Rögtön a világbajnokság (három nappal a tervezettel később sorra került) nyitónapján megszületett az első osztrák aranyérem. Vincent Kriechmayr volt a verseny favoritja, de a lényegében ismeretlen körülmények az 5-ös rajtszámmal párosulva nem ígértek könnyű menetet. Különös tekintettel az olasz pályatűzés mellett, ami több esélyes kieséséhez, avagy perdöntő hibájához vezetett. Az újdonsült világbajnok nem ment tökéletesen, bizonyos pályaszakaszokon tizedeket lehetett verni etalonjára, de győzelme épp a fentiek miatt teljesen megérdemelt. Nem sokon múlt egyébiránt az előző olimpia női versenyén látottak megismétlődése. Romed Baumannt 20-as rajtszámmal néhány század választotta el az aranyéremtől, az osztrákból lett német síző eredménye így is komoly meglepetés. A dobogó harmadik fokára Alexis Pinturault állhatott fel, ami prezentálja, komoly technikai képességek szükségeltettek a mai pálya versenyképes teljesítéséhez.

A tervezettnél két nappal később került sorra a férfiak nyitóversenye, a Szuper-G. Totális bizonytalanság övezte a mai futamot. Bár az erőviszonyokról kialakult egyfajta kép az idény eddigi alakulása fényében, de mivel a lejtő, a Vertigine az olaszokat kivéve teljesen ismeretlen volt a résztvevőknek, a SG amúgy mindennapos váratlansága továbbfokozódott. Az olaszok a legutóbbi nemzeti bajnokságukat két éve itt rendezték, ez pedig akár komolyabb előnyt is jelenthetett a számukra. A nyomvonalat szintén olasz edző tűzte. A nőivel ellentétben ezúttal a lesiklás felé orientálódott a pálya karaktere. A Vertigine- ugrató landolási zónájába helyezett szűk fordító, majd a traverz kutyakemény feladat elé állította a mezőnyt. A terület friss feljegesítése csak továbbfokozta a kihívást. Alábbiakban a pályabemutató, itt pedig Christian Ghedina teszteli a lejtőt.

Csodálatos napfényes időben rendezték a versenyt, a rajtlistán 56 síző szerepelt. Ilyenkor a legnehezebb az elsők közt rajtolni. Christian Walder példájából a később érkezők tanulhattak. Agresszíven kezdett, az első ugratónál aztán rögtön vége lett a dalnak. Egyértelműen túl sokat volt a levegőben, repült majd’ 70 métert, így a kettővel későbbi kanyarba már nem tudta befordítani léceit. Egy vb-futam az különleges verseny, itt tartalékolni, kimérten síelni nem pálya. Ennek volt betudható, hogy két svájci esélyes is ugyanúgy járt, mint az osztrák. Titkos esélyesünk, Loïc Meillard rossz ívre sodródott az ugratót követően, s a szakág előző szezonjának győztese, Mauro Caviezel sem járt jobban. Alaposan meg kellett szenvedni a pályán maradásért, mert minden létező faktor ellene volt a sízőknek.

James Crawford (14.) állította így fel az alapidőt. Megjegyzendő, a kanadai sem óvatoskodta el ugrását, méretes korrigálással tudta csak abszolválni az azt követő oda-vissza kanyart. Vincent Kriechmayr (1.) kapcsán nem az volt a kérdés, élre tud-e állni, a különbség, s egyáltalán sízésének a színvonala volt a döntő. Waldertől bizonyára kapott néhány baráti jó tanácsot, mert az indulók közt elsőként az ő ívei voltak a leginkább megkomponáltak. A traverzen viszonylag koordináltan tudott jutott túl. Mint utóbb kiderül, a lejtő második felén jócskán lehetett rajta fogni, de az a tény, hogy ötödik indulóként síelt úgy, ahogy, felemeli teljesítményét. Ne feledjük, a közvetlenül előtte leért kanadai sízőn kívül más egy métert nem tett meg versenytempóban a keresztsíző rész után.

Emanuele Buzzi (13.) az osztrákkal nem volt pariban, a második helye is csak egy kevésen múlt. Aerodinamikája hagyott kívánnivalót maga után. Marco Odermatt (11.) elkalimpálta túlnyújtott ugratóját. Sebességet vesztett, így hiába az egyébként példás ívhasználat, rengeteg időt vesztett ott az osztrák viszonylatában. A második helyre befért, de ez nem tette boldoggá. Vélt éremesélyét nem tudta igazolni. Dominik Paris (5.) címvédőként vágott neki futamának. Önmaga is felemásan értékelte teljesítményét a célban. Erősen kezdett, de a kulcskanyarokban ő sem tudta felvenni a versenyt az osztrákkal. Egyébiránt érdemi különbség nem alakult ki, bő 5 tizeddel átvette Odermattól a második pozíciót.

Matthias Mayer (6.) pedig a dobogó aljára fészkelődött be. A lejtő második szakaszán tizedeket adott honfitársának, csak szerencsétlenségére odafent akadt egy zaklatott kapuvétele, az ominózus kombináción pedig legalább fél másodpercet vágott zsebre, hátrányként. Alexis Pinturault (3.) kivételes technikai képzettsége kihúzta a slamasztikából. Brutális erővel vágódott a sokak versenyét lenullázó kanyarsorozatba, ezzel együtt szinte makulátlan íven suhant át rajta. A célban mért mintegy háromtizednyi elmaradás egyértelműen a lesikló szakasznak volt köszönhető. Állítása szerint roppant komplikált pályán kellett síelniük, jó eredményre pedig csak akkor volt lehetőség, ha koncentráltan, ésszel álltak a kihívásokhoz. Ez konkrétan annyit jelentett, hogy a Vertigine-ugratón minimalizálni kellett az ugrás hosszát. Olyannyira, hogy gyakorta nagyobb huplinak tűnt az egyébként roppant meredek szakasz.

A reklámszünet után Kjetil Jansrud (12.) következett. Ő már rutinszerűen jobb oldalra irányította ugratóját, így kiesési gondjai nem voltak. Más kérdés, hogy alaposan bele kellett fékeznie. A továbbiakban elmaradt dinamikában a dobogósoktól. Igaz, januári formájához mérten hízelgőnek tűnt az 1 szekundumos hátrány. Mattia Casse, miután túlélte a kritikus szakaszt, a valamivel ritmusosabb részen került késésbe. A hullám kivitte a pályáról, esélye nem volt bennmaradni. Andreas Sander (9.) kellő vehemenciával vitte végig a pályát, ami különösen a végén kamatozódott. Mayerhez hasonlóan szépen kozmetikázta hátrányát. A pódiumra valós esélye nem volt, a tempós kanyarokban rendre lecsúszkált az ideális ívről. Max Franz végzetének helyét nem kell külön leírni sem. Szűkre vette az ugratót követő balost, minek következtében a bukótérbe irányította magát a következő jobbosban. Christof Innerhofer (23.) nagy nehezen befűzte magát ugyanott, de az sem volt valami épületes látvány. Lécei a továbbiakban is dadogtak kanyarkezdetkor, így nem csoda, hogy senkit nem tudott megelőzni.

Johan Clarey lécei teljesen keresztbeálltak, hol másutt, mint abban a pokolian nehéz lassítóban. A következő kanyarulatról már lekésett. Travis Ganong (8.) tálalásában végre egész kulturált megoldást láthattunk ugyanott. Nagyot ment az amerikai, érdemi hiba nélkül. A dobogótól két tized választotta el. A svájci éremremények utolsó oszlopa ma Beat Feuz (10.) volt. Esélyét hamar elpuskázta. Nem ő volt a nap esélyese, ami viszont aggasztóbb a vasárnapi lesiklás előtt, hogy mintha a tágra tűzött szakaszokra sem érzett volna rá. Két edzés persze még hátravan. Nils Allegre (21.) megközelíteni sem tudta garmischi teljesítményét. Kevés volt minden tekintetben.

Romed Baumann (2.) ellenben majdnem szenzációt okozott 20-assal. Pedig az ugrató nála sem sikerült tökéletesre, össze is szedett gyorsan több mint hattizednyi időkülönbséget. Aztán pedig csaknem visszahozta. Parádés lendülettel suhant át az erdős szakaszon. A végén mindössze 7 századdal maradt Kriechmayr mögött.

Habár a papírforma szerint esélyes sízőkön túl voltunk, Baumann menete igazolta, nagy bravúrral igenis verhető az éllovas. Jeffrey Read (18.) nagy rössel indult, de nincs jelenleg azon a szinten, hogy ezt az irdatlan tempót végig is vigye látványos rontások nélkül. Simon Jocher (16.) vb-újonchoz méltó, vagány sízést mutatott be. A pontosság még hiányzik, de szintet ugrani csak úgy lehet, ha valaki próbálgatja határait. Boštjan Kline (24.) nem erőltette túl a dolgot, a fiatal német ellenpólusát láthattuk tőle. Matteo Marsaglia (19.) kis híján terpeszre ereszkedett kezdésnek, ehhez mérten, mihelyst túlsíelte a kritikus szakaszt, egész vállalható íveket láttunk tőle. Az utolsó olasz célba érkezése után kényszerszünet következett. Egy pályabíró sérült le a bukótérben.

Miha Hrobat addig is felejtendő menetének vetett véget egy csúnya pályaszélesítéssel – ez a nap sem a szlovénoké. Mathieu Bailet (7.) nevéhez számos ambiciózus menet fűződött az előző egy hónapban. Mára átmentette ezt a formát, a dobogóra egy sokkal összeszedettebb traverze kellett volna. Felix Monsen először síelhetett ilyen alacsony rajtszámmal, így aztán pláne nem volt értelme tartalékolnia. A célvonalat ő sem érte el. Hajszálon, egész pontosan 4 századon múlt a menetrend szerinti kanadai vb-szenzáció. Brodie Seger (4.) csupán néhány tizeddel állt rosszabbul a kritikus kanyarokat követően, s minthogy sebessége végig párját ritkította, bizony benne volt a pakliban még a vezetés átvétele is. Például egy Baumann-féle alsó szektorokkal. Dominik Schwaigernél kevesek kínlódtak meg jobban a fordítóval. A német oldalra dőlve, könyökkel tudta valahogy beerőszakolni magát a következő kapuba. Sokkal tovább így sem jutott. Martin Čater (25.) szokás szerint a lista végére sorolt, Jared Goldberg (15.) legalább megragadt a középmezőnyben, nem kis erőfeszítéssel.

A folytatásban is nagy számban hullottak a sízők, a magas rajtszámosok körében gyakori esztelen bevetődéseket nem preferálta az ominózus ugratót követő pályarészlet. Másoknál pedig egyszerűen a sítudás volt kevés hozzá. Bryce Bennett (27.) kockázatvállalása nem ért jó helyezést, legalábbis az ő szintjén. Tudniillik, minden Világkupában ismert síző megelőzte. Marco Pfiffner (30.) becsületes küzdelemmel lehozta magát a célvonalig, több ma és vélhetően az egész végén nem fog jutni Liechtensteinnek. Jansrud mellett még egy norvég szerepelt a mezőnyben, jól példázva az északi válogatottat ért sérüléshullámot. Henrik Røa (17.) tisztességesen helytállt élete első vb-jén, kereken hét tizeddel kapott ki házon belül. Megilleti a dicséret, hiszen könnyen lehet, soha többet nem fogja beverekedni magát a nemzeti csapatba…

A sok kieső megadta a lehetőséget a kisebb sínemzetek tagjainak egy-egy szép helyezés megszerzésére. Aztán egyesek kihasználták, mások szintén kiesés sorsára jutottak. A spanyol Albert Ortega (45-össel a 22.), az andorrai Joan Verdú (41-essel a 26.), a cseh Jan Zabystřan (42-essel a 20.) kiválóan élt a sansszal.

A 47-es és a 49-es rajtszámra különleges figyelemmel tekintettünk. Ezeket viselték az izraeli színekben versenyző Szőllős- testvérek. Barnabás (47-essel a 29.) jó ritmusban, látványos hiba nélkül síelte végig a pályát. Kevesebb, mint 3 és fél másodperc hátránnyal fejezte be első vb-futamát, ami több mint tisztességes szereplés. Benjamin (49-essel a 34.) nem járt ilyen szerencsével. Egy komolyabb rontás után becsületből azért leért a célba. Barnabás Izrael legjobb vb-eredményét szolgáltatta alpesi síben.

Helyezettként zárt még az új-zélandi Willis Feasey (43-assal a 28.), a cseh Martin Bendik (46-ossal a 31.), a lett Elvis Opmanis (50-essel a 33.), valamint az észt Juhan Luik (55-össel a 32.).

View this post on Instagram

A post shared by Audi FIS Ski World Cup (@fisalpine)

Részletes statisztika

Az októberben 30. életévét betöltő Vincent Kriechmayr világbajnoki éremkollekciója kiteljesedett.  A linzi lesikló két éve ezüstérmet szerzett ebben a szakágban, emellett lesiklásból van egy bronza. A kétszeres világbajnok Stephan Eberharter (1991 és 2003), valamint Hermann Maier (1999) és Hannes Reichelt (2015) után ő a negyedik osztrák, akinek győznie sikerült Szuper-G-ben. Három VK- futamot nyert az elmúlt egy év leforgása alatt, vezeti a szakági pontversenyt, így tulajdonképp érvényesítette a papírformát.

A 35 éves Romed Baumann két éve igazolt át a németekhez, mégpedig a valamivel könnyebb világversenyes kvalifikáció miatt. Dreßen kiválásával a germán lesikló csapat egyik alapemberévé vált, s idő kérdése volt, mikor állhat fel dobogóra. A 2011-es csapatban szerzett ezüst-, és a két évvel későbbi kombinációs bronzérem után ez a harmadik világbajnoki medáliája.

Alexis Pinturault zsinórban negyedik világbajnokságáról fog távozni éremmel a nyakában. Az óriás-műlesiklás és a kombináció után harmadik szakágban végzett dobogós helyen. Kiváló nyitánya ez egy olyan világversenynek, melynek összetett VK- éllovasként futott neki.

A férfiak számára vasárnap folytatódik a versenyprogram. A királykategória várva várt futamát megelőzően két lesikló edzést rendeznek.