Csak a hátát látta a mezőny Prevcéknak Vikersundben, Szlovénia az aranyérmes a csapatversenyen!

A vikesundi sírepülő világbasjnokság zárónapján a szlovén válogatott fölényes győzelmet aratott és nyerte meg az aranyérmet, az ezüst a németek, a bronz a norvégok nyakába került.

Vasárnap délután a csapatversennyel zárult a vikersundi sírepülő világbajnokság. Néhány szót ezúttal érdemel maga a mezőny is: mindössze hét nemzet állt rajthoz a mai napon Vikersundben, jelezve nagy és kis nemzetek közötti szakadéknyi különbséget, a hat nagycsapaton és a finneken kívül ugyanis más országoknak nem volt meg a legalább négy versenyzője a VB-n ami a mai indulás feltétele lett volna. Ezzel a kieséstől mindenesetre egyik csapatnak sem kellett tartania az első sorozat végén.

Az egy pillanatig sem volt kérdés — az egyéni verseny után, ahol mind a négy ugrójuk ott volt a legjobb 6 között pláne nem — hogy a mai verseny toronymagas esélyese Szlovénia, akik Domen Prevc 222 méteres ugrásával rögtön az élre tudtak állni, míg mögöttük holtversenyben Ausztria (Hayböck 216 m) és Japán (Sato 215,5 m) következett a második helyen, majd Németország (Freund 211,5) és Norvégia (Forfang 210,5 m) a 4-5-en.

A második csoportban Peter Prevc adott további nyomatékot a szlovénok fölényének egy 231 méteres repüléssel, míg mögéjük a németek zárkóztak fel másodiknak, köszönhetően Andreas Wellinger 226,5 méteres ugrásának. Ulrich Wolhgenannt (210 m) hozta az osztrákokat a harmadik helyen, Dawid Kubacki (213 m) jó ugrásával pedig a lengyelek jöttek fel a negyedik pozícióba, megelőzve a továbbra is az ötödik helyen álló házigazdákat (Tande 201,5 m) és a hatodik helyre visszacsúszó Japánt.

A harmadik körben az első három helyen a sorrend nem, csak a különbség változott, ugyanis Timi Zajc 229,5 méterrel (ráadásul edzője közbeavatkozása nyomán egyel lentebbről indulva mint a többiek) jócskán túlugrotta a konkurenciát, ugyanis a németeknél Eisenbichler 211,5, míg az osztrákoknál Fettner 213 méterig jutott. Eközben a norvégok a hátát fájaló Robert Johanssont helyettesítő Halvor Egner Granerud 219 méteres ugrásával feljöttek a negyedik helyre, miután a lengyeleknél Kamil Stoch csak 194 méterig jutott.

A sorrend az élcsapatok között ugyanez volt a negyedik kör után is, Anze Lanisek 234 méterrel majdnem 64 pontra növelte a szlovénok előnyét a németek előtt, akiknél Geiger 222 méterrel tarotta a második helyet, csakúgy mint Stefan Kraft, aki 224 méterrel megőrizte az osztrákok helyét a virtuális dobogó legalsó fokán. A norvégoknál hiába volt az egyéni világbajnok Marius Lindvik a befejező ember, 221,5 méterrel inkább csak tartani tudta a távolságot a rivális csapatokhoz képest, így a verseny felénél a negyedik helyen álltak a hazaiak, elég magabiztosan, mintegy 50 ponttal megelőzve az ötödik lengyeleket (Jakub Wolny 215,5 m). A hatodik helyen Japán állt, míg a sort a finnek zárták a 7. helyen.

Az első sorozat eredménye

A második sorozat elején Domen Prevc (217 m) tett róla, hogy a szlovénok vezető helye továbbra se forogjon veszélyben, míg mögéjük Michael Hayböck 213,5 méteres ugrásával az osztrákok zárkóztak fel a második helyre, kihasználva, hogy a németeknél Severin Freund már 201 méternél landolni kényszerült. Norvégia Forfang 210,5 méteres ugrásával őrizte a negyedik helyet, míg a lengyelek ismét át kellett, hogy engedjék az ötödiket a japánoknak, miután Yukiya Sato 223,5 méterrel jócskán felülmúlta Piotr Zyłat (201,5 m).

A hatodik körben Peter Prevc (221,5 m) ismét növelte a szlovénok előnyét, ami ekkor már 100 pont felett volt a második helyre újra visszakapaszkodó németek (Wellinger 206,5 m) előtt, míg az osztrákok Wohlgenannt (196,5 m) K-pont alatti ugrása után egyel háttréb csúszva a harmadik helyen álltak. Tande (192,5 m) sem ugrott igazán jót a norvégoknál, akik ennek ellenére maradtak a negyedikek, míg a lengyelek Dawid Kubacki 212 méteres ugrásával visszaszerezték legalább az ötödik helyet.

Az utolsó előtti csoportban a sorrend nem változott a csapatok között, persze ahhoz hogy az élen változás legyen, ekkor már egy komolyabb betli kellett volna a szlovénoktól. Ezt a szívességet azonban Timi Zajc ezúttal sem tette meg az ellenfeleknek, sőt 228,5 méterrel (megint alacsonyabb beülőből) még tovább hízlalta az előnyüket. A dobogóért folyó csata viszont kezdett egyre szorosabb lenni, ugyanis Eisenbichler 213, Fettner 217, Granerud pedig 222 métert ugrott, így a második németeket csak 13,9 pont választotta el a negyedik norvégoktól az utolsó ugrások előtt. A lengyeleknél Kamil Stoch viszont hiába ugrott 221,5 métert, ahhoz az ő lemaradásuk már túl nagy volt, hogy ebbe a meccsbe érdemben beleszóljanak.

Az tehát nem volt igazán kérdés az utolsó ugrás előtt, hogy kié lesz az aranyérem, Anze Lanisek befejező emberként 228,5 méterrel bőven túlteljesítette a minimumot, ami ehhez kellett és végül a szlovénok nem kevesebb, mint 128 ponttal nyerték a versenyt. A németeknél Karl Geiger egy 238 méteres ugrással tett róla, hogy ne kelljen izgulniuk az ezüstéremért, a harmadik helyen viszont változást hozott az utolsó kör, ugyanis Lindvik 228 méteres ugrásával a norvégok lehajrázták az osztrákokat, miután náluk Kraft csak 220 méterig jutott, ezzel ismét éremnek örülhettek a hazai szurkolók.

Az ötödik helyre Jakub Wolny 231 méteres ugrása után Lengyelország futott be, míg a hatodik pozícióban Japán zárta a versenyt. A finnek ma egyértelmű sereghajtók voltak, és még a japánoktól is több, mint 200 ponttal lemaradva lettek hetedikek. Persze, mint az elején említettük, ők a “kicsik” versenyét lényegében már azzal megnyerték, hogy a többiekkel ellentétben ki tudtak állni.

Szlovénia ezzel tehát története során először sírepülő világbajnok lett csapatban, így végül az érmeket tekintve egy arany és egy ezüstéremmel Timi Zajc lett a vébé legeredményesebb versenyzője, (Lindviknek az arany mellé ugyebár bronz jutott), ráadásul 245 méterrel ő szerezte meg a leghosszabb ugrásért járó különdíjat is.