Aleksander Aamodt Kilde igazolta a papírformát, meggyőző teljesítménnyel győzött életében először a Streifen. Arra alighanem ő sem számított, hogy ezúttal a franciák nehezítik meg legjobb a dolgát. Johan Clarey újabb életkori csúcsot döntve ünnepelhetett, Blaise Giezendanner pedig totál váratlanul, 43-as rajtszámmal felsurrant a dobogóra. A 2020. januári garmischi verseny óta nem volt példa arra, hogy svájci (és osztrák) síző nélkül rendezik meg a pódiumceremóniát. Az osztrákok mégis elfogadható csapatteljesítményt nyújtottak, a negyedikként zárt Mayer mellett Hemetsberger is tízben zárt, amivel gyaníthatóan letutizta pekingi indulását. A legjobb helvét síző – ki más? – Marco Odermatt lett, megelőzve a nyolcadikként zárt Feuzt. Az olaszok kiszorultak a legjobb tíz közül, Paris 27. helyezése a nap negatív szenzációja.
Felfokozott várakozás előzte meg a januári klasszikusok következő gyöngyszemét, a kitzbüheli versenyhétvégét. A 82. alkalommal megrendezésre kerülő Hahnenkamm-Rennen presztízse állandó, fényessége nem kopott el az évtizedek alatt. Rekordösszegű pénzdíjakat osztogatnak szét a résztvevők közt, összességében 1 millió eurót. Ebből a napi győztes százezret vághat zsebre bruttóban, s még a 45. helyezett is elvihet magával egy ezrest. Ilyen még nem volt a Világkupák történetében.
A koronavírus-járvány miatt sajnos elmaradnak a fergeteges partyk, a tribün és a pálya széle sem lesz tömve szurkolókkal. A wengeni csodából visszatérünk a valóságba. Kitzbühel fertőzési gócponttá vált a napokban, immáron szabadban is kötelező az FFP2-es maszk viselése. Egész pontosan 1000 embert fogadnak a szervezők, a többségük meghívott díszvendég és szponzor lesz. A helyiek tisztában vannak benne, hogy profitot idén sem fognak kitermelni a rendezvényből, örülnek, ha nem lesz veszteséges a hétvége. Így nem maradt más, mint a sportszeretet.
Már az alaphelyzet sem lesz ideális, ehhez jöttek az időjárás-előrejelzések. Jelentős havazást jósoltak a hét második felére, a tetőpontot szombatra tették a szakemberek, ezért a szervezők elővigyázatosságból megcserélték a versenyszámokat, így szombaton síelnek a szlalomosok, a csúcseseménynek számító lesiklást pedig vasárnapra tolták. Markus Waldner versenyigazgató a rövidített pályát, de a teljes törlést sem tartotta kizártnak. Ami tény, szerdán, még verőfényes napsütésben végigsíelték a pályát az urak – a Steilhangon bukott Josef Ferstl kivételével, így az elvi akadály elhárult attól, hogy az egész Streifet birtokukba vegyék a férfiak a hét utolsó napján. Az előreláthatóan 60 centis friss hó letakarításáért a katonaság alakulatait is bevetik majd, a szervezők tehát tényleg mindent megtesznek a szent ügy érdekében.
Egy órával a verseny előtt jelentették be, amit azért előre sejteni lehetett, nem síelnek teljes pályát ma. A rajtállást a Mausefalle elé helyezték, ami a csütörtöki, Alte Schneiséről indított edzés után komoly előrelépés. Enyhe hószállingózás volt megfigyelhető a startállásban, a nap pedig csak nem akart előbújni a felhők közül. Extrém jeges és gyors volt a pálya, amit a Hausbergkanténál némileg belassítottak. Némileg jobbra irányították a nyomvonalat, ezzel négyszögesítve a Traverse-re húzó bejáratot. Az utolsó elősíző személye nem is lehetett volna illusztrisabb: Marcel Hischer engedett még egyszer száguldási szenvedélyének.
Az osztrákot újabb osztrákok követték, de már élesben. Max Franz (40.) rettentően megszenvedett az inkább katapultként funkcionáló „Egérfogóval”, majd a traverze kimenetét is kicentizte. Ez a bizonytalanság egy veszélyes elrugaszkodáshoz vezetett, de menteni tudott. A Steilhang utáni sebessége is hagyott sok-sok kívánnivalót maga után, s ezt Romed Baumann (25.) kíméletlenül kihasználta. Másfél másodperces előnyét az azt követő utazó szektorokban gyűjtögette össze. Vincent Kriechmayr (13.) kegyetlen ívvel vágódott a szűk Gschössbe, ami azért behatárolta tempóját. A tempós kanyarokban rendre lekerült az ideális ívről, hogy aztán a Seidlalmon azért a maga javára tudta fordítani az időkülönbséget a világbajnok. A hattizednyi előny már mértékadónak tűnt, még ha verhetetlen menetről közel sem beszélhettünk. Daniel Hemetsberger (10.) a szűk átjáróban remekül adagolta a kraftot, fél másodpercet vert ott honfitársára, s minthogy egy kevés kitartott ebből a célig, gyakorlatilag megváltotta jegyét Pekingbe.
Dominik Paris (27.), a szakági éllovas, egyben Kitzbühel háromszoros győztese következett. A Mausefallét jóval aktívabban húzta meg, mint az előtte indulók, ennyiben azonban ki is merült minden pozitívum. Nem tudott oly agresszív íveket húzni, mint az osztrákok, elmaradt a sebesség, így a határozottabb traverz ellenére alig maradt másodpercen belül. A nap negatív meglepetését szolgáltatta. Travis Ganong (7.) meglepetésre konkurálni tudott a hazaiakkal, sőt a mélyről vett Zielsprung ellenére remek végsebességével a vezetést is átvette az amerikai. Az ő menetében kifejezett gyenge pontot sem lehetett felfedezni, talán az átjáró kimeneti sebességét lehetne kiemelni. Matthias Mayer (4.) menete közben egymást váltották a piros és zöld szektorok. A siker kulcsa egyértelműen a rendkívül agresszíven abszolvált Hausbergkante volt, ahol fél másodpercet osztott ki az amerikainak. Simán élre állt a kétszeres olimpiai bajnok, de még korántsem volt lefutva a verseny, mivel a fenti csúszós rész álmatagul sikerült az osztráknak.
Martin Čater (22.) nem tudott felnőni ehhez a színvonalhoz, de kontrollált habitusával így is megelőzte a valamiért rendkívül idegesen síző Parist. Beat Feuz (8.) őrületes sebességet szerzett az „Egérfogóban”, amit minden gond nélkül megtartott a kanyargós részig. Ott aztán ugyanazok a problémák jöttek elő, mint idén oly sokszor. Dadogós ívek, kevésbé stabil kanyarvételek. El is adta majd’ fél másodpernyi előnyét, így hiába az egészen impozáns keresztcsúszó rész, csupán a harmadik helyre volt elegendő. Bryce Bennett (11.) úgy volt a dologgal, hogy egy élete, egy halála. Bődületes sebességet vállalt be az elején, a csúszó részen 9 tized (!) környéki előnnyel állt jobban Mayernél. Csakhogy ezt a dinamikát a kanyargós részen képtelenség volt tartani, a Hausbergnél pedig ő sem tudta megközelíteni az osztrák pedáns nyomvonalát. A tisztes eredmény azért bőven megvalósult.
Aleksander Aamodt Kilde (1.) még az amerikait is felülmúlta az elején, az Alte Schneise után másodperc fölötti előnnyel oktatta a mezőnyt. A kanyarokban határozott ívváltással operált, így bár a Hausberg nála sem idézte Mayerét, nem volt kérdés, ki nyeri a mai versenyt. 62 század, s egy olyan menet, amit max. egy topkategóriás Feuz és Paris verhetett volna meg. Aztán majdnem a mezőny doyenje viccelte meg, de erről egy kicsit később.
Matthieu Bailet lett a Hausberg első áldozata. No, nem szó szerint, hiszen orvosi ellátást nem igényelt, két lábon távozott a helyszínről. A rövid intermezzo nem zavarta Marco Odermattot (5.). Az összetett éllovast kevés választotta el attól, hogy Bormio és Wengen után Kitzbühelben is dobogóra álljon klasszik lesikláson.
Andreas Sandernek (23.) a jelek szerint jót tett a múlt heti szusszanás, idei legjobb lesiklását produkálta, még ha kiugró eredmény ebből sem jött össze. Otmar Striedingernek (16.) még bizonyítania kellett a kerettagságért. Ehhez képest hozott egy erős átlagot, mélyre került a Hausbergen, emellett is több széles ívet bemutatott. Az addig leérkezett négy osztrák közül háromtól kikapott. Ryan Cochran-Siegle (38.) nem folytatta a jó amerikai menetek sorát. Az átjáró előtt belefékezett, akkor és ott pecsételődött meg versenye. Johan Clarey (2.) edzéseken mutatott formája nyomán joggal pályázott akár a győzelemre is. A már hónapok óta a negyvenesek klubját erősítő francia igazolta a várakozásokat, hiszen alaposan odavert a norvégnek a csúszásra építő szakaszon, s minthogy a kanyarulatokat is szépen összerakta, egyre komolyabb veszélyforrásként jelentkezett. A Hausbergnél ismét vezetett, s talán a valamivel mélyebbről vett traverzen ment el élete első győzelme. Ott azért jelentős sebességet vesztett. A második helyezés így is komoly bravúr.
Dominik Schwaiger (14.) valószerűtlen dinamikával erőszakolta át magát az Egérfogón, az a négytizednyi előny aztán hamar tovatűnt, összességében azért bőven elégedett lehet mai teljesítményével. Az elmúlt 15 lesikló futamon rendre ott szerepelt a dobogón legalább egy svájci síző, nos, e sorozat folytatásához nagyon kellett egy szenzációs menet Niels Hintermann (9.) részéről. A jó, az erős megszületett, de az extra hiányzott belőle. Christof Innerhofer (17.) végig a határon síelt, de a kanyarok ívváltásaival nem parádézott, a traverze bemenete pedig igencsak rendezetlenre sikerült, így eltűnt a középmezőnyben.
A világranglista legjobb húsz lesiklója után két olasz rajtolt el azzal a szándékkal, hogy bebiztosítsák a pekingi repülőjegyet. Ez alighanem mindkettőjüknek sikerült. Mattia Casse (26.) alacsonyabb alaptempóját, Matteo Marsaglia (12.) a Karussell-es bizonytalanságait kárhoztatja egy kicsit. Urs Kryenbühl (19.) már lemondott az olimpiai indulásról, visszatérő évének legnagyobb erőpróbáját azonban sikerrel teljesítette. Egy évvel tavalyi horroresése után ott tudott lenni mentálisan, a tisztes eredményének joggal örült. James Crawford (6.) idén robbant be a köztudatba, és bár egymást érték emlékezetes lesiklásai, a videómegosztókra tegnapi bravúros mentésével került fel. A Hausberg kijáratánál érintőre vette a frissen odahelyezett kaput, így jobbnak látta, ha átbújik rajta. Ma ilyet nem tett, cserébe összerakott egy parádés traverzet a végén, s minthogy addig is elitsízést mutatott, besurrant az ötödik pozícióba. Megelőzve Parist, Feuzt, s így tovább.
Daniel Dankmaier a Karusselnél komoly tempó mellett vágódott a védőhálóba. Szerencsésen megúszta az esést, ő is saját lécein ért célba. Jared Goldberg (24.) a biztos pontszerzésen túl egyébre nem volt képest, Josef Ferstl (33.) esetében pedig már az nagy szó, hogy szerda bukása után volt mersze elstartolni a mai napon. Jó, egy kétszeres Hahnenkamm-győztes síző fiaként azért voltak efféle elvárásaink. Stefan Rogentin (39.) nehézkes kanyarvételeit nem méltányolta a stopper. Az első harmincasból valójában 29 lett, mivel az ételmérgezésen átesett Boštjan Kline nem vállalta a mai szereplést. Nils Allegre (30.) igen, de csak keveseket tudott megelőzni.
A verseny ezzel még koránt sem ért véget, azért az nem volt benne a pakliban, hogy ekkorát durran a végén egy slusszpoén. Maxence Muzaton (31-essel a 18.) megbízható sízéssel gyaníthatóan biztossá tette olimpiai indulását, mint ahogy merjük remélni, hogy egy ilyen fenséges traverze után Steven Nymant (34-essel a 21.) sem felejtik ki az amerikai keretből. Hatan estek ki a továbbiakban, a legnagyobbat az izlandiból lett amerikai Erik Arvidsson huppant, őt a védőhálóból kellett kihámozni. Simon Jocher (39-essel a 29.) menetrend szerinti pontszerzésére számítani lehetett, az olaszok szintén meg lehettek elégedve VK-szinten kevésbé tapasztalt sízőik, Guglielmo Bosca (44-essel a 15.) és Pietro Zazzi (51-essel a 28.) eredményeivel. Mindketten életük legjobb helyezését szállították, utóbbi először zárt pontzónában. Szlovén részről Miha Hrobat (46-ossal a 20.) fitogtatta újra tehetségét.
De előbbiek teljesítménye eltörpült a 43-as rajtszámmal érkező Blaise Giezendanner (3.) menetéhez képest. Öt TOP-10 helyezéssel a háta mögött teljesen reménytelen helyzetben volt az olimpiai indulást illetően, hiszen noha Bormióban besöpört egy 9. pozíciót Szuper-G-ben, a szűkösebb francia keretbe ennyivel nem lehet bekerülni. Az átjáróig úgy tűnt, még pontot sem fog szerezni, a szinte tökutolsó nyitószektor után aztán bődületes tempóra kapcsolt az Alte Schneisén, három tizedet verve Kildére. A Hausbergen már-már Mayert idézte, ez kellett ahhoz, hogy négy századdal leszorítsa az osztrák a dobogóról.
Aleksander Aamodt Kilde 12. győzelmét aratta a Világkupában, a hatodikat a királykategóriában. Wengen után a másik kultikus helyszínen is győzni tudott, más kérdés, hogy mindkettőt rövidített pályán érte el. A norvég visszavette a vezetést a szakágiban, s kellemesnek mondható ötven pont körüli előnnyel vezet három futammal a vége előtt. Paris négy helyet visszacsúszva már csak az ötödik, de még ő is viheti a kristálygömböt, akárcsak az osztrák és a svájci duó.
Johan Clarey tartotta már eddig is a legidősebb Világkupa-dobogós megtisztelő címét, mai pódiumát 41 évesen és 13 naposan ért el. Összességében kilenc TOP3-helyezésnél tart, de a VK- siker csak nem akar összejönni. Talán az olimpián? Chamonix szülöttje, Blaise Giezendanner eddigi legjobb eredménye egy 8. helyezés volt, amit még a pjongcsangi olimpia 2016-os főpróbáján érte el. Két top10 után biztosan nevezni fogják Pekingbe.
Holnap a Ganslernhangé és a szlalomosoké lesz a főszerep Kitzbühelben.
A címlapkép forrása: Netherlands News Live
Síparadicsom Blog 