinosabb lesiklók közül való. A 2024/25-ös idényben négy alkalommal állt dobogóra, ehhez képest tavaly nehezen vette fel a lesiklás fonalát, az olimpia után hozott három TOP6-os eredményt. Szuper-G-ben viszont nagyon konzekvens volt, a nyolcadik helynél nem adta alább. Célként a dobogós helyek szaporítását tűzte ki. A csapatkombináció egyik világbajnoka, Tanguy Nef apránként, de húszasévei vége felé megragadni látszik a szlalomosok krémjében. Nef történetében az a különleges, hogy nem az alpesi síelés hagyományos közegéből érkezett. Genfben nőtt fel, ahol a jégkorong és a labdarúgás jóval nagyobb hagyományokkal rendelkezik. Továbbá kiemelten ügyelt egyetemi tanulmányaira, így valahol természetes, hogy azok befejezése után került igazán fókuszba a síelés. A felkészülés után optimista, első VK-dobogójára hajt.

A norvégok helyzete ambivalens érzéseket vet fel az emberben. Egyrészt akad jelenleg két-három klasszisuk, számos ígéretes tehetségük (róluk majd később), ugyanakkor a sérülések miatt rendre kicsi csapattal voltak kénytelenek szerepelni a Világkupában. Fredrik Møller számára a legfontosabb feladat, hogy végre zavartalan idényt teljesítsen. A 2024 decemberében, Bormióban Szuper-G-t nyerő síző tavaly Beaver Creekben második lett ugyanebben a számban, ám a folytatást bukások és sérülések árnyékolták be. Val Gardenában csigolyatörést szenvedett, majd a téli olimpia lesiklóedzésén a vállát is kiugrasztotta. A nyári felkészülés után azonban már ismét rajthoz állt Dél-Amerikában. A térdében bizonyos gyakorlatok során még érez kellemetlenséget, síelés közben azonban nem, a sícipőjén végrehajtott módosítások pedig növelték a biztonságérzetét. Adrian Smiseth Sejersted a rutint képviseli, felettébb dobogóképes szinten. A világbajnokságon Szuper-G-ben bronzérmet szerzett, a mögöttünk hagyott dényben pedig Beaver Creekben lesiklásban állhatott dobogóra. Kitzbühelben ötödik lett (SG), miután egy látványos mentéssel sikerült elkerülnie a bukást, és mindössze 36 századmásodperccel maradt el a győztestől. Az olimpia viszont csalódást hozott: lesiklásban kiesett, Szuper-G-ben pedig a 12. helyen végzett.

A technikai vonalon Timon Haugan akár még a kristálygömbért is harcba szállhat. Az előző idényben két futamot nyert, Val d’Isére-ben és Hafjellben, hazai közönség előtt diadalmaskodott szlalomban. Apró bökkenő, hogy ezen felül nem állt dobogóra, igaz, két kiesésén túl a 9. helynél nem adta alább. Az olimpián épp csak lemaradt az éremről. Óriás-műlesiklásban a legjobb idényét teljesítette, dacára egészségi gondjainak. A felkészülését nyáron ismét hátproblémák nehezítették, július végén azonban már javuló állapotról számolt be, és a tervezett edzőtáborát sem kellett feladnia. Magánéletében is új fejezet kezdődik: párjával, Thea Louise Stjernesunddal Salzburg környékére költöztek, hogy kevesebb utazással és hatékonyabban szervezhessék meg a világkupaszezon mindennapjait.

Az osztrákoknál felemás az összkép. Sérülések és a tehetségek nem megfelelő menedzselése (végre beismerték!) okán foghíjas létszámban szerepeltek a rajtlistákon, ami például a lesiklást illeti. (A lehetséges meglepetésemberekről külön szegmensben írunk.) Ugyanakkor tavaly valamennyi számban szereztek VK-győzelmet, ami alapból természetes elvárás a sógoroknál, ám mégsem volt magától értetődő realitás. Nagy szó volt, s egyfajta igazságszolgáltatás, hogy Stefan Brennsteiner 35 éves korára VK-futamgyőztessé lett. Az óriás-műlesiklás specialistája tiszteletére Copper Mountainben szólt a himnusz. Két további dobogója és összeszedett teljesítménye révén egy darabig a kristálygömbért is harcban volt. Pályafutása vége felé közeleg, azt például bejelentette, hogy nem tervez már a 2030-as olimpiával. Ez virágnyelven azt jelenti, hogy alighanem a következő lesz a búcsúszezonja. A szlalomos csapatuk tele van világversenyek érmeseivel, a kellő következetesség azonban nem látszik megérkezni. Talán Fabio Gstrein lehet az üdítő kivétel. A tiroli hosszú ideje küzdött azzal, hogy a benne rejlő lehetőségeket két futamon keresztül is eredményre váltsa, az olimpián azonban végre minden összeállt. Bormióban az első futam után a harmadik helyen állt, a döntőben pedig a leggyorsabb időt síelte, amivel végül olimpiai ezüstérmet szerzett. Ezt nyugodtan értékelhetjük áttörésnek a négyszeri VK-dobogós részéről. Főként úgy, hogy a pódium egyébiránt nem jött össze neki a múlt télen. Az új idényben ugyanakkor egy másik kihívással is megpróbálkozik: óriás-műlesiklásban szeretne előre lépni, amelyben eddigi 19 VK-versenyén még nem sikerült pontot szereznie. 2017 vb-ezüstérmese és 2018 olimpiai bronzérmese, Michael Matt három gyalázatos idény után tavaly végre összeszedte magát. Néhány dobogóközeli eredményével kvalifikált az olimpiára (8. lett szlalomban), azok után, hogy a saalbachi vb-re például nem nevezték. A kombinációban és csapatban olimpiai bajnok, szlalomban ezüstérmes Johannes Strolznak már nem sikerült kvótát szereznie, sőt harmincon belüli rajtszámáért is küzdenie kell a jövőben. A korábbi vb-érmes Adrian Pertl pedig oly gyöngén muzsikált, hogy még a keretrendszerből is száműzte az ÖSV. Pedig alig több, mint 30 éves.

Alex Vinatzer számára az előző idény egyszerre hozott nagy előrelépést és komoly csalódást. A dél-tiroli versenyző a Beaver Creek-i óriáson első alkalommal állhatott VK-dobogóra, majd Kitzbühelben, az egyik legpatinásabb szlalomversenyen második lett. Az új felszereléssel a második szakágában is egyre versenyképesebbé vált, az olimpia azonban nem a tervei szerint alakult: két egyéni versenyén kizúgott, a csapatkombinációban pedig Franzoni lesiklásban megszerzett előnyét nem tudta dobogós helyezésre váltani. A 26 éves síző egy augusztusi interjúban arról beszélt, hogy a játékok után mentálisan is időre volt szüksége a regenerálódáshoz. Mauro Pini távozása után új edzői stábbal dolgozik, és tudatosan igyekszik visszafogni a túlzott kockázatvállalást. A következő idényben elsősorban a technikájára és az állandóbb teljesítményre akar összpontosítani.

Luca De Aliprandini már 36 éves, ám a hazai olimpia végeztével sem hagy fel a versenyzéssel. Sőt igyekszik visszaverekedni magát az óriás-műlesiklás élmezőnyébe. A 2021-es vb-ezüstérmes a múlt télen nem találta a korábbi formáját: mindössze néhány alkalommal szerzett pontot, legjobb eredménye Adelbodenben elért 18. helye volt, az olimpiai óriás-műlesiklást pedig nem fejezte be. A szezon végére így egyértelmű feladat maradt előtte: visszakapaszkodni a legjobb harminc közé, és újra rendszeresen második futamhoz jutni. Florian Schieder az olasz gyorsasági csapat egyik olyan tagja, akinek a legjobb napján a dobogó is elérhető közelségbe kerül. Korábban Kitzbühelben kétszer is második helyezést ért el, és az előző idényben is felállhatott dobogóra. A dél-amerikai felkészülés után október elején vegyes tapasztalatokról számolt be, a chilei edzőtábor időjárása ugyanis nem minden alkalommal tette lehetővé az ideális munkát. A 30 éves síző számára a következő idényben a legfontosabb az lehet, hogy a jó edzéseredményeket a versenyeken is rendszeresen kamatoztassa. Merthogy igazi edzésmenőnek számít a dél-tiroli. Külön kiemelendő, hogy Christof Innerhofer sem hagyja abba a versenyzést, sőt, közel a 42-höz lécet vált, s a jövőben a HEAD felszerelésével döntene korrekordokat.

A németekről egy külön blokkban is szólunk, ám egy kétszeres schladmingi győztest muszáj még itt szerepeltetni. Linus Straßer három szezonnal ezelőtt élte egyik legerősebb időszakát: a szakági rangsorban harmadikként zárt. Utóbb érmet nyert a világbajnokságon. A múlt szezon eleje viszont nehezebben alakult, nem találta az állandóságot, Kitzbühelben azonban ismét dobogóra állhatott: harmadik lett a legendás Ganslern-pályán. Kranjska Gorában ötödik, a szezon utolsó szlalomján, Lillehammerben pedig kilencedik helyen végzett. Az olimpián szlalomban csak kilencedikként zárt, de a szezon második felében mutatott eredményei alapján továbbra is a német csapat egyik legfontosabb embere.

A tengerentúlon mostanság nem éli zenitjét az alpesi síelés férfi fronton, az elmúlt idényben két dobogós helyezésre futotta az amerikai kontinens legjobbjaitól. Mindkettőt Ryan Cochran-Siegle gyűjtötte be. Beaver Creekben második, Crans-Montanában harmadik lett lesiklásban. A 34 éves sportoló az olimpia egyik főszereplője lett. Bormióban lesiklásban ugyan csak a 18. helyen végzett, négy nappal később azonban Szuper-G-ben ismét ezüstérmet szerzett, megismételve a pekingi játékokon elért eredményét. Az arany sem múlt sokon, egész pontosan 13 századon. River Radamus számára az előttünk álló idény legfontosabb kérdése, hogy az óriás-műlesiklásban mutatott biztató teljesítményét végre dobogós eredményekre is át tudja-e váltani. Négy éve negyedik lett a pekingi olimpián, azóta pedig többször is megmutatta, hogy képes felvenni a versenyt a világ legjobbjaival. Ami az előző idényt illeti: Beaver Creekben és Val-d’Isère-ben hatodik, Alta Badiában és Adelbodenben hetedik helyen végzett óriás-műlesiklásban. A stabil pontszerzés tehát megvolt, az áttörés azonban továbbra is várat magára. Radamus a technikai szakág mellett a gyorsasági számokban is próbálkozik, ám a következő idényben elsősorban óriás-műlesiklásban kellene közelebb kerülnie a dobogóhoz. A kanadaiak körül nagy a bizonytalanság. Kezdve azzal, hogy a szövetség érdemi anyagi támogatása híján a szponzorok, leginkább közösségi finanszírozás nyújtotta pénzekben bízhatnak. A 2023-as világbajnok és két évvel későbbi kitzbüheli győztes James Crawford csapnivaló szezont síelt az előző télen. Egyetlenegyszer került a TOP10-be, s ha az nincs, szégyenszemre a VK-döntőről is lemaradt volna. A korábbi vb-érmes Cameron Alexander pedig sérülésből tért vissza tavaly, talán idén visszatérhet a dobogó közelébe.

A kisebb európai nemzetek joggal bizakodhatnak. Miha Hrobat részéről az évad a visszakapaszkodásról szólhat. A szlovén lesikló a kettővel ezelőtti szezonban háromszor is dobogóra állhatott, és sokáig a szakági élmezőny egyik meghatározó alakjának számított. A legutóbbi tél azonban csalódást hozott: a felkészülés és a sílécek beállítása körüli problémák miatt nehezen találta a formáját, az olimpiai lesiklásban pedig nem tudta megközelíteni legjobbját. A szezon hajrájában aztán ismét biztató eredményeket ért el, Courchevelben hetedik, Lillehammerben ötödik lett, és visszatért az önbizalma is. A chilei edzőtáborról pedig kifejezetten jó érzésekkel tért haza. Októberben már arról beszélt, hogy az új idényben nem elégszik meg a dobogóval: a győzelem megszerzése a célja.

Aranylapjait írja napjainkban a belga alpesi síelés. Armand Marchant Gurglben megszerezte pályafutása első VK-dobogóját, majd az olimpián ötödik lett szlalomban, ami Belgium eddigi legjobb olimpiai férfi alpesi eredménye. A szezon során azt is bizonyította, hogy nem csupán egy-egy kiugró futamra képes: rendszeresen a legjobb tíz közelében végzett, a szlalom-világkupában pedig a 13. helyen zárt. A következő idényre ugyanakkor új edzővel készül, miután a korábbi stábjával megromlott a kommunikáció. Óriás-műlesiklásban Sam Maes lépett nagyot előre. A 28 éves versenyző több alkalommal is a legjobb húszban végzett, Lillehammerben pedig hatodik lett, ami a szezon legjobb eredményét jelentette számára. Az olimpia viszont nem sikerült: sem óriás-műlesiklásban, sem szlalomban nem ért célba. A következő idényre új edzéskörnyezetben készül. A Global Racing program megszűnése után korábbi edzőjét, Paul Epsteint követve csatlakozott az amerikai válogatott férfi technikai csoportjához, ahol a teljes idény során együtt készülhet az amerikai versenyzőkkel. Maes az új felállásban különösen az egyénre szabott edzésmunkát és a professzionálisabb környezetet emelte ki. A váltás komoly lehetőség lehet számára.

Eduard Hallberg tavaly robbant be igazán a köztudatba. Levi hazai haván megszerezte első dobogós helyezését, majd Madonna di Campiglóban második lett, a Világkupa-döntőn pedig harmadikként zárt. Három dobogójával a szlalom szakági rangsorának nyolcadik helyére kapaszkodott fel, és másodszor is elnyerte a 23 éven aluliak számára odaítélt Rising Star-díjat. A 23 éves síző gyors, támadó stílusban versenyez, ugyanakkor a következő lépéshez még csökkentenie kell a kiesések számát (ez az olimpiával együtt négyszer történt meg), és két futamon keresztül is ki kell hoznia magából a maximumot. Célként a futamgyőzelmet jelölte meg.

„Sötét lovak” – akik meglepetést okozhatnak

A feltörekvő tehetségekkel foglalkozó rovatot kezdjük az eddigi legerősebb válogatottal rendelkező Svájc bemutatásával. Az Európa Kupa aktuális összetett győztesét mindig illendő kiemelt figyelemmel követni. Lenz Hächler kerek 1000 ponttal nyerte a szezont. Két éve még szlalomban nyert junior-vb-t, a tavalyi szezonban viszont teljesen parkolópályára tette ezt a számot. Talán hosszúra nyúlt kiesési szériája miatt. Cserébe két szezonnal ezelőtt évadbajnoka lett az óriás-műlesiklásnak, tavaly pedig az összetett mellé behúzta a Szuper-G trófeáját is. Összesen nyolc EK- siker és 17 pódium került a neve mellé, tehát nyilvánvalóan megérett a Világkupára. Ahol egyébként megszerezte már első pontjait, a Beaver Creek-i óriáson 19. helyen zárt. A jövő összetett mezője lehet.

Hächler már 22 éves, Sandro Manser a maga 20 életévével viszont még junior-korú. Ennek dacára berobbant az Európa Kupa tavalyi kiírásában: két győzelem mellé került még egy dobogó a kasszába. Az idei narviki junior-világbajnokságon Szuper-G-ben mindössze három századmásodperccel maradt le az aranyéremről. Különösen figyelemre méltó, hogy egy évvel korábban, Tarvisióban szintén második lett ebben a számban. S nem mellékesen mindkét gyors számban ő a regnáló svájci bajnok! Bár nem nyújtottak rossz átlagteljesítményt, az idei junior-vb-n egyetlen aranyérmest tudtak delegálni a svájciak. Ő nem más, mint Giuliano Fux, aki szlalomban vitte a prímet. A konkurencia nagyon komoly volt, az amerikai klasszisnövendékek, az ifjabbik Ax Swartz-fivér, valamint a Carrick-Smith-testvérek is ott voltak a mezőnyben. A zűrzavart jelzi, hogy a nyolcadik helyről nyerte a versenyt. Óriásban negyedikként zárt, míg csapatversenyben gyűjtött még egy bronzot. A Dél-Amerikai Kupában hozott egy győzelmet, és két dobogót, amivel szlalomban már a legjobb 100 közé került a világranglistán, de óriásban is ígéretesen áll. Sandro Zurbrügg óriás-műlesiklásban vitézkedett az Európa Kupában, és csak hatalmas csatában kapott ki a random norvég tehetségtől. Az idény lezárása azonban rosszul alakult az ifjúsági olimpiai ezüstérmes számára: a svájci bajnokság lesiklásán bukott, a vizsgálatok pedig elülső keresztszalag-szakadást és további térdsérüléseket mutattak ki. Innen kell idén visszatérnie. Gaël Zulauf szintén masszív teljesítményt nyújtott az EK-ban. Pass Thurnban megnyerte a lesiklást, Verbier-ben pedig második lett ugyanebben a számban; a szakági összesítésben elért helyezésével fix világkupás rajthelyet szerzett lesiklásban a következő idényre. Crans-Montanán már berakták a VK-csapatba.

Úgy tűnik, hogy lassan egyenesbe rakták utánpótlásnevelő-programjukat az osztrákok, avagy látszik már a fény az alagút végén. Bár szakági győztesük nem lett az Európa Kupában, valamennyi számban ott voltak az elejében. Manuel Traninger mondjuk finoman szólva nem az a kiköpött fiatal tehetség, révén 2016-ban volt ifjúsági olimpiai bajnok, és két éve már megnyerte egyszer az EK összetettjét. Ehhez mérten a Világkupában nem evett meg sok sót eddig. Múlt télen ígéretesen szerepelt szuperóriásban, nyert például két versenyt. A 24 éves Felix Hacker szintén szerepelt már VK-rajtlistákon, ráadásul kifejezetten biztatóan. Csakhogy jöttek a sérülések, múlt decemberben például, közvetlenül a visszatérőversenyén aratott diadalát követően, a Saslongon szakította el meniszkuszát. Kérdéses, mi lesz vele… A juniorok közt Matthias Fernsebner erős ranglistás pontokat gyűjtögetett tavaly. Szépen lépegetett előre az EK-ban, a junior-vb-n szerzett 9. helynél azonban bizonyára többre számított.

A technikai számokban Moritz Zudrell neve lehet érdekes. A vorarlbergi három éve 3 bronzzal tért haza az EYOF-ról, a 2024-es junior-vb-n pedig ezüstöt szerzett szlalomban. Az újabb éremszerzéstől egy évvel később sem állt messze. Ő egyelőre még csak ismerkedik az EK-elittel, a nála két évvel idősebb, egyazon tartományból származó Jakob Greber ugyanakkor már megvetette a lábát ugyanott. Egyebek mellett három pódiumot jegyzett. Korábban csapatkombinációban két junior-vb-bronz, illetve egy csapatversenyes EYOF-arany került vitrinjébe. Kiemelendő még Florian Neumayer. Tinédzserként hozott minden szakágban TOP20-as eredményt az idei junior-vb-n az óriás-műlesiklás ifi olimpiai bronzérmese. Mind gyakoribb pontszerző az Európa Kupában.

Két junior-vb-cím, két szakági EK-elsőség: ez a franciák termése az előző télen. S akkor még nem beszéltünk Alban Elezi Cannaférina eredményeiről. 2024-ben junior-világbajnoki ezüstérmes lett óriás-műlesiklásban és kombinációban, egy évvel korábban pedig lesiklásban szerzett ezüstöt. A 2024/25-ös Európa Kupa-szezonban hat alkalommal állt dobogón, két győzelemmel, és harmadikként zárt az összetettben. A Világkupában is már megmutatta magát: dobogóra állt a schladmingi éjszakai óriáson! A koszovói albán apuka gyermeke azóta olimpikonná avanzsált, és ott sem vallott szégyent. Megtalálták Pinturault örökösét a franciák? Avagy a két évvel ezelőtti junior-világbajnok Flavio Vitale fő házi riválisát? Előző idénye nagyon nem sikerült, csak néhány pontmorzsácska jutott neki azok után, hogy egy évaddal korábban a TOP10-ben is megfordult. Nem nevezték az olimpiára, majd utolsó junior-vb-jén is leszerepelt.

Ken Caillot nyerte a lesiklók EK-pontversenyét, többek közt két napi sikerének köszönhetően. A Val d’Isére-i srác már 28 éves, gyakorlatilag ezzel mentette meg karrierjét. Az életkor nem számít semmit, Sarrazinről se gondoltuk volna ekkor, hogy kétszer nyeri a kitzbüheli lesiklást. Apropó, Streif, Caillot-t is tesztelte már a hírhedt lejtő: idén a Mausefallén esett hatalmasat, de szerencsére megúszta. A juniorok közt Victor Haghighat síelt váratlanul erős világbajnokságot. Megnyerte a Szuper-G-t, pedig voltak nála sokkal esélyesebbek, majd az óriás-műlesiklásban ifjúsági olimpiai bajnok Nash Huot-Marchand oldalán csapatkombinációban sem talált legyőzőre. Minthogy még tizenéves, a közeljövőben alighanem még csak az EK mezőnyében fog pallérozódni. Szlalomban kettős sikert arattak az Európa Kupában a gallok. Az alkalmanként VK-specialistákkal sűrűsödő mezőnyben szokás szerint teljes volt a fejetlenség, s persze a kiegyensúlyozottság döntött. Így vitte el a trófeát Hugo Degrippes, mögötte a kétszeres futamgyőztes Auguste Aulnette végzett. Utóbbi a kombináció ifi korábbi olimpiai bajnoka, s mindketten szereztek már pontot a Világkupában.

Az olasz fiúk idén kevésbé voltak versenyképesek a junior-vb-n, ám az igazsághoz tartozik, hogy többen már beköszöntek a Világkupába. Mások pedig az EK lejtőin vitézkedtek. A 26 éves Benjamin Jacques Alliod már két TOP10-helyezéssel rendelkezik a legjobbak közt, és neve ott volt a kalapban, ahonnan az olimpiai indulókat húzták ki. Zárásként olasz bajnokká lett. Max Perathoner két évvel ezelőtt duplázott a junior-vb-n (SG, TK), a két arany mellé jutott még egy bronz, lesiklásban. A múlt télen megszületett első EK-sikere, majd VK-pontokat is gyűjtögetett magának. A felkészülést már a felnőtt csapatban tolta végig, csakúgy, mint az EK-dobogós Gregorio Bernardi.

A technikai részlegből Edoardo Saracco lehet a jövő húzóneve. A piemonti síző minden létező utánpótlásversenyről hozott érmeket (EYOF-bajnok parallelben, ifjúsági olimpiai bronzérmes szlalomban, junior-vb csapatkombiban) A múlt télen a távol-keleti kontinenskupában versenyzett: szlalomban két második helyet, majd két győzelmet is szerzett a dél-koreai és japán állomásokon. Óriás-műlesiklásban szintén volt dobogós eredménye. Az Európa Kupában egyelőre kevésbé látványos a mérlege, a Világkupában pedig Kranjska Gorában nem jutott el a célba szlalomban. Ezzel együtt a tűz közelébe tarták, akárcsak Tommaso Saccardit, aki már a hazai olimpián is elindulhatott, és egy remek 12. hellyel jelentkezett. A 25 éves parmainak két sikeres és öt dobogója van az Európa Kupából, s persze VK-pontszerző.

Baumann és Sander visszavonulása után már ott dübörögnek az ajtón a trónkövetelők. Például Benno Brandis, aki egy éven belül ifjúsági olimpiát, junior-világbajnokságot, majd német bajnokságot nyert Szuper-G-ben. A még mindig csak 20 esztendős ingolstadti fiatalember a felkészülésből jövet még megnyerte ugyanezen számban a Dél-Amerikai Kupát. Ott lesz a mezőnyben, mint ahogy a lesiklás 2022-es junior-vb-érmese, Luis Vogt is. A garmischi reménység az idei kitzbüheli klasszikuson tette le névjegyét, ahol 40-es rajtszámmal a 8. helyen zárt. Ha már említettük az argentínai-chilei kupasorozatot, elmondható, hogy a ranglistás pontok javítása terén azt főként a németek használták ki. Nickco Palamaras nyerte az összetettet, valamint az óriás-műlesikló szakágit, miután a két technikai számban három futamgyőzelmet és hét dobogót gyűjtögetett. A lesiklásban Felix Rösle vitte a prímet, ami a 2025-ös junior-világbajnoktól és EK-dobogóstól azért nem váratlan fejlemény.  Csinos kis csapat formálódik tehát a DSV háza táján, s akkor még nem beszéltünk rutinosabb óriás-műlesikló különítményüktől. Anton Grammel rendszeres TOP10-sízővé nőtte ki magát, rajta kívül a szintén olimpikon Fabian Gratz is léphet még egy lépcsőfokot felfelé. Az már a dobogóesélyt jelentené.

Az alpesi síelés hátországában kevésbé jártas olvasónk azt hihetné, hogy Dave Ryding visszavonulásával visszasüppedhet a szigetországi sí a nihilbe. Pediglen simán benne van a pakliban, hogy csak most következik az aranykorszak. A helyes válasz: Carrick-Smith-testvérek. A három testvér közül Freddy érte el a legjelentősebb eredményt az idei junior-vb-n: ezüstérmet szerzett szlalomban. Óriás-műlesiklásban még erősebbnek tűnik, 2025-ben EYOF-ot, majd EK-futamot nyert, illetőleg háromszoros brit bajnoka a számnak (a negyediket szlalomban szerezte). Ő még csak 19 éves, akárcsak ikertesója, Zak. Ő a változatosság kedvéért kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok (SL, AK), ehhez jött ugyanonnan egy ezüst óriásban, valamint egy EYOF-bronz szlalomban. 21 éves bátyjuk, Luca 2025-ben szerzett bronzot a junior-vb-n. Csak érzékeltetésül: a testvérek előtt a 80-as években nyertek britek érmet a juniorok közt.

Mint már említést tettünk róla, a norvég utánpótlás kiapadhatatlan. Aktuálisan épp két óriás-műlesiklóról szólnak a hírek. Hans Grahl-Madsen szoros küzdelemben nyerte az előző szezon EK-kiírását, Rasmus Bakkevig pedig előző évi ezüstérme után idén megnyerte a junior-vb-t. Előbbinek is van egyéni vb-érme a juniorok közt, továbbá nyert már norvég bajnokságot (holtversenyben Haugannal) – mindkét esetben szlalomról van szó. Nem mellékesen négyszer szerzett pontot a Világkupában, Val d’Isére-i hatodik helye kiemelkedő, s persze nagymértékben az időjárás szeszélyének tudható be. Ami Bakkeviget illeti, ő már az EYOF-ról is elhozott két ezüstöt (SG, GS), valamint szintén átesett a VK-pontszerzés tűzkeresztségén. Említhetnénk még rajtuk kívül a junior-vb-ezüstérmes Jarand Husby Haugent, az egyelőre csak az Európa Kupában eredményes Halvor Hilde Gunleiksrudot. A szlalomosok közt a 2025-ös junior-világbajnok és EK-győztes Theodor Brækken neve érdemel külön említést. A névsor egyébiránt folytatható.

A svéd fiatalok közül Gustav Wissting érdemel külön figyelmet: a 2025-ös junior-világbajnokságon ezüstérmet szerzett szlalomban. Azóta a VK-ban is mutatott szép dolgokat. Alexander Ax Swartz az idei junior-vb-n parallel-csapatversenyt nyert, korábban kombinációban nyert ifi olimpiai érmet. A közeljövő még alighanem a bátyjáé lesz. Fabian már a legjobb tízet ostromolja a Világkupában. Egy huszárvágással megindulunk a Mediterráneum térségébe, egy katalán fiatalember kedvéért. Aleix Aubert Serracanta az előző naptári évben Universiadét nyert óriás-műlesiklásban, idén pedig bronzérmet akasztottak nyakába a juniorok világversenyén. Észak-Amerikában futamgyőzelmet, az EK-ban dobogót ünnepelhetett.

Két junior-vb-érem nem tűnik elsőre meghökkentőnek az amerikaiak részéről, de ha úgy írjuk, hogy öt sízőjük zárt a legjobb öt közt versenyein, az már jobban hangzik. Az egyetlen egyéni érem Maximilien Hoder nyakában landolt. A szlalom a fő száma, melynek összesítésében másodikként zárt az Észak-Amerikai Kupában. Ugyanezen rangsor harmadik helyén zárt a 2007-es születésű Jevin Palmqvist. Figyelemre méltó, hogy Narvikban pár századdal maradt le két évvel idősebb honfitársától, így lett negyedik. Csapatkombinációban – Aksel Lindenmeyr oldalán – ezüstérmet szerzett. Az ugyanott ötödik Stanley Buzeket már többször bevetették a VK-mezőnyben is. A kanadaiak részéről Jake Kertesz-Knight szerzett egy meglepetésbronzot szuperóriásban a juniorok közt. A magyar felmenőkkel rendelkező fiatalembernek még nincs dobogója a NAC-on.

Akikért külön is szorítunk: Bányai Attila és Richard Leitgeb

A ranglistás helyezések alapján két magyar indulóra lehet számítani az előttünk álló szezonban. Egyikük lesiklásban, másikuk szlalomban próbálhat szerencsét.

Bányai Attila Eberhard még junior-korú, november elején tölti be 21. életévét. A Speed Team SE sportolója – szép vitorlás eredményei mellett – mindinkább igazolta az alpesi sízők közt tehetségét. Még kis hazánkban sem oly gyakori jelenség, hogy egy fiatalt rögtön első FIS-versenyrendszerben töltött évében bedobják a mélyvízbe, vagyis a junior-vb mezőnyében. Attila ehhez képest teljes programot síelt Kanadában. Azóta évről évre ott volt neve a mezőnyben, mind jobb eredményekkel. Legjobb eredményét tavaly Tarvisióban érte el, ahol Szuper-G-ben a 12. helyet kaparintotta meg. A Dolomitok-beli lejtő igazán kedves a szívének, hiszen 2023-ban ugyanott a magyar alpesi síelés történetének legnagyobb sikerét ünnepelhette. Az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (EYOF) aranyérmet akasztottak nyakába, szintúgy szuperóriásban. Az újabb mérföldkőhöz mostanság érkezett el: a chilei Corralcóban rendezett Dél-amerikai Kupa lesiklófutamán aratott győzelmével, valamint az erős ranglistapontjainak köszönhetően közel került a világkupás bemutatkozáshoz. A 2026/27-es FIS-listán lesiklásban már a 138., szuper-G-ben pedig a 154. helyet foglalja el, így utóbbi szakágban is mindössze néhány pozíció választja el a legjobb 150-től. Attila összességében hat győzelmet és 21 dobogót szerzett az FIS adatbankja szerint.

Richard Leitgeb várhatóan idén is minden Világkupa- helyszínen el fog indulni szlalomban. Magyar színekben eddig két évadot teljesített. Nem síelt második futamot, így még vár első pontjaira. Az eleinte 50-es, később 60 fölötti rajtszámokkal induló futamaira jellemzően a küzdelmes jelző illett: nyolc alkalommal ért célba, többnyire a negyvenedik helyen túl. Minthogy nem érkezett egyszer sem pontzónába, a szövetség döntése értelmében nem őt nevezték az olimpiára. Ettől függetlenül közösségi médiaoldala alapján folytatja pályafutását, szponzori megállapodást kötött, s minthogy 109. helyet foglalja el a ranglistán, elvileg biztosított indulása a Világkupában. A végső döntést persze a szövetség hozza meg. A szülőhazája, Ausztria színeiben Universiade-győztes, 32 esztendős sportoló az előző vb-n 30. helyen végzett.

Még ketten pályázhatnak a Világkupára, amennyiben javítanak egy kicsit ranglistapontjaikon. Olimpikonunk, Úry Bálint jelenleg óriás-műlesiklásban áll jobban (192.). Tavalyi négy dobogós helyezéséből hármat már ebben a számban szerzett, csakúgy, mint olimpiai 32. helyezését. A Fullsport SE sportolója bő egy hónapot versenyzett a déli féltekén, és egy kivétellel minden argentínai versenyén pontot szerzett a kupában. A zárónapokon például két TOP10-helyezés került a neve mellé. Szőllős Barnabás 28 start után szorult ki a Világkupa mezőnyéből. Lesiklásban jelenleg a 179. helyezés az övé, amit egy-egy erősebb FIS-versennyel, esetleg EK-futammal feljavíthat annyira, hogy esetleg a januári klasszikusokra visszatérjen a legjobbak közé. A Nivelco izraeli-magyar sportolójának természetesen a világbajnokság élvez prioritást, ahol korábban egy kombinációban szerzett 11. pozíció volt a legjobbja.

HAJRÁ, FIÚK!

A sérültek, ill. visszatérők listája – rövidebb kiadásban:

– Aleksander Aamodt Kilde: a norvég összetett Világkupa-győztes került fel a legfrissebben a listára. A 2024. januári wengeni bukása után vállműtéten esett át, a jobb lábszárán pedig súlyos vágási sérülést és idegkárosodást szenvedett; a felépülését fertőzés is nehezítette. A tavalyi idényben visszatért ugyan a Világkupába, de az olimpiát kihagyta, mert nem érezte magát megfelelő állapotban. Chilében már az új szezonra készült, amikor négy napja, szerdán lesiklóedzésen elszakadt az Achilles-ina. A további kezeléséről még nem született végleges döntés, a visszatérés időpontja teljesen bizonytalan. Ha lesz egyáltalán.

– Cyprien Sarrazin: A franciák lesikló specialistája 2024 decemberében, Bormióban szenvedett súlyos bukást, amely után fejsérülésekkel és térdproblémákkal kellett megküzdenie. Miután felébresztették a mesterséges kómából. A kétszeres kitzbüheli győztes hosszú időre eltávolodott a versenyzéstől, de idén tavasszal ismét havon edzett. A dél-amerikai felkészülés során biztató előrelépést ért el, ám a teljes terhelést még nem bírta, ezért a visszatérését fokozatosan építik fel. Október elején arról beszélt, hogy szeretne már az idény első versenyein rajthoz állni, de az amerikai edzőtábor, különösen Copper Mountain lesz a következő fontos teszt.

– Manuel Feller: Az osztrák szlalomspecialista, volt szakági győztes számára a múlt szezon vége és a nyári felkészülés is komoly megpróbáltatásokat hozott. A hát- és lágyéktáji panaszai miatt idő előtt befejezte az előző szezont, tavasszal megműtötték, majd a rehabilitáció során újabb porckorongsérv hátráltatta. Emiatt a chilei edzőtábort is ki kellett hagynia, és többhetes lemaradásba került. Október elején azonban ismét havon edzett, és bizakodóbban nyilatkozott. A visszatérés időpontja egyelőre nyitott: a levi, a gurgli vagy akár a val-d’isère-i szlalom is szóba jöhet.

– Alexander Steen Olsen: A norvég technikai csapat egyik legnagyobb tehetsége a makacs térdproblémái miatt kényszerült műtétre tavaly decemberben, így többek közt az olimpiát is kihagyta. Már tavasszal visszatért a hóra, közel fél év kihagyás után ismét sílécre állhatott. A háromszoros VK-győztes számára most az a legfontosabb, hogy fokozatosan visszanyerje a versenytempóját, így nem hamarkodják el a visszatérést.

– Gino Caviezel: A svájci klasszis 2024 decemberében, Bormióban szenvedett összetett térdsérülést, amely hosszú kihagyásra kényszerítette. A Világkupába Schladmingban tért vissza, nem kvalifikált a második futamba. Ezek után úgy döntött, hogy él a védett ranglista előnyeivel, és inkább tiszta lappal, egy komplett felkészülést követően síel újra. Szeptember végén bizakodóan nyilatkozott: a térde jól viselte a terhelést, így a söldeni szezonnyitót is célba vette. Bár saját bevallása szerint még nem érte el a százszázalékos állapotot, a 34 éves síző számára már az is komoly előrelépés, hogy ismét teljes értékű felkészülést tudott végezni.

– Stefan Eichberger: Az osztrák gyorsasági csapat feltörekvő versenyzője remekül kezdte az előző idényt: Beaver Creekben lesiklásban hetedik, Szuper-G-ben hatodik lett. A folytatás azonban már az első grödeni lesiklóedzésen véget ért számára. Egy ugrás utáni kemény talajfogást követően a jobb térdében elszakadt az elülső keresztszalag, és a meniszkusza is megsérült. Ezzel véget ért a szezonja. A 25 éves stájer versenyző ott volt Chilében, így minden bizonnyal viszontláthatjuk az első lesikló futamokon.

– Max Franz: A kilenc évvel ezelőtti vb-bronzérmes még 2022 novemberében, Copper Mountainben szenvedett rendkívül súlyos balesetet, amelyben mindkét lábszára eltört, és idegsérülést is elszenvedett. Hosszú, fájdalmas rehabilitáció után 2025 decemberében, Val Gardenában tért vissza a Világkupába, ám az egyetlen versenyén nem tudott célba érni. A fájdalmai később sem múltak el teljesen, ezért idén április végén újabb műtéten esett át. Az osztrák szövetség ezt követően nem nevezte a keretébe, ő azonban nem mondott le a visszatérésről. A 36 éves versenyző a nyáron erőnléti és stabilizációs munkát végzett, de a folytatás továbbra is attól függ, hogy sikerül-e fájdalommentesen edzenie.

Viszlát, urak!

Alexis Pinturault: A lista egyik legnagyobb neve. Az egyetlen francia férfi, aki megnyerte az összetett világkupát, emellett öt szakági kristálygömböt szerzett kombinációban és óriás-műlesiklásban. 34 VK-győzelmével a francia alpesi sí történetének legeredményesebb férfi versenyzője lett, 77 dobogós helyezéssel. Három olimpiai érmet és nyolc vb-érmet is szerzett. A kombináció kétszeres világbajnoka. A 2010-es évek meghatározó sízője, Marcel Hirscher legnagyobb vetélytársa. Az eredmények mellé szemnek tetsző síelés párosult. Harmincon túl szemezett a gyors számokkal, de súlyos bukásai után visszatért a technikai számok felé, majd utolsó idényében kizárólag óriás-műlesiklásban indult. 35 évesen vonult vissza.

AJ Ginnis (görög nevén Aléxandrosz Ioánnisz Ginnisz) a balkáni országban látta meg a napvilágot, majd a Parnasszoszon, az édesapja által üzemeltetett síiskolában tanult meg síelni. Innen nézve érthető volt a korábbi junior-vb-érmes 2020-as országváltása. Innentől természetesen egymás után írta a sporttörténelmet: a 2021-es flachaui szlalomon megszerezte első pontjait görög színekben, majd egy térdsérülést kihagyott komplett évad után előbb egy-egy kiemelkedő futammal vétette észre magát, míg végül 2023 elején szerencsés csillagzat alá került a Francia-Alpokban. Előbb Chamonixban – a 23. helyről fordulva – a dobogó második fokára állt fel a Világkupában, majd pár héttel később Courchevelben megismételte mindezt – immáron a világbajnokságon. (Két tizeden múlt az arany.) Arra a bizonyos Palisades Tahoe-i szlalomra pedig mindannyian emlékszünk: az erős havazásban hosszú időbe telt, mire megállapították a bírók a szabálytalan kapuvételt, ezzel elvéve a győzelmet tőle. A görög színekben versenyző amerikai születésű szlalomspecialista pályafutása csúcspontját a 2023-as courcheveli világbajnokságon érte el, ahol ezüstérmet szerzett. Ez Görögország első alpesisí-világbajnoki érme volt. Összesen 11 műtét, illetőleg a cortinai olimpia után jelentette be távozását.

Dave Ryding: A brit alpesi sí történetének legendája. 2022-ben Kitzbühelben ő lett az első brit, aki Világkupa-versenyt nyert alpesi síben. Nem is akárhol. 2025-ben vb-hatodik lett szlalomban, majd ötödik olimpiáján is elindult. 13. idényének a végén, még versenyképes állapotban, 39 évesen fejezte be a versenysportot. Megjárt kilenc világbajnokságot, a Világkupában hétszer állt dobogóra.

Adrien Théaux: A francia gyorsasági specialista 22 szezont (!) töltött a világkupában, 335 rajttal. Három VK-győzelmet (2011 Lenzerheide, 2013 Kvitfjell, 2015 Santa Caterina) és összesen 13 dobogós helyezést szerzett, a 2015-ös Beaver Creek-i világbajnokságon pedig bronzérmes lett Szuper-G-ben. 41 évesen, a hazai Courchevelben búcsúzott.

Romed Baumann: Az osztrákként kezdő, majd 2019-től német színekben versenyző Baumann Théaux kortársa. Két győzelmet és összesen 11 dobogós helyezést szerzett, 2013-ban vb-bronzérmes lett kombinációban (osztrákként), 2021-ben pedig világbajnoki ezüstöt nyert Szuper-G-ben (németként). Több mint 400 világkupa-rajt után fejezte be pályafutását.

Andreas Sander: A német gyorsasági síző pályafutásának csúcspontját a 2021-es cortinai világbajnokságon érte el, ahol ezüstérmet nyert lesiklásban. Két Világkupa-dobogó és 34 TOP10-es eredmény fűződik a nevéhez, kétszeres olimpikon és ötszörös vb-résztvevő volt. 36 évesen fejezte be pályafutását, miután sérülései után már nem tudott teljes értékű munkát végezni.

Sebastian Holzmann: A német szlalomspecialista 77 VK-versenyen indult. Legjobb eredménye a 2018-as kranjska gorai 11. hely volt, pályafutása legnagyobb eredményét viszont a 2023-as világbajnokságon érte el, ahol ötödik lett szlalomban. A korábbi sérülések utáni visszatérés ellenére úgy érezte, már nem tudja a szükséges maximális elkötelezettséggel folytatni.

Alekszander Horosilov: Az orosz technikai specialista elsősorban szlalomban ért el kiemelkedő eredményeket. A Világkupában tízszer is dobogóra állhatott, karrierje csúcsára a schladmingi Nachtslalomon aratott sikerével ért. Az Ukrajna elleni orosz agresszió után ő sem szerepelhetett nemzetközi versenyeken. Szóltak olyan hírek, hogy élvonalbeli sízéseket mutatott be a csak orosz és fehérorosz sízőknek rendezett – nemhivatalos – versenyeken, ám bőven túl a negyvenen nem lepett meg senkit bejelentése.

Niels Hintermann: A svájci lesikló három Világkupa-győzelmet szerzett, ebből kettőt Kvitfjellben, ahol végül pályafutása utolsó versenyét is teljesítette. 2024 őszén nyirokcsomó-daganatot diagnosztizáltak nála. Szerencsére még időben észlelték a veszélyt, a rákból felépült, és a következő szezonban visszatérhetett a legjobbak közé. 30 évesen jelentette be váratlan visszavonulását.

Marc Rochat: A svájci szlalomspecialista 105 VK-versenyen indult, ebből 101-et szlalomban. Bár dobogóra nem állhatott, 11 alkalommal végzett a legjobb tízben. A 2025-ös saalbachi világbajnokságon a csapatkombinációban bronzérmet szerzett. Nem várta meg, míg kiszorul a keretből, önként döntött a búcsú mellett.

Daniele Sette: A svájci síző pályafutásának legnagyobb napja 2021-ben jött el, amikor Banszkóban óriás-műlesiklásban – a legjobb második futammal – a 11. helyen zárt. Azóta csak alkalmi pontszerző, 2024 februárja óta nem szerepelt a Világkupában.

Livio Simonet: A svájci technikai síző elsősorban óriás-műlesiklásban és szlalomban szerepelt. A korábbi Universiade-érmes Világkupa-pályafutása során kétszer zárt a legjobb húszban.

Daniel Danklmaier: Az osztrák gyorsasági síző pályafutását rengeteg sérülés nehezítette: tíz év alatt nyolc műtéten, köztük négy keresztszalag-operáción esett át. 86 VK-versenyen indult, legjobb eredménye a 2019-es kitzbüheli lesikláson elért ötödik helye volt. 33 évesen döntött a befejezés mellett.

Christoph Krenn: Az osztrák gyorsasági síző 33 világkupa-versenyen indult, legjobb eredménye a 2018-as Beaver Creek-i Szuper-G-n elért hatodik helye volt. Európa kupában két győzelmet és összesen 13 dobogót szerzett. A 2024-es súlyos térd- és idegsérülés következményei végül a pályafutása befejezéséhez vezettek.

Simon Maurberger: A dél-tiroli olasz technikai specialista főként óriásban és szlalomban versenyzett. Fénykorában öt TOP10-helyezés került neve mellé a Világkupában, illetőleg bronzérmet szerzett a 2019-es vb csapatversenyén. 2019-ben megnyerte az Európa Kupa összetettjét.

Hannes Zingerle: A dél-tiroli még juniorként komoly sikert ért el: a 2012-es innsbrucki ifjúsági olimpián ezüstérmes lett óriásban. Az Európa Kupában három részsikert és hat dobogót szerzett, míg a legjobbak közt négyszer került a legjobb húsz közé. Kétszeres olasz bajnok.

Marco Pfiffner: Liechtenstein egyik meghatározó alpesi sízője volt az elmúlt évtizedben. Távozásával hosszú idő után először nem delegál a törpeállam férfi sízőt a Világkupába. Négy olimpián és hat világbajnokságon indult, a Világkupában pedig 62 rajtig jutott; legjobb eredménye két 27. hely volt lesiklásban. A szövetségi támogatás megszűnése és az önfinanszírozás kényszere is szerepet játszott abban, hogy 32 évesen befejezte pályafutását.

Jared Goldberg: az amerikai gyorsasági síző több mint egy évtizeden át szerepelt a világkupában. Kétszeres olimpikon és ötszörös vb-résztvevő volt, 194 világkupa-rajtja mellett egy dobogós helyezést is szerzett: 2024-ben Val Gardenában lett második.

Broderick Thompson: A kanadai gyorsasági síző 2021-ben Beaver Creekben szerezte első és egyetlen Világkupa-dobogóját, amikor harmadik lett Szuper-G-ben. Két olimpián is indult, ám a 2023-as Beaver Creek-i súlyos bukása után nem tudott teljesen visszatérni a legmagasabb szintre.

Riley Seger: A kanadai síző leginkább Szuper-G-ben szerepelt jól, megjárt egy-egy vb-t és olimpiát. A Világkupában egyszer végzett a TOP10-ben. Az Észak-Amerikai Kupában négy győzelmet, 15 dobogót és egy szakági évadsikert tudhat magáénak.

Henrik von Appen: A chilei síző elsősorban a gyors számokban szerepelt, és több világbajnokságon, illetve olimpián képviselte hazáját. Összesen öt TOP30-at hozott világversenyekről. Ami a Világkupát illeti, háromszor zárt a legjobb húsz között. Az olimpiai főpróbán, Crans-Montanán sérült meg, és már nem érezte az erőt a folytatáshoz.

Harry Laidlaw: Az ausztrál síző elsősorban óriás-műlesiklásban versenyzett. Két olimpián és három világbajnokságon szerepelt, az idei ötkarikás játékokon 29. lett óriásban. Több mint 15 év versenyzés után döntött a visszavonulás mellett.

A címlapkép forrása: Sky Sport Austria