A pénteki nap után kevesen gondolhatták, hogy a szombat ilyen nyugalmas lesz majd. A 2 órára meghírdetett próbasorozat és a 15 órakor kezdődő edzés egyaránt zökkenőmentes volt, s miután a Willingen5 versenybe az első kvali beleszámít, már a második ugrásoknak is komoly tétje volt itt a legnagyobb nagysáncon.
A próbasorozatban Timi Zajc ugrott a legmesszebbre (144.5 m), de Stefan Krafnak volt a legértékesebb ugrása a zsűri pontjai nélkül (szélkompenzáció miatt) – majd jött a kvalifikáció, ahol Stephan Leyhe hátát nézte a mezőny (145.5 m – 131.6 pont), aki a Willinger5 versenyben 9 pont előnyt szedett össze az első ugrás után Kraft és a teljes mezőny előtt. A versenyben egyébként 13 oszág 53 sportolója nevezett – közülük a két észt és a finn Pohjola nem jutott tovább.
A kvalifikáció végeredménye elolvasható ITT
A versenyen az első tíz ugró után két szlovén vezette a mezőnyt – Jelar és Semenic abban is bízhatott, hogy ez a mai teljesítmény akár a második körre is elég lesz. És erre nem is kellett sokat várni, a 23. ugró után már bebiztosították a helyüket a továbbjutók között a lengyel Wolnyval együtt.
A verseny első szakaszában Maatta (-10.1) ugrott a legnagyobb hátszélben, Ammann (-2.0) pedig a legkisebb levonást kapta, de összeségében így, hogy alig 8 pont volt a különbség az ugrók között a körülményeket figyelembe véve ez abszolút jónak gondolhattuk. Freitag és Peier ma sem alkotott maradandót, harminc ugró után így Jakub Wolny vezetett, de már továbbjutott a bolgár Zografski, a finn Aalto is. Eisenbichler is megnyugodhatott, Ammann viszont az első várakozóként abban bízott, az utolsó húszból lesz majd, akinek ma nem jön ki a lépés.
A 34-es rajtszámmal induló Gregor Schlierenzauer (135.0 m) már az edzésen is kiválóan teljesített és az élre ugrott, és továbbra is engedhette a 12-es beülőből a mezőnyt a zsűri, normál szélviszonyok voltak, lehetett messze repülni. Az első sorozat Timi Zajc (135.0 m) számára is jól sikerült, kicsit nagyobb szelet kapott, így a pillanatnyi harmadik helyre jött be két honfitársa elé. A negyedik tízes csoportból Zyla hibázott bele az ugrásba, ami Ammannt juttatta tovább a második sorozatba – Johan André Forgang (138.0 m) pedig javítva a norvég mutatókat az élre állt. Az első és a huszadik között 24 pont volt a különbség, a körülményeket figyelembe véve egy 130-135 pontos ugrással akár nyerni is lehet az első kört.
Peter Prevc (134.5 m) is folytatta a remek szlovék sorozatot – pillanatnyilag hat ugróval álltak a legjobb 13 között! A németek sokat vártak Stephan Leyhe (139.5 m) ugrásától és nem is kellett csalódniuk. Az egyik favorit az élre állt – akár még növelheti is az előnyét a Willingen5 összesítésben. Marius Lindvik (140.0 m) a nap eddigi leghosszabb ugrásával csak két pontra maradt el a némettől, az erősödő szében Kamil Stoch (139.5 m) is ponterős ugrással rukkolt elő és át is vette a vezetést. A japán Ryoyu Kobayashi (134.0 m) nagyon billegett a levegőben, ezzel alighanem el is szállt a versenyből, majd Dawid Kubacki (135.0 m) jött, de ő sem ugrott kiemelkedőt. Karl Geiger (138.5 m) javított az eddigi willingeni ugrásaihoz képest, de az aktuális dobogóra nem fért fel, de Stefan Kraft (135.5 m) sem, így nőtt a hátránya Leyhéhez képest a Willingen5 versenyben.
Az első kör hivatalos végereménye megtekinthető ITT
A második körben egy beülőt módosított a zsűri, a ritkábban alkalmazott felfelé módszerrel a tizenhármasba tolták a startot a tizenkettesről, de ez Haare-n nem sokat segített, pont annyit, hogy a 99.9 pontos első sorozat után itt most 100.0 került a neve mellé. Johansson (135.0 m) és Eisenbichler (136.0 m) viszont régi fényében tündökölt a második sorozatban, így ekkor azt hittük, hogy ők akár sokat léphetnek előre a nap végére. Aztán jött Pedersen (134.5 m) és Zografski (137.0 m) akik maradtak az élen. A közönség azt kapta amit remélt: minden ugrás hosszú és ponterős volt, a versenyzőkről csak úgy sugárzott a boldogság. Junishiro Kobayashi (139.0 m) is folytatta a hagyományokat, így az első tizesből ötször változott a pillanatnyi éllovas személye.
A következő tizenél gyengült a szembeszél, sőt, Lanisek már hátszélben ugrott. Az élre nem ő állt, hanem Yukija Sato (139.5 m), majd Ryoyu Kobayashi (135.5 m) – miközben a szélről meg lehetett állapítani, hogy sokkal inkább oldalról fúj, amire nem egyszerű reagálniuk a versenyzőknek. A szlovén vonat nem is tudta tartani a pozíciót, Zajc és Jelar vissza is csúszott, csak Semenic reménykedhetett abban, hogy TOP10-be kerül. És egyre többen plusz pontot kaptak a szélkompenzáció során.
Az utolsó tíz ugró így elsősorban a szél miatt izgulhatott, Kubacki (129.5 m) a végén szinte le is esett, Schlierenzauer (134.5 m) viszont akár abban is reménykedhetett, hogy 6 év után újra dobogóra állhat majd. De még heten voltak fent a toronyban. Peter Prevc (134.5 m) egy tizeddel Schliri mögött maradt, Karl Geiger (138.0 m) viszont minimális szélben nagyon elugrott a többiektől, tíz pont fölé nőtt a különbség. Forfang (137.0 m) az aktuális második helyre jött be, Kraft (141.0 m) viszont újra erősebb szembeszelet kapott és ezzel ő állt az élre.
Marius Lindvik (143.0 m) két jó ugrással újra bejelentkezett a győzelemért, a dobogó pedig már ekkor biztossá vált számára. Az utóbbi időszak legjobb német ugrója jött azonban, Stephan Leyhe (144.5 m) aki a nap leghosszabb ugrásával bejelentkezett a győzelemért. Harmincötezer néző várta lélegzetvisszafojtva, hogy mit ugrik Kamil Stoch. A lengyelnek 146 méter kellett volna, de ez nem jött össze, 137.5 métert ugrott, ezzel éppen felfért a dobogóra.
Pályafutása első Világ Kupa sikeért érte el Stephan Leyhe, aki így a Willingen5 versenyben is toronymagasan vezet – sőt a nap végére kiderült, hogy meg is nyerte, mert a vasárnapi programot a várható nagy szél miatt törölték.
Síparadicsom Blog 