Magyar síugró a világkupa előszobájában – Molnár Flóriánnal beszélgettünk

Magyar síugró a férfi mezőnyben az elmúlt lassan harminc évben nem járt olyan közel ahhoz, hogy a Világkupában szerepelhessen, mint Molnár Flórián, aki tizenhét évesen már ott van a második vonalnak számító Kontinentális kupában. A szezon során a világbajnokságot is megjárt fiatal tehetséggel Kőszegen beszélgettünk, aki elárult egy-két kulisszatitkot is a síugrók világáról.

A magyar csapat szezonjáról szóló írásunkat, valamint Vörös Virággal készült interjúnkat az alábbi linkeken találjátok:

Az eredményeket tekintve kétségtelenül eredményes szezonon vagy túl, hiszen a FIS-kupából feljebb tudtál lépni a Kontinentális kupába. Ha összességében nézed az idényt, mennyire tudtál mindent kihozni magadból?

Voltak jobban sikerült versenyeim és volt ahol rosszabbul ment, szerintem összességében még tudtam volna többet is kihozni magamból versenyen. Sok esetben a körülmények sem voltak ideálisak, mert voltak szeles versenyek, illetve az első versenyen ruhaproblémánk is volt, így szerintem tudtam volna többet is.

Melyik volt az a verseny, amit úgy érzel, hogy kifejezetten jól sikerült?

Park City mindenképpen, és még talán a zakopanei.

És a világbajnokságot hogyan élted meg, ahol a lehető legerősebb mezőnyben, a világ legjobbjaival ugrottál?

Magát a világbajnokságot élveztem, viszont a legjobbakhoz bőven van még hova fejlődni, mind ugrásban, mind rutin tekintetében.

És ha azokhoz viszonyítunk, aki a világkupában el-el csípnek egy-egy pontot, vagy mondjuk bejutnak a fő versenyre? Reálisnak érzed, hogy akár jövőre elérjél erre a szintre?

Hát, talán a téli szezonban…

Van egyébként olyan verseny, vagy helyszín ahol nagyon ott szeretnél lenni?

Egy verseny kimondottan nincs, de például az oslói sánc nagyon tetszik. Azok közül, amin versenyeztem, az oberstdorfi sáncot pár ugrás alatt nagyon megszerettem. De egyébként a nagysáncok közül egyelőre a planicai 140-es a favoritom.

Egyébként amikor Planicán edzetek, mozgatja a fantáziádat a sírepülő sánc?

Persze, szoktam rajta gondolkodni, hogy milyen lenne, majd jövőre talán…

A te stílusodnak a nagyobb sáncok egyébként jobban kedveznek? Kérdezem ezt részben azért is, mert a szlovén ugrók általában erősek szoktak lenni sírepülésben, az hogy, Vasja Bajccal készülsz, látszik a stíluson?

Úgy beszéltük meg, hogy igazán majd a nyári szezonban fogunk elkezdeni dolgozni a repülésen, a kéz- illetve sítartáson. Úgyhogy ez majd még kiderül.

És érzésre a normál vagy a nagysáncon szeretsz jobban ugrani?

Inkább a nagysáncon, de azért ez kicsit sáncfüggő is. A nagysánc azért érzékenyebb a szélre. Ha a normálsáncon van egy 1,5 m/s-os szembeszél, az a nagysáncon már lehet túl erős. Ott nem mindig jó, ha nagy szél van.

Van olyan helyszín az említetteken kívül, ami még kedvencnek számít?

Iron Mountaint mondanám még, az egy elég különleges helyszín. A hangulata is, mert sokan úgy nézik a versenyt, hogy a parkolóban az autójuk elé ülnek ki. A sánc is érdekes, például elég szűk a nekifutó, az ember léce végigér a nyom fölött, igaz, anélkül becsatolni sem lehetne, mert nincs nincs elég hely.

Szó volt róla, hogy Török Eduárd nagy valószínűséggel csatlakozik majd a csapathoz. Segíthet az, ha lenne melletted még valaki?

Szerintem tudna segíteni, ha nem egyedül kellene lennem, ha lenne valaki, akivel tudnék közben beszélgetni, még ha nem is magyarul. Legalább fejlődne az angolom is.

Amikor a szezonban úton vagy, mennyire tudod követni a többi versenyt, például a világkupát?

Facebookon szoktam megnézni főleg az eredményeket, magukat a versenyeket csak néha látom.

Van egyébként példaképed a mezőnyben, vagy olyan, akinek korábban szurkoltál?

Talán a németek közül Eisenbichlert mondanám és Stefan Kraftot.

A világbajnokságon találkoztál is velük szemtől szemben?

Igazából elég messze volt tőlük a rajtszámom, úgyhogy amikor én felértem a toronyba, ők akkor mentek le, amikor én leértem akkor meg fordítva. De volt olyan is, hogy Innsbruckban, amikor az ugrás után lifttel visszamentem a torony aljába az öltözőhöz, ők akkor indultak el felfelé.

A junior világbajnokság kapcsán már szóba került, hogy az talán kevésbé sikerült jól. Az a verseny az ottani körülmények miatt volt olyan nehéz, vagy közrejátszott a sánc is?

Az időjárás biztosan közrejátszott. Ilyen hidegben, mint ott, nem voltam sehol sem.

Amerikában sem? Ott is elég hideg tél volt.

Park Cityben nem volt olyan hideg, az iron mountaini verseny pedig az igazán nagy hideg után volt, olyan -15 körül volt csak. Lahtiban egyébként a sánc is elég fura, az elején magasra kerülsz, aztán hirtelen leesel.

Egyébként amikor együtt versenyzel a nagyobb nevekkel, el lehet lesni tőlük egy-két trükköt, hogy hogyan készülnek fel?

Igazából annyira nem, mert én is a saját feladatommal voltam elfoglalva, meg ők is. szóval kifejezetten nem figyeltem, de nagyjából ugyanazt csinálják mint mi. Ugrás előtt beidegzés, imitáció. Nekem egyébként időm sem lenne nézni őket, mert a rajtszám miatt messzebb is vagyok tőlük. Bemelegítés után meg öltözöm és megyek fel a toronyba.

A toronyban az ellenőrző kapunál történő az ellenőrzésről ha diplomatikusan is, de néha elég vegyes véleményeket lehet olvasni. Ez belülről nézve mennyire működik profi módon? Van benned izgalom előtte?

Valamennyi van, mert a ruhák általában olyanok, hogy pontosan annyi az ülep, amennyi lehet. Ha hideg van, akkor a ruha kicsit összehúzódik és akkor ez nincs meg, kicsit nyújtani kell vagy melegen lenni, akkor nem húzódik össze. Ilyenkor lehet izgulni, de az esetek többségében amúgy meg szokott lenni. Az elmúlt szezonban egyszer sem zártak ki, talán kétszer figyelmeztettek, a vébén meg Park Cityben.

A figyelmeztetés hogy működik?

Mondták, hogy nem zárnak ki, csak figyelmeztetnek, mert csak két milliméterről volt szó.

Két ruha között egyébként tud komoly különbség lenni?

Tud, de csak akkor érezni, ha tényleg hatalmas különbség van. Ha valamennyire hasonlóak, akkor én nem annyira érzem.

Egy-egy helyszínre és az adott sánc sajátosságaira készülsz egyébként előre?

Nagyon fizikailag nem, inkább csak fejben. Innsbruckban például visszaemlékeztem arra, amikor nyáron ugrottam ott, elképzeltem hogy hogyan kéne csinálni. De amikor ott vagyok, akkor ezek már nem jutnak eszembe, hanem csak csinálom, aztán lesz, ami lesz.

A nyári szezonra való felkészülést mikor kezditek majd? Most még pihenőidőszak van?

Most olyan szo-szo időszak van. A múlt héten még pihentünk, most már eljárok futni, csinálok kisebb szökdeléseket, a jövő hétvégén pedig ugrunk majd az itteni sáncon kis sível.

A Vasja Bajccal való közös munka összességében mennyit tudott rajtad lendíteni? Egyébként milyen a viszonyotok?

Nincs vele konfliktusom, jól tudunk egymással kommunikálni. Mióta vele edzünk, szerintem sokat fejlődött az ugrásom.

Jellemző különben, hogy sokat elemzed az ugrásaidat?

Általában úgy szokott lenni, hogy ha lemegy egy edzés, akkor a következő előtt nézzük meg az ugrásokat. Ilyenkor Vasja elmondja mi rossz, min kéne javítani.

Ezeket a dolgokat mennyire lehet tudatosan befolyásolni? Általában azt szokták mondani, hogy nagyon sok múlik azon, hogy egy jó alapmozgásod legyen.

Ha be van rögzülve egy alapmozgás, azon nehéz változtatni. Az elugrás utáni 10-20 méter például szinte csak érzésből megy, azon elég sok munka változtatni, de azért meg lehet csinálni.

Nincs egyébként olyan, hogy ha változtatsz valamin, akkor az az ugrás más részénél visszaüt?

Erre nehéz egyértelmű választ adni, de olyan történt már velem, hogy a nekifutón a fejem túlságosan le volt hajtva, ezért olyan érzésem volt mintha lábujjhegyen lennék. Emiatt túl magas volt a nekifutópozíció és nem volt olyan jó az elugrás sem, a kezeim is túl magasan voltak. Ezeket kijavítottuk, így a nekifutó pozícióm most nagyjából rendben van, az elugrás utáni rész az, amin javítanunk kellene.

Most akkor ez az a pont, ahol sokat lehetne hozni?

Ez, meg a repülés. A végére eléggé hátra kerülök, nem maradok eléggé a sí fölött.

Az elkövetkezendő időszakra nézve milyen céljaid vannak?

Jövőre lesz az ifjúsági olimpia, utána olimpia, és persze kvalifikálni a VK-ra.

Molnár Flórián eredményei a 2018/19-es téli szezonban
Park City, FIS-kupa – 18., 10.
Bischofshofen, Kontinentális kupa – 56., 53.
Planica, Kontinentális kupa – 51., 50.
Lahti, Junior világbajnokság – 55.
Iron Mountain, Kontinentális kupa – 43., 44., 46.
Oberstdorf, Kontinentális kupa – 52., 52.
Innsbruck, Világbajnokság – 59.
Seefeld, Világbajnokság – 60.
Zakopane, Kontinentális kupa – 51., 46.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s