Japán siker a Wielka Krokiewen

Kiegyensúlyozott teljesítményüknek köszönhetően a Ryoyu Kobayashit továbbra is nélkülöző japán csapat meglepte a győzelemre készülő házigazdákat Zakopaneban, és húsz év elteltével nyertek ismét csataversenyt a Nyári Grend Prix-n. A dobogó második fokára Lengyelország, a harmadikra Norvégia állhatott fel.

Furcsa leírni, de nyolc év után először rendeznek a hétvégén Nyári Grand Prix versenyt Zakopaneban, a legendás Wielka Krokiew sánc ugyanis egy időben rendszeres vendéglátója volt nem csak a téli, hanem a nyári versenysorozatnak is. Aztán egy szűk évtizeddel ezelőtt a lengyelek és a FIS nyaranként inkább az akkor még feltörekvő Wisłat favorizálták, így a sziléziai helyszín vált lényegében állandó rendezővé. Amellett, hogy Zakopaneban az utóbbi években sokszor építkezés is zajlott nyáron, már csak ezért is váratott magára a visszatérés. Persze a FIS sem ellensége azért önmagának, hiszen bolondok lennének nem kihasználni a lengyelek síugrás őrületét (főleg úgy, hogy egyébként nem könnyű mostanában nyárra stabil hátterű rendezőt találni), és bár a VK-ra jellemző őrült hangulattól messze voltunk, a mai versenyre kilátogató a többezer szurkoló rá a bizonyíték, hogy azért elfér Lengyelországban két verseny még nyáron is.

A házigazdák ennek megfelelően természetesen ezúttal a legerősebb csapatukat nevezték, a pénteki kvalifikáció eredményei alapján (négy ugrójuk volt ott a legjobb tízben) pedig joggal bizakodhattak benne, hogy Wisłahoz hasonlóan itt is besöpörhetik a győzelmet. Ehhez képest a kezdés igazi hidegzuhany lehetett a szurkolóiknak, ugyanis Piotr Zyła (122 m) és Jakub Wolny (119 m) sem ugrotta meg a K-pontot, így a hazai csapat két ugrás után csak a hetedik helyen állt negyven pontra a vezető szlovénoktól. Délnyugati szomszédaink ráadásul nem akárhogy kezdtek, Tilen Bartol 144 méterrel rögtön új sáncrekordot ugrott, rajta kívül egyedül Karl Geiger (141,5 m) tudott a zsűritávolság fölé kerülni az első sorozatban.

A szlovénokkal eközben a japán csapat futott nagy versenyt az első helyért, amit hamar meg is szereztek tőlük, ugyanis míg a japánoknál mind a négyen, Naoki Nakamura (134 m), Keiichi Sato (127 m), Yukiya Sato (134,5 m) és Junshiro Kobayashi (131 m) is hozták a formájukat, a szlovénoknál a jó kezdés után Ziga Jelar (122 m), Peter Prevc (122,5 m) és a Grand Prix-éllovas Timi Zajc (129 m) sem tudott igazán nagyot repülni. A második szlovénok mögött egyébként igen szoros volt a verseny az első kör végén, a német, a norvég, és az eddigre Stoch (131 m) és Kubacki (136,5 m) ugrásaival az ötödik helyig felzárkózó lengyel csapat is 6 ponton belül volt egymáshoz képest.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatban a japánok hasonlóan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva tartották meg az első helyüket, úgy, hogy igazából egy percig nem volt veszélyen a győzelmük, noha a magukat valamelyes összekapó lengyelek azért minimális izgalmat tudtak csempészni a fináléba. Az első három ugró után Zyła 129, Wolny 135,5 és Stoch 137 méteres ugrásával már biztos másodikok voltak a hazaiak, de még mindig 25 pont volt a hátrányuk a japánok mögött (Nakamura és Keiichi Sato 133,5, Yukiya Sato pedig 141,5 métert repült). Dawid Kubacki viszont a lengyelek befejező emberként 142 métert ugrott, így egy 130 méter körüli ugrás kellett azért Jushiro Kobayashitól is a japán sikerhez, ami egy 133,5-es kísérlettel meg is lett. Utoljára japán csapat 1999-ben, Hakubában tudott versenyt nyerni a Grand Prix sorozatban, azaz igencsak rég látott sikert ünnepelhettek az ázsiaiak.

Eközben az ugyancsak sokat javuló norvégok megelőzték a németeket és az egy elég halovány második sorozattal az ötödik helyig visszacsúszó szlovénokat, így végül Alexander Stöckl együttese állhatott fel fel a dobogó legalsó fokára. Ami a többieket illeti, a vezető ötös mögött jóval nagyobb lemaradással Ausztria szerezte meg a 6. helyet, illetve Svájc és Oroszország végeztek még a legjobb 8 között.