Edin WC-zés közben lett Európa-bajnok

Nem sok sportág létezik, amelyben előállhat olyan forgatókönyv, amikor a mérkőzés döntő pillanatában a győztes nincs is ott a játéktéren, sőt éppen könnyít magát a mellékhelyiségben, ám a curling Európa-bajnokság egyébként felettébb színvonalas férfi döntője ezúttal egy ilyen szokatlan közjátékkal ért véget. Niklas Edin bizonyára örökké emlékezni fog rá, mit csinált, amikor nem csak az idei év, de az Eb-k történetének valaha volt legsikeresebb férfi curlingesévé vált St. Gallenben.

Ismét csúcson a skót hölgyek

Kezdjük először a női torna zárószakaszával, az itteni dobogóra sikerült ugyanis feljutnia egy olyan csapatnak, amelyet előzetesen aligha jósoltak az éremesélyesek közé. Az elődöntőkben a svédek az olaszokkal, valamint a svájciak a skótokkal találkoztak. Előbbi meccs hozta a papírformát, Diana Gaspariék nem tudták tíz enden keresztül megnehezíteni Anna Hasselborgék dolgát, így a svédek bemeneteltek a döntőbe. A másik ágon szorosabb küzdelem zajlott ezzel egy időben, de az utolsó két end néhány svájci hibáját kihasználva Eve Muirheadék előnybe tudtak kerülni, és meg is nyerték a mérkőzést.

A bronzmeccs hozta aztán a torna fő meglepetését: az olaszok ellen nemcsak a statisztikák, de a lelkes svájci közönség kolompjai is szóltak, ám Gaspariék mégis szoros meccsre tudták kényszeríteni a házigazdákat, és miután döntetlen állást követően az utolsó endben övék volt a befejezés joga, Olaszország élt is a lehetőséggel és megszerezte a harmadik helyet. Az olaszok nem tartoznak az 5-6 tradicionális európai curlingnemzet közé, akik rendre leosztják egymás között az érmeket a kontinenstornán, így kétségtelenül meglepetésről beszélhetünk. Az ország még csak története harmadik Eb-érmét szerezte, a korábbi két ezüst közül utóbbiban pedig szintén benne volt Gaspari keze, aki már annak a 2006-os csapatnak is skipje volt. Silvana Tirinzoniék lehettek csak szörnyen csalódottak, akik a Round Robin során egyaránt legyőzték a skótokat és az olaszokat is, most azonban, amikor már kiesésre ment a játék, mindkettőjük ellen elveszítették a fontos meccset, így a svájci skip 2007 után most sem tudta éremszerzésre váltani azt a ritka lehetőséget, hogy ő képviselhette hazáját a kontinensviadalon.

EasyCapture3

2010 óta nincs Európa-bajnoki dobogó Eve Muirhead és a skótok nélkül

A döntőt két olyan csapat vívta, amelyeknek egyaránt kijárt már a siker, viszont egyik félnek most is csalódottan kellett távoznia. Szoros és pontszegény kezdés után 2:1-es svéd vezetéssel érkezett el a félidő, s akkor sem volt még semmi eldöntve, amikor a 8. endben Eve Muirhead az egy pont megírására kényszerült, így 4:3-ra fordítva az állást a skótok javára. A 9. end hozta el a mérkőzés első, kulcsfontosságú lopását: a skót kő egy hajszállal közelebb maradt a kör közepéhez a svédek utolsó dobását követően, így kétpontos előnyre tettek szert Muirheadék, akik aztán az 10. endben mindent megtettek, hogy Hasselborg csapata ne tudjon két pontot írva egyenlíteni. Elég nehezen megoldható helyzetük is maradt a svédeknek a legvégére, amiből már nem tudtak jól kijönni, így a nemzetközi köztudatba csak nemrég berobbanó Anna Hasselborg csapata a tavalyi év után ismét az ezüsttel volt kénytelen beérni.

A skótok szívéről pedig nagy kő esett le, hogy végre meglett a győzelem: noha a lányok számára egyáltalán nem idegenek az érmek, elvégre a Muirhead-féle csapat 2010-es berobbanása óta minden egyes évben a legjobb három között végzett, de eddig ebből csak egyszer, 2011-ben állhattak fel a dobogó legmagasabb fokára. A skip mellett Anna Sloan és Vicki Adams is kétszeres Európa-bajnoknak mondhatja immár magát, míg a csapathoz később csatlakozó lead, Lauren Gray most először ízlelhette meg a diadalt.

EasyCapture1

Maria Prytz (középen), a svédek előző nagy sikergyárosa most már Hasselborgék útját egyengeti edzőként

 

Nem lett tripla a Muirhead-öröm

Eve Muirhead izgalmi állapota nem csillapodott azt követően sem, hogy csapatával átvették a győztes trófeát, hiszen a pár órával később kezdődő férfi döntőben is igen komoly érdekeltsége volt. Na nem konkrétan neki, hanem testvéreinek: az idénre végleg beérett, Kyle Smith által skippelt csapat tagja ugyanis a skót lány két öccse, Thomas és Glen Muirhead is, és nekik is a svédeket kellett legyőzniük ahhoz, hogy Skócia mindkét válogatottja, azokon belül pedig egy család teljes generációja is egyszerre nevezhesse magát Európa-bajnoknak – még ha a harmadikként dobó Thomas mellett Glen most csak cserejátékos is volt, és nem is kapott játéklehetőséget a torna során.

A férfiak elődöntőiben az keltette a legszokatlanabb látványt, hogy Niklas Edinék egész simán gyalogoltak át a Thomas Ulsrud-féle norvégokon, akik egyetlen pillanatig sem tudták tartani a lépést ősi riválisukkal a ponttáblázaton. A másik pályán eközben a skótok és a svájciak csatájából bármelyik fél továbbjuthatott volna: végül Smithék az utolsó endben két pontot írva tudtak fordítani és kvalifikálni a döntőbe. Peter de Cruz vesztes csapata viszont aztán megcsinálta azt, amit a hölgyeknek nem sikerült, és mentett egy érmet Svájcnak. Ehhez ugyebár Ulsrudékat kellett legyőzniük, amihez maguk a norvégok is gazdagon asszisztáltak: a skip sem játszotta élete legjobb meccsét, de ezúttal különösen a harmadikként dobó – és gyakran éppen társai közül kimagasló – Torger Nergard hibázott többször is, s a csapat elég sok lehetőséget elpuskázott. Tulajdonképpen szenzációszámba megy, hogy a norvégok nem végeztek dobogón, hiszen egészen elképesztő sorozatot produkálva 2007 óta, vagyis az elmúlt tíz évben minden alkalommal érmes volt az Eb-n az Ulsrud-féle csapat.

EasyCapture2

A skótok edzője az a svéd Viktor Kjall (balról a második), aki 2009-ben és 2011-ben még Edin csapatában játszva lett Európa-bajnok

De hátra volt még a curling Eb másik svéd-skót döntője Niklas Edin és Kyle Smith csapatai között, amely üdítő fordulatokat tartogatott ahhoz képest, hogy Svédország elmúlt években látott dominanciája alapján egy sima menetelés is benne volt a pakliban a címvédők részéről. A svédek kezdtek jobban, akik először két pontot írtak, majd egyet loptak is, de a skótok erre ugyanilyen sormintával válaszoltak. A mérkőzés második felében aztán már az egyes endeken belül is ingadozni kezdett a csapatok formája, és senki nem tudott elhúzni egynél több ponttal a másiktól. A 10. endbe 6:5-ös svéd vezetéssel fordultak a csapatok, ám a skótok voltak a befejezők így hiába uralták a kört Edinék, elhelyezve benne négy sárga követ is egymástól tisztes távolságra, a ház közepén egy jelentősebb terület még üresen állt. Smith-nek csak oda kellett bedobnia ahhoz, hogy döntetlenre és extra endre mentse a találkozót – rutinfeladat ezen a szinten, már ha az ember nem élete első Eb-döntőjének sorsfordító kövét tartja a kezében.

A svéd skip számára is egyértelműnek tűnt a helyzet, és mivel az ellenfél volt a befejező, neki pedig már semmi dolga nem volt ebben az endben, kihasználta ezt a pár percet, és az extra end kezdete előtt kiszaladt a stadion mellékhelyiségébe, hogy könnyítsen magán, s időben visszaérjen ahhoz, hogy az új end első dobására már megadhassa a hívást.

Igen ám, de Kyle Smith csúnyán elizgulta az ominózus utolsó követ: a kelleténél nagyobb erővel engedte el, amivel így már a söprők sem tudtak mihez kezdeni. A piros kő megállíthatatlanul csúszott végig a házon, nem állt meg annak közepén, ahogy az az eredeti tervben le volt fektetve. A skótok tehetetlenül nézték végig mindezt, és kénytelenek voltak kezet nyújtani, hiszen az ő egy pontjuk helyett a svédek loptak négyet. A 10:5-ös végeredmény így a legkevésbé sem tükrözi, milyen szorosan alakult a mérkőzés, csupán a játék során elengedett 160 kő közül a legutolsó túlcsúszása torzította el ennyire a pontállást.

Amikor Niklas Edin visszatért a csarnokba a mosdóból, már tapsvihar és gratulációk fogadták, és kissé hitetlenkedve látta, hogy nincs szükség extra endre, távollétében ugyanis négy pontot írtak az utolsó endben. Svédország ezzel zsinórban negyedik alkalommal nyert Európa-bajnokságot, ami a férfiak mezőnyében eddig példátlan sikersorozat. Mind a négy diadalt az Edin-féle gárda hozta össze, a csapatból azonban ő és Oscar Eriksson már a 2009-ben és 2011-ben győztes alakulatnak is tagjai voltak, azaz hatszoros Európa-bajnoknak mondhatják magukat. Ezzel hivatalosan is a kontinens legjobb férfi curlingeseivé váltak, hiszen öt címet szerzett már a 1989 és 1999 között a skót csapat akkori skipje, Hammy McMillan, hatot azonban eddig még senki.

És nincs is annál viccesebb sztori, mint hogy valaki elmondhatja magáról: éppen a WC-n volt, miközben sportágának legsikeresebb sportolójává avanzsált.

EasyCapture4

Egyébként a 2013-as döntőn a győztes Svájc skipje, Sven Michel is a mostanihoz hasonlóan “a WC-n nyerte meg” az Eb-t.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: