Norvégia a cortinai csapatvilágbajnok

A gyorsasági számok, valamint a kombinációk és a keddi parallel versenyek után csapatversennyel folytatódott a program Cortina d’Ampezzón. Az alpesi nemzeteknek ezúttal nem sok lapot osztottak, Norvégia és Svédország párbajozott az aranyéremért, végül a norvégok szerezték meg a világbajnoki címet. Az Alpok országainak becsületét Németország mentette bronzéremmel, ők a kisdöntőben az olimpiai bajnok és egyben címvédő svájci válogatottat győzték le.


A szerdai nap, az egyéni parallelversenyek után a csapatversenyek következtek, mint azt az elmúlt évtizedben megszokhattuk, szintén parallel formátumban. A sűrűsödő program azt a szomorú mellékhatást is meghozta, hogy az alapvetően egyéni sportág alpesi síben a csapatversenyt elég félvállról vették a nagy nemzetek. Ha elindultak (Franciaország, amely ország a tegnapi két parallel versenyen egy világbajnokot és egy bronzérmest adott, például inkább nem is nevezett kvartettet a mai napra), akkor is inkább B-kerettel, míg a kisebb nemzetek úgy vonultattak fel 4-6 versenyzőt, hogy még a technikai számokban sem tudnak ennyi versenyzőt elindítani. Az peresze mellékes, hogy Belgium, vagy épp Finnország, ahonnan a pallérozott síkedvelők is csak hosszas gondolkodás után neveznek meg nem négy, hanem egy versenyzőt, milyen FIS-től származó ékesszólás eredményeként neveztek a versenyre, hogy ne legyen 7-8 csapatos a mezőny, ami már rosszul mutatott volna az olimpiai bizottság felé. Ugyanis a szám 2018 óta olimpiai versenyszám is. Pedig korábban voltak bíztató jelek, Marcel Hirscher is kétszeres csapatvilágbajnokként vonult vissza…


Nyolcaddöntő


Végül 15 csapat nevezett, így a ranglistaelső Svájcnak, akik olimpiai- és világbajnokként sem álltak ki legerősebb keretükkel, nem kellett nyolcaddöntőt síelniük, ők egyből a negyeddöntőben kezdtek. Az első fordulóból azt megtudhattuk, hogy mára már sikerült a kék pályát is úgy tűzni, hogy az nem jelentett akkora hátrányt, mint a tegnapi parallelben. Az egyértelműbb párbajokból könnyen jutott tovább Kanada (Kanada-Csehország 4-0), Norvégia (Japán-Norvégia 0-4) és Ausztria (Ausztria-Belgium 4-0), de a németeknek sem kellet különösebben félniük a britek elleni párbajban, csak Aicher kapott ki a világkupában jóval járatosabb Alex Tillytől. Jelzésértékű egyébként, hogy még a britek sem nevezték vasárnap éremesélyes sztárjukat, Dave Rydingot, hanem Tilly mellet mostanában az Európa-kupában vitézkedő, és többször dobogós sízőket vonultattak fel. Svédország már erősebb ellenfelet, a szlovéneket kapta, de mindössze Rönngren kapott ki a skandináv kvartettből.


Szorosabb párbajt az USA és a doppingügyek miatt Orosz Síszövetség néven induló orosz (nemzeti zászló nélküli) válogatott, valamint a hazaiak és Finnország közt alakult ki. Az amerikaik egyébként egész figyelemre méltó válogatottal indultak, de Radamus és Winters is kikapott, előbbi a VB-n már többször megvillanó Ivan Kuznyecovtól kapott ki. Végül jobb idővel (ami csapatversenyben a válogatottak gyorsabb férfi és női időeredményeinek összegéből való összevetést jelenti) az USA csapata jutott tovább. Az olaszok még házigazdaként sem állították ki sem Brignonét, sem Bassinót, így Pirovano és Della Mea jobb időeredményei is kellettek ahhoz, hogy egyáltalán az első kört túléljék Finnországgal szemben.


Negyeddöntő


Svájc csak a második fordulóban csatlakozott a versengéshez, de nem sok híja volt, hogy ki is essenek. Döntetlent síeltek az előző fordulóban remekül síelő kanadaiakkal szemben, és végül csak Holdener és Bissig jobb időeredményeinek köszönhették a továbbjutást (az is igaz, hogy 2 éve minden körben Holdener és Zenhäusern időieredményei juttatták tovább Svájcot, egészen az aranyig, abból a válogatottból viszont csak Holdenert nevezték ma). A további három párbajból még kettőben döntött a jobb időeredmény. Az USA válogatottja újabb szétlövést már nem élt túl, a jóval esélyesebb norvégok Solheim és Stjernesund menetéve jutottak tovább. Az északiak egyébként indították Foss-Solevågot, de ő ebben a körben pályát tévesztett.


A nagy meglepetés viszont Ausztria kiesése volt: ugyan a kvartettben szerepelt a parallel újdonsült világbajnoka Liensberger, valamint Brunner, Gstrein és Pertl sem megszeppent versenyzők, ennek ellenére is elvéreztek Svédországgal szemben. Linesberger és Pertl ugyan nyerték a futamaikat Alphand és és Rönngren ellen, de Brunner és Pertl kikapott Hectortól, illetve Jakobsentől, az időeredmény pedig a skandinávoknak kedvezett. A hazai olasz válogatott kevésbé szoros versenyben vérzett el. Delago ugyan még nyerte a futamát, utána viszont sorozatban kétszer a németek nyertek. A de Aliprandini-Schmid meccsen előbbinek nem volt elég a győzelem, az időeredmények miatt ezt 17 századdal kellett volna megtennie. Végül Schmid gondoskodott róla, hogy számolgatni se kellje, futamgyőzelmével a németek győztek 3-1-re.


Elődöntő


Az elődöntőben Svájc-Norvégia, és Németország-Svédország párharcokat rendeztek a döntőbe jutásért. Előbbiben Holdener győzelmére két norvég győzelem volt a válasz Norvégiától, Solheim és Stjernesund jóvoltából. Az igen szoros időeredmények miatt így Bissignek nemcsak győznie kellett, de Solheimnél is 15 századdal jobban kellett síelnie, és Foss-Solevågot és legalább ennyivel vernie kellett volna. Ugyan a szlalom egyik fő esélyese, Solevågot kikapott, de Bissig a szükséges 15 század helyett csak 12-vel síelt jobban, mint Solheim, így Norvégia jutott döntőbe, míg a címvédők a bronzéremért küzdhettek tovább. Az egyébként mellékes, hogy futamot ebben a fordulóban mindenki csak a piros pályán tudott nyerni.


A piros pedig a folytatásban is kedvezett a rajta sízőnek. Az ott kezdő Filser győzelmére Kakobsentől és Hectortól is a piros pályáról jött a visszavágás. Az első három körben a legjobb férfi és legjobb női idők révén a svédek már másodperc feletti eredménnyel bízhattak döntetlen esetén is a továbbjutásban. És Bár Luitz igen tetemes, 0,61-es előnnyel verte Rönngrent, ez sem volt elég, hogy a németek fordítsanak.


Kisdöntő


A bronzmeccsen folytatódott a piros pályára utaltság. Ennek megfelelően osztották be a kapitányok versenyzőiket is. Svájci oldalról Holdenert és Bissiget, míg német részről Luitzot és Filsert nevezték a válogatottak a piros pályás futamaikra. A fent említett 2-2 versenyző nyerte is saját futamát. Svájc az utolsó futam előtt női részről 9, férfi rászről 33 százados hátrányban volt. Így Bissignek a győzelem mellett az is kellett, hogy a párbaj ellenfél Schmid mellet Luitz idejénél is 44 századdal jobban síeljen. végül faragni ugyan sikerült, és Schmidet is megverte Bissig, de Luitz idejét nem sikerült megsíelnie, így Németország szerezte meg a bronzérmet.

Döntő

A döntőben skandináv párbajt rendeztek, Norvégia és Svédország síelt egymás ellen. Az első körében Stjernesund remek rajttal, egy kapus előnnyel verte Alphand-t. Foss-Solevåg újabb körben kapott ki. Jól rajtolt ugyan, de kisíelt a pályáról, így Jakobsené lett a futam, 1-1. Sara Hector ellentmondást nem tűrve száguldott végig a pályán, nagy előnye Riis-Johannessennel szemben egyesetleges döntetlen esetére is jó muníciót biztosított, 2-1 Svédországnak.

Jött viszont a fordulat: Foss-Solevåg állítása szerint azért állt ki a futama során a versenyből, mert az egymás mellé szorosan tűzött pályákon szerinte Jakobsen túl széles íveket húzott, amit baleset- és ütközésveszélyesnek ítélt meg. A zsűri az érvelést elfogadta, és az újrasíelés mellett döntött. Bár Jakobsen jobban kezdett, de hibázott, ami révén a norvég került az élre és ezt már el sem adta a célig. Így az állás továbbra is 2-1 volt, de már Norvégia javára. Így Rönngren győzelmi kényszerben síelt, de Solheim hiba nélkül lehozta futamát a piroson, így 3-1 arányban, a matematika segítsége nélkül győzött Norvéiga!
Norvégia világbajnoki csapatversenyen először győzött, eddig dobogós eredményük sem volt a számban. 2018-ban viszont Svájc és Ausztria mögött harmadik helyen végeztek Pyeong Changban, a szám első olimpiai versenyén. Az akkori válagotattból Sebastian Foss- Solevåg és a ma csak tartalékosként szereplő Kristin Lysdahl lett világbajnok. Mellettük Thea Louise Stjernesund, Kristin Riis-Johannessen és Fabian Wilkens Solheim lettek még világbajnokok. Az eredmény minden bizonnyal komoly öröm a sérülésekkel jócskán sújtott Norvégia számára.
Svédország jóval gyakrabban fordul meg a csapatverseny dobogóján, az eddigi nyolc alkalomból mindössze kétszer nem távoztak versenyzőik éremmel a nyakukban, világbajnoki címük viszont még továbbra sincs. A győztes csapatot Sara Hector, Estelle Alphand, Kristoffer Jakobsen és Mattias Rönngren alkották. Mellettük Jonna Luthman és William Hansson tartalékosként kaptak érmet. Németország az első 2005-ös verseny világbajnoka, igaz, azt még kombinációs lebonyolításban rendezték meg. A parallelformátumra áttérés óta egy további bronzérmet szereztek, ehhez nyertek ma még egyet. A csapat tagjai Andrea Filser, Emma Aicher, Stefan Luitz, Alexander Schmid, valamint a tartalékosként inkább pihenő Lena Dürr és Linus Straßer.
Csütörtökön a női óriás-műlesiklással folytatódik a program!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s