Alig hevertük ki a milánói–cortinai olimpia, no meg a Világkupa-idény fordulatait, máris itt az újabb felvonás. Egy világbajnoki évad formájában. Az előző szezon Shiffrin hatodik összetett kristálygömbjével zárult, idén azonban nagyobb teret enged más számoknak, míg szlalomban kevesebb versenyt tervez a szakág királynője. Az olaszok nehéz idény előtt állnak. Brignone egy teljesen valószerűtlen csodatétellel két olimpiai aranyérmet gyűjtött odahaza, hogy aztán azóta többször is kés alá feküdjön. A nagy honi rivális, Goggia pedig vírusfertőzés miatt irdatlan mélységeket élt át nemrég – úgy testileg, mint lelkileg. Miközben Lara Gut-Behrami búcsút intett az élsportnak, a fiatalok már nem csak kopogtatnak az elit ajtaján – egyszerűen beléptek rajta. Előzetesen Aicher tűnik az évad elsőszámú esélyesének, de Rast, Colturi, vagy épp Rast, Scheib és Robinson is léphet egy nagyobbat az erősorrendben. Shiffrint pedig dőreség lenne leírni.

A versenynaptár

A címvédő:

Mikaela Shiffrin

A március végi lillehammeri szezonzáró szinte az utolsó pillanatig adagolta az izgalmi faktort. Az amerikai legenda a legutolsó verseny első futamát követően még rosszul állt, hiszen pontzónán kívül tartózkodott, míg a fő rivális Aicher tizedekre volt csupán a napi sikertől, amivel mindent vihetett volna. A klasszis azonban épp az ilyesfajta szituációkban ismerszik meg: Shiffrin teljesítette a kötelezőt délután, ezzel hatodik alkalommal hódította el az összetett trófeát. Ezzel beállította Annemarie Moser-Pröll vonatkozó csúcsát.

Az, hogy Shiffrin korábban még sosem nyerte meg ilyen kevés ponttal az összetettet (1410), már önmagában is jelzésértékű: a korábbi évek lehengerlő dominanciája valamelyest megtört. Ehhez jött két komoly ellenlábas, Brignone és Gut-Behrami kihullása a képletből, Goggia lesiklásban mutatott ingadozó formája, valamint az ifjú Aicher időnként megmutatkozó rutintalansága. Másfelől az amerikai szlalombéli fölénye – tíz versenyből kilenc győzelem és egy szoros második hely – mellett az óriás-műlesiklásban gyűjtögetett vaskos pontok is kulcsfontosságúnak bizonyultak. Bár dobogóra mindössze egyszer állhatott fel, nyolc TOP10-es helyezése így is szépen hozott a konyhára. A 2025-ös killingtoni bukás nemcsak fizikailag viselte meg – a baleset során egy védőháló tartóeleme a testébe fúródott –, hanem mentálisan is (PTSD) komoly nyomot hagyott benne. Innen nézve már az is jelentős eredmény, hogy ismét a mezőny fölé tudott kerekedni.

Az origó ugyanott lenne idén októberben, amennyiben nincs a vail-i sportoló nemrégen tett nyilatkozata. Bejelentette, hogy az elkövetkező évadot a felfedezés szellemében éli meg. Jelesül inkább az óriás-műlesiklás és a Szuper-G fog élvezni nála prioritást, eddigi főszámát, a szlalomot ezzel együtt háttérbe helyezi. A novemberi műlesiklásokat (Levi, Gurgl) kihagyja, először odahaza Killingtonban fogjuk látni a stanglik közt. Nagy kérdés, hogy a folytatásban hol fog még szerepelni. Az átcsoportosított edzésmunka – még egy ilyen formátumú sportolónál is – alighanem érződni fog a fiatal trónkövetelők összevetésében. Tavaly pontjai 70%-át gyűjtötte szlalomban, ehhez képest a vezetőedző, Karin Hajro tájékoztatása szerint a holtszezonban egyáltalán nem edzett ebben a műfajban. A tavasz végi erőnléti edzések egyértelműen a gyorsasági szempontok érvényesültek, majd a déli féltekén, Chilében is az a gyorsasági csapat berkeiben készült havon. Ezzel persze nem veszítette el a technikai tudását, ám a versenyspecifikus felkészülés hiánya bizonyosan meg fog mutatkozni élesben.

Más kérdés, hogy a 2026/27-es Világkupa-idényben – a versenynaptár szerint – történelmi arányeltolódás következik: először rendeznek több óriás-műlesiklást (12), mint szlalomot (10). Ha ehhez hozzávesszük a kilenc szuperóriást, a „szeretném újra élvezni a síelést” filozófiája mellett alighanem a rideg számtan is szerepet játszhatott Shiffrin váratlan döntésében. Persze mindez egyelőre csak feltételezés. Egyvalamit azonban dőreség lenne kijelenteni: hogy minden idők egyik legjobbja már ne szólhatna bele az összetettért folyó küzdelembe.

A legfőbb trónkövetelő, s talán a favorit:

Emma Aicher

Az édesanyja révén svéd felmenőkkel is rendelkező, pályafutását a skandináv ország színeiben kezdő Aicherről már egészen kiskora óta tudták, hogy kivételes tehetség. Többek közt Wiberg, Kostelić, Vonn, Gut és Shiffrin után megnyerte a Children Cupot, majd már német színekben négy ezüstéremmel gazdagodott a junior-világbajnokságokról. (Egger és Ljutić ellen nem volt ellenszere.) Eme medáliából azóta szerzett három ötkarikás változatot, ehhez jött öt évvel ezelőtt egy csapatbronz a felnőtt vb-ről. A kettővel ezelőtti szezon végén érezte meg először a győzelem ízét: a két VK-futamelsőség szemlátomást jót tett önbizalmának.

A múlt telet szinte teljesen végigtolta, erőt próbáló programot vállalt. Valamennyi szakágban kipróbálta magát, 10 dobogóját három különféle számban gyűjtötte össze. Szlalomban megtalálta a konzisztenciát, ami komoly bravúr, ha azt nézzük, hogy eközben harcban volt a lesiklók kristálygömbjéért. Az óriás-műlesiklás volt a gyöngéje, ám egy 22 esztendős fiatal versenyzőnél helyesebb úgy fogalmazni, hogy abban nyílik a legnagyobb tér a javulásra.

A Német Sí Szövetség tájékoztatása szerint professzionális, minden korábbinál keményebb edzésmunkát végzett Aicher. Igaz ez Dél-Amerikára is, ahol még nagyobb hangsúlyt fektettek az óriás-műlesiklásra. Ez azért sem meglepő, hiszen tudvalevőleg onnan lehet hatékonyan fejleszteni teljesítményét a gyors számokban. Egyértelműen az univerzalitásra törekszik, s nem mellékesen szeretne végre kristálygömböket szerezni. Minden tudatossága és tervezettsége mellett Aicher inkább az ösztöneire hallgat futam közben, e tekintetben Lara Gut-Behrami sejlik fel nála. Nem átallott tavaly átlépni párszor azt a bizonyos határt, a három VK-futam mellett az olimpiai szuperóriáson is döntő hibákat vétett.

Az előzetes tervek szerint lényegesen több versenyen indul majd, mint Shiffrin – bár ez tavaly sem volt másként. A nagyobb kérdés az, mennyit tud fejlődni óriás-műlesiklásban, képes-e fenntartani lesiklásban a tavalyi masszív teljesítményét, és le tudja-e ütni a magas labdát szlalomban? Az amerikai ugyanis maga helyezte háttérbe az összetett Világkupát. A lehetőség adott, de Aichernek még bizonyítania kell, hogy a tavalyi áttörés után a következő lépcsőfokot is meg tudja ugrani.

Régi (?) nagyágyúk, bizonytalan folytatás: sérülés, betegség, újrakezdés

Két korábbi összetett győztes és napjaink lesikló királynője. Papíron mindhárman megküzdhetnének az összetett trófeáért, különböző okokból kifolyólag mégis más célkitűzéssel vágnak bele a télbe.

2020 és 2024 szezonbajnoka, Federica Brignone kapcsán tudvalevő volt korábban is, hogy számára nincs lehetetlen. Nos, ami a múlt évi olasz OB óta történt, arra tényleg nem voltak szavak. Elképesztő visszatérést produkált: január végén egyből igazolta versenyképességét a Világkupában, majd a hazai olimpián gyűjtött két aranyérmével megírta saját tündérmeséjét. A teljes felépülése azonban váratott még magára, egy VK-forduló után felfüggesztette szezonját, majd augusztusban újabb műtéten esett át a bal lábán, hogy eltávolítsák a korábban beültetett rögzítőelemeket. Mint a hónap elején Fede’ kijelentette, a fizioterápiával jól halad, jó erőben van, december előtt azonban nem tervezi a visszatérést. A célkeresztben alighanem a világbajnokság szerepel, illetőleg az észak-amerikai versenyeket követően akár még harcba is szállhat a kristálygömbökért a két gyors számban. Alapvetően persze a fájdalommentes síelés a 0. km-kő.

Honfitársa, Sofia Goggia útja egészen másként alakult. Különösebb sérülés nélkül tudta le az előző telet, épp ezért volt meglepő, hogy jószerivel labdába se rúgott a lesikló elsőségért. (Az olimpiai bronzérem gyógyírnak sem volt elég.) Igaz, szuperóriásban viszont összejött a szakági siker – életében először. A bergamói klasszis az argentin edzőtáborban, Ushuaiában még remek formának örvendett, majd szokatlanul erős ízületi fájdalmak és más tünetek jelentkeztek nála. Mint azóta kiderült, két, egymástól merőben eltérő vírusfertőzés is megtámadta, súlyosan legyengítve a szervezetét. Az általános levertség, a koordinációs képességet érintő zavar egy dolog, de elmondása szerint a puszta járás és a beszéd is nehezére esett. Immáron odahaza, minthogy hetek óta nem tudott edzésmunkát végezni. A teljes felépülés akár másfél hónapot is igénybe vehet, Goggia ugyanakkor nem zárta ki, hogy Beaver Creeken már ott lesz.

Petra Vlhová kálváriája karrierje csúcsán a hazai lejtőjén, Jasnán kezdődött. A súlyos térdsérülést két műtét, megannyi fertőzés követett. Több mint két év elteltével tért vissza a liptószentmiklósi síző, hogy címvédőként rajtot állhasson az olimpiai szlalomversenyen. Ott a 20. helyet szerezte meg, pár nappal korábban a csapatkombinációban pedig nem ért célba. A védett rajtlistahelyének megőrzése érdekében a télen már nem vállalt újabb versenyt. A felkészülési szezont teljes erőbedobással, új edzővel tolta végig. Az osztrák Mario Rafetzeder korábban a finn férficsapatnál tevékenykedett. Ott lesz Söldenben, mint ahogy tervei szerint az összes technikai számos versenyen. A hosszú kényszerpihenő a szemléletét is átformálta. Vlhová elmondása szerint ma már az életét nem kizárólag a síelés határozza meg, és a visszatérés folyamatát is szeretné élvezni, nem csupán a végeredményre összpontosítani.

Zárásként idekívánkozik még egy név. Természetesen Lindsey Vonnra gondolunk, aki visszavonulása után apránként újraépítette magát. Finoman fogalmazva. A múlt télen kétszer is világkupaversenyt nyert, és nagyon úgy tűnt, hogy ha nem hátráltatják sérülések az olimpia előtt, majd magukon az ötkarikás játékokon, lesiklásban bizony nem sokan tudták volna megszorongatni. Az olimpiai horrorbukás után még a mindennapi élet is komoly kihívást jelentett számára, ehhez képest egymást követték a közösségi médiában az edzőtermi edzéseiről készült videók. Síléc is volt már a lábán, novemberben azonban újabb műtét vár rá: a lábában lévő fémlemezek eltávolítása mellett a korábban elszakadt elülső keresztszalagját is helyre kell állítani. Az amerikai szövetség mindenesetre beválogatta az A-keretbe. Hogy ez egy újabb nagy visszatérés előjele-e, azt egyelőre maga Vonn sem tudja. A versenyzés folytatásáról még nem döntött, a 2026/27-es szezonban pedig aligha láthatjuk a rajtnál.

A tél további sztárjelöltjei

A tavalyi évad összetett bronzérmese, Camille Rast karrierje során először lépte át az ezres határt. A svájci csapat legjobbja mindkét technikai számban előrelépett múlt télen: nyert egy-egy versenyt, továbbá szerzett kettő, ill. négy pódiumot. Juniorként voltak jó eredményei szuperóriásban, repertoárja kibővítésén mégsem gondolkodik rövidtávon. Szlalomban és óriásban lát még fejlődési potenciált, ami például a vb-címvédést és egy (két) kristálygömböt jelent magyarra fordítva.

Alice Robinson óriás-műlesiklásban – 24 éves létére – már hosszú idő óta a világ legjobbjai közé tartozik, a múlt idényben pedig szuperóriásban is fontos eredményeket ért el. St. Moritzban megnyerte első gyorsasági versenyét, Val d’Isère-ben és Soldeuban pedig második lett. Óriásban alaposan bekezdett (két első, egy második hely), aztán három elsőfutamos kiesés kizökkentette magabiztosságából, így az olimpián is tudása alatt szerepelt. Lejtőkarakterisztikától függetlenül ott van a Szuper-G élvonalában, s ha még bátrabban meri engedni léceit, akár lesiklásban is megvalósulhat az áttörés. Ha már lécek, fontos körülmény, hogy az új-zélandi a HEAD felszerelésével folytatja pályafutását. Ez is azt feltételezi, hogy még nagyobb hangsúlyt akar fektetni a gyors számokra.

Habár a hőn áhított első VK-siker még várat magára, Paula Moltzan mégis karrierje legpontgazdagabb idényét zárta. Óriásban négyszer, szlalomban kétszer állt dobogóra, ehhez jött a csapatkombis bronzérem az olimpián. Ezek után meglepő fejlemény, hogy a lécváltás mellett döntött. A jövőben a Van Deer márkát képviseli a minnesotai sportoló – első nőként. Egy ilyen döntés mindig kérdőjeles. Technikailag sokoldalú síző, nem nagyon van olyan tűzés, ami helyből ellene dolgozna.

Ausztria elsőszámú alpesi sízőjévé lépett elő Julia Scheib. Csaknem tíz évre visszanyúló nyeretlenségi sorozatot szakított meg a söldeni nyitányon, ami olyannyira felspannolta a korábbi junior-világbajnokot, hogy meg sem állt öt sikerig, s további három dobogóig. Így persze nem volt kétséges a kristálygömb, ehhez képest az olimpián csupán az ötödik helyen zárt. A stájer hölgy világos célt tűzött ki maga elé: a szakági címvédésen és vb-érmen túl nyitna a Szuper-G felé. A dél-amerikai edzőtáborban a korábbiaktól eltérően kizárólag a gyors számokra összpontosított; óriásléceit elő sem vette. Sőt, az OB-n elért negyedik helyezése után a lesiklást is kinézte magának. Egyelőre még csak a Szuper-G-t tartalmazó hétvégék edzésein indulna, aztán ki tudja, mit hoz a jövő…

Az előző szezon egyik legnagyobb meglepetése Laura Pirovano kristálygömböt érő produktuma volt lesiklásban. A trentói síző 28 évesen érkezett el karrierje olyan magasságába, amire kevesen gondoltak a szűk csapatán kívül. Két súlyos térdsérülés, mindkét lábában egy-egy elszakadt keresztszalag után nehezen jött a visszatérés kedvenc számában, óriásban a korábbi junior-világbajnoknak, így a magas rajtszámok elől fokozatosan a gyorsszámok felé fordult. Múlt télen kezdetben kiegyensúlyozottságával vétette észre magát – a legjobb tízből nem lehetett kiszorítani –, ám dobogóra nem állt. A hazai olimpián mit sem változott a helyzet (SG: 5., DH: 6.), majd Val di Fassán egy csettintésre megváltozott minden. Két emlékezetes, egyszázados győzelmével írta fel magát az esélyesek közé lesiklásban, amit a szezonfinálén be is biztosított. „Lolli” következetességre törekszik a kezdettől fogva, s bár ott lesz Söldenben, saját bevallása szerint idén még kevesebbet készült óriásléceken.

A fiatalabb generáció képviseletében Lara Colturi maradandót alkotott az előző idényben is, még ha minden bizonnyal többet is várt önmagától. Szlalomban előrelépett (négy dobogó), óriás-műlesiklásban ugyanakkor elmaradt a várakozásoktól, mivel csak háromszor zárt a TOP10-ben. A következő lépcsőfok az első győzelem kiharcolása lenne, amihez mindenképp el kellene bírnia az esélyesség terhét. Az olasz származású albán síző novemberben tölti be a 20. életévét, és változatlanul családi csapatával járja a lejtőket. Anno még ifjúsági sízőként nyert junior-vb-t szuperóriásban, és idén minden bizonnyal vannak céljai ebben a számban is. Erre enged következtetni, hogy április végén elindult a Finn Nemzeti Bajnokság vonatkozó versenyén, amit meg is tudott nyerni.

Ha Laránál azt írtuk, hogy elmaradt a várakozásoktól tavaly, akkor Zrinka Ljutić mélyrepülésére már nehéz szavakat találni. Szakági címvédőként kezdte, és 15-ön túli rajtszámmal fejezte be a horvátok büszkesége. Alig jutott be a VK-finálé mezőnyében. Egy hatodik és egy nyolcadik helyezésen kívül három elfuserált verseny (közte az olimpia) és hat kiesés kísérte végig szezonját szlalomban. A másik technikai számban valamivel jobban szerepelt, egy dobogónál azonban ott sem futott tőle többre. Ljutić később arról beszélt, hogy az idényben sokat bolyongott, kereste a megfelelő beállításokat, és a felszerelés körül is komoly bizonytalanság volt. Az olimpia előtt még a szervizemberét is lecserélte. Elmondása szerint „rossz tanácsadóknak” hitt, a sorozatos sikertelenség pedig kikezdte magába vetett bizalmát. Most tiszta lappal várja az új kihívásokat, hiszen kockáról kockára rakták össze csapatával síelését.

A legjobb norvég női síző, Thea Louise Stjernesund számára felemásan alakult a múlt tél. Óriásban stabilan hozta a pontokat, a szezon csúcspontját mégis az olimpia jelentette, ahol a óriás-műlesiklásban ezüstérmet szerzett. Az örömbe azonban némi üröm is vegyült: lábfején egy ganglionciszta okozott komoly fájdalmakat, amelyeket a sícipő nyomása tovább súlyosbított. A problémát a nyári szünetben műtéttel orvosolták, azóta zavartalanul dolgozhatott. Elmondása szerint sokáig az „örök kívülálló” szerepéből kellett felépítenie magát, a gyakori túledzés után megtalálta a kellő egyensúlyt magában. Ebben segíthetett neki Timon Haugan, akivel pár hónapja hozta nyilvánosságra kapcsolatát. Stjernesund több gyorsasági edzést és kevesebb szlalomot tervez a télen.

Katharina Liensberger számára aligha lehetett volna keserűbb a 2026-os évkezdet. Január elején, egy óriás-műlesikló edzésen bukott, a jobb térdében pedig sípcsontplató-törést, meniszkuszsérülést és belső oldalszalag-szakadást állapítottak meg. A műtét után véget ért számára a szezon, így az olimpiai szereplésről is le kellett mondania. Az osztrák korábban már világbajnoki címekkel és kristálygömbbel bizonyította klasszisát, ám az utóbbi években nehezen találta meg a korábbi formáját. Ebben közrejátszottak a magáncsapata körüli viták is. Konkrét visszatérési időpont egyelőre nem ismert, inkább a fokozatosság elve szerint tekint előre.

Wendy Holdener a tapasztaltság mintapéldája, tavaly három dobogóval szaporította eredményei számát a Világkupában, a mostani lesz a 17. VK-szezonja. Shiffrin hátrébb lépése adott esetben meghozhatja neki az esélyt a kristálygömbre? Riválisokból azért nincs hiány, de az utóbbi időszakban látott tehermentes síeléssel akár még révbe is érhet. Egyébiránt kacsintgat a Szuper-G felé, ami nem csoda, elvégre a helvét gyorsasági csapat romokban volt tavaly. Olimpiai és világbajnok csapattársa, Corinne Suter például sorozatos sérülések után megközelíteni sem tudta korábbi sikereit. Agyrázkódás, keresztszalag-szakadás, majd lábfejtörés hátráltatta az elmúlt pár évben. Néhány villanása azért volt tavaly: lesiklást nyert Soldeuban, és Szuper-G-ben is dobogóra állt. A dél-amerikai edzőtáborról biztató hírek érkeztek, így most elsősorban abban bízhat, hogy végre egy teljes, megszakítások nélküli szezont teljesíthet. A hazai rendezésű vb nyilván számára is extra motivációt jelent.

Ester Ledecká a téli olimpia oltárán feláldozott néhány versenyt, ezzel együtt egészen stabil teljesítményt tudott nyújtani. Tizenegyszer került a legjobb tíz közé a két gyors számot összesítve, ami végletekig feszített stílusát ismerve nagy szó. Más kérdés azonban, hogy dobogóra mindösszesen egyszer állt fel a vb-bronzérmes lesikló, így pedig nem rúghatott labdába a kristálygömbökért vívott csatát tekintve. Az olimpia félresikerült, hiszen szuperóriásban kiesett, a másodszori címvédés sem valósult meg hódeszkán, ahol még érmet sem sikerült szereznie. A 31 éves klasszis augusztusban jelentette be, hogy a HEAD csapatához igazol. A cég versenyrészlegének vezetője, Rainer Salzgeber a megfelelő felszerelés finomhangolásában látja a további előrelépés lehetőségét, és a kristálygömbért folyó küzdelmet sem tartja elérhetetlennek.

Sara Hector már harmincas évei közepét ostromolja, de még mindig ott szerepel neve az óriás-műlesiklás szűk elitjében. Olyannyira, hogy pekingi aranya mellé februárban szerzett egy ezüstöt, de a Világkupában is versenyképes volt. Megnyerte a csehországi viadalt, s volt további három pódiuma. Scheib ellen esélye nem lehetett, ám negyedszerre zárt évadot a szakági dobogón. (Két kiesése mellett Sölden kivételével egyszer sem végzett a negyedik helynél hátrébb.) Emellé jött megbízható szlalomja: ötször zárt a TOP10 közt. Az érem másik oldalát ő maga ecsetelte egy interjúban. Elmondása szerint gyakran volt egy kiváló menete, de ezt nem mindig tudta a másodikban is megismételni. Szlalomban sem találta végig a szükséges sebességet, bár a szezon vége felé javulást érzett. A cél tehát adott: a következetesség egy napon belül.

Katharina Truppe élete szezonját síelte szlalomban, ezzel igazolást nyert korábbi döntése, ti. búcsút intett az óriás-műlesiklásnak. Az ingatag levi kezdést követően nem adta alább a 7. helynél, némiképp a balszerencséjét is okolhatja, amiért csak egyetlen dobogó jött össze neki. Igaz, az legalább a naptár legmagasabb pénzdíjazású versenyén, odahaza, a flachaui éjszakai klasszikuson valósult meg. Az olimpián két ötödik hely sikeredett. Az előtte álló szezonban a stabilitás növelése és dobogós helyeinek növelése szerepel fő céljai közt, közte egy vb-éremmel.

Cornelia Hütter áprilisban komolyan elgondolkodott a visszavonuláson, ám az olimpiai bronzérem (Szuper-G) maradásra bírta. Egy potenciális vb-éremre nem akart nemet mondani. A 33 éves osztrák klasszis a Világkupában is bizonyította kvalitásait: Val d’Isère-ben megnyerte a lesiklást, Val di Fassán második lett. Kristálygömbre nem volt esélye, de ez idénre megváltozhat, amennyiben némi következetességet szed magára.

A lesiklás regnáló olimpiai és világbajnokát természetesen nem hagyhatjuk ki a felsorolásból. Breezy Johnson részéről továbbra is várat magára az első VK-futamgyőzelem. A múlt évadban Crans-Montanában harmadik lett szuper-G-ben, Val di Fassa-ban harmadik és negyedik helyet szerzett lesiklásban, Lillehammerben pedig másodikként zárt. A lesikló szakági tabellán a harmadik helyen végzett. A németek 18. VK-szezonjára készülő Lena Dürr felemás tél után kezdte meg felkészülését. Óriás-műlesiklásban nagyot lépett előre, szlalomban viszont egymást érték a gyöngébb futamok, így meg kellett elégednie egyetlen dobogóval. A franciák leginkább Romane Miradolitól várhatják a pódiumot. Olimpiai ezüstérme kellemes meglepetésként hatott Szuper-G-ben, a technikásabb gyors számban egyébként is jobban teljesített. A VK-ban ötször zárt TOP10-ben, volt közte egy második helye is.

Olvasóink furcsállhatják, amiért ex cathedra Stjernesundot neveztük ki a legjobb norvég női síelőnek. Tettük ezt annak ismeretében, hogy Kajsa Vickhoff Lie számára ismét a felépülés határozza meg a következő hónapokat. A szezonhajrában, Kvitfjellben szenvedett súlyos térdsérülést – porckárosodást, illetve levált porcdarabot – szenvedett, azóta két műtéten is átesett. A rehabilitáció a vártnál nehezebben halad, és október elején még azt sem tudta megmondani, mikor állhat újra sílécre. A fájdalmai ugyan csökkentek, de nem akarja elsietni a visszatérést, és az egész idény kihagyását sem zárta ki. A vb-indulásban azért még titkon bízik.

„Sötét lovak” – akik meglepetést okozhatnak

Malorie Blanc itteni szerepeltetése indoklásra szorul, hiszen egy friss Világkupa-győztes sízőről van szó. A még mindig csak 22 éves tehetség volt az alaposan megtépázott svájci lesikló csapat – már-már süllyedőfélben lévő – zászlóshajója. Nála sem jöttek az eredmények, egészen az olimpiai főpróbáig. Külön pikáns, hogy a majdani vb-lejtőn aratta első sikerét a Világkupában. Az olimpián neki sem jött ki a lépés (SG: 10., DH: 19.), de senki ne lepődjön meg, hogyha a 2 évvel ezelőtti kétszeres junior-világbajnoknő hirtelen a kristálygömbért kezdjen el harcolni, esetleg a vb-n dobogóra állna.

A svájciaknál persze tele a hütte padlása potenciális aranyérmesekkel, így bizonyára lesz oka a közeljövőben is harangozásra a helyi publikumnak. (Még ha egy generáció ki is esett közben az ablakon.) A 2004-es születésű Stefanie Grob az előző évi Európa-kupában megnyerte a lesiklás összetettjét, ezzel a következő szezonra világkupa-fix helyet szerzett. A junior-világbajnokságokon igazi éremhalmozó volt: nyolc medáliájából három aranyéremre sikeredett (kettő lesiklásban). Múlt télen a Világkupában is megvillantotta oroszlánkörmeit: Val di Fassán a legjobb tízbe verekedte magát. Az egy évvel fiatalabb Janine Mächlerre főként a technikai számokban kell figyelni. Az Európa Kupában szlalomban és óriás-műlesiklásban is fejlődött (előbbiben EK-sikere is van), a múlt tél EK-rangsorában pedig a negyedik helyen végzett. Korábban két érmet gyűjtött junior-vb-ről, a szövetség pedig benevezte a Világkupába. Szívbetegségből felépülve ez már önmagában nagy haditett. A 2006-os Shaienne Zehnder az ifjúsági olimpián szerzett két érme (GS, SG) után idén a junior-vb-n került közel a dobogóhoz. Emellett hétszer zárt TOP10-ben az EK-óriásokon, nem csoda, hogy a Világkupában is kipróbálták őt a szakemberek. A nála is egy évvel fiatalabb Dania Allenbach pedig már a VK-ban is megvillant két pontszerzés formájában. Az EK zinali állomásán dobogóra állt, februárban pedig megszerezte első győzelmét. Csapatparallelben junior-vb-érmes, szuperóriásban pedig éppen csak leszorult az éremszerzésről.

Az olaszok utánpótlása több, mint ígéretes. Akad két kiemelkedő tehetség, és egy sor, az Európa Kupában brillírozó ígéretük. A még ifjúsági korú, 17 esztendős Anna Trocker a narviki junior-vb-n bucira verte a komplett nemzetközi mezőnyt: óriás-műlesiklásban 1.37-es, szlalomban 2.29-es előnnyel nyert aranyérmet. Ez már az a szint, amit akár a „shiffrini” jelzővel is illethetünk. Nem mellékesen két TOP10-helyezéssel nyitotta VK-pályafutása érdemi részét – ha már a szezonfinálén alacsonyabb rajtszámmal mehetett. Ott volt az olimpián is, csapatkombiban tízedikként zárt. Amikor az olaszok valakit az EK helyett rögtön a VK mezőnyébe dobnak, az jelenthet valamit. Például azt, hogy el akarják kerülni a „Colturi-effektust”, az országváltást. Ide kívánkozik a másik klasszisjelölt, Giada d’Antonio személye, akit (mértéktartó szerénységgel) „Sí-Shakiraként” emlegetnek. Édesanyja révén kolumbiai és ecuadori felmenőkkel rendelkezik, azaz csábító lehet az extravagáns tinédzser családja részéről egy Braathen-féle országváltás. Ezt megakadályozandó az FISI elsőéves felnőtt sízőjét berúgta a mélyvízbe: két, tökutolsó indulóként győzelemmel abszolvált FIS-versenyt követően előbb az Észak-Amerikai Kupában, a két ünnep között a Világkupában (ahol szemre is versenyképes volt), majd persze az olimpián találta magát. Ott azonban pórul járt. A csapatkombinációban hibázott, majd egy óriás-műlesikló edzésen elszakította keresztszalagját. A rehabilitációja – amit a teniszfenomén Jannik Sinerrel együtt végzett el – gyorsan haladt, szeptembertől teljes értékű edzésmunkát végzett.

A többi olasz lány nem az előző kettő szintje, ám mégiscsak nagy szó, amit leműveltek az Európa Kupában. Például ott van Alice Pazzaglia, aki a szlalom szakági mellett megnyerte az elsőszámú kontinentális kupasorozat összetettjét. A 21 éves síző nyert három versenyt és szerzett összesen hat pódiumot. Az igazán érdekes statisztika az, hogy 15 alkalommal zárt a legjobb 7 között. Nem mellékesen három VK-fordulón is pontot tudott szerezni. Szuper-G-ben Sara Allemand vitte a prímet. Rajt-célgyőzelemmel, hiszen a nyitóhétvégi duplázása óta folyamatosan a tabella élén szerepelt a neve. A lesiklóknál Sara Thaler, szlalomban pedig Giulia Valleriani zsebelt be három dobogót, közte két győzelmet. A sor velük nem ért véget, hozott napi sikert Laura Steinmair, a korábbi szakági EK-győztes Ilaria Ghisalberti, valamint Giorgia Collomb, a dobogósok közt találjuk még Pomarè és Mondinelli nevét. Collombot külön is ki kell emelni, mivel az óriás-műlesiklásban ifi olimpiát és junior-vb-t nyert, csapatban felnőtt világbajnok csodagyerek ritka gyötrelmes szezont zárt márciusban. Egy szem VK-pontszerzése után lemaradt az olimpiáról. A rivaldafénnyel nehezen birkózott meg, ehhez jött semmeringi bukása, s onnan eredeztethető heves hátfájdalma. Utóbb porckorongsérvvel műtötték, felépülése jól haladt, így nyár végén csatlakozhatott társaihoz a Stelvio-gleccseren.

Az osztrákoknál is sok a potens talentum. Eredményeik alapján a junior-vb Szuper-G-versenyén bronzérmet szerzett Pia Hauzenberger, valamint Leonie Raich emelhető ki. Utóbbi az EYOF-aranyát követően két ezüst- és egy bronzérmet jegyzett a juniorok közt. Ehhez jött azóta két EK-dobogó, és az első VK-pontszerzés. Benjamin Raichék távoli rokonára érdemes lesz odafigyelni.

A franciák szintén ígéretes jövő előtt állnak. A 2005-ös születésű Emy Charbonnier például duplázott az idei junior-vb-n: szuperóriásban és csapatkombinációban szerzett aranyérmet. Utóbbi versenyen Ilona Charbotel oldalán osztozott a dicsőségben. A 19 éves gall egy éve megnyerte az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált szlalomban, s azóta az Európa Kupában is megmutatta magát. Caitlin McFarlane már 24 éves, viszont olimpiai tízedik és a szezonzárón elért nyolcadik eredménye egy szebb jövő kezdete lehet szlalomban. Hat éve egyébiránt még szuperóriásban nyert ezüstérmet az ifi olimpián.

Formálódik a jövő Világkupa-csapata az amerikaiaknál is. Mary és Elisabeth Bocock, a két Salt Lake City-i testvér együtt jutott el a Világkupáig: 2023 őszén, Söldenben ugyanazon a versenyen debütáltak. Az idősebb Mary Bocock azóta elsősorban a gyors számokban lépett előre. Az elmúlt télen szuper-G-ben hat alkalommal végzett a legjobb 25 között, és először jutott ki a világkupadöntőre. Közben a olimpián is bemutatkozhatott. A nála két évvel fiatalabb Elisabeth másik úton halad: ő elsősorban óriás-műlesiklásban építi a karrierjét. Az idei junior-vb-n bronzérmet szerzett óriás-műlesiklásban, a felnőtt világkupában pedig háromszor is a legjobb húszban végzett. Az új szezont ráadásul már egy erős új-zélandi felkészüléssel kezdte: augusztusban Mt. Hutton óriás-műlesiklást nyert, szeptemberben pedig Coronet Peaken negyedik lett műlesiklásban.

Azok után, hogy megnyerte az Észak-Amerikai Kupa összetettjét, majd az Európa Kupában is jó eredményekkel jelentkezett, Allison Mollin bemutatkozhatott a legjobbak közt is. Nem is akárhogyan, hiszen múlt télen rendszeres pontszerzővé lépett elő mindkét gyors számban, lesiklásban pedig kvalifikálta magát a VK-döntőre. Liv Moritz első teljes VK-szezonját teljesítette tavaly, melynek csúcsa kétségkívül a csehországi helyszín volt, ahol 13. helyen zárt szlalomban. A NAC-on tapasztalt eredményességét átmentette az „öreg kontinensre” is: nyert egy versenyt az EK-sorozatban is. A NAC 2025-ös összetett bajnoka, a főként a gyors számokban ütőképes Annika Hunt szintúgy ígéretes fiatal. 20 éves, egy sérülés után térne vissza. Komoly potenciál rejlik Logan Grosdidier szereplésében. Idén, 17 évesen ezüstérmet szerzett a junior-vb Szuper-G-versenyén, majd pár héttel később bronzzal gazdagodott az OB-n. Az Észak-Amerikai Kupában a lesiklást kivéve minden számban szerzett győzelmet, de az EK-ban is voltak erős eredményei. Kortársa, Viktoria Zaytseva a tengerentúlon már berobbant a múlt télen, majd augusztus végén olyan erős ranglistás pontokat gyűjtött Argentínában, hogy időszerűvé vált debütálása a Világkupában is.

Kanada még mindig vár arra, hogy az óriás-műlesiklásban stabilan tényező Valérie Grenier mellé felzárkózzon valaki eredményekben. Erre ugyanezen szakágban Britt Richardsonnak minden esélye megvan. A két évvel ezelőtti junior-világbajnoknő eleddig nem csatlakozott a szűk elithez, kétszer került csak a TOP10-be. Tehetsége adott, az áttörés nála már igencsak időszerű. Cornelia Öhlund szlalomban szerzett arany- és bronzérmet a juniorok közt. Az olimpiai és vb-induló svéd fiatal 2022 óta szerepel a Világkupában, tavaly szerzett legjobbját (5. pozíció) múlt télen három 7. hellyel közelítette meg. A németeknél Fabiana Dorigo nem az a kimondottan fiatal tehetség, ám a korábbi Universiade-bajnok 28 éves korára érett be, a múlt szezonja már felfelé ívelőre sikerült. A korábbi német klasszis tinédzser lánya, Romy Ertl a legjobb 100 környékén szerepel a technikai számok ranglistáin. Alpesi kombinációban ifjúsági olimpiai érmes, idén pedig hozott egy 12. helyezést a junior-vb szlalomversenyén. Egyre jobb eredményei vannak az EK-ban, s kétszer kipróbálták VK-szinten is.

Akikért külön is szorítunk: Zita és Noa

Tóth Zita lépésről lépésre építette fel magát a nemzetközi élmezőny elvárásaihoz. A Vasas 24 éves sízőjének sokat jelentett, hogy csatlakozhatott az APEX2100 nemzetközi síakadémiához. Az előző szezon varázslatosan indult: a levii műlesiklásban elért 25. helyével első magyar nőként szerzett világkupapontokat. Eközben az Európa-kupában is megerősítette pozícióját: hétszer végzett pontszerző helyen, egy alkalommal pedig a legjobb tíz közé is bekerült. A szakági tabella 22. helyén zárta a telet, közel száz ponttal. Olimpiai 31. helyezett sízőnknél adott a következő cél: minél gyakrabban eljutni a második futamig a Világkupában.

Szőllős Noa két ifjúsági olimpiai érmét követően a junior-világbajnokságon is letette névjegyét: óriás-műlesiklásban a hetedik helyen végzett. Az Európa-kupában kezdetben az óriás-műlesiklásra helyezte a hangsúlyt, az innen érkező biztos pontszerzések után azonban a múlt télen már szlalomban érte el erősebb eredményeit. Két top 10-es helyezése mellett több alkalommal is jól sikerült a második futama, így 140 ponttal a szakági tabella 16. helyén zárta az idényt. Az izraeli színekben versenyző síző fontos mérföldkőhöz érkezett: Kranjska Gorában elért 28. helyével először szerzett világkupapontokat. Nem sokkal később Flachauban is bejutott a második futamba, ám azt nem tudta befejezni. Noa jelenleg műlesiklásban áll a legjobban: a FIS-ranglistán a 88. helyet foglalja el, míg óriás-műlesiklásban kicsúszott az első 150-ből. Az új szezonra Lappföldön készül, és a következő lépés egyértelműen a szlalomban elért eredmények megerősítése lehet. Felkészülését vállsérülés hátráltatta, ami miatt vissza kellett vennie az edzésterhelésből, de mostansra kezd egyenesbe kerülni.

HAJRÁ, LÁNYOK!

A sérültek, ill. visszatérők további listája – rövidebb kiadásban:

– Marta Bassino: a 2x világbajnok, óriásban szakági győztes olasz síző egy évvel ezelőtt elszenvedett sípcsontplató-törés miatt volt maródi a teljes szezonban. Márciusban visszatért a hóra, majd egy korrekciós műtétet követően teljes értékű edzésmunkával készül az újabb kihívásokra.

– Lauren Macuga: tavaly novemberi óriás-műlesikló edzésen szenvedett súlyos térdsérüléseket (keresztszalag, meniszkusz, MCL); kihagyta a teljes szezont, egy márciusi újabb műtét után azonban helyrejöttek nála a dolgok, végigsíelte a felkészülést az edzőtáborban a VK-futamgyőztes ifjú amerikai.

– Clarisse Brèche: az olaszhoz hasonlóan ő is Val Senalesen sérült le, nála szalagszakadások történtek. Külön sajnálatos, hogy akkortájt tért volna vissza a vb-n összeszedett sérülését követően. Az EK-dobogós szlalomos a francia csapattal készül, akárcsak Karen Clément, aki egy februári EK-futamon sérült meg. A szövetség tájékoztatása szerint rehabilitációja elhúzódott.

– Neja Dvornik: a szlovén alpesi csapat legnagyobb reménysége a gurgli szlalomot megelőző reggeli bemelegítésen esett oly szerencsétlenül, eltörte jobb lábán a szárkapocs- és sípcsontját. Egy szeptemberi interjúban megerősítette, hogy az első óvatos szlalomíveket már megtette a havon, és a lába jól reagált a terhelésre. Bár kezdetben bizonytalan volt, hogy a lába bírni fogja-e az élsíelést, sikeresen csatlakozott a csapathoz az új-zélandi felkészülési táborban

– Magdalena Egger: a 6 junior-vb-címével csúcstartó osztrák reménység már a Világkupában is megvetette lábát (St. Moritz, 2. hely), aztán rá egy hónapra jött altermarkti bukása. A jobb térdében szakadt szinte minden, felépülése szerencsés tempóban zajlott. Célja a rendszeres TOP15-ös helyezése gyűjtése mindkét gyors számban.

– Victoria Olivier: a 2x EYOF-győztes, junior-világbajnok osztrák tehetség tavaly a két ünnep között került sérülésvédett státuszba. A sokrétű vorarlbergi lány az Európa Kupa összetettjének másodikjaként fix-VK-starthellyel rendelkezett. Azóta felépült, együtt edzett társaival Dél-Amerikában.

– Lisa Nyberg: a 24 éves, négy TOP6-os junior-vb-eredménnyel büszkélkedő svéd a tavalyi argentin edzőtáborban került parkolópályára, ám 11 hónapos intenzív rehabilitációt követően jelenleg is csapatával készült Söldenre.

Viszlát, hölgyek!

Lara Gut-Behrami két összetett világkupát, hét szakági kristálygömböt (6 Szuper-G-s glóbusza rekord), 48 VK-győzelmet és 101 dobogós helyezést gyűjtött. (Nőknél mindkét esetben az 5. legeredményesebb all time) Olimpiai bajnok Szuper-G-ben, világbajnokságokon pedig két aranyérmet szerzett. Novemberi edzésbalesetben elszenvedett súlyos térdsérülése a búcsúidényét és olimpiai szereplését is kettétörte. Hosszas mérlegelés után 2026 augusztusában jelentette be visszavonulását.

Mirjam Puchner olimpiai ezüstérmet szerzett szuper-G-ben, a saalbachi világbajnokságon pedig lesiklásban állhatott a dobogó második fokára. Világkupás karrierje során kilenc dobogós helyezést ért el, köztük két győzelmet, mindkettőt lesiklásban. Alkalomadtán előbújó meglepetésemberből a gyorsasági szakágak legjobbjai közé emelkedett. Cortinát követően úgy érezte, már nem tudja ugyanazzal a kockázatvállalással folytatni, ezért a visszavonulás mellett döntött.

Ilka Štuhec a sportág egyik legeredményesebb versenyzőjeként búcsúzott: kétszeres világbajnok lesiklásban, 11 világkupaversenyt nyert. Pályafutását súlyos sérülések és hosszú rehabilitációk kísérték, de többször visszatért a világ élvonalába. Hiányában nagyon nehéz helyzetbe került a szlovén alpesi síelés. Merthogy elbúcsúzott Ana Bucik Jogan is. Tette 212 világkupaverseny után, melyek közül 22 alkalommal végzett a legjobb tíz között. Egyetlen dobogóját 2018-ban, Lenzerheidében,  kombinációban szerezte. Tizenhat év versenysport után több időt szeretne szentelni a magánéletének és a családjának.

Befejezte még három osztrák lesikló. Christina Ager 13 év után akasztotta szögre léceit. Világkupás karrierje során 100 rajtig jutott, egyetlen dobogóját pedig 2024 januárjában, a cortinai lesiklásban szerezte. Az Európa-kupában tíz győzelmet és összesen 22 dobogós helyezést ért el. Karrierjét sérülések, köztük két keresztszalag-szakadás is nehezítette. Vanessa Nußbaumer is tehetséges sízőnek számított, ám reményteljes karrierjét egy súlyos sérülés törte ketté: 2023 novemberében, a Copper Mountain-i edzésen a jobb lábszárának összetett törését szenvedte el. Az élsíelésbe már nem tudott visszatérni. Lena Wechner egykori junior-világbajnokként az Európa Kupában szép eredményeket hozott (3 dobogó), ám a VK-ban nem tudta megvetni lábát. Az ÖSV nem nevezte a keretrendszerbe, mire a 26 éves tiroli befejezettnek tekintette az élsportot.

A szomszédos svájciak még két régi motorost búcsúztattak. Joana Hählen 13 VK-ban töltött idénye alatt öt dobogós helyezést és 27 TOP-10-es eredményt ért el. A pekingi olimpián lesiklásban hatodik lett. Pályafutását négy keresztszalag-szakadás nehezítette; a 2024-es sérülése után (keresztszalag nélkül) mindent megtett a visszatérésért, ám néhány apróponton kívül többre nem volt már képes. Andrea Ellenberger két éve, egy decemberi edzésen szenvedett lábszártörést, amely után már nem tért vissza a versenyzéshez. Egyéni világkupában két 11. helyezés volt a legjobb eredménye, a 2019-es világbajnokságon tizedik lett.

Clara Direz vérbeli óriás-műlesikló specialistának számított, pályafutásának legnagyobb sikere mégis az azóta megboldogult parallelben született. A 2020-as sestrierei párhuzamos óriás-műlesiklás világkupa-versenyének megnyerése volt. Egyébiránt hatszor zárt a TOP10-ben a korábbi ifjúsági olimpiai bajnok, ami fő számát illeti. Karrierjét hullámzó eredmények és egészségügyi nehézségek kísérték: 2020 végén például tüdőembólia miatt kellett idő előtt lezárnia az idényét. 30 évesen jelentette be visszavonulását.

Üde színfoltját adják a Világkupának a japánok, épp ezért sajnálatos, amiért Asza Andō elköszönt a versenyzéstől. Összesen hatszor végzett a legjobb húsz között a legjobbak közt a 8x honi bajnok szlalomspecialista. Moa Boström Müssener karrierjében több volt, mint ami realizálódott. A svéd technikai specialista az Európa Kupában szakági győzelmet aratott, két junior-világbajnoki érmet szerzett. A Világkupában sok sót nem evett meg. A folytatáshoz szükséges motivációt már nem érezte elegendőnek, ezért tanulmányaira összpontosít.

A sort két olasszal zárjuk. Celina Haller az olasz bajnokságon elért harmadik helyezése után zárta le karrierjét. Az EK-ban voltak jobb periódusai, de dobogóra ott sem sikerült felállnia.  Monica Zanoner előtt ígéretes pályafutás állt: a 2020-as junior-világbajnokságon lesiklásban bronzérmet szerzett, az Európa-kupában pedig dobogós helyezést is elért. 2024 januárjában, egy Európa-kupa-versenyen súlyos combcsonttörést szenvedett. A visszatérését több műtét, fájdalom és komplikáció nehezítette; nyáron pontot tett az egész végére.

A címlapkép forrása: Wettfreunde.net