A héten tartották Milánóban a Nemzetközi Sí Szövetség éves közgyűlését. A tavalyi rendkívüli tanácskozáson elnökké választott Johan Eliasch újabb két évre szóló mandátumot szerzett, sikere azonban messze nem tekinthető teljes értékűnek, hiszen számos reformjavaslata nem ment át a szűrőn, továbbá a patinás sínemzetek szinte egytől egyig ellene foglaltak állást. Mai cikkünkben a fontosabb döntéseket részletezzük, valamint az elnök és a nemzeti szövetségek közti konfliktus egyes elemeit boncolgatjuk.

Mint hó eleji cikkünkben részleteztük, forradalommal felérő változásokat lengetett be a Világkupák vonatkozásában, azon belül is az alpesi síelésben a tavaly lemondott néhai sportdiplomata, Gian Franco Kasper helyére megválasztott sportszermilliárdos, Johan Eliasch. Bár megválasztásakor némi szkepticizmussal átitatva, de alapvetően bizalommal álltak személyéhez az európai nagy sínemzetek, idővel mindinkább szélesedtek azok a bizonyos törésvonalak álláspontjaik között. Kezdve már az alapoknál. A svéd származású brit üzletember ugyanis nem a nemzeti szövetségekkel való egyeztetés ütemében végezte el az átadás-átvétel folyamatát síkonszernjénél, a Headnél. Bár vezérigazgatói posztjáról tavaly júniusban azon nyomban lemondott, többségi tulajdonosként jelenleg is meghatározó szereppel bír a cég vezetésében, melynek különféle leányvállalataiban változatlanul ügyvezetőként és/vagy igazgatóként tevékenykedik. Márpedig mindez a honi szövetségek álláspontja szerint kimeríti az összeférhetetlenség fogalmát.

Azt sem nézik jó szemmel az alapítónemzetek, hogy Eliasch szép lassan kiépített maga köré egy amolyan hűbéri kíséretet, egy belső kört, amely az alpesi országokat megkerülve tervezgeti az újabb, s újabb reformokat. A csütörtöki közgyűlést megelőzően például hirtelenjében kidolgoztak egy javaslatot, miszerint nem kettő, hanem 4 évre, az olimpiai ciklus végéig kellene elnököt választani. Aznap. Vita támadt a szavazás módjával kapcsolatban is. 15 nemzeti szövetség, közte az ÖSV titkos szavazást kérvényezett – nyilván az elnökváltás reményében, amibe az Eliasch-féle vezetőség csak azzal a feltétellel ment bele, ha a szavazólapon csak két opció szerepeljen: az „igen, támogatom” és a „tartózkodom”. Vagyis kikerült a tiltakozás, mint opció. Ezért még a voksolást megelőzően többek közt az osztrák, a német, a svájci, a finn és a horvát delegáltak tiltakozásul elhagyták az üléstermet.

Eliascht újraválasztották, ám a 117 szavazatból 70 támogatta, ami összességében alig 60%-os arány. Csak az érzékeltetés kedvéért: mindössze 6 szavazattal lépte túl az abszolút többséghez szükséges számot. Ellenjelölt híján ez igencsak csücskös eredmény, ami kihathat Eliasch, s körének grandiózus terveire is. Az országos szövetségeket érthetően a központi marketingről szóló pénzügyi reform háborította fel igazán, a televíziós, s egyéb jogdíjak zömét a folytatásban is ők kezelnék tovább. Az FIS pedig a nyílt kommunikáció hiányát rója fel a másik félnek. A hírek szerint mindkét oldal nyitott az egyeztetésre, miközben nevezett szövetségek együttműködése hamarosan szintet léphet, mégpedig egy alkalmas, közös ellenjelölt előcitálásában. Ez pedig magában rejti a puccs lehetőségét…

Döntés született a 2027-es világbajnokságok helyszíneiről. Az északi szakágak seregszemléjének a svédországi Falun, a szabadstílusú síelés és a hódeszkázás legjobbjai az ausztriai Montafonban gyűlnek össze öt év múlva. A döntés mindkét esetben egyhangúra sikerült, s bár az alpesi sí vb kapcsán szoros voksolásra számítottak, végül ott is fölényesen győzött az esélyes. Crans Montana 40 év után rendezhet újra világbajnokságot: a döntnököktől 11 szavazatot zsebeltek be a svájciak. Narvik és – a svájci média szerint Eliasch által favorizált – Soldeu 3-3, míg Garmisch-Partenkirchen 1 jelölést kapott.

Régóta napirenden lévő adósságát törlesztette a közgyűlés azzal, hogy átkeresztelték a nemzetközi szervezet nevét Nemzetközi Sí- és Snowboard Szövetségre. A rövidítés viszont megmarad. Bővülni fog hamarosan az FIS hatásköre, a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságtól átveszik a havas sportok irányítását.

Elfogadták a 2022/2023-as szezon versenynaptárát. Ami az alpesi síelést illeti, soha nem rendeztek még annyi versenyt, mint ami a következő télen vár a mezőnyre. Szám szerint a nők 41, a férfiak 42 versenynapot síelnek le, és az október végi söldeni idénynyitótól kezdődően nem múlik majd el hétvége sízés nélkül. A múltkori cikkünkben is boncolgatott előzetes kalendárium nagyobbrészt realitássá lett. Valóban részesei lehetünk egy klasszikus születésének Zermatton, a férfiak tényleg kétszer szelik át az óceánt, hiszen a vb-t követően két hétvégét töltenek majd Észak-Amerikában. Újdonság, hogy mégsem marad el a legendás lesiklás a garmischi Kandaharon, illetőleg a technikai szakágak legjobb hölgyei a vb-t megelőzően még elutaznak Csehországba, közelebbről Špindlerův Mlýnbe. A gyorsasági és a technikai hétvégék aránya a férfiaknál kiegyenlített (21:21), a nőknél ugyanez 22:19 az utóbbiak javára. Kiemelendő, hogy rekordszámú, 14 lesiklást rendeznek jövőre a férfiaknak.

A teljes versenynaptár

Johan Eliasch középtávú tervei közt szerepel a Távol-Kelet bevonása a nemzetközi sí vérkeringésébe, nemenkénti bontásban, felváltva kaphat szerepet Kína, illetőleg Japán. Ám ebből egyelőre még nem lett semmi, ugyanez a helyzet az elnökség kissé lázálmosnak ható képzelgésével, a technikai, ill. gyorsasági kombinációs hétvégékkel. Eliasch mondjuk hajthatatlannak tűnik, 2023 telén mindenképp bevezetné az új metódust. Így viszont kombinációt egyáltalán nem rendeznek jövőre a Világkupában, s az anno megváltóként életre hívott parallelből is maradt az egyetlenegy Lech-Zürsben. Apró szabálymódosítással. Míg eddig maximálisan 5 tizednyi előnyt lehetett gyűjteni az első futamban, akármi is történt, a jövőben a tényleges hátrányt viszi tovább a kárvallott, ha pedig kiesik, akkor nem is tartják meg a visszavágót. A nyári időszakban is tervezünk különféle anyagokat, így érdemes látogatni oldalunkat.

A címlapkép forrása: Padel World Press