Oroszországi hétvégével rajtol a síugrószezon

A következő hétvégén Nyizsnyij Tagilban megkezdődik a 2021-22-es férfi síugró világkupa szezon, majd egy héttel később a nőknek is ugyanitt rendezik meg a szezonnyitót. Az orosz kezdés után aztán természetesen jönnek majd sorban a megszokott zömmel európai helyszínek, nézzük hát hogy is néz majd ki az idei menetrend, és mik a legfontosabb tudnivalók az új évadról.

Azok után, hogy az elmúlt négy évben Wisła volt a rendszeres házigazdája a síugrók szezonnyitójának, az idei sorozatban új helyszín, Nyizsnyij Tagil került a versenynaptár tetejére. A cserét alapvetően a lengyel szervezők szerették volna, ugyanis ahhoz hogy Lengyelországban novemberben versenyezni lehessen mindig mesterséges havat kellett használni (aminek a minőségéről aztán eléggé megoszlottak a vélemények). Ilyen szempontból az oroszok beugrása logikus döntés volt, hiszen ott már most adottak a télies körülmények, hogy aztán a lengyelek mennyire jártak jól a cserébe megörökölt, Közép-Európában azért elég rizikós december eleji időponttal, majd néhány hét múlva kiderül…

Irány Peking

Az idei szezon legfontosabb jellegzetessége természetesen, hogy olimpiai idénynek vágunk majd neki a hétvégén, ami síugrásban ugyebár azt jelenti, hogy két világversenyre is sor kerül majd, hiszen az ötkarikás játékok mellett páros években rendszerint sírepülő világbajnokságot is rendeznek. Ez persze majd csak februárban illetve márciusban lesz aktuális, de persze addig sem kell majd unatkoznunk. A férfiaknál a nyizsnyij tagili kezdés után Ruka, Wisła, Klingenthal és Engelberg szerepel a programban az ünnepek előtt, míg karácsony és vízkereszt között természetesen ezúttal is a négysáncverseny küzdelmeit izgulhatjuk majd végig. Ezúttal a négysánc után lesz még egy kis ráadás is Ausztriában, ugyanis a mezőny egy “rendes” VK-hétvégére is ottmarad majd a turné fináléjának otthont adó Bischofshofenben.

Ezt követően az olimpia előtt még Zakopane, Szapporo és Willingen szerepel a naptárban, ami után az olimpia alatt a VK-ban majd’ egy hónap szünet következik mielőtt február végén Lahtiban folytatódik a sorozat. Március elején a mezőny a tavaly a járvány miatt elmaradó Raw Air sorozat keretében tér majd vissza Norvégiába, igaz, a norvég turnénak ezúttal csak két helyszíne lesz, Oslo és Lillehammer, ugyanis a trondheimi sáncot a 2025-ös világbajnokságra készülve felújítják, míg Vikersund a sírepülő világbajnokságnak ad majd otthont. Az évad vége egyébként kedvez majd a legnagyobb sáncok szerelmeseinek, ugyanis a világbajnokság után Oberstdorfban és Planicán is sírepülő versenyekkel búcsúzik majd a szezon.

A lányok is ugranak az ünnepek alatt

A női VK mint a bevezetőben említettük ugyancsak Nyiznyij Tagilban kezdődik majd egy héttel a férfiak után, amit pedig (főleg a tavalyi, covid-tépázta szezon után) örömmel konstatálhatnak a női síugrás kedvelői, hogy a korábbi évekhez képest egy jóval teljesebb programot kapott ez a VK-sorozat is. Karácsony előtt például lesz még verseny Lillehammerben, Klingenthalban és Ramsauban is, szilveszter és újév napján pedig ezúttal már nem csak a férfiak ugranak majd a négysáncon, hanem a nőknek is rendeznek versenyeket Ljubnoban, a tervek pedig arról szólnak, hogy a következő években újabb helyszínekkel, előbb-utóbb valóban egyfajta női négysáncversennyé bővitik a sorozatot. Januárban aztán a szokásos japán turné következik Szapporoban illetve Zaoban, míg az olimpiára a férfiakkal közösen hangolhat majd a női mezőny Willingenben. Ezzel egyébként először szerepelnek majd a lányok a ma legnagyobbnak számító nagysáncon, amivel egy kicsit megint lépett a szakág a sírepülő versenyek felé, még ezt az ötletet tavasszal egyelőre le is szavazta nemzetközi szövetség (noha Vikersund egyébként vállalta volna a rendezést).

Amiben viszont előrébb lépett a női szakág, hogy a normálsánc egyéni mellett Pekingben ott lesz az olimpiai programban a vegyes csapatverseny is, így a korábbi egy helyett két számban is küzdhetnek az aranyért a lányok (igaz ez még mindig jóval kevesebb mint a férfiak négy versenyszáma, akik normál- és nagysánc egyéniben, a “sima” és a vegyes csapatversenyben is érdekeltek). A FIS egyébként szeretné elérni, hogy 2026-ban a milano-cortinai játékokon már a női nagysánc is szerepeljen a programban.

A szezon végén egyébként a férfiakkal közös Raw Air, majd egy oberhofi hétvége után az oroszországi Blue Bird Tour szerepel.

A szezon részletes programját itt találjátok.

Forrás: faz.net

Úton a normalitás felé(?)

Amit nyilvánvalóan nem lehet megkerülni az új idényben sem, az a koronavírus-járvány, ami akárcsak az életünk szinte minden területére, a síugróversenyekre is alaposan rányomta a bélyegét, így tavaly többnyire üres stadionokban zajlott a küzdelem, miközben az érvényben levő korlátozások miatt a versenynaptár is többször módosult menet közben. Ha ezt vesszük viszonyítási alapnak, akkor most mindenképp simább szezonra készülhetünk, ami pedig külön örömteli, hogy habár a legtöbb helyen korlátozásokkal, de jelen állás szerint nézők is lehetnek majd a versenyeken, így remélhetőleg búcsút inthetünk az olyan lelkes, ám az igazi közönség által nyújtott hangulatot nehezen pótolni képes próbálkozásoknak, mint pl. a kartonból kivágott szurkolói figurák az oberstdorfi világbajnokságon (lásd a képen). Ezzel együtt, aki a helyszínen szeretne szurkolni, mindenképp nézzen utána az adott versenyre érvényes előírásoknak, hiszen ezek ráadásul folyamatosan változ(hat)nak is.

Ami egyelőre nem változik, az a tavalyi szezonban bevezetett “buborékrendszer”, és a kötelező PCR-tesztek a versenyhétvégék akkreditált résztvevői (versenyzők, edzők illetve a média képviselői) számára, ami azt is jelenti, hogy továbbra is elképzelhető, hogy egy-egy versenyző pozitív tesztje akár döntően befolyásolja mondjuk a VK-sorozat kimenetelét. Korlátozásokról szólva külön megjegyzést érdemel a pekingi olimpia, ugyanis a kínaiak még ennél is szigorúbb előírásokat szabtak, napi szintű teszteléssel (a VK-ban ezt elég 72 óránként megtenni), a nem beoltott résztvevők számára háromhetes kötelező karanténnal, illetve a külföldi nézők kizárásával.

Forrás: Bobo, planica.si

Norvég-japán csatát várnak a szakértők

Az erőviszonyokat illetően jóslatokba bocsátkozni így látatlanban igencsak nehéz, mindenesetre férfiaknál a nyári szezon végén mutatott formák alapján egy Granerud-Ryoyu Kobayashi csata látszik kirajzolódni, és egyelőre sok szakártő valamint a fogadóirodák is erre számítanak.

Halvor Egner Granerud ugyan összesen négy versenyen állt rajthoz a nyáron, ám ezeken három győzelem és egy második hely a mérlege, ami még úgy is remek formát sejtet, ha hozzávesszük, hogy a sikersorozatot nagyrészt nem a legfrekventáltabb versenyeken mutatta be. Ennek köszönhetően tíz év után (utoljára Thomas Morgensternnek sikerült ez 2011-ben) ő lett az első síugró a férfiaknál a duplázott, vagyis egy éven belül VK-összetettet és Grand Prix-t is tudott nyerni. A világkupában címvédésre egyébként ennél is régebben, 2005-ben volt utoljára példa (Janne Ahonen tudott akkor egymásután két szezonban nyerni) azóta viszont minden címvédőnek beletört a bicskája az ismétlésbe.

Ami Ryoyu Kobayashit illeti, a japán versenyző mindössze két GP-versenyen vett részt a nyári szezon végén, ám ezeken kimagasló formában volt, Hinzenbachban 2. lett, Klinegthalban pedig Granerud előtt győzött. A norvég és a japán versenyző eddigi pályafutása között egyébként elég sok párhuzam van, mindketten egy igen domináns szezonnal tudtak berobbanni az élmezőnybe (Kobayashi 18/19-ben, Granerud pedig ugyebár tavaly), ráadásul mindketten 25 évesek vagyis a legjobb korban vannak az újabb sikerekhez, így hát nem lenne meglepő, ha a fenti jóslat tényleg beteljesülne.

Ugyanakkor a mezőny általános erősségét elnézve azért bőven vannak olyan ugrók, akik esélyesek lehetnek a Granerud-Kobayashi duó megszorongatására, a németeknél elsősorban Karl Geigert valamint a tavaly remek szezont teljesítő Markus Eisenbichlert említhetjük, míg az osztrákoknál, ahol a közelmúlt legnagyobb híre Gregor Schlierenzauer visszavonulása volt, egyelőre továbbra is a kétszeres VK-győztes Stefan Kraftot számít a legesélyesebbnek. A lengyelek eközben most már egyaránt VB-címmel kitüntetett, ugyan lassan már a veterán-kor felé közelítő nagy triójuktól várnak egy (utolsó?) nagy dobást, egy biztos, Kamil Stoch, Dawid Kubacki és Piotr Zyła is egyaránt esélyesek lehetnek legalább egy-két győzelemre ebben az évadban is. A szlovénoknál Anze Lanisek tűnik a legesélyesebbnek, míg a Prevc fivérek közül a nyáron Cene tűnt a legerősebbnek. A norvégoknál egyébként Granerud mellett is vannak még erős nevek, Marius Lindvikkel és Robert Johanssonnal például valószínűleg számolni kell idén is, míg a japán hátországból Yukiya Sato emelkedik ki Kobayashi mellett.

Olimpia a címvédő nélkül

A nőknél az elmúlt idény sokáig emlékezetes hármas csatát hozott a nagy kristálygömbért, amelynek résztvevői, a négyszeres bajnok Sara Takanashi, Marita Kramer valamint az idén VK-címvédő Nika Kriznar neve pedig ismét ott van a legnagyobb esélyesek között. A nyáron ezzel együtt Kriznar honfitársa, a szlovén Ursa Bogataj tudott szinte egyeduralkodó lenni, így könnyen lehet hogy télen is ő lesz az egyik főszereplő, ráadásul délnyugati szomszédainknál ezzel még nem ér véget az esélyesek névsora, hiszen vélhetően számolni kell majd az Oberstodrfban VB-címet szerző Ema Klineccel is.

Ezzel együtt a nyár és a felkészülési időszak legnagyobb szenzációját a háromszoros VK-győztes, az olimpián pedig a normálsáncon címvédő Maren Lundby szolgáltatta, aki a nyári időszakban inkább szünetet tartott (a norvég tv-nézők a sáncok helyett egy táncos műsor résztvevőjeként láthatták, ahol egyébként kisebb sérülést is szenvedett), néhány hete pedig bejelentette, hogy miután nincs hozzá megfelelő állapotban, saját egészségét védendő feladja az olimpiai felkészülést. Később aztán annyiban pontosított, hogy teljesen azért nem hagy fel az edzésekkel, így elképzelhető, hogy a szezon második felében azért látjuk még ugrani, ám valószínűbb, hogy inkább tv-s szakértőként láthatjuk — legalábbis a nemzetközi versenyeken — mint sisakban és síugróruhában. Távollétében mindenesetre Silje Opseth lehet a női síugrást talán leglelkesebben promotáló norvégok idei elsőszámú reménysége.

Program – Nyizsnyij Tagil

November 19. péntek
14:15 Hivatalos edzés
16:30 Kvalifikáció

November 20. szombat
14:45 Próbasorozat
16:00 1. verseny

November 21. vasárnap
14:30 Kvalifikáció
16:00 2. verseny

Borítókép: aist-tramplin.ru

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s