Az elit, avagy az idei VK legjobb 10 versenyzője

Izgalmas szezon van a hátunk mögött, noha Kamil Stoch mindent bezsebelt, amit be lehetett, rajta és a Világkupát szinte félidőig vezető Richard Freitag mellett akad még jó néhány versenyző, akiknek a teljesítményéről érdemes megemlékeznünk. Tekintsünk tehát most vissza az idei Világkupa legjobb versenyzőire!

10. Markus Eisenbichler  – 597 pont
(VK: 1 második hely, olimpiai ezüstérmes csapatban)
A németek harmadik számú ugrójának számított az idei szezonban Markus Eisenbichler, aki noha a tavalyinál most két hellyel lejjebb végzett az összetettben, joggal illetheti dicséret. Az olimpiai bajnoki címet megszerző Andreas Wellinger és a szezon elején domináló Richard Freitag mellett némileg kevesebb rivaldafényben szerepelhetett idén Eisenbichler, aki a 22 VK versenyből 11-szer végzett a legjobb 10 között, emellett egyszer (Lahtiban) felállhatott a dobogó második fokára is. A győzelem és a konzisztens dobogós helyezések egyelőre váratnak magukra, Eisenbichler ugyanis még mindig nem arról híres, hogy egy versenyen belül két kimagasló ugrást tudna összerakni. A német versenyzőnek tehát van mit finom hangolnia a következő szezonra, de ha sikerül állandó jelleggel két magas szintű ugrást összehoznia, könnyen az élen találhatja majd magát a későbbiek során.

9. Dawid Kubacki   – 633 pont
(VK: 1 második, 2 harmadik hely, sírepülő vb: bronzérmes csapatban, olimpiai bronzérmes csapatban)
A nyáron szinte érinthetetlen volt, és többen arra számítottak, hogy a lengyel, a nyári sikerek után magabiztosan, át tudja menteni a formáját a télre, ám ez az első néhány versenyen nem mutatkozott meg. Kubacki ugyan jól szerepelt, többnyire a top 10 körül mozgolódott, de a nyári formája árnyékát mutatta csak. Egészen Oberstdorfig, ahol ugyanis megszerezte élete első dobogóját, amelyet még kettő másik, köztük egy második hely is követett még a szezonban. A versenyek több mint felét zárta a legjobb tíz között és a Négysáncversenyen összetettjében is a hatodik helyen végzett, így szépen lassan megvetette a lábát Világkupa legjobbjai között, és hamar a lengyelek alapemberévé vált a csapatversenyekben is. Nem meglepő, hogy ezzel messze eddigi legjobb szezonját zárta.

kubacki-2

8. Andreas Stjernen  – 665 pont
(VK: 1 győzelem, 1 második hely, sírepülő világbajnok csapatban, olimpiai bajnok csapatban, valamint a sírepülő VK győztese)
Eddig is tudtuk Stjernenről, hogy szeret repülni, de az idei szezon után már egyértelműen kijelenthetjük, hogy igazi sírepülő specialitásról van szó a norvég esetében. Különösebben kiemelkedő ugrásai és eredményei a szezon első felében nem igazán voltak, csak a 7. versenyen, Engelbergben jött neki össze az első top tízes helyezés is. Formája azonban lassan javult, és végül egyszer felállhatott a dobogó tetejére is, méghozzá az év első sírepülő versenyén Tauplitzban, a második törölt versenynek (is) köszönhetően vezette a sírepülő VK-t. A vezetést végül nem is engedte ki a kezéből, hiszen a szezon utolsó három versenyén (Vikersundban és Planicán) is remekül szerepelt, Vikersundban pedig dobogóra is állhatott. Egyébiránt a normál VK-ban dobogó nem jött neki össze, de Lahtitól kezdve végig a top tízben szerepelt, így szépen lassan egyre feljebb lépegetett a Világkupa összetettjében is, végül pedig a nyolcadik lett.

7. Johann André Forfang  – 821 pont
(VK: 1 győzelem, 2 második hely, 1 harmadik hely, sírepülő világbajnok csapatban, olimpiai ezüstérmes normálsáncon, olimpiai bajnok csapatban)
A megrendezett 22 VK versenyből 16 alkalommal végzett a top tízben, amivel Stoch (18) és Freitag (17) mögött a harmadik helyen végzett ebben a tekintetben. Ez is jelzi, hogy Forfang igazán kiegyensúlyozott, erős formát mutatott az utóbbi hónapokban. Összejött neki négy dobogó is, köztük egy győzelem is, méghozzá a willingeni második versenyen, tehát az olimpiai előtti utolsó megmérettetésen. A jó formát végül Pyeongchangban is folytatni tudta, és a normálsáncon ezüstérmet tudott szerezni (persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy csapatban olimpiai bajnok lett a norvégokkal). Remek formáját az olimpia után is folytatni tudta, és ezzel az összetettbeli 7. hellyel mindenképp elégedett lehet, ám ha ennél is előkelőbb helyet szeretne elfoglalni a VK-ban (és miért ne szeretne?), akkor hasonló dolgokon kell javítania majd, mint Eisenbichlernek, hiszen Forfang esetében is többször előfordult, hogy az egyik ugrása kicsit gyengébbre sikeredett.

6. Andreas Wellinger  – 828 pont
(VK: 1 győzelem, 2 második hely, 3 harmadik hely, olimpiai bajnok normálsáncon, ezüstérmes nagysáncon, olimpiai bajnok csapatban)
Remek formában kezdte meg az idei Világkupát Andreas Wellinger, sőt a negyedik versenyen, Nizhny Tagilban megszerezte szezonbeli első és egyetlen futamgyőzelmét is. A szezon első felében szépen hozta a top 10-es helyezéseket és dobogókat, így előkelő helyen szerepelt már akkor is a Világkupában, egészen sokáig tartotta második és harmadik helyét az összetettben. Soha sem tűnt a legerősebbnek, de mindig eséllyel pályázott a dobogóra és akár a győzelemre is. Végül a csúcsforma, a kellő önbizalom és szerencse együttese PyeongChangra állt össze, ahol is a normálsáncon olimpiai bajnok, a nagysáncon pedig ezüstérmes lett egyéniben. Arra számíthattunk, hogy ez további lendületet ad majd a Milka-sisakos versenyzőnek, ám az olimpiai forma gyorsan elszállt. A csúcsra feljutó Wellingert lassan-lassan kezdte elhagyni a jó forma, és inkább az látszódott rajta, hogy mennyire várja már a jól megérdemelt pihenést, mintsem az, hogy versenyben szeretne maradni a VK harmadik helyéért. A szezonvégi hanyatlás miatt így csak a hatodik helyen végzett az összetettben.

welli-4_1

5. Robert Johansson  – 840 pont
(VK: 1 győzelem, 2 második hely, sírepülő világbajnok csapatban, olimpiai bronzérmes normálsáncon és nagysáncon, olimpiai bajnok csapatban)
Néhány hónapja még az alábbi mondat szerepelt Johansson Twitteres bemutatkozásában (szabad fordításban): „nemcsak a bajuszom, az ugrásaim miatt is szeretném, hogy ismerjenek”. Sokat mond, hogy mára már ez a mondat „bajuszos norvég síugró”-ra változott Johansson bemutatkozásában. Joggal, ugyanis a norvég bravúros szezont zárt idén. Noha nem indult a legmeggyőzőbben, az első hetekben pusztán egy ötödik helyet tudott felmutatni, a szezon közepe táján kezdett ráérezni az ugrásokra. Olyannyira, hogy PyeongChangban mindenkit meglepve háromszor is dobogóra állt: kétszer egyéniben, hiszen mindkét sáncon bronzérmes lett, valamint csapatban is, hiszen a norvég gárdával olimpiai bajnok lett. A hazai rendezésű Raw Air sorozatban is remekelt (Stoch mögött a második helyen végzett), a négy egyéni versenyből hármat is a dobogón fejezett be, ráadásul a vikersundi sírepülést meg is nyerte. Ha valamivel hamarabb kezd bele a dobogós helyezések gyűjtögetésébe akár még ennél is előkelőbb helyen végezhetett volna az összetettben, de ez a jelképes 5. hely, a három olimpiai érem és a sírepülő vb-n szerzett csapat arany így is több mint gyönyörűen csillog.

4. Stefan Kraft  – 881 pont
(VK: 3 második hely, 5 harmadik hely)
Az előző Világkupa győztesnek mindig nehéz dolga van az új szezonban, hiszen az elvárások még magasabbra nőnek egy kristálygömböt már megnyerő versenyzővel szemben, ebbe a helyzetbe került idén Stefan Kraft is. Az osztrák versenyző szezonja szinte ott kezdődött, ahol abbahagyta, hiszen Wislán egy harmadik hellyel nyitott, amire még a szezon első heteiben rápakolt még két másikat, sőt még a Négysáncversenyt is kitűnő formában kezdte meg. A garmisch-partenkircheni 31. hely azonban úgy tűnt, kicsit csorbított az önbizalmán, hiszen jó pár hétig nem tudott dobogóra sem állni. Végül a pyeongchangi olimpia után sikerült visszanyernie igazán jó formáját, Lahtitól kezdve ugyanis sorra gyűjtötte be a dobogós helyezéseket, de győzelmet nem sikerült szereznie, azonban összetettbeli negyedik helyével így is messze a legjobb osztrák volt.
Érdekesség, hogy Kraft volt a sógorok egyetlen reménye idén, de mivel neki sem sikerült versenyt nyernie, az osztrákok a 2000/01-es szezon óta először zártak úgy szezont, hogy nem volt győzelmük a VK-ban.

kraft-12

3. Daniel André Tande  – 985 pont
(VK: 2 győzelem, 3 második hely, 3 harmadik hely, sírepülő világbajnok egyéniben és csapatban, olimpiai bajnok csapatban)
Tavaly után idén is a harmadik helyen zárt az összetettben Tande, aki egészen jó formában kezdte meg a szezont Wislán, sőt a szezon első felében mindössze három versenyen nem végzett a legjobb 10 között, az egész szezont tekintve pedig 15 alkalommal zárt a legjobb 10 versenyző között. A számok kétségkívül arra utalnának, hogy Tande formájához szinte csak egy vagy két hajszál kellett volna ahhoz, hogy sorra húzza be a győzelmeket, de a norvég versenyző gyakran belehibázott – általában az első ugrásba –, ami után gyakran csak a mezőny közepén találta magát az első sorozat után. Másodjára azonban sokszor sikerült igen hosszú ideig a levegőben maradnia, alkalmanként tehát az jellemezte a versenyét, hogy a középmezőnyből előre küzdötte magát, sokszor még a dobogót is megközelítve. Végül két győzelemmel, három második és három harmadik hellyel zárta a VK-t, amivel nem nagyon tudott beleszólni az eleinte még szoros Stoch-Freitag párharcba, azonban a világversenyeket nagyon jól zárta, hiszen amikor érmet szerzett, akkor az bizony a legfényesebb volt a három közül. Remekül ráérzett az oberstdorfi sírepülősáncra, ahol megszerezte élete első nagy címét egyéniben, a csapattal pedig szintén a dobogó tetejére állhatott. De a pyeongchangi olimpia sem sikerült rosszul, hiszen a csapattal ott is aranyérmet szereztek. Összességében véve Tande elégedetten zárhatja a 2017/18-as szezont.

1600Forrás: skifliegen-oberstdorf

2. Richard Freitag  – 1070 pont
(VK: 3 győzelem, 5 második hely, sírepülő vb: bronzérmes egyéniben, olimpiai ezüstérmes csapatban)
Élete formájában volt és szinte tökéletes ugrásokkal indította az idényt a német. A szezon első felében 3 győzelmet és 4 második helyezést söpört be, és hosszú hetekig vezette a Világkupát. Úgy tűnt, hogy Sven Hannawald után végre megint lesz Négysáncverseny győztese a németeknek. Az első két verseny után – akkor is, ha mindkettőt Stoch nyerte meg –, még mindig volt remény arra, hogy a németek örüljenek, ám Innsbruckban Freitag az első sorozatban elesett, ami végül nemcsak a Négysáncversenyébe került, de a szezon további szakaszára is rányomta a bélyegét. A bukásból kifolyólag némi sérülést szenvedett, emiatt két versenyt ki kellett hagynia, de újult erővel tért vissza a hazai rendezésű sírepülő világbajnokságra, ahol úgy ugrott, mintha mi sem történt volna és egyéniben bronzérmet szerzett. Ezután azonban inkább hanyatló formát mutatott – közel sem olyan szinten, mint Wellinger az olimpia után –, de Freitag sírepülő vb utáni formája egyszerűen nem volt elég sem ahhoz, hogy egyéniben érmet szerezzen az olimpián, sem ahhoz, hogy megszorongassa Stochot a Világkupában. Az olimpia után nem is szerzett dobogót sem, legjobb eredménye két ötödik hely volt. Bár a szezonja kissé félrecsúszott Innsbruck után és úgy tűnt, hogy fejben (még) nem érett meg eléggé ahhoz, hogy a világ tetejére állhasson és VK-t vagy nagy címet nyerjen, Richard Freitag így sem szomorkodhat, hiszen ez az év messze felülmúlta az eddigi szezonjait, és csak még jobban motiválhatja a továbbiakban.

1. Kamil Stoch  – 1443 pont
(VK: 9 győzelem, 3 második hely, 1 harmadik hely, Négysáncverseny győztes Grand Slam-mel, Willingen Five győztes, sírepülő vb: ezüstérmes egyéniben, bronzérmes csapatban, olimpiai bajnok nagysáncon, olimpiai bronzérmes csapatban, Raw Air győztes, Planica 7 győztes)
A fenti zárójeles lista már önmagában árulkodó, de Kamil Stoch idén hivatalosan is visszatért a csúcsra – talán minden eddiginél jobb formát és tökéletesebbnél tökéletesebb ugrásokat mutatva. A szezont egy második hellyel kezdte, aztán néhány dobogó nélküli verseny után újra visszatért a legjobbak közé és a Négysáncversenyre már csúcsformában érkezett meg. Sven Hannawald történelmi sikere után ő volt a második, akik Grand Slam-mel, azaz mind a négy verseny megnyerésével, tudta megszerezni az arany sast. Azt hihetnénk, hogy egy ilyen siker után kienged a versenyző, de Stoch esetében erről szó sem volt, hiszen a sírepülő vb-n is dobogóra állhatott. Zakopaneban ugyan nem jutott be a második sorozatba, Willingenben már újra a dobogón ünnepelhetett, ráadásul a VK-ban átvette a vezetést Freitagtól, és az egyik legnagyobb esélyesként utazhatott Dél-Koreába. Az olimpián a normálsáncos verseny nem jött neki össze, a nagysáncon azonban újra ő volt a legjobb, így összességében véve (egész eddigi karrierjét tekintve) háromszoros olimpiai bajnokként folytathatta a VK-t. Az utolsó hét egyéni versenyből végül ötöt megnyert, amivel abszolút dominanciát mutatott, és ezzel természetesen övé lett a Raw Air és az újonnan elindított Planica 7 versenysorozat győztese cím is. A szezont végül 9 győzelemmel, 3 második hellyel, 1 harmadik hellyel és összesen 4 éremmel zárta. Csak annyit mondhatunk, hogy emeljük a kalapunkat a lengyel klasszis előtt!
Kamil Stoch karrierjének történetéről és idei szezonjának eseményeiről bővebben Stochról szóló összefoglalónkban olvashattok.

freitagstoch-1-2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: