Megindító volt látni, mennyire tudott örülni egy nagy bajnok, egy korábbi összetett és nyolcszoros szakági VK-győztes sportoló a világbajnoki aranyérmének. Ami hazai lejtőjén született meg, de ami ennél sokkalta fontosabb, egy mély krízisből kijövet sistergően pozitív megerősítést adhat Pinturault-nak. Az örömkitörés annak is szólt, hogy miután első helyet szerzett a Szuper-G-ben, messze nem ment aranyvárományos szinten szlalomban, a címvédő Marco Schwarz gond nélkül elébe került volna, ha nem ront akkorát a pálya legvégén. Az idei szezonban remek gyorsasági eredményeket jegyző osztrák síző szintén nagyon rászolgált az éremre. A nap másik nagy sztorija Raphael Haaseré, aki nővére sikere után egy nappal ugyanúgy szerzett bronzérmet kombinációban: valószerűtlenül erős műlesiklást láthattunk egy jó (szuper)óriás-műlesiklótól, aki Világkupában még sosem állt dobogóra. Ha már testvérek, a Szőllős-család férfiai sem akartak lemaradni Noától: mindketten a legjobb húsz között végeztek. Barnabás a kiváló a 11., míg Benjamin a szép 19. helyet szerezte meg. Amihez persze ezúton is szívből gratulálunk!
A világbajnokság második napja is szikrázóan napos égbolt alatt, télies (mínusz 8 fok) időben telt. A lejtő az előzetesünkben Gábor tollából már részletesen kielemzett L’Éclipse, azaz Napfogyatkozás, egy rendkívül meredek, agresszív pálya, amin ma is intenzíven váltakoztak a megvilágított és árnyékos szakaszok. A Szuper-G-t a „Zsokék ugratója” nevű repülő résszel kezdték a srácok, ezután az olasz tréner keze munkája nyomán jó messzire tűzött fordítókkal kellett leginkább megbirkóznia a sízőknek. A csúszós szakaszok kevésbé voltak jellemzők, ez pedig egyértelműen az óriás-műlesiklásban acélosabb sízőknek kedvezett. Ami a mezőnyt illeti, ott volt mindenki, aki számított, egyedül a 2017-es világbajnok Luca Aernit hiányolhattuk. Minekután túl sok az erős specialista a svájci férfiaknál, az egy szem kombinációs esély kevés volt a vb-jegyhez.
Elsőként a friss háromszoros Universiade-bajnok Jan Zabystřan (22.) tesztelte a pályát – túlnyomó részt árnyékban. Íveire sok panasz nem lehetett, az ugratói szemre ültek, tempója azonban sok kívánnivalót hagyott maga után. Nils Allegre (20.) vérbeli lesiklóként bestiálisan bevállalta a nyitó ugratót. Légimunkával fél lábas érkezéssel tudta le a nehéz pillanatokat. Az meg, hogy egy tizeddel állt csak élre, nem a cseh fiú dicsérete volt. Több kanyart oldalára dőlve abszolvált. Jeffrey Read (11.) más szintet képviselt. Fröcskölte maga után a havat, ez a magasabb sebességének volt betudható. Fél másodperccel szállította lejjebb az időt, ami már relevánsnak ígérkezett. Luke Winters (29.) a szlalom oldaláról közelíti a kombinációt, ehhez képest a kanyargós részen megbízhatóbbnak tűnt számos lesiklónál. Az ugratónál persze sokkalta óvatosabb volt, csúszásban elmaradt amazoktól, így nem úszta meg másodpercen belül.
Lényegi pontjához érkeztünk a versenynek. Mintha Alexis Pinturault-ra (1.) szabták volna a pályát. A kanyarokat átütő agresszivitással oldotta meg, ottani dinamikájáról mindent elmond, hogy jó 7 tizedet vert a kanadaira. Megközelítően tökéleteset nyújtott, 1.33-as fórja jelentős volt, de valódi ellenfelei még csak ezután érkeztek. Johannes Strolz (29.) olimpiai bajnokként kvalifikált a vb-re, ha az nincs, aligha vitték volna ki Courchevelbe. Az ugratót veszélyesen mélyről kezdte meg, kis híján fenékre esett, és a folytatásban is számos túlfordulás jellemezte menetét. Kiiratkozott az esélyesek közül. Maradjunk annyiban, ő maga sem tudta, miként ért célba… Brodie Seger (17.) jóféle lesiklóként vagánykodott egy jót. Voltak cinkes helyzetei, az ugratónál megismételte Allegre mutatványát. Broderick Thompson (19.) leginkább edzési célzattal vállalta be ezt a számot. Csütörtökön ennél többre lesz szüksége, rendszeresen csúnyán lemaradt a kanyarról. 1.80-at kapni egy technikai sízőtől megengedhetetlen. Marco Pfiffner (34.) 9-es rajtszáma a kombinációs versenyek szépségének egyike. Vagy valami ilyesmi. Óvatosra vette a figurát a liechtensteini, ehhez mérten egész tűrhető tempót futott. Egészen a legvégéig, ahol besokallt, jöttek a fékezések.
James Crawford (14.) kapcsán érdekes kérdés volt, miként tekint erre a napra. Vélhetően ha az edzőfutama túl jól sikerült volna, bevállalta volna a szlalomot. Erről azonban szó sem volt, a kanyarkimenetei rendre kövérre sikerültek – másfeles hátrányból nyilván elszálltak esélyei. Nővére tegnapi sikere feldobta Raphael Haaser (3.) teljesítményét, aki az előző hetekben be-benézegetett az osztrák szlalomcsapat edzéseire. De erről majd kicsit később… Patent ugrató után ésszerűen adagolta a lendületet a kanyarulatokba. Pinturault dinamikáját lekövetni nem tudta, végtempóját ugyanakkor a szép ívek megtolták. 14 századra zárkózott a célig, ez persze a szlalomra nézve nem osztott, nem szorzott. Annál érdekesebb volt ezek után, mire képes Szuper-G-ben a vb-címvédő Marco Schwarz (2.)? Összeszedett felső rész után jó ritmusban, a franciánál (s a honfitársnál) valamivel lassabban oldotta meg a kanyargós részt. A zárása Haasert idézte, jelképesnek mondható 6 százados hátrányból várta a folytatást. Ez gyakorlatilag meccsnull volt.
Na, de nem volt időnk ezen elmélkedni, hiszen az olimpiai 6. helyezett Szőllős Barnabás (25.) került sorra. A bátorság, a magabiztosság adta magát, az ugratót kifejezetten megtisztelő volt nézni egy (izraeli) magyar sízőtől. A kanyargós részen persze kijött a tudáskülönbség, például léctartásban, ám ha Barni hajlandó volt mosolyogni a célban, mi sem merünk mást tenni. Komolyra fordítva: a 2.29-es hátrány bőven életben tartotta a TOP15-esélyt, vagyis az előzetes célkitűzést.
Justin Murisier (6.) éles edzésen gyakorlatozott, tesztelte saját és a pálya határait. Jó mulatság, férfi munka volt, sok hibával. Aleksander Aamodt Kilde (7.) nagy rössel rugaszkodott neki a feladatnak, aztán végül hozott egy random lesikló edzést. Nem ment mindenhol teljes intenzitással: kapott egy másodpercet, de egyáltalán nem volt letörve.
A reklámszünet után Ryan Cochran-Siegle (16.) vette birtokába a lejtőt. No, nem mindenhol, a fenti brutálisan meredek részen jókora korrigálással maradt csak kékvonalon belül. Az óriás-műlesiklók összevetésében nem teljesített jól. Loïc Meillard (12.) két éve bronzérmet szerzett kombinációban, a mai tűzés pedig kedvezett neki. Nyújtott kanyarjait direkt megoldások jellemezték, az 1.34-es elmaradás nem tűnt ledolgozhatónak a Pinturault-Schwarz duóval szemben. Stefan Rogentin (9.) koncentrált, kimért stílusban tudta le a pályát, ő is csütörtökre készült. Atle Lie McGrath (10.) még a szezon elején ment pár gyorsszámos futamot, ennek fényében oda kellett figyelnünk rá. Határt nem nagyon ismert, keményen odatette léceit, hibázott nagy számban, de az agilitása dicsérendő volt. Vincent Kriechmayr (4.) próbálgatta a lejtőt, s bár az éllovastól kapott 6 tizedet, a Szuper-G-s riválisait egytől egyig megverte.
A folytatásban történtekről sajnos lemaradtunk, így csak címszavakban. Tízbe került Stefan Babinsky (8.), a szolid éremeséllyel rendelkező River Radamus (5.), utóbbi Kiechmayr-szintű idővel. A nagyobb lesiklók közül Paris és Odermatt egyformán az utolsó szektorban búcsúzott. A diszkvalifikálásból ítélve az utolsó kapuk egyikét hagyhatták ki. Magas rajtszámuk ellenére egész jól teljesített Baumann (18.) és Sander (15.), de minthogy évek óta nem edzettek szlalomot, ők is szépen visszaléptek a folytatástól.
Szőllős Benjamin (45.) kapcsán ez persze nem volt opció. Ő éppenséggel a gyors számos edzéseket ritkította meg az utóbbi időben, ennek jegyében nem vállalt felesleges kockázatot, csupán le szeretett volna érni. Ez megtörtént, 6,70-es hátránnyal.
Forrás: Blick.ch
A kombináció két éve bevezetett új lebonyolítási szisztémája szerint gyakorlatilag az első két percben dőlt el az aranyérem sorsa. Alexis Pinturault (1.) elképesztő koncentrációval szuggerálta magát az évad legfontosabb futamára. Megfelelő, ám nem lehengerlő ritmusban vitte végig a pályát. A kezdő meredek végi hullámon megrogyott egy pillanatra, bele kellett fékeznie. „So-so” – nagyjából ezt jelezte gesztusaival. Marco Schwarznak (2.) támadnia kellett, a nyitószektorban maga javára fordította az időkülönbséget, a meredeken egyértelműen tisztábban síelt, mint a francia, ami már 3 tizednyi előnyt hozott a kasszára. Pár kapuval a vége előtt azonban késésbe került, ami jókora sebességvesztéssel járt. Ezzel együtt is csupán egyetlen tizeddel kapott ki a franciától, aki önfeledten ünnepelhetett.
Raphael Haaser (3.) mutatta meg, mekkora ziccert hagyott ki Schwarz, akárcsak tegnap Shiffrin. A gyorsasági specialista – ha pár századdal is – de a záró két szektorban közeledett Pinturault-hoz. Az pedig, hogy 3 tizeddel megúszta a dolgot egy háromszoros VK-futamgyőztessel szemben, nagyon erős éremeséllyel kecsegtetett. River Radamus (4.) óriás-műlesiklóként nem számít ügyetlennek szlalomban. A letöréseknél azért rendre megroggyant, így pedig a dobogós helyekre nem volt igazi esélye. Justin Murisier számára a második kapu jelentette a megállást. Izgult, vagy szimplán szűk kapuvétellel próbálkozott, a csuda tudja. Babinsky egy meredekre tűzött piros stanglinál búcsúzott. Maradjunk annyiban, túlontúl vékony íveket forszírozott tudásához mérten. Atle Lie McGrath (5.) becsülettel támadott, nem is eredménytelenül, hiszen a lejtő alsó háromnegyedében 8 tizedet osztott ki a világbajnoknak. Csak az addigi másfél másodperc ne lett volna… No, és Haaser extrán erős szlalomja nem volt benne a kalapban. Erik Read kulturált menetének a vertikális kapuk elé helyezett nyújtott ívek vetettek véget.
Forrás: Idaho State Journal
Reálisan még Loïc Meillard (6.) pályázhatott medáliára, de Haaser bravúrjával még egy extraerős menet is kevésnek tűnt. De az sem sikerült, a fiatal norvégtól is kikapott négy tizeddel. Kevés meggyőződéssel, kevésbé pattogósan, érdemi hiba nélkül csúszta le a lejtőt. Jocher (13.) a kaputövektől távol húzta kanyarulatait, az egyik szélesre tűzött kapunál keresztbe álltak a lécei. Cochran-Siegle (10.) a sorozóknál került hasonló problémába, mindkettőjüknek nulláról kellett indulniuk. Thompson a mégoly komótos tempójában se nagyon tudott mit kezdeni a stanglierdővel. Két az idei Universiadéról ismeretes, sokrétű síző került sorra. A spanyol Ortega (8.) nemzetközi szinten középszerű szlalomosnak számít, ez egy erős TOP10-re volt elegendő tőle. Az egyetemista világjátékon három aranyéremet szerzett Zabystřan merően többet vállalt, a meredek végéig bírta a tempót, ott kaput tévesztett. A dél-tiroli Kastlunger (7.) megvalósította a cseh terveit, vagyis nagyjából másfél másodperccel gyengébb szlalomidővel célba ért. Akiket lehetett, megelőzött.
Forrás: Szőllős Péter
Borsotti hamar belegabalyodott a nyomvonalba, jöhetett Szőllős Barnabás (11.). Koncentráltan, mélyebb testhelyzetből, nem érintőre vett stanglikkal húzta az íveket, a cél egyértelműen a szép helyezés elérése volt. A hullámos részen volt egy nagy mentése, egyébiránt gond nélkül leért, McGrathtól 3 és fél másodpercet kapott. Ami fájó, hogy 3 fránya századon múlt az újabb TOP10…
Arvidsson (9.) teljesen vállalható menettel sorolt a TOP10-be. Lehto ritmuskeresésért folytatott reménytelen küzdelme után Johannes Strolz szintén kiesés sorsára jutott. Ment egyfajta dinamikát, komolyabb meggyőződés nélkül. Amint keresztezték egymást megbokrosodott lécei, vége lett a dalnak. Winters jobb lécét hagyta az egyik vertikális kapunál, igaz, hosszú métereken át dadogott mozgása, rettentően zaklatottan síelt. Ezután inkább az óvatosságon volt a hangsúly, az észt Luik (18.), a liechtensteini Pfiffner (14.), a finn Tapanainen (21.), majd az osztrákoktól honosított dán Christian Borgnäs (12.) ment többé-kevésbé jó színvonalon. Tizenötben zárt a horvát sztárpalánta testvére, Trvtko Ljutić (15.), mintegy másfél tizeddel megelőzve a lett Opmanist (16.). Zárásként Szőllős Benjamin (19.) teljesítette a pályát. Egyértelműen a biztonságra helyezte a hangsúlyt, összesítésben megelőzte monacói, finn és brit sporttársát.
A nyitóbekezdésben már ecseteltük, miért hatott úgy Alexis Pinturault-ra ez az aranyérem, mint egy csepp víz az aszályos földre. Mélyről kapaszkodott mind feljebb december óta, s noha ez „csak” a kombináció, a hazai vb hangulata kihathat a folytatásra is. A 2019-es Åre-i vb után győzött újra kombiban, két éve ugyanebben a számban ezüstöt akasztottak a nyakába. Összesen hat egyéni vb-érme van, ehhez jött a hat évvel ezelőtti csapatarany. Tízszeres VK-futamgyőztese a kombinációnak, ilyetén győzelme azért nem került a „meglepő” fiókba.
Forrás: Blick.ch
Marco Schwarz nagy küzdő, két évvel ezelőtt bokaszalagszakadása alaposan visszavetette a korábbi szlalomkristálygömböst. Műlesikló formája már talán soha nem éri el azt a szintet, amikor benne látták Hirscher örökösét. Cserébe mind többet és jobban szerepelt a gyors számokban, amit ma is kamatoztatni tudott. Vb-specialistáról van szó, hat éremnél tart, ebből ötöt szerzett egyéniben. Ami a kombinációt illeti, teljessé tette a palettát: Åre-i bronza és cortinai aranya után ma ezüstérmet akasztottak a nyakába.
Nagy sztorit a tiroli testvérpár története. Ricarda után egy nappal Raphael Haaser nyert bronzot, mégpedig úgy, hogy igazán senki nem várt tőlük semmit. A nővérrel szemben a 25 esztendős innsbrucki fiatalembernek legalább volt egy szem VK-dobogója, a 2021-es bormiói Szuper-G-n végzett a második helyen. Szlalomban másfél éve nem edzett, megelőzve a vb-felkészülés hajráját, amikor benézett a szlalomos csapat munkájába. Említésre méltó, hogy volt korábban egy hasonló kihagyása, akkor rögtön pontot szerzett egy EK-szlalomon. Tehát az érzék mindenképpen megvan benne, s ha kell, elő lehetett hívni. A Kostelić-testvérek 2003-as szereplése óta nem fordult elő, hogy testvérpár egyazon vb-n érmet szerezzen. Egészen mostanáig.
Holnap a női szuperóriás-műlesiklást rendezik.
A címlapkép forrása: News in France
Síparadicsom Blog 