Különleges olimpiai játékok elé nézünk, annyi szent! Az embertelenül szigorú járványszabályok, a példátlanul mély ökológiai lábnyom a botrányos jelzőkért kiáltanak, és akkor még nem beszéltünk a sportszakmai szempontokról. A sífutó- és biatlonversenyeknek otthont adó sportkomplexum nehézsége az emberi tűréshatár küszöbét közelíti, az alpesi síversenyek helyszíne pedig szintén kegyetlenül nehéznek ígérkezik. Tetejében tökismeretlen mindenki számára, így totál kiszámíthatatlan másfél hétre van kilátás az alpesi sízők versenyein. A papírforma a nőknél Vlhová, Shiffrin, a svájci és az olasz hölgyek küzdelmét vetíti elő, míg a férfiaknál Kilde és Odermatt éremhalmozására lehet számítani. Akadnak olyan versenyszámok, amiben szinte megjósolhatatlan, mi fog történni. Ezek közé tartoznak a kombinációs számok és persze a férfi szlalom. Mi azért kísérletet teszünk arra, hogy kibogozzuk a csomókat.

Az olimpia helyszíne, ami az alpesi sít illeti:

A Xiaohaituo alpesi sí komplexum (ha magyarítani akarjuk, Hsziaohaituo vagy Saohajtuo) Peking elővárosában, Jancsing körzetben található. Az 1200 méter körüli magasságban, többé-kevésbé hazánkra emlékeztető éghajlati viszonyok között túl sok hóra persze nem számíthatunk, mesterséges hóval alakították ki a létestményeket. 2019-ben nyitotta meg kapuit a Jancsingtól északra elhelyezkedő komplexum, melyet a bob- és szánkópálya szomszédságába telepítettek. A lesiklópálya a „Rock” nevet kapta. A számos kiváló pályát megalkotó svájci ex-síző, Bernhard Russi 7 éven át dolgozott a Rock tervein, melyben a nemrégiben visszavonult Didier Défago is segítette. A leírások szerint leginkább Beaver Creekhez, a Birds of Preyhez hasonlítható. Négy ugrató, hosszú és gyors kanyarok jellemzik. A COVID-hisztéria miatt a korábban ide tervezett tesztversenyek elmaradtak, így a pálya gyakorlatilag egy ugrás az ismeretlenbe mindenkinek – kivéve persze a házigazdák indulóit.

Az olimpia tervezett programja (magyar idő szerint) – Alpesi síelés:

Férfi lesiklás

Február 6., vasárnap, 3:00

A szakágról:

A lesiklást nemes egyszerűséggel „királykategóriaként” aposztrofálják, ami nem véletlen, ugyanis a bátor sportolók nem egyszer 150 km/h-s sebesség mellett, ívelt, vagy épp éles kanyarokon, ugratókon, kisebb huplikon egyensúlyozva szó szerint az életükkel játszanak. Mindemellett fokozott, s hosszan tartó koncentrációt igénylő műfaj, minekután a leghosszabb versenyszámról beszélünk, ami a szlalom után a második legrégebbi szakág. A lesikláshoz hatalmas testi és lelki erő, kitartás, ugyanakkor tökéletes síelő technika is szükségeltetik. Az időjárás alakulása alapjaiban befolyásolja egy-egy verseny végkimenetelét. De nem csak emiatt mondható el, hogy bár találni olyan sízőket, akik a VK-ban halomra nyerik magukat, ámbátor világversenyeken az éremhalmozás ritka jelenség. Sőt a meglepetés mindig benne van a pakliban.

A királykategóriában bizony sokszor beszakadt a jég a megkoronázásra váró királyjelöltek alatt, és váratlan trónkövetelő fejére került a korona. Hiába akadt sokszor egy-két topfavorit, az olimpiai álmot ritkán sikerült megvalósítania. No és a férfi lesiklás kevésbé híres arról, hogy egy-egy síelő messze a mezőny fölé nőne, ez a jelenleg futó mezőnyben sincs másként.

Talán az 1988-as Calgary-i olimpiáig kellene visszanyúlnunk az időben, ha egy topfavorit álmának beteljesülését szeretnénk felidézni, akkor és ott Pirmin Zurbriggen győzedelmesedett lesiklásban. Azóta olyan Világkupában nyeretlen outsiderek aratták le a babért, mint az osztrák Patrick Ortlieb, az amerikai Tommy Moe, a francia Jean-Luc Crétier, vagy a honfitárs, Antoine Dénériaz. Didier Défago és Matthias Mayer győzelme sem volt az a kiköpött papírforma, előbbi egy régi motorosnak számított a szakmában, aki nem volt a századok kegyeltje, az osztrák csak egy reményteljes tehetségként érkezett Szocsiba. Svindal pjongcsangi sikerét pedig egy életmű megkoronázásaként is felfoghattuk.

A favorit: Aleksander Aamodt Kilde

Amikor nyolcpontos különbség áll fent a szakági tabella első két helyén, legnagyobb esélyest kijelölni hálátlan feladat. De bevállaljuk a méretes arculcsapást a norvégra történő fogadásunkkal. Három lesiklást nyert a szezonban, s igaz, hogy ebből kettőt a lerövidített wengeni és kitzbüheli lejtőn húzott be, de olyan nem is lesz Pekingben, hogy szinte egy napon belül kell uszkve 6 km-t lesíelnie. Ami szintén mellette szól, hogy a brutálisan jeges pálya és a karakterisztika is Beaver Creeket idézi sokak szerint. Márpedig a Birds of Preyen mindig is jól hasított Kilde.

Fejben pokolian egyben van emberünk, neki aztán végképp nincsenek skrupulusai, egészen brutális, miként leküzdi a legkeményebb pályaszakaszokat. Szintén mellette szól, hogy komoly veszítenivalója nincs, elvégre a Világkupa-sorozat lényegében eldőlt, ami pedig a két szakági versenyfutást illeti, nos, maradjunk annyiban, hogy a kis kristálygömb azért nem említhető egy lapon az olimpiai aranyéremmel. Apropó, egy keserű érdekesség: Kilde két eddigi olimpiáján nemhogy érmet, még olimpiai pontot sem szerzett.

Három további TOP-esélyes:

Beat Feuz: Tény, ő nyerte a Hahnenkamm-Rennent, az utolsó lesikló futamot. Tény, a jancsingi pályát egyik honfitársa tervezte, egy másik pedig sízői szemszögből formálgatta. Tény, hogy minden bizonnyal ez lesz az utolsó olimpiája az elmúlt tíz év legeredményesebb VK- lesiklójának. No, de akkor miért nem ő a favorit? Mert idénre odalett az ördögi stabilitás, mely jellemezte az előző években. Kanyaríveibe rendre becsúszik egy-egy hatalmas rontás, és a traverzeken nyújtottak is messze elmaradnak a tőle korábban látott szinttől. Kitzbühelben inkább a többiek hibáinak köszönhette a győzelmet.

Matthias Mayer: Szocsi lesikló olimpiai bajnoka remek formában kezdte a szezont, hogy aztán a Dolomitok hullámzó pályáin látványosan elveszítse a fonalat. Az utolsó két klasszikuson mintha ismét szebbik arcát mutatta volna, de Wengenben így sem volt igazán meggyőző, hazai lejtőn pedig a valóban extrán jól sikerült Hausbergkante kivételével szintúgy nem alkotott elsöprőt. Mayer vérbeli világversenyes sportoló, a formaidőzítés nagy mestere. Ha megnyerné, a valaha volt legnagyobbak közé kerülne Ausztriában, s ezután már nem csak szülővárosában emelnének neki szobrot.

Vincent Kriechmayr: A kétszeres világbajnok, az ember, aki akkor a legerősebb, amikor a többiek szenvednek. A síző, aki gondos belső elemzést követően meghökkentő döntéseket hoz, amik rendre őt igazolják. Emlékezzünk, miféle megoldással dominálta le a Ventiginét a tavalyi vb-n, vagy arra, ahogy egy hóekével nagyobb sebességet préselt ki magából a Kernenben, mint bárki más! Márpedig a teljes mezőny vakon érkezett Kínába, csupán három edzésük van a lejtő megismerésére. Ez hozhatja meg az idei Lauberhornrennen-győztes aranyérmét. Az olimpián már teljesített egy edzést, Wengenben ugyebár erre se volt szüksége.

S a többiek:

Népes az üldözők névsora. Pusztán az illendőség végett elsőként kell megemlítenünk Johan Clarey-t. Könnyen elképzelhető, hogy a mezőny rangidőse márciusba végleg szögre akasztja majd síléceit, de amit idén leművel, az egészen elképesztő. Val Gardenán, pláne Kitzbühelben benne volt a levegőben a régóta várt VK- siker, de egy nem túl szerencsés rajtszám, egy verhetetlen Kilde-menet, illetve egy döntős rontás miatt ismételten elillant a csoda. A szépirodalmárok megirigyelnék azt a hőskölteményt, amiben két outsider francia után végre az is behúzná a királykategória aranyát, aki annyira, de annyira megérdemelne valami ilyesmit.

Dominik Paris hektikus idényt síel. A Stelvio királyától alapelvárás a bormiói siker, ezen felül a januári klasszikusokon is életjelet mutatott magáról. Legalábbis a teljes lejtőkön, mert egyébiránt voltak nagyon homály menetei a dél-tirolinak. Kicsit úgy nézett ki nála a dolog, hogy ha hamar ráérez edzéseken a lejtőviszonyokra, akkor minden rendben, ha viszont döcögősebb a kezdés, képtelen összerakni az éles bevetésig a futamát. Ezért tűnik kevésbé esélyesnek ezúttal.

Marco Odermatt úgy áll harcban a szakági elsőségért, hogy egy futamra el sem utazott. Háromszor végzett másodikként: Bormio a maga speciális jellegénél fogva benne volt a pakliban, még a wengeni rövidített pályát is meg lehet magyarázni. Na de, hogy a Streif teljes hosszában arcul csapja a királykategória legjobbjait egy óriás-műlesikló?! Önkívületi formában síel, s bár a jobb esélyei csak később következnek a programban, ő biztosan bravúrra készülődik.

Vannak olyan szakértők, akik szerint indirekt az amerikaiakra szabták az olimpiai lejtőt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a tengerentúliak hagyományosan erőn felül szoktak teljesíteni az ötkarikás játékokon, a peches Bode Millert kivéve, akkor bennük van a meglepetés. Elsősorban talán az élete első sikerét Grödenben jegyző Bryce Bennett férhet oda a dobogóra, de kitzbüheli formájából ítélve Travis Ganong is odaérhet az elejére. Annyi bizonyos, piszkosul nyomni fogják, aztán kérdés, mire mennek vele.

Niels Hintermann testesítette meg a stabilitást az idényben. A Dolomitokban szerzett két harmadik helye mellett az volt a furcsa, amikor nem végzett a TOP10-ben. Christof Innerhoferről ugyanez nem mondható el. Vélhetően ez a mostani lehet az utolsó nagy dobása az olimpiákon, s noha kiemelkedő helyezése alig volt, a régi csibészség még pislákolni látszik benne. Az osztrákoknál Daniel Hemetsberger lesz a harmadik ember. Bormiótól kezdve ott a világ szűken vett élvonalában, a Hahnenkammon szerzett 3. helyezése pedig feljogosítja bármire. A sógor csapat negyedik indulóját egy szétlövést követően választják ki. Jól jellemezi  a szakvezetés Max Franz és Otmar Striedinger felé vetett bizalmát, hogy az ötödik lesikló helyett akár más szakágra is elherdálhatták volna az egyik kvótájukat. Bár könnyen megeshet, hogy a vesztesnek jut az amúgy mindkettejük számára reménytelen Szuper-G…

Meglepetést okozhat: Romed Baumann

Az osztrák csapatból szép lassan kikopott Baumann a német szövetség égisze alatt másodvirágzását éli. Bár a szezonnyitó óta kiemelkedő eredményt nem tudott felmutatni, az embernek szinte minden futama után az az érzése támadt, hogy lényegében csak egy-két elbabrált kanyaron ment el csusszant félre a dolog. A nyers tempója megvan, kérdés össze tud-e még rakni egy teljes futamot.

A legnagyobb hiányzó: Thomas Dreßen

A németek a honosított sízőjükben bízhatnak egyedül, mivel Josef Ferstl korábbi esésének utóhatásait nyögi, majd Kitzbühelben a biztonság kedvéért még esett egyet; a vb-ezüstérmes Andreas Sander mély krízisbe került a télen, az objektíve legnagyobb tehetségük, Thomas Dreßen pedig az érmek száma helyett a maródiak listáját gyarapítja. Nem láthattuk idén síelni, elvileg a következő idényben visszatérhet.

Női óriás-műlesiklás

Február 7., hétfő, (3:15/ 6:45)

A szakágról:

Az óriás-műlesiklás az ötvenes években került a versenyprogramba, de előzményei visszanyúlnak a századelőre. Lényegében a szlalomból nőtte ki magát, annak gördülékenyebb, s a távolabb tűzött kapuk okán gyorsabb változata. Innen ered hivatalos elnevezése: Giant Slalom. A kompromisszumok szakága, mert muszáj támadni, érintőre venni a kapukat, ugyanakkor a besokallás súlyos időveszteséggel jár, tetejében balesetveszélyes. A szakág jellege megköveteli a specialistákra jellemző tudást. Bár a modern sízés megköveteli a sokoldalúságot, a nyers valóság megmaradt. Nem nagyon lehet két lovat egyszerre megülni. Vagyis aki egy másik szakágban élre tör, óriás-műlesikló tudománya szép lassan kezd visszaesni.

Mint a bajnokok listájából kiderül, óriás-műlesiklásban a korszakos zsenik nem maradtak arany nélkül. Talán Torinóig kell visszamennünk, amikor egy totális outsider, Julia Mancuso lepte meg a világot. Az megint más kérdés, hogy a szakágat érintő erőviszonyok olyannyira képlékenyek szoktak lenni, hogy igencsak bőséges élmezőny vág neki a mindenkori olimpiának éremszerzési eséllyel.

A favorit: Sara Hector

Először is szögezzük le, hogy ha valaki október végén azt mondja nekünk, hogy magától értetődő módon Hector nevét kell beírnunk az olimpiai favoritok rovatba, biztosan furán néztünk volna rá. Egyébként elismerve a svéd lány korábban elért szép eredményeit. Márpedig mi mást tehetnénk egy olyan síző esetében, aki három győzelmet és öt dobogót szerzett hat verseny alatt, aki nem egyszer megcsinálta azt, amit a Shiffrin- Vlhová páros sajátja, vagyishogy mindkét futamot megnyerve verte agyon a mezőnyt?

Előnye közelíti a százpontot összességében, de örök tanulság, hogy ami hosszabb távon működik, az nem feltétlenül reprodukálódik nagy világversenyen. A tavalyi vb-n úgy nyert Gut-Behrami, hogy egyetlen dobogója volt csupán a Világkupában. Míg az egyébként egyeduralkodó Bassino nem bírta idegekkel. S ha már idegek: na, Hector hozza a skandináv vérmérsékletet. Nem az a vérbő fajta, épp ebben rejlik elképesztő stabilitása. Pernilla Wiberg után harminc évvel győzhetne újra svéd síző óriásban olimpián.

Három további TOP-esélyes:

Tessa Worley: Szinte hihetetlen, hogy egy ekkora világnagyságnak még csak érme sincs olimpiáról! Négy éve szerzett hetedik helyezése volt a csúcs ötkarikás játékokról, miközben kétszer nyert világbajnokságot óriás-műlesiklásban, a két csapataranyról nem is szólva. Statisztikai kutatómunka se nagyon kell ahhoz, hogy leírjuk: olyan a világon nem volt még, hogy valaki 15 Világkupa-győzelemmel a háta mögött olimpiai medália nélkül maradna karrierje végén. Márpedig 32 évesen már nincs benne sok erős év, s ezt tudja ő pontosan. Sokadik virágzását éli ezen a télen. Valamennyi versenyen a legjobb nyolc között végzett, ebből az utóbbi ötöt a TOP5-ben zárta. Lienz óta pedig nem lehetett letaszítani a dobogóról. Ha nem történik meglepetés, talán ő lehet az egyedüli, aki megszorongathatja Hectort.

Mikaela Shiffrin: Az olimpiai címvédő, aki két nagy győzelemmel és még egy dobogóval nyitotta az idényt. Mondhatni, karácsonyig ő dominálta a szakágat. Majd jött a koronavírus, a karantén, ami némiképp elbizonytalanította. Ami esetében annyit jelent, hogy volt egy rossz versenye (7. hely) és egy elhibázott futama. Ha hozzátesszük még, hogy az előző három vb-ről egyformán éremmel távozott óriásban, vitán felül ott a helye az esélyesek között.

Marta Bassino: Az olaszok idei legjobbja kevésbé teljesítményével, inkább a benne rejlő potenciál miatt szerepel a topesélyesek közt. Két dobogó, két erős helyezés és két kiesés (a szezon elején). Jelentős visszaesés ez tavalyhoz képest, de mégis az az ember érzése, hogy Bassino sízése egyáltalán nem esett vissza. Egyszerűen kevésbé hatékonyan korrigálja hibáit. Ha ezen finomítani tud, Compagnoni örökébe léphet. Pjongcsangban 5. helyen végzett, pedig akkor sem futott jó szezont.

S a többiek:

A kombináció mellett óriásban lehet a legnehézkesebben jósolni, mert még egy sor remek síző odaérhet az érmes helyekre. Petra Vlhová a maga három dobogójával és két további TOP5-ével egyértelműen ez a kategória. A kiemelkedő formában síző Hector mögötti üldözőkkel végig partiban volt, jellemzően századok, apróságok okozták a különbségeket, hol pro, hol kontra.

A mezőnyben ott van két sötétló. Federica Brignone saját szintjéhez mérten pocsékul szerepelt óriásban, ami két indiszponáltságból fakadó kiesésben, és két „majdnem-dobogóban” nyilvánult meg. Közben kihagyta a Kranjska Gora-i versenyt feltöltődés céljából. A képességeit ismerjük, őt leírni önbecsapás lenne. Ugyanez a helyzet Lara Gut-Behraminál. A világbajnoknő söldeni második helye óta keresi önmagát, később csak Szlovéniában állt rajthoz, igaz, annak is erős helyezés lett a vége. A vb-n sem számoltunk igazán vele óriásban, erre két olyan futamot rittyentett össze, hogy öröm volt nézni. A tervezettnél egyébként később indult útnak Kínába, így az sem egészen biztos, hogy rajthoz tud állni hétfőn.

Ragnhild Mowinckel négy éve meghökkentő ezüstérmet szerzett óriásban, s azt a szereplését azóta sem tudta igazán megismételni a technikai számban. Három TOP10-helyezés önmagában nem predesztinál senkit arra, hogy esélyesként kezeljük, de a norvég lányról csak úgy sugárzik, hogy az olimpiára időzítette a topformát. A norvég csapatban ott leledzik a meglepetés ereje, akár a versenynaponként egy-egy erős futamra kalibrált Holtmann, akár a totál kiszámíthatatlan Tviberg, akár pedig a komoly felzárkózást bemutató Stjernesund villanthat egyet.

Könnyen lehet, hogy nem a svájciakról fog szólni a GS, mert ha Lara nem kapja össze magát, soványka a merítési lehetőség. No, persze Michelle Gisin felállt a pódiumra Courchevelben, de azon túl nagyon nem találta a helyét a szakágban; Camille Rastból berobbanó éve ellenére kevésbé néznénk ki a tophelyezést, Ellenberger és Holdener közül pedig bármelyik kap szerepet, sokra nem számíthatnak. Az osztrákoknál még rosszabb a helyzet, s bár egy éve Liensberger hasonló nihilből szerzett teljesen váratlanul bronzot, ha lehet, idén még nagyobb szenzációt okozna eme hőstett. Egyáltalán nem bizonyos, hogy a szöszke kétszeres világbajnoknőt elindítják óriásban, mert söldeni negyedik helye óta gyakorlatilag pontot is alig szerzett. A mindig vadóc Brunner, a kiszámíthatóan középszerű Huber, az egy-egy erős menetre mindig, de többre nem igazán kapható Truppe mellől talán Ramona Siebenhofer jelentheti a fényt az alagút végén.

A szlovén technikai részleg komoly előrelépést könyvelhetett el Livio Magoni érkezésével. Meta Hrovat lehet a nyerő emberük, de láttunk már remek siklást Bucik, Robnik és Slokar esetében is. Hrovatnál talán a konzisztencia hiánya a probléma, akár egy futamon belül is képes világszínvonalú és pocsék szakaszokra. Amerikai részről nehezen behatárolható Nina O Brien valós esélye, de ez még mindig kutyafüle Alice Robinson helyzetéhet képest. Az új-zélandit szupertehetségként kezelik már jó ideje, nyilván nem véletlenül szponzorálja az ismert energiaitalgyártó, s segíti felkészülését Lindsey Vonn egykori csapatának gerince. De idén nem nagyon jönnek össze számára a dolgok. A szlogen pedig már nem az, mint korábban, vagyishogy kíméletlen tempójával vagy nagyot szakít, vagy kiesik. Kétszer szerzett csak pontot, jelenleg például még a VK- finálén sem indulhatna.

Meglepetést okozhat: Maryna Gašienica-Daniel

A lengyel lánynak igazából az előző blokkban lenne a helye. Itteni szerepeltetésének oka a nemzetisége. A nyolcvanas években aktív Mogore-Tlałka- nővérek óta nem találni olyan polák alpesi sízőt, aki akárcsak pontot tudott volna szerezni a Világkupában. Maciej Bydliński kombinációs pontszerzései egész egyszerűen nem említhetők egy lapon azzal, hogy Maryna rendszeres szereplője a TOP10-nek egy klasszikus szakágban. Mondanunk se kell, mennyire megemelné az alpesi sízés tekintélyét hazájában, főleg mióta sifutójuk, Kowalczyk visszavonult és az előjelek szerint pocsék olimpia elé néznek síugróik. (Ja, Magdalena Łuczak révén egy 20 esztendős honfitárs is ott kopogtat már az ajtón.)

A legnagyobb hiányzó: aki igazából nem is létezik.

Töprengtünk, töprengtünk, de csak nem találtunk olyan hiányzót, aki sérülés miatt maradna távol az olimpiától és esetleg vérmes reményei lehettek volna. Az egykori ifjúsági olimpiai bajnok Melánie Meillard két komplett idényt volt kénytelen kihagyni, s azóta se látszik, hogy valaha is beteljesíti tehetségéből következő ígéretét. Szerkesztőségünkből elhangzott még Janica Kostelič neve, de az „osztrák éremesély” is.

Férfi Szuper-G

Február 8., kedd, 3:00

A szakágról:

A nyolcvanas években – rossz nyelvek szerint az osztrákok unszolására – teremtették meg ezt a különleges, átmeneti szakágat. Létjogosultsága felől mostanra nem maradt fenn kétség. Adott egy bőven percen túli, begyorsított óriás-műlesiklás, avagy kanyarokkal szabdalt lesiklás. Ki honnan közelíti meg ugyebár? Edzésre nincs lehetőség, itt tényleg a sízők helyzetfelismerésén van a fókusz, no és persze az sem mindegy, a kijelölt tűzőmester milyen irányba kívánja elvinni a nyomvonalat.

Osztrák sugallatra hozták létre a nyolcvanas évek folyamán, férfi fronton mégis norvég hegemóniát hozott eddig a technikai száguldás terepe, a szuperóriás-műlesiklás. A háromszoros olimpiai bajnok Kjetil André Aamodt után Vancouverben Svindal, Szocsiban némi meglepetésre Kjetil Jansrud nyert. Meglepetést persze leginkább azért jelentett, mert honfitársától, Svindaltól vártuk volna a norvég sikert… A skandinávok nagy sorozatát Mayer szakította meg négy éve Dél-Koreában. A Távol-Kelet akár jó ómen is lehet az osztrákoknak, hiszen a múlt század végén a Herminator Japánban nyert aranyat.

A favorit: Aleksander Aamodt Kilde

Míg lesiklásban szinte csak ráböktünk a norvégra a többi nagyesélyes kárára, Szuper-G-ben lényegesen egyértelműbbnek tűnik a helyzet. Vagy inkább kétértelműnek? Kilde öt futamból megnyert hármat, a legutolsón másodikként zárt, és a Beaver Creek-i nyitófutamon is öles léptekkel száguldott a siker felé, míg bele nem hibázott az egyik kanyarba. Így is több mint 60 ponttal vezeti a tabellát, s aligha lehet őt megszorítani.

Kilde erőssége sokoldalúságában rejlik, hiszen megtalálható benne a jófajta lesiklókra jellemző őrült kockázatvállalás, testalkata robosztus, miközben az ívek technikás meghúzása sem áll távol tőle. Különösen szembeötlő volt, hogy eltérő nyomvonalakon is hozni tudta ugyanazt a színvonalat. Nem zavarták a sűrűre tűzött, S-kanyarok, de attól sem rezzent meg, ha kvázi sprintlesiklást állított össze az aktuális edző. Megfigyelőképessége párját ritkító, márpedig ez Szuper-G-ben kulcsfontosságú. Külön edzéslehetőség nélkül.

Három további TOP-esélyes:

Marco Odermatt: A svájciak legújabb szupersztárja egyelőre még technikai oldalról közelíti a szuperóriást, de amit idén leművelt lesiklásban, az alapján dőreség lenne azt állítani, hogy megremegne százas tempóban érkező kanyaroktól. Keretes szerkezet jelleggel ő nyerte a szezon első és utolsó szakági versenyét. A betonjégen jönnek ki igazán képességei, főleg ami a léctartását illeti, de láttuk már speciális hóviszonyok közt is remekül teljesíteni. Gondolunk itt az enyhe időben rendezett wengeni futamára.

Matthias Mayer: Ő az olimpiai címvédő. Három pódium büszke tulajdonosa: két második és egy harmadik helyezése mellé egy negyedik hely is kijutott neki. Amennyiben valahogy begyűjtené harmadik aranyérmét, Toni Sailer mellé kerülne a neve. Ausztriának egyébként háromszoros olimpiai bajnokból még kettő van: az északi összetettes Felix Gottwald, valamint a síugró Thomas Morgenstern.

Vincent Kriechmayr: A szakági Világkupa címvédője a tavalyi vb-n megmutatta, mire képes lényegében ismeretlen körülmények közepette. Miközben csak úgy hullottak a résztvevők a Vertigine-ugratót követően, ő viszonylag alacsony rajtszáma ellenére igazolta remek helyzetfelismerő képességét. Messze nem ment tökéletesen, bizonyos pályaszakaszokon tizedeket lehetett verni etalonjára, de valahogy csak ő maradt az élen. Újabban kifejezetten szerencsés fickónak tűnik Vincy, a századok rendre az ő pártját fogják.

S a többiek:

A papírforma tehát Kilde, Odermatt és az osztrák különítmény harcát vetíti elő. Előbb említett kettő világklasszis mellett az idény meglepetésembere, Raphael Haaser emelendő ki. Harmincon túli rajtszámmal kezdte a telet, hogy aztán három TOP10-helyezéssel, közte egy bormiói dobogóval utat törjön magának az olimpiai csapatba. Mellette szól, hogy tőle igazán nem vár senki kiemelkedő eredményt. A negyedik ember vélhetően Franz és Striedinger közül fog kikerülni, de nem látni bennük a bravúrt. Ugyanez a helyzet a svájciaknál. Feuz egy gyorsra fazonírozott nyomvonalon alkothat igazán maradandót, Rogentin és Gino Caviezel párosa inkább technikai oldalról közelíti ezt a szakágat. Fix TOP10-síző mindhármuk Szuper-G-ben, mégis nagy meglepetés lenne, ha érmet fognának.

Illendő szólni megint csak az amerikaiakról. Travis Ganong hasonló körülmények közt, Beever Creek-en dobogóra állhatott, s azon felül is számos átlagon felüli versenye volt idén. Ezzel együtt túlontúl kiszámíthatatlan, a nagy zakó éppúgy benne van olimpiájában. Ryan Cochran-Siegle visszatérő éve felemásra sikerült. Két nullázás között hozott két erős versenyt, Bormióban nem sok választotta el a dobogótól. Ő is a szélsőségek embere, ha nincs tavalyi súlyos sérülése, nagyobb tétben is fogadni mertünk volna egy bravúrmedáliára.

A halovány reménységek csoportjába tartoznak még a franciák. Matthieu Bailet csak a határok feszegetésével érhet célt, míg Alexis Pinturault a sűrű kanyarokban érdekelt. Beaver Creeken speciel remekelt december elején, két hatodik helye jó ajánlólevélnek tűnik az olimpia előtt. Dominik Paris részéről csak fellángolásokra futotta idén, rajta kívül még két német, Ferstl és a vb-ezüstérmes Baumann szólhat bele az érmes helyek kilétébe. Kjetil Jansrud visszatérése olyannyira váratlan fejlemény, hogy a szaksajtó se köpni, se nyelni nem tudott a hírre. A norvégok rutinos sízője decemberi bukása előtt sem csillogtatta egykori tudását, így nehéz másra gondolni olimpiai indulása kapcsán, minthogy így akar elbúcsúzni az élsporttól. No, persze ne legyen igazunk…

Meglepetést okozhat: James Crawford

Illetve a kanadaiak üdvöskéje. Már-már pimaszságba átcsapó lelkesedéssel javította mindinkább rajtszámait, szenvedélyessége sokáig repítheti már ezen az olimpián is. A körülmények szerencsés összejátszásával sok minden kisülhet belőle, ugyanakkor ő továbbra is inkább a jövő embere. A kínosan hosszúra nyúlt hiátust megtörve úgy fest, a juharleveleseknek végre sikerült kinevelnie egy minőségi lesiklót. (A nyitófutamon a semmiből dobogóra állt Broderick Thompson azóta gyakorlatilag pontot alig szerzett, ezért nem szerepelt a felsorolásban.)

A legnagyobb hiányzó: Mauro Caviezel

Az idősebb Caviezel-testvér egy meglepetés vb-bronzon kívül nem nyújtott kimagaslót pályafutása során, egészen a 2019/2020-as idényig, amikor is megnyerte a Szuper-G kis kristálygömbjét. Aztán jöttek sorban a sérülések. A következő évad felkészülése során elszakította Achilles-ínét, aztán a gyors felépülést követően agyrázkódást szenvedett az egyik garmischi edzésen. Hiába a szalagsérülés, csak azért is elrajtolt a vb-n, de nagyon hamar pályán kívül találta magát. A február végi lesikláson döntött úgy, lezárja a szezont. A visszatérés azóta is várat magára.

Női műlesiklás

Február 9., szerda, (3:15, 6:45)

A szakágról:

A szakágban van a legkisebb különbség a kapuk között, amik inkább hasonlítanak egy lecsapható botra, ami gyors irányváltást tesz szükségessé. Amennyiben a tűzőmesterek nem bírnak magukkal, éles fordulókkal teszik nagyon nehézzé a pályát, ahol a szimpla technika édeskevés, valóságos virtuozitás szükséges ahhoz, hogy tetemes időveszteség nélkül leérjenek a célba. Tűzéstől és a pálya aktuális állapotától függően vesztett helyzet nem nagyon létezik, a második futamban akár 1 másodpercen túli hátrányból is fel lehet érni a csúcsra, egy-egy kamikaze- menet busásan kifizetődik. A kiesés pedig a pillanat törtrésze alatt bekövetkezhet. Ám aki tud, az egy-egy bravúrmentés alkalmából is tud.

A favorit: Petra Vlhová

A szakági világkupát már Schladmingban megnyerte a szlovák síző, a kérdés, hogy tud-e mellé egy aranyérmet is tenni. Ha az idei dominanciáját nézzük, akkor mindenképp. Hét versenyen mindössze kétszer kapott ki, akkor Shiffrin mögé szorult a második helyre, de a másik öt verseny az ő győzelmével zárult.

Egyelőre olimpián még nem szerzett érmet sem a szlovák, de nehéz elképzelni, hogy ez Peking után is így maradna. A legnagyobb esélye az aranyra pedig egyértelműen a legtechnikásabb szakágban lesz. Idei forma alapján nemhogy egy ligában síel Shiffrinnel, de úgy tűnik le is hagyta őt. Az amerikai is csak egyszer-egyszer talál ellenszert Vlhová remek tempója ellen. Ami a szlovák ellen szólhat, az s néha előforduló hibák, így a legnagyobb ellenfele talán saját maga lehet.

Három további TOP-esélyes:

Mikaela Shiffrin: rég írtunk olyan világversenyről, ahol nem az amerikai volt a női szlalom elsőszámú esélyese. Ugyan idén, ha célba ért, mindig az első két hely valamelyikén végzett, de úgy tűnik műlesiklásban tapasztalt korábbi érinthetetlensége eltűnt. Vagy inkább Vlhová érte őt utol… A szám 8 évvel ezelőtti olimpiai bajnoka azonban bármikor elő tudja még venni világverő formáját. Az nem kérdés, hogy Vlhovával együtt a mezőny előtt járnak, de aranyat nyernie most lesz a legnehezebb dolga, hosszú évek után. Arra viszont mérget vehetünk, hogy Shiffrin mindent meg fog tenni, hogy visszavegye az uralmat kedvenc számában.

Lena Dürr: a két nagy esélyes mögött a németnek van a legtöbb dobogója a szezonban. Ugyan Levi után kissé visszaesett, de épp Schladmingban ért fel ismét a harmadik helyre. Kérdés, egy esetleges esélyes helyzetet hogy kezel majd, ugyanis a számban 11 szezonon keresztül kergette első dobogóját, mígnem ez novemberben sikerült neki. Ha viszont csak az idei eredményeket és a formát nézzük, bizony Dürrnek bőven van keresnivalója a dobogón.

Wendy Holdener: Holdener sokáig Vlhová és Shiffrin mögött a stabil harmadik volt, ami a szlalom dobogókat illet, az utóbbi két szezonban azonban megelőzték őt. Idénre viszont visszaküzdötte magát. Nyert első futamot is, Kranjska Gorán nem sok kellett ahhoz a bizonyos első szakági győzelemhez. Azért ha ez épp itt az olimpián sikerülne, az szenzációszámba menne – de emlékszünk egy bizonyos Hansdotter 4 évvel ezelőtti aranyára.

S a többiek

Az idei eredmények alapján nem fért be a top-esélyesek közé Katharina Liensberger, aki tavaly a világkupán és a világbajnokságon is megverte a Shiffrin-Vlhová duót. Lienzben és Zágrábban ugyan szerzett két dobogót, utána viszont ismét jöttek a hibák az osztráktól. Tavaly mutatott stabilitása viszont eltűnt, de egy éremre akár odaérhet. Ha azt nézzük, kik álltak még idén dobogón a világkupán, akkor Anna Swenn-Larssont és Michelle Gisint kell megemlíteni. Mindketten évek óta a szűk szlalomos elit tagjai, akiken kívül más dobogóra sem ért szezonok óta.

Az előbb itt felsorolt három hölgy az, akik az top-favoritok hibái nélkül, saját jogon is bármikor dobogóra érhetnek. Kicsit más a helyzet a következőkkel. Ugyan idén már látszott többször, hogy a világranglista első hét helyezettjén kívül is egyre másra zárkóznak fel sízők a legjobbakra, azért Ana Bucik, Leona Popović, Sara Hector, Camille Rast vagy épp az osztrák „Katharina-különítmény” (Truppe, Gallhuber és Huber) dobogói így is már inkább a meglepetés kategóriába tartoznának.

Meglepetést okozhat: Ali Nullmeyer

Ahogy az előbb írtuk, az ott felsorolt pár név is szenzáció lenne, de akad még egy név, aki az utóbbi pár versenyen iratkozott fel a listára. A kanadaiak feltörekvő tehetsége, Ali Nullmeyer az utóbbi három VK-versenyen mintha szintet lépett volna. Zágrábban és Kranjska Gorán sem kellett sok a dobogóhoz, Schladmingban pedig harmadik helyről várhatta a második futamot, amikor is kiesett… Ami mindenképp mellette szólhat, az az, hogy mindenféle nyomás nélkül síelhet. Ugyan nagy szenzáció lenne, de az elmúlt egy hónap alapján benne van a levegőben, hogy Nullmeyer előbb-utóbb dobogón fog végezni.

A legnagyobb hiányzó: van egyáltalán?

Sérülés miatt végül egyetlen egy nagy szlalomos sztár sem maradt le Pekingről, ahogy az utóbbi 1-2 szezon legjobbjai a kvótaosztásoknak és egy esetleges formahanyatlásnak sem estek áldozatul. Talán osztrákoknál volt nehezebb a szövetség dolga, ott a schladmingi legjobbjuk, a negyedik helyezett Chiara Mair lemaradt az olimpiáról – a választás a négy Katharinára esett. Franziska Gritsch pedig nem akart oltakozni, így esélye sem volt arra, hogy bekerüljön a sógorok keretébe. Svájci részről még Melanie Meillard kálváriáját nem lehet elégszer hangsúlyozni. Az egyébként rendkívül tehetséges svájci lány továbbra is a sérülésekkel, és azok utóhatásaival küzd, így emiatti eredménytelensége miatt nem kapott pekingi indulási lehetőséget.

Férfi alpesi kombináció

Február 10., csütörtök (03:30; 07:30)

A szakágról:

Az alpesi sí bölcsője, alfája és ómegája – kereshetnénk még sokáig a szívfájdító jelzőket. De hiába, a múlt régi fényét már aligha lehet visszahozni. A gyors és lassú szakág együttes tudása már évtizedek óta nem számít trendinek. A hagyományos kombináció (vagyis önálló lesikló és szlalomverseny együttes értékelése) emléke lassan már teljesen eltűnik a köztudatból, és a mentsvárként kitalált szuper-kombinációnak sem maradt hely a Világkupában. Legalább az olimpiáról még nem kopott ki, a helyére erőltetett parallel visszásságai ideig-óráig még mentik az agonizáló szakágat. Ezúttal is benne van a pakliban, hogy ez lesz a hattyúdala a sportág egykori alapjának.

A favorit: Alexis Pinturault

Borzalmas formában van idén a franciák sztárja, ám talán éppen ezért nevezhető ő a legfőbb esélyesnek. A gyors számokat egyre kevésbé erőlteti, technikai számokban már nem tud domináns lenni. Ennek eredője viszont éppen az, hogy a kombináció jelenti számára a legjobb esélyt az olimpiai bajnoki címre. A hányatott sorsú szakágban pedig sokat jelenthet, ha valaki odateszi magát.

Három további TOP- esélyes:

Marco Odermatt: Az idei Világkupa-szezon ura, úgy, hogy alapvetően óriás-műlesiklónak indult. Kombináció szempontjából nézve ez bizony tökéletes kombinációnak hangzik. A svájciakon kívül senki nem tudja viszont, mire is lehet képes szlalomban.

Aleksander Aamodt Kilde: A lesiklás ura, és ezen a lejtőn benne van a pakliban (ha nem is nagy eséllyel), hogy a gyors szám is sokat fog nyomni a latban a végelszámolásnál. Kilde végig tud menni vállalható síeléssel egy szlalompályán, a kérdés nála is az, bevállalja-e.

Loïc Meillard: A legutóbbi világbajnokságon, Cortinán bronzérmet szerzett a svájciak szlalomosa. Nagy kérdés, a brutálisnak tűnő lesiklópálya mennyire szórja meg a mezőnyt, ha azt átvészeli, benne lehet egy újabb jó eredmény.

S a többiek…

Az osztrák urakra mindig figyelni kell. Neveket egyszerűen azért nem mer írni az ember, mert kiszámíthatatlan, ki indul közülük. Akárki is, ott lesz a dobogóesélyesek között. Vélhetően Mayer, Kriechmayr és a VB-címvédő, ám idén mérsékelt formát mutató Schwarz ott lesz a rajlistán. Tulajdonképp közéjük tartozna Romed Baumann is, ám mivel korábban német színekre váltott, nála legalább valószínűsíthetjük, hogy ténylegesen indulni is fog. Kjetil Jansrud esélyei mellett csak a múlt szól, komoly kérdés, sérülésből felépülve hány számot vállal.

Meglepetést okozhat: Filip Zubčić
Már a VB előtt is igaz volt, most csak ismételni lehet… Egyszerűen nem lehet elképzelni egy horvát sízőről, hogy ne lenne képes minden számban elfogadhatóan síelni. Ante Kostelić környezetében csak univerzális sízők teremhetnek, legfeljebb titkolják… Jobb okot nem tudunk mondani, csak ennyit. Ha Zubčić vállalható lemaradással végigmegy a lesiklópályán, ott lehet a dobogón.

A legnagyobb hiányzó: Victor Muffat-Jeandet

Jó formát mutatott a francia szlalomos, és hogy nem ijed meg a kombinációs lesiklástól, azt a legutóbbi olimpián bronzéremmel bizonyította. Csakhogy jött a zágrábi nyár január elején, ahol az olvadó hóban bokáját törte, így lemarad Pekingről.

Női Szuper-G

Február 11., péntek, 3:00

„A nők szuperóriás-műlesiklása hagyományosan kiélezett versenyeket szokott hozni az olimpiákon. Kiszámíthatatlanságban idén sem lesz hiány, megtippelni sem lehet, kinek jön ki legjobban a lépés.” Írtuk a pjongcsangi olimpiát megelőző felvezetésünkben, pedig gondolni se mertünk arra, hogy az aranyérmet egy hódeszkás nyakába akasztják. Ester Ledecká példája mutatta meg igazán, miért nehezen jósolható a Szuper-G, pláne a női mezőnyben. Kevés az igazán sokrétű síző, aki tűzéstől függetlenül bármikor képes villantani. Emellett mondjuk ki bátran, ritka élmény hibátlan szuperóriás-műlesiklást látni, innentől fogva egy jól elkapott, őrült menettel szinte bárki megtréfálhatja az úgynevezett favoritokat. Különlegesen pikáns helyzetet teremthet még az, hogy a nők technikai számokkal kezdenek, a Szuper-G-t pedig nem előzi meg a lesiklás, így edzéseken sem gyakorolhatják be a pályát.

A favorit: Federica Brignone

Amennyire nem találja magát ezen a télen elsődleges számában, óriás-műlesiklásban, annyira bejött számára a privát csapat kialakítása a gyors számok tekintetében. Mintha kellett volna lelkének az extra sebesség, hogy kilépjen komfortzónájából. A középtempós kanyarokban domináns sebességgel bír, utánozhatatlan, a zárószakaszon nem nagyon lehet felülmúlni lendületben. A kezdőlöket még hiányzik belőle, talán kis termete miatt, de ez sem hátráltatja őt. Három versenyt nyert idén, emellé szerzett két „majdnem-dobogót”, de a maradék két alkalommal sem adta alább a TOP10-nél. Fölényesen vezeti a szakágit, aligha érik már utol tavaszig.

Három további TOP-esélyes:

Lara Gut-Behrami: A szakág világbajnoknőjével kapcsolatban ambivalens érzéseink vannak. Az elmélet és minden józan számítás az ő sikerét hozná ki, elvégre csúcsformájában ő olyan stabilitással síel,  mintha dróton húznák lefelé. Túlfordulásai tudatosságból fakadnak, Lara a mezőny legjobbja a nyomvonalban rejlő határok felismerésében. Pont. A szezont ott kezdte, miként az előzőt abbahagyta: 2 verseny, 2 dobogó, 1 győzelem. Aztán a Kanadában beszedett influenza után elkapta a koronavírust, ami együtt edzéshiányos állapotot idézett elő nála. Edzője szerint két kg izomtömeget vesztett. Még a karantén előtt ráadásul esett egyet hazai havon. A január egy beleköthetetlen menettel és sikerrel indult Zauchensee-n, hogy aztán másnap már mentális fáradtságra hivatkozva összehozzon egy totál indiszponált menetet kedvenc számában. Cortinán ugyanezt a blokkot láthattuk tőle, ő pedig úgy döntött, hogy Garmisch helyett inkább az edzésekre szenteli idejét. S talán a feltöltődésre. Merthogy 31 évesen már talán nem számol még egy teljes olimpiai ciklussal.

Elena Curtoni: Az olaszok förgeteges telet síelnek a gyorsasági szakágakban. Hat győzelem és kilenc dobogó fűződik nevükhöz csak Szuper-G-ben. Elena pedig élete szezonját síeli túl a harmincon. Háromszor állt dobogón, győzött Cortinán, s mindannyiszor a TOP10-ben végzett. Goggia és Brignone árnyékából ezzel sem tudott kilépni, már ami az itáliai sajtó esélylatolgatásait illeti. Épp ez szólhat mellette.

Cornelia Hütter: Nem győztük dicsérni Conny-t a garmischi hétvége folyamán. Hosszú-hosszú kálvária után, megannyi bukás, rásérülés és viszontagságos visszatérés után úgy tűnik, úgy teljesít immáron, mint legszebb napjain, amikor még őt tartották az osztrák női lesiklás megmentőjének, nem például Schmidhofert. Esetében teljesen nyilvánvaló a formaidőzítés. Koronavírusfertőzés miatt ki kellett hagynia néhány versenyt, de legalább így volt módja arra, hogy csiszolja technikáját, tesztelje léceit. Aztán jött Garmisch, ahol azzal a Brignonével győzött holtversenyben, aki amúgy mindenki mást bucire vert.

S a többiek:

Illendő elsőként megemlíteni a címvédőt. Ester Ledecká magától értetődő módon igazolta Pjongcsang óta, hogy az a négy évvel ezelőtt csodás nap messze nem volt kifutott eredmény. A hódeszkás olimpiai kvalifikáció oltárán feláldozta a VK- idényt, Szuper-G-ben például csak három futamot teljesített a hétből. Valós aranyesélyei megint snowboardban lesznek, de az az ösztönös tehetség, ami a cseh lányban lakozik, kihozhatnak belől egy újabb rendkívüli napot.

A másik két olasz lány sem a tisztes helytállás reményében áll rajthoz. Sofia Goggia nyilvánvalóan próbaként fogja fel a szuperóriást a nagy cél, a lesikló címvédés előtt. Átlag sízőnél borítékolható lenne, hogy egy picit visszafogná magát a tempós kanyarok miatt eleve kiemelten sérülésveszélyes szakágban. De Sofiát nem ilyen fából faragták, egészen biztosak lehetünk benne, hogy végig fog rodeózni a pályán. S  persze jó észben tartani, hogy Cortinán elszenvedett bukásáig ő vezette a tabellát. A negyedik olasz ember Bassino és Marsaglia közül kerül ki.

Az osztrákok közül az olimpia közeledtével jelentős formajavulást mutatott a maga két dobogójával Tamara Tippler, jó kérdés viszont, hogy mennyire volt ez köszönhető a foghíjas mezőnyöknek. Ariane Rädler későn érő típus, 26 évesen került be először hazája vb-keretébe, egy évvel később pedig utazhat az olimpiára. Két keresztszalag-szakadás után az EK-ban építette fel magát, idén pedig sorban jöttek az előkelő helyezések, melyek közül a Zauchensee-i dobogó különösen emlékezetes maradt. Hasonlóan stabil és szokatlanul meggyőző szezont síel Mirjam Puchner. Az örök statiszta nagyot üthet Pekingben. Már ha Siebenhofer ki nem szorítja az SG- kvartettből.

A svájciak négyese is felettébb ütőképes. Corinne Suter egykoron junior-vb-t nyert a számban, a felnőttek közt pedig ezüst- és bronzérme van, a kis kristálygömbről nem is szólva. Fokozatosan épülgetett sízése, januárra már visszaköszönt régi önmaga. A másik két helyre Hählen és Flury az esélyes, de erősen benne van a pakliban, hogy egyikőjüket ki fogja szorítani a keretből Michelle Gisin. A kombináció előtt ugyanis szüksége lenne egy téttel bíró gyorsasági versenyre.

Ott lesz a rajtlistán Mikaela Shiffrin és Petra Vlhová. Korunk két legnagyobb női sízője valamennyi egyéni számban terveznek, s nincs okunk kétségbe vonni, hogy adott esetben Szuper-G-ben is felférhetnek a pódiumra. Az amerikai kétszer is megtette ezt a télen, egy kis szerencsével akár dupla annyinál is járhatna. Szlovák riválisa pedig csupán az osztrák hétvégén mutatta meg magát gyors számban, ahol 18. helye igencsak csalóka volt. Az embernek az az érzése volt, hogy konkrét kanyartípusokra gyúrt, egyébként nem ment teljes elánnal.

Ragnhild Mowinckel a versenyszám sötét lova. Négy évvel ezelőtt két ezüstéremmel távozott Pjongcsangból, azóta két nagyszerű idény után közbejött a sérülés, amiből mostanra tudott kilábalni. Három TOP10-helyezés, közte egy dobogó került neve mellé. A norvég lány eredendően óriás-műlesikló, hasonlóan új-zélandi kolleginájához. Alice Robinson utolsó három menete alapján igenis pályázhat a meglepetésember szerepére. A franciákra is érdemes lesz odafigyelni. Laura Gauché tempós, Tessa Worley pedig technikás tűzés esetén alkothat valami igazán nagyot.

Meglepetést okozhat: Romane Miradoli

Miradoli pedig minden körülmények között beleszólhat a legjobbak vetélkedésébe. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a gallok hajlamosak a szenzációra olimpiákon. Egész télen a legjobb tíz környékén kóválygott, mígnem Garmischban egy szép hatodik hellyel a legjobbkor hozta el karrierje legjobb VK- helyezését.

A legnagyobb hiányzó: Nicole Schmidhofer

2017 világbajnoka négy, egyre jobb VK- szezonnal vált az osztrák gyorsasági szakág elsőszámú sízőjévé. Nyert kristálygömböt lesiklásban és alig-alig szorult le róla Szuper-G-ben, 2018 decemberétől kezdve egy naptári éven belül négy győzelmet ünnepelhetett a Világkupában. A száguldás szerelmesen, ő az osztrák sebességrekordert. A vb-évad kezdetén, Val d’Isére-ben elszenvedett horroresése nem múlt el súlyos következmények nélkül. Bal térdét az alapoktól kezdve kellett megműteni, s bár csodálatos módon visszatért idén a VK-mezőnybe, idővel belátta, túl korai lenne az olimpiai indulás. Kár, mert a már 32 éves sportolónak eddig nincs érme ötkarikás játékokról…

Férfi óriás-műlesiklás

Február 13., vasárnap (03:15; 06:45)

A favorit: Marco Odermatt

A fenti névhez talán kommentárt sem kellene írni. A svájci fenomén idei szezonját óriásban már most is csak Stenmarkhoz és Tombához lehetett hasonlítani. Az idei öt versenyből négyet nyert meg, mindössze egyszer végzett hátrébb – a második helyen. Győzött Alta Badián és egy 15 éves nyeretlenségi sorozatnak vetett véget Adelbodenben. A szakágban egész évben más szintet képvisel, eddig egyértelműen kiemelkedett a mezőnyből.

Ami egyedül ellene szólhat, hogy felnőtt világversenyről még nincs kiemelkedő eredménye. Ugyan junior szinten a szám kétszeres világbajnoka, összesen pedig öt egyéni aranyat nyert, de tavaly a cortinai VB-n még nem volt átütő erejű – az is igaz, ide még nem top favoritként utazott. A világkupában azonban esélyesség terhét hétről hétre leküzdte, ha ezt át tudja menteni az olimpiára, akkor ünnepelhetnek Svájcban.

Három további TOP-esélyes:

Manuel Feller: Ötből háromszor állt dobogón az osztrák idén, söldeni gyengébb szereplését pedig nyugodtan soroljuk egy lefelé kicsúszott eredménynek. Az osztrák idénre stabilizálta óriás-műlesikló formáját: talán példa nélküli, hogy a számban zsinórban 5 versenyt be tudott fejezni kiesés, vagy kieséssel felérő rontás nélkül, ráadásul végig a mezőny elejében. Világversenyről van már érme, egy szlalom VB-ezüst, így azért ő sem az acélosabb világversenyes sízők közé tartozik. És nem festenénk az ördögöt a falra, de korábbi tapasztalat alapján tudjuk, ha elviszi a hév, a hiba sajnos mindig benne van.

Alexis Pinturault: erős a dobogóesélyesek mezőnye, ráadásul Pinturault a tavalyi stabilitását és kötélidegeit idénre láthatóan elvesztette. Ami viszont mellette szól, hogy Odermatt és Feller mellett csak ő állt dobogón egynél többször. Ráadásul óriásban az előző két olimpián mindkétszer bronzérmes volt. Világversenyeken eddig viszont pechesnek mondható, mindössze egy kombinációs világbajnoki címe van az aktív férfi mezőny legtöb VK-győzelemmel rendelkező sízőjének.

Henrik Kristoffersen: az egyetlen, aki idén le tudta győzni Odermattot. Továbbá az esélyesek közül világversenyekről a leginkább tapasztalattal és érmekkel felvértezett – a szám 2018-as ezüstérmese Hirscher mögött. Ami még mellette szól, hogy az elmúlt másfél szezon hullámvölgyét láthatóan maga mögött hagyta és kezd visszatalálni a technikai számokban stabilan a dobogó közelébe.

S a többiek:

Azért valljuk be, ha nem Odermatt nyer, már az is kisebb szenzáció lenne, ha pedig nem az utána felsorolt hármas „ugrana be” helyette, hasonlóan. De épp a tavalyi világbajnokságon is ez történt. Pinturault nagy esélyesként esett ki, és megsem Odermatt, hanem egy másik francia, Mathieu Faivre lépett a helyébe. Az addig azért néha dobogóra lépő síző egycsapásra felvette a fonalat, folyamatosan dobogóra állt a szezon végén. Idén viszont visszaszürkült a mezőnybe, de adelbodeni 5. helye után nem kizárt, hogy most is épp egy világversenyen villan fel váratlanul. Tavaly ilyenkor Filip Zubčić nagy reménysége volt a horvátoknak, hogy Kostelićék után ismét világbajnoki aranyat hoz el nekik. Idén viszont Zubčić szenved óriásban, top10 vége felé ér el helyezéseket. Beszédes, hogy jobb eredményeket szállított a télen eddigi második számában, műlesiklásban.

Luca De Aliprandini lábaiban szintén bárikor ott van egy nagy eredmény, jól mutatta ezt a tavalyi hazai világbajnokságon is, ahonnan ezüsttel távozott. Azóta folyamatosan stabil dobogóesélyes sízővé nőtte ki magát, nem lepődnénk meg, ha most is érmet akasztanának a nyakába. A kérdés, adelbodeni bukása és az ott szerzett sérülés mennyire hátráltatja majd Pekingben. Alexander Schmid is számos alkalommal villant fel egy futam erejéig, de Alta Badián megtört a jég, első VK-dobogóját szerezte a szakágban. Ha két jó futamot tud síelni, most is dobogóra érhet a német. Ugyan Odermatt viszi a hátán a csapatot, a svájci csapat egyébként is igen erős mostanság. Idén a négyesükből Justin Murisier járt a legközelebb számos alkalommal is a dobogóhoz, de Gino Caviezel és Loïc Meillard is bármikor képes lehet felszívni magát egy éremesélyes menetre.

Meglepetést okozhat: River Radamus

A háromszoros ifjúsági olimpiai- és kétszeres junior világbajnok, 23 éves coloradói síző idénre látszik igazán beérni. Eddig ugyan mindössze háromszor végzett top10-ben VK-versenyen, de mindegyiket idén sikerült elérnie. Söldenben és az Alta Badia-i első versenyen egyaránt 6. helyen ért célba. Ugyan nagyon nagy meglepetés lenne, ha az amerikaiak Ligety utáni első óriásban szerzett érme már ezen az olimpián összejönne, de Radamusban ott lehet most is egy erős helyezés. Ha pedig a körülmények is összejátszanak, akár egy bravúros éremszerzés sem zárható ki.

Legnagyobb hiányzó: Roland Leitinger

Leitinger talán az egész mezőny egyik legpechesebb tagja. St. Moritz-i VB-ezüstje óta egyre-másra jönnek a sérülések, tiszta szezonja is alig volt azóta. Tavalyi sérüléséből egyből egy söldeni második hellyel tért vissza, bizakodásra okot adva. Azonban a lechi parallelig sem jutott már el: újabb sérülés, újabb derékba tört szezon. A lassan 31 éves síző így újabb világversenyről marad le, olimpián még mindig nem síelt… Hogy így éremesélyes síző nézi mindössze tévén keresztül a versenyt, nem is kérdés.

Női lesiklás

Február 15., kedd, 3:00

Ami a férfiaknál szóba került, azt a hölgyek kapcsán is leírhatjuk, nevezetesen több nagyágyú arany nélkül maradt az ötkarikás versenyeken. Kiemelhetnénk itt az elmúlt negyed évszázadból Isolde Kostnert, Renata Götschlt és – persze csak lesiklói minőségében – Anja Pärsont. Ugyanakkor az urakkal ellentétben itt nem az outsiderek villongtak, jellemzően egy-egy rutinos versenyző örömsízését láthattuk olimpiákon. A fruskáknak nem termett babér. Na, jó, Katja Seizinger azért erős kivételt képez a szabályban…

A kilencvenes évek német fenoménja óta nem történt címvédés az olimpiákon, pedig a szakág valaha volt legeredményesebb úrnője, Lindsey Vonn is síelt azóta. Szocsiban holtverseny alakult ki az élen, Michelle nővére, Dominique Gisin és Tina Maze osztozkodott a bajnoki címen, miközben Miklós Edit a magyar sísport legnagyobb sikerét felmutatva a 7. helyen végzett. Négy éve pedig tulajdonképpen igazolódott a papírforma.

A favorit: Sofia Goggia

Bergamo szülöttje deklaráltan Lindsey Vonnt tartja példaképének, igaz, ha nem nevesítette volna az amerikait, akkor sem tudta volna letagadni. Csúszásai és habitusa nyomán egy az egyben fejsejlik előttünk a királykategória nyolcszoros szakági győztese. Nem ismer lehetetlent, folyton a határokat feszegeti. Oly brutális tempót szokott diktálni, amit a mezőnyből senki más nem képes bevállalni. S nem is akarja, meri. Nála nincs olyan, hogy tiszta csúszás, minden kritikus kanyarba úgy vágódik bele, hogy abban bizony benne van a bukásveszély. Jellemzően ebből az szokott kisülni, hogy bár szemre kínlódva gyűri be magát a kanyarulatba, valójában jottányit sem veszít lendületéből. Sőt ha nagyobb baki nélkül túléli a fordulót, a következőnél még hajmeresztőbb ívekre vállalkozik. Ha pedig rontást követ el, akkor dafke fokozza tovább dinamikáját.

Jó esetben komplett másodpercet ver a mezőnyre, s bár mindig fogadkoznak a svájciak és az osztrákok, csak nem sikerül rá valódi nyomást helyezni. Megteszi ő azt saját magával. Hat lesiklásból négyet húzott be, a fennmaradó két alkalomra jutott egy kiesés az ártalmatlanabb fajtából (Zauchensee), Garmisch-Partenkirchenbe pedig már nem tudott elutazni. (Ahol egy éve szintén megsérült, miután ereszkedés közben trükközött társaival. A felelősség nem Goggia sajátja, akkor a hazai vb-je ment el emiatt.) A cortinai Szuper-G-n történt bukását már nem úszta meg egy monoklival. A diagnózis hosszúra nyúlt: térdficam, a keresztszalag részleges szakadása, amely 2013-ban teljesen elszakadt, minitörés a fibulán és izomínsérülés. Óvatos bizakodással kezdődött a rövid rehabilitációs időszak, majd jó hírekről csicseregtek a madarak. Tegnap pedig egy Instagram-posztban megüzente a világnak: igen, utazik Pekingbe! Tudása, kivételes ösztönössége nyomán így rögtön ő lépett elő a verseny favoritjává.

Három további TOP-esélyes:

Corinne Suter: Ám azért nagyon meglepődnénk, ha lesimázná a versenyt Goggia. A világbajnoknő ugyanis olyan dimenzióban síelt Garmischban, ami egy kevésbé foghíjas mezőnyben is megállta volna a helyét. Mindegyik versenyen bekerült a legjobb hét közé, az extrát azonban egészen a Kandaharig nem tudta felmutatni. Igaz, az a lejtő kiemelten kedvez a svájci lánynak. Suternél az átlagnál többet nyomnak latba az edzéseken szerzett tapasztalatok, megérzések. A jövő heti edzések után okosabbak leszünk.

Ramona Siebenhofer: Maratoni programot síel a salzburgi illetőségű síző. A szlalomot kivéve valamennyi egyéni számban el fog indulni a tervek szerint, aztán majd kiderül, mi sül ki belőle. Éremhalmozás, avagy a sok szék gyűrűjében végül fenékre huppan? (Elnézést a képzavarért!) A szakvezetés világos elvárásokat fogalmazott meg, tőle érmet várnak Pekingben. Márpedig a lesiklás az óriást és a Szuper-G-t követi a programban, kombinációban pedig nem sorolandó az elsőszámú esélyesek közé. Ami a lesiklást illeti, januárra remek formába lendült. Két dobogó mellett két negyedik helyet is fel fog mutatni. Garmischban nem alkotott maradandót, mintha már minden idegszálával Pekingre fókuszált volna.

Kira Weidle: Nincs esélylatolgatás legalább egy tökös tipp nélkül. Na, úgy hisszük, hogy a német lánnyal ezt a kötelezettségünket is letudjuk. Összejöhet-e neki az, ami Maria Rieschnek nem? Seizinger után németként érmet szerezhet lesiklásban? Cortina előtt se volt ott a hat legnagyobb éremesélyes között, mégis ezüstmedáliát akasztottak a nyakába. Idén az egy szem Val d’Isére-i esetet kivéve mindig a legjobb tíz között végzett, közte befigyelt egy második hely is, mégpedig a legkeményebb lejtőn, Zauchensee-n. Neki egy dobása lesz, a Szuper-G-t egyfajta éles edzésként fogja fel. A strapás, kemény lejtőket szereti.

S a többiek:

Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy az osztrák csapat minden egyes tagja harcba szállhat az érmekért. Cornelia Hüttert már említettük a szuperóriásnál, nos, a királyszámban sem lesz elveszve. Három TOP6-helyezéssel, közte egy garmischi harmadik pozícióval rendelkezik idénről. A többi januári lesiklást kihagyta, ami esetleg a rajtszámát tekintve éreztetheti hatását. Mirjam Puchnert eddig a télig úgy könyvelte el a világ, hogy ő nyeri azokat a versenyeket, ami igazán senki mást nem mozgat. Ehhez képest élete szezonját síeli a salzburgi, két dobogóján kívül is sorjáztak a tophelyezések nála. Christine Scheyer egész télen ott volt a sűrűjében, de rendre becsúszott egy-egy hiba, ami miatt eddig elkerülte a pódiumot. De ne feledjük, Tippler és Rädler is kiutazott, tehát előfordulhat, hogy Scheyer a szétlövés áldozatává lesz.

Ha Goggia esetleg mégsem nyeri vissza dominanciáját, az olaszok az esetben is reménykedhetnek. Idei eredményei fényében Nadia Delago tűnik a legacélosabbnak a többiek közül. Ötször végzett a legjobb nyolc között, élete első dobogója nagyon is benne van a pakliban, kérdés, hol és mikor éri el. Elena Curtoni minden bizonnyal ott lesz a keretben, ahogy Federica Brignone indulása is kizárólag az érintetten múlik. Különösen utóbbinál képzelhető el, hogy inkább a kombinációra fókuszálna, így Nicol Delago kaphat szerepet.

A svájci négyes jelenleg képlékeny. Lara Gut-Behrami helyzetéről már írtunk. Aki Zauchensee-n futamot nyer, őt nem szabad kivenni az esélyesek közül. Megint más kérdés, mit hozna ki belőle, ha történetesen két eredménytelen versenynap után kellene készülnie a lesiklásra. Jasmine Flury garmischi pódiumát azért a helyén kell kezelni, egyelőre inkább tűnik kicsúszott eredménynek. A negyedik helyért Nufer és Hählen küzdhet meg, de úgy is alakulhat, hogy Gisin bevállalja ezt a számot is.

A pjongcsangi ezüstérmes Mowinckel felfelé ívelő formája egyértelműen berántotta az esélyesek közé. Az óriás és a Szuper-G eredményessége nagyban befolyásolhatja, milyen attitűddel lendül neki a lesiklásnak. Ilka Štuhec árnyéka régi önmagának, hátfájdalmai megtépázták önbizalmát, így meglepő lenne, ha labdába rúgna. A franciáktól Miradoli szép helyen végezhet. Shiffrin és Vlhová nem mutatott semmi olyasmit, ami alapján esélyesként kellene kezelni őket. De két ekkora klasszisról tényleg minden elképzelhető.

Meglepetést okozhat: Ester Ledecká

Hódeszkás elfoglaltságai miatt két futamot kihagyott, de amikor rajthoz állt, jellemzően versenyképesnek bizonyult. Cortinai dobogót érő siklása kifejezetten jól mutatott, úgy tűnt, mintha megtalálta volna az egyensúlyt az egészséges rizikóvállalás és a tiszta sízés között. Amit négy éve lerakott az asztalra, az már közel sem okozna akkora szenzációt.

A legnagyobb hiányzó: Breezy Johnson

Vonn visszavonulásával komoly bajba került az amerikai lesikló szakág. Mert mégiscsak rondán hangzik, hogy egy per definitionem szlalomos, Shiffrin hozza a legjobb helyezéseket az Egyesült Államoknak. Aztán tavaly befutott Johnson, és zsinórban négy dobogóval kezdte az előző telet. Idén csak Goggia tudta őt megelőzni, egyértelmű éremesélyes lett volna tehát Pekingben. Csakhogy kétszer is balesetet szenvedett januárban. Az elsőt még megúszta combsérüléssel, a cortinai edzésen történt bukásával viszont egy hatalmas porcdarab levált a térdéből. Orvosai tanácsára pályafutását nem akarta megkockáztatni.

Férfi műlesiklás

Február 16., szerda (3:15/ 6:45)

A favorit: Lucas Braathen

Talán soha ilyen kiegyenlített és változatos nem volt a férfi szlalomosok mezőnye, mint az idei szezonban. Bár tavaly is számos győztes váltotta egymást a világkupán, Schwarz viszonylag könnyedén hódította el a kristálygömböt, és a dobogósok is rendre ugyanabból a 7-8 fős körből kerültek ki, kiegészülve néha 1-1 meglepetéssel. Idénre borult mindez, és 6 versenyen 14 különböző síző állt dobogóra, ráadásul hat különböző győztessel! Így most kissé a sötétben tapogatunk, de az esélyeseket azért bemutatjuk.

Ha őszinték akarunk lenni, akkor a lentebb következő 4-5 sízőt is könnyedén írhattuk volna ide, de a norvég-brazil síző mellett szól, hogy vezeti a szakági világkupát, ráadásul wengeni, 30-on túlról elért győzelmét rögtön egy kitzbüheli második hellyel fejelte meg. Láthatóan idén már egész jól elbírja az esélyesség terhét is. Egyetlen hátránya az lehet, ha enyhe időben rendezik meg az első futamot, ugyanis rajtszámot még mindig csak a második blokkból sorsolnak neki.

Három további TOP-esélyes:

Linus Straßer: a német tavaly végérvényesen átlépett parallel-sízőből szlalomossá, zágrábi győzelmével. Idén pedig ugyan volt jó pár kiesése, sebessége egyértelműen a legjobbak közt van. A mostoha körülményeket is a maga javára tudja fordítani, mutatta ezt adelbodeni harmadik helye, míg a tökéletesen előkészített pályán is meg tudja verni a mezőnyt, ahogy tette azt Schladmingban, ahol karrierje második speciál-szlalomos sikerét aratta. Ha nem esik ki (vagy ront ezzel felérőt), akkor bizony a németek Neureuther után most is komoly éremesély okán éjszakázhatnak majd a tévé előtt.

Manuel Feller: az osztrák ugyan hektikusabban síel, mint tette azt a meglepetésre igen stabilan sikerült tavalyi szezon után, de koronavírus után egyből harmadik hellyel tért vissza Schladmingban. Feller ezzel a dobogón duplázók maroknyi táborát gyarapította. Ráadásul az idei szezonban inkább a mezőny idomult hozzá kiegyensúlyozottságban, ha csak azt nézzük, milyen amplitúdóval szállítják az eredményeket a többiek. Ha képes összerakni két, maximum kisebb hibákat tartalmazó futamot, akkor Feller kemény ellenfél lesz a győzelemért vívott harcban.

Clément Noël: a franciát inkább szezon eleji teljesítménye jogosítja fel, hogy a négy top esélyes közé soroljuk. A madonnai első futamig úgy tűnt, idén a hátát fogja nézni a mezőny, az utolsó kapus kiesése óta viszont megtört a lendület. Azóta dobogón sem állt. Inkább fejben lehet formahanyatlás, így neki az utóbbi másfél hétben itt kellett elsősorban rendet tenii. Az utóbbi 2-3 szezonban viszont az egyik legtöbb győzelmet Noël szerezte, és egyáltalán nem lenne meglepő, ha épp Pekingben térne vissza a decemberi forma.

S a többiek

A fenti négy sízőn kívül a következők is mind olyanok, akik az idei erőviszonyok alapján akár olimpiai bajnokok is lehetnek úgy, hogy az még különösebb meglepetést sem okozna. Kezdjük azokkal, akik nyertek is már idén. Sorrendben a regnáló világbajnokkal, Sebastian Foss-Solevåggal. A norvég ugyan madonnai győzelme óta vagy kiesett, vagy 6. lett, de tavalyi eredménylistája sem volt sokkal erősebb, idén pedig ezek a helyezések még többet érnek. Johannes Strolz a válogatott kereten (és 30-on) kívülről verekedte vissza magát az olimpiai csapatba. Sebessége adelbodeni győzelme óta sem veszett el, de kiesések is akadnak az eredménylistájában. Ha utóbbit elkerüli, akár jöhet is az újabb dobogó, amihez most érem is társul. Dave Ryding révén a britek is éremesélyben bízhatnak. A 35 éves Lancashire-i síző idén viszonylag stabilan hozta a top10 körüli eredményeket, már Kitzbühel előtt látszott, hogy remek formában van, Ha jobb napja van, bármikor benne van a lábaiban egy dobogó.

Nézzük azokat, akik idén dobogóra álltak! Közülük két kiesés ellenére Vancouver olimpiai bajnoka, Giuliano Razzoli lehet az olimpia egyik nagy sztorija, ha 12 év után ismét érmet (akár aranyérmet) szerez. Idei teljesítménye alapján pedig ez közel sem tűnik elképzelhetetlen forgatókönyvnek. Annyi kell „csak”, hogy Pekingben végre ne tévesszen megint kaput. Kristoffer Jakobsen könnyedén érmes lehet. Nála nem az a kérdés, hogy a forma, vagy a sebesség megvan-e, hanem hogy le tud-e higgadni kétszer 55 másodpercre annyira, hogy ne essen ismét ki. Ha igen, akkor az olimpiai bajnoki cím egyik nagy várományosa lehet. Ugyan végzett idén dobogón Zubčić és McGrath is (Yule-ról később), de egy érme náluk más kisebb meglepetés lenne. Pinturault annyiban különbözik, hogy benne rosszabb szlalomos szezonjaiban is bármikor ott volt az esetleges győzelem. Nála idén inkább az a kérdés, célba tud-e érni… Még egy név maradt a végére, aki ugyan dobogón sem állt idén, de arról többször is épp csak lemaradt, ez pedig nem más, mint Alex Vinatzer. Két kvázi kiesés, győzelem, vagy dobogó kapujában idén, és számos rontott verseny, holott a sebessége megvan a győzelemhez. Ha végre levetkőzi ezt, akkor bizony az aranyért csatázhat.

Meglepetést okozhat: Tommaso Sala + a gyengélkedő Schwarz és a svájciak

Tommaso Sala: kisebb meglepetésre szorított ki olyan, egyébként idén nem is rosszul síző olasz veteránokat, mint Mölgg és Gross (akiket most itt említünk meg, mert bár a legnagyobb hiányzók közé tartoznak jogosan, de oda végül mást választottunk). Mindezt úgy, hogy igen szűkös az olasz kvóta. Sala a szezon kezdete óta lépeget előre, Val-d’Isère-ben még 37-essel volt 12. Azóta már harmincból kap rajtszámot, és az utolsó két osztrák verseny karriercsúcsot jelentő 6. és 7. helyeket szerzett. Nem lenne meglepő, ha az idei dobogósok népes sorát a 25 éves milánói síző épp az olimpián gyarapítaná. Elvégre láttunk már idén szlalomban hasonlóan nagy meglepetést, nem is egyet…

Marco Schwarz: a szakági világkupa címvédőjeként a nyáron sérüléssel bajlódott, aminek utóhatása jócskán meglátszik eredményein is. Idei legjobbja egy wengeni 10. hely. Valószínűleg a tavalyi kis kristálygömb és az előkelő rajtszám az, ami a csapatban tartotta (továbbá az, hogy másik két számban is bevethető), mert pusztán szlalom-eredményeket tekintve Gstreinnal szemben is alul maradt.

Svájci válogatott: Ha visszatekintünk az elmúlt 5 év svájci szlalomcsapatára, inkább az lehet meglepő, hogy ebbe a kategóriába került a teljes különítmény. Míg 8 éve érdemi műlesikló nélkül utaztak Szocsiba, 4 éve már az egyik legerősebb műlesikló csapatot építették fel a semmiből, amit ezüstéremmel koronázott meg Zenhäusern. Előbbi pedig, Yule-lal kiegészülve szezonokon keresztül sorjázta a dobogókat, győzelmeket. Idénre ugyan számosságban tovább erősödött a csapat, eredményességben messze elmaradnak. Yule egy szem dobogója a legnagyobb eredmény a télen… Ezzel együtt sem Yule, sem Zenhäusern, de az idénre azért egyre jobban síző Aerni sem igazán tartozik jelenleg a közvetlen dobogóesélyesek táborába. Ahogyan Meillardnak is javulnia kell még kétfutamos kiegyensúlyozottság terén, ha éremért szeretne harcolni.

A legnagyobb hiányzó: Fabio Gstrein Adrian Pertl

Az osztrák csapatban folyt a leginkább kiélezett küzdelem a szlalomos helyekért januárban. Sokáig Gstreinnak állt a zászló, végül az utolsó pillanatban maradt alul Pjongcsang bronzérmesével, Michael Matt-tal szemben. Így kézenfekvő lenne Gstreint mondani a legnagyobb hiányzónak, de… Egyáltalán nem kizárt, hogy ez a versenyfutás nem is zajlik le Matt és Gstrein közt, ha a tavalyi világbajnoki ezüstérmes Adrian Pertl egészséges. Az osztrák Val-d’Isère-ben kipróbálta magát óriásban is, ahol rögtön a teljes szezonra le is sérült… Addig formája nem tűnt rossznak, ráadásul a Hirscher-éra utáni első világversenyen rögtön dobogóval mentette az osztrákok renoméját. Így nálunk végül Pertl lett a legnagyobb hiányzó a férfi szlalomosok mezőnyéből.

Női alpesi kombináció

Február 17., csütörtök (03:30/ 07:00)

A sorminta szerint címvédésre készülhetünk? Kostelič, majd Riesch duplázott alpesi összetettben a mostani évszázadban.

A favorit: Wendy Holdener

Ugyanazon az elven választható ki a svájci lány, mint a férfiaknál Pinturault. Évek óta ott van az élmezőnyben szlalomban, évek óta ott van a kombináció favoritjai között. Idén pedig épp annyival haloványabb a legjobb pillanataihoz képest (vagy annyira kimagaslik Vlhová), hogy számára megéri igazán odatenni magát kombinációban, hisz ez jelenti a fő esélyt az olimpiai bajnoki címre.

Három további TOP- esélyes:

Michelle Gisin: Holdenerhez hasonlóan a másik svájci is a technikásabb szakágak irányából érkezett, ám nála a gyors számok is benne vannak a repertoárban. Lesiklásban ő szerezte a legtöbb pontot a szlalomosok közül az idényben, ez jó ajánlólevél. Ennél is jobb, hogy ő a címvédő.

Petra Vlhová: A szlovák lány ezt az idényt a szlalom kristálygömbre és az olimpiára tette fel. Egy-két lesikláson mégis elindult, és jelezte, hogy nem felejtett el gyors számot síelni. Nem kérdés, hogy rajthoz fog állni, az viszont igen, mennyire teszi oda magát.

Mikaela Shiffrin: A Vlhová elleni párharc pozitív folyománya, hogy ezúttal nem tűnik kérdésesnek, hogy az amerikai is elindul kombinációban. Hatalmas párharcokat vív Vlhovával, egy idő után hanyagolni kezdte a gyors számokat, kiszámíthatatlan, mire lesz képes ezúttal.

S a többiek…

Legalább ebben a rovatban illendő elsőként megemlíteni az olaszokat, főleg Federica Brignonében évek óta benne van egy jó kombináció esélye. A bevállalós síelést szlalomban nehéz végigvinnie, de ha egyszer sikerül… Marta Bassinóban is bőven van potenciál. Lara Gut-Behrami a lesiklófutam első helyére jó eséllyel pályázhat, ám finoman szólva nem tűnik valószínűnek, hogy szlalomban felvegye a versenyt a technikai sízőkkel. Az osztrákokat mindig meg szoktuk említeni, de egyszerűen nem jut olyan sógornő jelenleg az ember eszébe, aki igazán univerzálisnak számítana.

Meglepetést okozhat: Marie-Michéle Gagnon

Bárki győzhet, ilyen körülmények között meglepetésről beszélni nincs értelme. A kanadai lány leginkább azért került ebbe a kategóriába, mert nem tudni, mit is tud jelenleg szlalomban. Félteni viszont aligha kell, hisz technikai sízőnek indult, ehhez képest jelenleg már a lesiklás a fő szakága…

A legnagyobb hiányzó: Sofia Goggia

Nagy kérdés, sikerül-e összedrótozni a gyorsszámok idei királynőjét. Bizakodunk, ám ebben a számban aligha túlzás ebben a rovatban említeni. Az szinte kizárt, hogy a kombinációt megkockáztassák vele. Pedig amennyire domináns volt idén lesiklásban, hatalmas előnnyel nekivágva egy szlalompályának lehetett volna esélye.

Csapat parallel

Február 19., szombat (04:00)

A legnagyobb esélyes: Norvégia

Az aktuális világbajnok, valamint a legutóbbi, Lenzerheidén rendezett világkupaverseny győztese Norvégia. Az utóbbi időben rendre erősek parallelben, ráadásul viszonylag nagy merítésből válogathatnak mind férfi, mind női oldalról. Ugyan női technikai sízőik nem feltétlenül tartoznak az adott szakágak szűk élvonalához, de Stjernesund, Lysdahl, vagy épp Tviberg rendre hozzá tudja tenni részét a csapatteljesítményhez. Férfi oldalról pedig olimpiai aranyesélyesek tömkelegéből válogathat a szakvezetés: Braathen, McGrath, Kristoffersen, vagy épp Foss-Solevåg is jelentős erőt képvisel nemcsak a klasszikus technikai számokban, hanem parallelben is.

Három további TOP-esélyes:

Nem lehet kihagyni egy ilyen felsorolásból Ausztriát, ahol végül számos technikai síző is bekerült a keretbe, köszönhetően az utólagos kvótakorrekciónak. Náluk a csapat egyértelműen férfi vonalon erősebb. A nőknél ugyan vannak jó szlalomosaik, illetve óriás-műlesiklóik, de az utóbbi egyéni parallel versenyeken nem brillíroznak – leszámítva a világbajnok Liensbergert, akinek viszont idei formája nem éri el a tavalyi szezonban mutatott szintet.

Szintén kihagyhatatlan a címvédő Svájc. Azok az idők viszont már elmúltak, amikor Holdener és Zenhäusern olimpiai- és világbajnoki címig cipelték a hátukon a csapatot – szinte csak ők nyertek futamokat ezeken a versenyeken a négyesből, de bődületes idejük mindig Svájc javára billentette a döntetlent. Azóta a kapukat viszont messzebb tűzik, így a szlalomosok ritkábban képviselik magukat. Óriásban viszont idén erősebb csapatot is kintudnak már állítani férfi-vonalon, míg nőin a technikai sízőik bármikor jó eséllyes bevethetők.

Svédország: a svédek rendre jól szoktak szerepelni a formátumban, női vonalon erős is a csapat, Achilles-ínt a férfi oldal jelenthet: Jakobsenen kívül jelenleg nincs ütőképes technikai sízőjük. Korábban Myhrerben, Olssonban, és Harginban is bízhattak, most viszont elsősorban Hectorban és Swenn-Larssonban, vagy az ifjabb generációban bízhatnak, a már említett Jakobsen mellett.

S a többiek:

Ide a tizenhatos mezőnyből újabb 4 csapatot sorolnánk fel, akik azért még nagy eséllyel lehetnek érmesek, akár olimpiai bajnokok. Közülük a VK-döntőn második Németországgal kezdjük a sort. Itt a kérdés az lesz, hogy Dürr, Straßer és Schmid mellé kit állítanak csatasorba, valamint az, hogy a női oldal is tudja-e majd tartani az iramot a parallelben a legjobbak közé tartozó férfi társaikkal. Franciaországnál az egyéniségek megvannak, köztük a parallel-világbajnok Faivre-rel, de csapatversenyben ritkán villannak meg ennek ellenére. Itt kérdés lesz, Pinturault, vagy Worley vállalja-e az indulást, ami sokat hozzá tehetne a csapat erősségéhez.

Olaszország szintén nem szokott rosszul szerepelni. Nem is csoda, hiszen női technikai sízőik világ élvonalába tartoznak, elsősorban óriásban, míg férfi oldalról a fiatalított csapatból elsősorban Vinatzerben, Salaban, vagy De Aliprandiniben bízhatnak. Szlovákia eredményessége attól is függhet, hogy Vlhová vállalja-e az indulást. Mellette a Žampa-testvérekben bízhatnak még.

A fentieken kívül egyébként további 8 ország indulhat el: Kanada, USA, Csehország, Szlovénia, Kína, Nagy-Britannia, Lengyelország és az Orosz Olimpiai Csapat.

A címlapon szereplő kép forrása: InsideTheGames