A viharos szél miatt törölték az alpesisí-versenyek nyitószámát, a férfiak lesiklását a pekingi olimpián. Holnap hajnali 5 órakor pótolják a királyszámot.

Az olimpia második napjának – kínai idő szerinti – délelőttjén rendezték meg az alpesi sízők királyszámát. A Nemzeti Alpesi Sí Központ, azaz Hsziaohaituo fogadta a lejtők urait már csütörtökön, az első edzés alkalmából. A központ elhelyezkedését és kialakítását remekül leírja ez a cikk.

A Rock, azaz „Szikla” névre hallgató pályára különféle jelzőket ragasztottak az urak. A brutális, eszement, kegyetlen, barátságtalan minősítések hangoztak el egyebek mellett. Minthogy a világjárvány kirobbanása miatt törölték a próbaversenyeket, a világ legmerészebb sízői néhány drónfelvételen és egy szem, alább látható kamerasikláson kívül az égvilágon semmiféle előismerettel nem rendelkeztek a pályáról, annak megismerésére össz-vissza három edzésfutam állt rendelkezésükre. Miközben a Saslongot, a Stelviot, a Lauberhornt, a Kandahart, vagy épp a Streifet nevezzük őrült próbatételnek, jó tudni, hogy ezen lejtőket mára jobban megismerheti az egyszerű lesikló, mint a saját tenyerét. Mi magunk is megannyi felvétel alapján okoskodhatunk róla, hol mire kell ügyelnie a sportolónak. Persze három edzés bőven elegendő arra, hogy ráérezzenek a profik egy-egy ugratóra, egyeztetve a stábbal megtalálják a számukra ideális nyomvonalat egyes kulcskanyarokban. A kisördög ezúttal is a részletekben bújik meg. Nevezetesen az időjárással együtt változó körülményekre nincs kész terv. Nincsenek előre legyártott forgatókönyvek, mi van, ha a Rockot nedvesség éri, ha arktikus idő helyett fagypont fölé kúszik a hőmérséklet, s így tovább.

Miután tisztáztuk az alapokat, térjünk rá a körülményekre. A pálya gerincét adó jégréteg 100%-ban mesterséges hóból készült, amit több száz km távolságról szállítottak át Jancsing tartományba, majd 272 légcsavaros hóágyúval továbbították a lejtőre. Maga a helyszín ugyanis a Góbi-sivatag határán fekszik, ahol évente összesen nem esik 30 centi hó. A természetvédők ezen a ponton, a hatalmas ökológiai lábnyom láttán joggal szisszentek fel, de lépjünk is túl ezen. A különleges hóviszonyok megbolondították a helyzetet, a sízők agresszívnek írták le; erre jött az a sarkvidéki hideg, amit európai ember életében nagyritkán tapasztal meg. A mínusz 15 fok hőérzet tekintetében további 10 fokkal alacsonyabb. Legutóbb 1994-ben, Kvitfjellben (Lillehammer) mértek ehhez foghatóan alacsony hőértéket.

Aztán ehhez jött változékony irányú és erősségű lökésekkel jellemezhető szélmozgás, ami megannyi bosszúságot okozott a lesiklóknak. Egymást érték a kontrollt nélkülöző, szétkalimpált ugratók, de egy kiadós oldalirányú löket a kanyarulatokat is befolyásolta. Mindezt a sportág egyik legmeredekebb lejtőjén. A Rock maximális dőlésszöge eléri ugyanis a 68 fokot. A nyomvonal megtervezését rutinos emberre bízták. Bernhard Russi, az egykori kétszeres olimpiai bajnok a hetedik ötkarikás pályát állította össze. Egy másik svájci, Vancouver bajnoka, Didier Défago közreműködésével.

Russi egy interjúban 80%-osra taksálta a lejtőt, meglátása szerint még az ugratókat lehetne egy kicsit felturbózni ahhoz, hogy igazi bátorságpróbává tegyék a Rockot. A pálya a High Cloud („Magas felhő”) nevű rendkívül meredek résszel kezdődik, ami egy sor döntött kanyart foglal magába. A hullámzó lejtőviszonyok teljes hosszban jellemzőek. Nagyjából fél perc síidő után következik a pálya egyik kulcspontja a White Face („Fehér arc”), egy hosszan nyújtott balkanyar, melynek során a versenyzők 120 km/h-ás sebességből veszítenek 30-50-et, míg le nem ereszkednek a 60%-os jégfalba.

Christof Innerhofer egyik edzésfutama

Egy jó minőségű kamerás menet

Ezután következik a lejtő négy ugratójának egyike, a Sugar Jump. 40-50 méteres légmunka után 100 km/h-s sebesség mellett vágódnak talajra egy szűk kanyon szorításában. A Rock emblematikus szakaszának szánták a Haituo Bowl névre hallgató, 400 méter hosszú, négy kanyarból álló részt. Nagyon meredek lejtőn kell egymás után, nem is annyira ritmusos kivitelezésben kanyarogni, az utolsó balost majdhogynem vakon kell abszolválni. Russi szerint kellő bátorságra, taktikára és türelemre is szüksége van annak a sízőnek, aki tökéletesen szeretné megoldani ezt a részt.

A pálya leggyorsabb és a tévénézők számára leglátványosabb szakasza talán az ún. Canyon lesz. Itt 100 km/h feletti sebességgel egy keskeny, néhol alig 10 méter széles szurdokon kell keresztülszáguldania a sportolóknak. Kopár, barna kősziklák szomszédságában az aerodinamikának és a lécek megfelelő előkészítésének kulcsszerep jut. A Cliff Jump, vagyis a célugrató bizonyára látványos fotók helyszíne lesz.

Két teljes edzés után a panaszáramlat mellett némi konzekvenciát is levonhattunk. Egyrészt eldőlt, hogy Max Franz és Stefan Rogentin lett az osztrák, ill. a svájci csapat negyedik embere. Másrészt a favorit Kilde mintha hamarabb felvette volna a lejtő ritmusát. E tekintetben némi előnyre tett szert két társával, Mayerrel és Innerhofferrel együtt. Ők hárman síelhettek le ugyanis szombaton is, még mielőtt az erős széllökések miatt lefújták az edzést.

Az első edzés végeredménye

A második edzés végeredménye

A versenyigazgatás jó előre deklarálta, hogy nem szeretne lottósorsolás jellegű éremcsatát, vagyis amennyiben a szél nem fogja vissza magát, miként az előrejelzések alapján mára várták, akkor készek a kezdési időpont eltolására. Így is történt, de a viharos erejű szél csak nem akart lankadni. A helyzet már nemcsak igazságtalan versenyt teremtett volna, hanem veszélyes is lett volna. Törvényszerű volt, hogy helyi idő szerint 13 órakor lefújták a mai napot.

Holnap, a két női óriás-műlesikló futam között kerül sorra a pótlás. Ez viszont átalakította a teljes versenyprogramot:

Női óriás-műlesiklás, 1. futam (2:30)

Férfi lesiklás (5:00)

Női óriás-műlesiklás, 2. futam (7:30)

A címlapon szereplő kép forrása: Tagesspiegel