Rögtön az idény elején elkapták a fonalat az osztrák lesiklók, Max Franz révén újra győzelmet ünnepelhettek. A hektikus időjárásban rendezett Beaver Creek-i Szuper-G-n előnyösnek bizonyult az alacsony rajtszám, igaz, harmincon túl az alábbhagyó szélmozgás okán többen előrébb kerültek, mint azt menetük értéke feltételezte volna. Mauro Caviezel parádéja sem ért véget, harmadik dobogójánál tart már a télen. A pódium harmadik fokán pedig valósággal torlódtak a világklasszisok. Hárman, név szerint Svindal, Paris és Kilde is ebben a pozícióban fejezte be a napot.
A várt jelentős mennyiségű hózápor megérkezett éjszaka, így sokáig egy rozsdás garast nem tett volna senki arra, hogy versenyt rendeznek ma Beaver Creeken. A pályamunkások áldásos munkája nyomán azonban megszületett a csoda: ha egy órányi csúszással is, de percen túli időtartamban sor kerülhetett a Szuper-G-re.
A szélfúvás megmaradt, a látási viszonyok közelítően sem voltak mondhatók ideálisnak, lehetetlen körülményekről azonban szó nem volt. Népes, 73 főt számláló mezőnnyel rendezték a versenyt, melyről hiányzott a tegnap komoly sérüléseket elszenvedett Thomas Dreßen, valamint Peter Fill. A dél-tiroli ugyan nem sérült meg, de jobbnak látta, ha kegyetlenül nagy esése után inkább befejezi hétvégi szereplését.
Josef Ferstl (30.) részére jutott az a hálátlan feladat, hogy ugorjon egy jókorát a sötétségbe. Természetesen nem úszta meg jókora rontások nélkül, de a célba érése azért nem forgott veszélyben. Boštjan Kline (34.) tempóban többet tudott, ez a komolyabb lesodródásokkal együtt azonban nem ért jobb időt. Aleksander Åmodt Kilde (3.) annak rendje, s módja szerint jelentős időkülönbséggel sújtotta a németet. Különösebb megingás nélkül tudta le a lejtőt. Justin Cook (21.) inkább előbbiekkel volt versenyben, hiányzott belőle a kellő vagányság.
Nem úgy Max Franzból (1.)! Az előző héten lesiklást nyert osztrákot ettől egy jókora, bukással fenyegető túlsodródás sem tántorította el. Mi több, inkább még tempót váltott, érte bő 4 tizednyi előny lett jutalma. Egész pontosan 41 század. Ennek hamar jelentősége lett. Dominik Paris (3.) konszolidált menetét egy látványosabb megingás akasztotta meg csupán a Golden Eagle környékén. Esélye amúgy sem volt sok Franz ellenében, így viszont kénytelen volt besorolni Paris mellé századdal azonos idővel.
Ritkán tapasztalható módon hármas holtverseny alakult ki a virtuális dobogó második fokán. Aksel Lund Svindal (3.) pár kövér ív miatt sebességet nem, tért, s ezzel együtt időt viszont vesztett. Az utolsó szektorban ugyanakkor már különösebben gyors sem volt, így ő is kikapott az osztrák éllovastól. Andreas Sander (42.) nem rúgott labdába, jól megérdemelt helyére, a sereghajtó pozíciót foglalta el.
Nem jött ki a célba érés Kjetil Jansrud (10.) számára sem. Túl agresszíven támadta a kapukat, tulajdonképp beleesett Svindal hibájába. A szakági címvédő is beszedte a megszokott négy tizedet, így dobogós reményeiről azon nyomban lemondhatott. Adrian Smiseth Sejersted (23.) ingatag lábakon abszolválta a lejtő nehéz szakaszat, esélye nem volt másodpercen belül maradni.
A szakági elit második élcsoportjára is maradtak még ászok, akik célba érését még feltétlenül ki kellett várnia Franznak az ünneplés megkezdéséig. Rögtön elstartolt Beat Feuz (19.), aki tegnap igazán meggyőző győzelmet aratott. A kanyargósabb műfaj, no meg talán a reklámszünet nem szolgálta esélyeit. Alig maradt másodpercen belül, Jansrud mögött fejezte be a napot. Alexis Pinturault (16.) számára annál inkább kedvezőnek mutatkoztak a körülmények. Élni is tudott a sansszal, remek íveket húzott, tempóban maradt, egy szép hatodik hellyel kárpótolta magát az idény eddigi versenyei után.
Vincent Kriechmayr (7.), a verseny címvédője, egyszersmind az összetett éllovasa következett. A pálya feléig fej-fej mellett haladt, majd többször besokallt, aminek megfizette árát – a dobogós triásztól is elmaradt. Nem úgy az idény eddigi meglepetésembere! Mauro Caviezel (2.) a TV-n keresztül gyakran átláthatatlan látási viszonyok közepette sem vesztette el bátorságát. Emellé pontosság is párosult, ennek okán 8 századdal beelőzte Svindalékat, s újra pódiumot érő helyen találta magát. A lejtő nagy specialistáját lassan 40 esztendősen sem szabad leírni, s valóban, Hannes Reichelt (44.) egészen jól tartotta magát, míg egyensúlyát nem vesztette. Nagy bravúr volt, hogy egyáltalán célba tudott érni. Blaise Giezendanner (30.) a középmezőny derekába érkezett, Matthias Mayer (8.) többet vállalt, de a regnáló olimpiai bajnok is lemaradt kereken 2 tizeddel a dobogóról. A sormintát követve Christian Walder (29.) nem tudott felnőni az ismét remeklő honfitársaihoz, Adrien Théaux (11.) ellenben megint húzott egy masszív, TOP-10 körüli eredményt. A második tízest Christof Innerhofer (24.) bevállalós, de időigényes menete zárta.
Bár feltörekvő fiatalból és az elitbe visszatérni szándékozó rutinos sízőből nem volt hiány, nehéz volt elképzelni, hogy a bizonyára romló pályán bárki felérhet előkelő pozícióba. A harmincadik rajtszámig érkezők első része igazolta várakozásainkat, kivétel nélkül beszedtek legalább másfél másodpercet, így az enervált Sanderen és a nap legnagyobb hibáját elkövető Reichelten kívül mással nem vehették fel a versenyt.
Az amerikaiak ellenben jól hasítottak hazai lejtőjükön. Kiváltképp Travis Ganong (15.), aki egy messze várakozások alatt alakult idény után összekapni látszik magát, nagy bravúrral befért a legjobb tíz közé. Ryan Cochran-Siegle (17.) és Thomas Biesemeyer (25.) menetével is meg lehettek elégedve a szakvezetők: bátran, kevés hibával tudták le feladatukat. A hátralévő két síző, vagyis Carlo Janka és a norvég Stian Saugestad egyformán a lejtő tetején került pályán kívülre.
Mire a harmincon túliak kerültek sorra, alábbhagyott a szél, ami jótékonyan hatott teljesítményükre. Nem véletlen, hogy egy darabig csak az nem vaskos pontszerző helyekre, aki jókorát rontott, avagy ki nem esett menet közben. A gyors számokba – egyelőre – csak kiránduló Victor Muffat Jeandet (18.) eredménye csak amolyan előjáték volt, Klemen Kosi (9.), pláne Christoph Krenn (6.) eredménye világossá tette a kellemetlen helyzetet: az időjárás javulása miatt izgulniuk kell az akkori dobogósoknak. Az osztrák srác konkrétan 5 századdal kapott ki a bronzos pozíciót elfoglaló triásztól, amibe belefért egy szemmel látható megingás is. A VK- mezőnyben úgyszólván ismeretlen francia, Nils Allegre (13.) karriercsúcsot jelentő helyezése után kétség sem férhetett, a viszonyok nagyot fordultak menet közben.
A továbbiakban Matteo Marsaglia (12.) és Rasmus Windigstad (13.) is a tíz körüli helyeket ostromolta, sőt a szám egykori világbajnoka, Ted Ligety (22.) is simán befért a pontszerzők táborába. Az amerikai klasszis után azonban rögvest kényszerszünetre került sor, a svájci Urs Kryenbühl bukása után volt dolga a helyi erőnek. Ugyanez ismétlődött meg nagyjából tíz rajthellyel később Niels Hintermann menete után. Zárszóként még Steven Nyman (20.) villantott egyet, tette mindezt 64-es rajtszámmal.
Max Franz kirobbanó formának örvend, hiszen egy héten belül már a második győzelmét szállította. Nagy fegyvertény ez, ha figyelembe vesszük, hogy ezt megelőzően csupán egyetlenegyszer hangzott el tiszteletére az osztrák himnusz. S ha még ez nem lenne elegendő, életében először győzött Szuper-G-ben.
A nyáron a harmincasok közé lépett Mauro Caviezel élete csúcspontját éli ezekben a hetekben, immáron a harmadik dobogó helyezésénél jár, összesen van neki négy ugyebár. Svindal egy híján már harminc pódiumnál tart Szuper-G-ben, Paris nyolc, míg KIlde hat TOP-3-nál jár a szakágban.
Az osztrákok ismételten nagyot alakítottak csapatszinten (is), ezúttal négyen verekedték be magukat a legjobb tíz helyezett közé. A norvégok három embere se semmi, de az ő szájuk íze alighanem keserédes, pláne, ha Jansrud kiegyensúlyozatlanságát nézik.
A verseny részletes eredménysora
Holnap óriás-műlesiklással ér véget a program Észak-Amerikában.
A főcímben szereplő kép forrása: Blick.ch
Síparadicsom Blog 