Egy sima, egy fordított – így rajtolt ez a 2026/2027-es alpesi idény Söldenben. A vasárnapi férfi verseny igazolta a papírformát, azaz a szakági címvédő Lucas Pinheiro Braathen simán, meggyőző teljesítménnyel nyerte az óriás-műlesiklást. Oldalán a svájci sztárok ünnepeltek dobogón: Meillard egyetlen századdal előzte Odermattot. Egy nappal korábban a nőknél hasonló mederben csordogáltak az események, majd jött egy kisebb hóvihar, s rögtön teljesen kicserélődött a dobogó összetétele. Miközben Shiffrin, Hector és Rast lekerült onnan, Paula Moltzan megszerezte élete első VK- győzelmét. Lara Colturi a lehető legkisebb különbséggel maradt le ugyanerről, míg Emma Aicher a leggyöngébb számában is dobogóra állt immár. Nézzük, hát, a hétvége mérlegét!

Az égiek közbeszóltak – minden borult a nők nyitányán

Az alpesi szezon előretolt bástyájaként Sölden 1993-as debütálásával indult el azon az úton, hogy bérelt helyet szerezzen magának a „fehér karaván” október végi startján. Az Alpok minden szeszélye még a globális felmelegedés létező tendenciái előtt beleszólt a dolgok alakulásába. Az előző 10 évben töröltek három férfi és egy női versenyt különböző időjárási anomáliák miatt. (Egész pontosan 2023-ban egy futam után szakították félbe a férfi viadalt.)

Nos, az égiek idén sem fukarkodtak, amikor pluszfeladatot kellett osztani a szervezőknek. A versenyhétvégét megelőző 10 napban megérkezett ugyan a hideg, és az égi áldás az addigi kopár tiroli hegyekbe, ám ez nem hagyott alább, s a szombatra virradó hajnalig 5-10 centis hóréteg érkezett a Rettenbach- gleccserre. A pályamunkások leküzdötték a kihívást, így félórás csúszással rajtolhatott el a verseny. A lejtő tetején erősebb szél fújt, de ez nem befolyásolta akkor még érdemben a versenyt.

Sölden hagyományosan a letörést követő első kanyarokban, majd a meredek-lanka átmeneten szokott eldőlni, a tűzőmesterek elgondolásai kevésbé bizonyulnak itt fajsúlyosnak. Az első hét induló után rögtön megtapasztaltunk minden létező hibát, amit el lehet követni a Rettenbachon. Alice Robinson (13.) végig zaklatottnak hatott, amire a szélmozgás nem lehet egyértelmű magyarázat. A ritmust nem sikerült felvennie, így a jó eredményről lemondhatott. A szakági címvédő Julia Scheib a meredek szakasz első, igazán erősen meghúzott kanyarja után elvesztette támaszléceit, és esélye nem volt folytatni. A hazai bukta mindig fájdalmas, az ugyanakkor bizakodással töltheti el, hogy két szektor után 6 tizeddel állt jobban a később futamgyőztesnél. Magyarán addig agyonverte a mezőnyt.

A legstabilabban Sara Hector (2.) síelt az elitből: következetesen építette fel előnyét, no meg tempóját, ami a lapályra is kitartott. Thea Louise Stjernesund (10.) vele szemben túlzottan nyugodtan, kompromisszumokkal telve szelte át a meredeket. Kellő ritmus nélkül el lehet tűnni itt a középszerben. Mikaela Shiffrin (1.) beszedett fönt pár széllökést, ott nem talált ritmust (50. részidő), a meredeke viszont rendkívül összeszedettre sikerült. Mintegy másfél tizedes előnnyel nyerte a futamot Hector előtt. Paula Moltzan (5.) megingása a meredek bejáratán sokat kóstált, majd a zárószektorban sem volt átütő. Ám minthogy a meredeksízése közel volt a zsinórmértékhez, amit egy kanadai fiatal lány mutatott be. Camille Rast (3.) bizonytalanul kezdett, fent bele-belefékezett, a meredek bejárata pedig izgágára sikerült. A lejtő második felében viszont lényegében hozta Shiffrin szintjét.

A legjobb meredeksízést Britt Richardson (4.) mutatta be. Fürgén, támadólag vette a fordulókat, pedig a letörésnél komoly gondjai voltak. Egyébiránt még ketten síeltek bíztatóan ebben a szekcióban: Lara Colturi (6.) a több él dacára viszonylag ritmusban maradt a meredeken, Mina Fürst Holtmann (8.) már inkább remek lenti átmenetével mentette meg versenyét. Zrinka Ljutić (12.) túlzottan feszélyezett volt a meredeken, a reklámszünet előtt startol négyes pedig a továbbjutást sem vehette biztosra. Della Mea (24.), Dürr (25.) és Gaşienica-Daniel (29.) produktuma merő kín volt a meredeken, O’Brien (22.) meneténél a vállalkozókedvet lehetett dicsérni.

A 16-22. rajtszám közti sorból Emma Aicher (9.) bejelentkezett az erős pontokért. A meredeken becsúszott néhány kisebb technikai hiba, de tempóban maradt, és a lankán persze gyors tudott maradni. Mintegy 9 tizedre volt a dobogótól. A visszatérő Petra Vlhová (11.) hasonló dimenzióba kvalifikált, ami a stabilan precíz sízéssel karöltve jó látványt nyújtott. (Visszatérő futamai videón.) A másik irányból kiemelendő, hogy Stephanie Brunner (38.) a lista végére került, s persze nem jutott tovább. A hazaiak csak Franziska Gritsch (15.) futamának örvendhettek. A magáncsapatával, keretrendszeren kívülre szorult síző 29-es rajtszámmal másfél másodpercen belül maradt. Harmincig még Estelle Alphand (24-essel a 7.) ment komolyat. A meredek második felét, s különösen a zárószektor – ahol topidőt ment – kapta el nagyon. Sue Piller (44.) és Sylvester-Davik (46.) ugyanakkor nem folytathatta – a norvégoknak sem volt erős napjuk. A másik nagy visszatérő, Marta Bassino (28-assal a 43.) szintén búcsúzott.

Hiába indult harmincon túl egyebek mellett Pirovano, Suter, vagy épp a junior-világbajnok Trocker, ők nem, s amúgy is csak kevesen készülhettek a délutáni futamra. Köztük volt az Európa Kupa összetettjének bajnoka, Alice Pazzaglia (végső soron 29.), a rutinos Simone Wild (24.), a tehetséges Hanna Aronsson Elfman (19.) és Stefanie Grob (25.). Múltjukat figyelembe véve kellemetlen adat, hogy a franciák egy szem sízővel képviseltették magukat. Ráadásul Doriane Escané (32.) sem jutott tovább. A limitidő 2.54 volt.

1.	Mikaela Shiffrin	🇺🇸	1:07,27	–
2.	Sara Hector	🇸🇪	1:07,41	+0,14
3.	Camille Rast	🇨🇭	1:07,64	+0,37
4.	Britt Richardson	🇨🇦	1:07,80	+0,53
5.	Paula Moltzan	🇺🇸	1:07,86	+0,59
6.	Lara Colturi	🇦🇱	1:08,05	+0,78
7.	Estelle Alphand	🇸🇪	1:08,28	+1,01
8.	Mina Fürst Holtmann	🇳🇴	1:08,44	+1,17
9.	Emma Aicher	🇩🇪	1:08,52	+1,25
10.	Thea Louise Stjernesund	🇳🇴	1:08,53	+1,26

Míg a délelőtt alapvetően napsütésben telt, a második futam folyamán felhő érkezett a lejtő fölé. Mind erősebb széllel, s mind sűrűbb hóeséssel. Az első néhány indulót ez még nem zavarta, élni mégis csak egyikőjüknek sikerült ezzel. Gaşienica-Daniel (9.) speciel nagyon is: a toronymagasan legerősebb futammal 20 helyet javított pozícióján. S lent még nem is ment jól… Hol a túlzott óvatosság, hol a széles ívek, hol a jókora rontások jelentették a problémát. A lengyelt Asja Zenere (5.) taszította le az élről – közvetlenül az első reklámszünet előtt. Mi tagadás, jókora malacot fogott az olasz lány: se előtte, utána pedig pláne nem sütött annyira a nap, mint menetekor. Javára szóljon bátorsága, a meredeken tartotta a polák tempóját. Egy futam alatt így is beszedett tőle 6 tizedet. Előtte Bocock (14.) egy sokkal reményteljesebb sízéssel kapott az olasztól majd’ egy másodpercet. Akkor még felhős volt az égbolt.

Mire túlvoltunk a kereskedelmi szüneten, és elrajtolt Gritsch (9.), már hullott a hó… Stabil menete a meredek végére állt össze leginkább. Odafönt fokozódott a szél ereje, ez tréfált meg többeket. Robinson (8.) speciel ott kevésbé sodródott ki, a letörésnél ugyanakkor összenyomta egy pillanatra a kompresszió. Bár ideges volt, az első HEAD-léceken teljesített versenye alakulhatott volna rosszabbul is. Nem az olasz tűzés miatt buktak sorra sok-sok pozíciót a hölgyek, a hóesés mind sűrűbbé vált. Ljutić (11.) még megúszta egy keresztléccel, Vlhová (23.) és Stjernesund (20.) a megcsúszások és az óvatoskodás közti, nem túl szűk mezsgyén egyensúlyozott. Aicher (3.) velük szemben magabiztosnak látszott a ritmustöréseknél, ami nem csoda, hiszen utoljára még előbújt nála a napocska.

A hátralévő nyolc sízőből hat sportoló húszon túli futamidőt hozott. Két kivétel akadt: Colturi (2.) és Moltzan (1.) épp kifogott egy kedvezőbb időablakot, amikor egy árnyalatnyival visszafogta magát az időjárás. Egyetlen század döntött kettejük közt, egyszersmind a győzelemről. Az albán vagány sízést mutatott be, a végére ugyanakkor elfogyott nála a szufla; vele szemben az amerikai kevés kapálózással, szép tiszta ívekkel tudta le futamát. Meg persze gyorsan. Az igazsághoz tartozik, hogy előttük, Holtmann (16.) és Alphand (12.) futamánál is jobb volt a láthatóság, de nem éltek vele. A norvég egy jókora befékezéssel rontotta el meredeke elejét, míg a svéd elégtelen tempót vitt magával a lankára.

Innentől már nehéz dolga volt a hölgyeknek. Richardsonnál (27.) még fel lehetett azt hozni, hogy nem bírta idegekkel a nagy tét súlyát, oly vehemensen dobálgatta léceit. Ám a túlcsúszások nem maguktól jöttek, a nap messze legrosszabb körülményei közt síeltek a legjobbak. Rast (6.) valósággal tolta a havat, Hector (4.) inkább igyekezett, ami sok túlsodródásban jelentkezett. Egy tized híján ugyanígy tett, ami a dobogót illeti. Shiffrin (7.) kezdettől fogva küzdött az elemekkel. Sokatmondó, hogy a felső, tőle merőben távol elhelyezkedő szektorban volt a legjobb. Elfújta a szél az ő versenyét is.

Részletes eredmények

Zsinórban a harmadik: Braathen sima győzelemmel kezdte a szezont

A férfiaknál sem volt fenékig a tejföl. Minthogy viharos erővel tombolt a szél a lejtő tetején, a versenyirányítás már a rajtszámhúzás idején úgy határozott, hogy a tartalékrajtból indítja el a versenyt. A nőknél tapasztalt helyzet eszkalálódott éjszaka, sőt a reggeli órákban is visszatértek a széllökések, ami veszélyeztette a verseny megrendezését. Nagy nyomás nehezedett Peter Gerdol, a női, s ideiglenes jelleggel kinevezett férfi versenyigazgató vállára. Végül zöld jelzést adott a rajtnak, minekután előbújt 10 órára a nap a felhők közül és valamelyest normalizálódtak a szélviszonyok.

Jó hír, hogy az időjárás döntően nem avatkozott be a verseny alakulásába, magyarán nem lett belőle „rajtszámlottó”. Igaz, Atle Lie McGrath (5.) ettől nem lett boldogabb. A mestere által tűzött pályán akkor még rövidebb volt a láthatóság, ami a pályabejárásnál tapasztaltnál buckásabb felső szakaszon megnehezítette a dolgát. Igyekezett feszes íveket húzni, ami bő 6 tizedes hátrányt jelentett a listavezetőhöz mérten. A házigazdák egyik szeme sírt, a másik nevetett, vagy legalábbis bizakodhatott. Stefan Brennsteiner (3.) támadóbb attitűdje kifizetődött: nem volt annyira tiszta síelés, amit bemutatott, de másfél tizeddel gyorsabbnak bizonyult. Marco Schwarz a klasszikus belső léchiba áldozatává lett fent. Kanyarváltás közben elveszítette élét, amiből nem volt visszaút. Lucas Pinheiro Braathen (1.) futamába nehéz lett volna belekötni. Lécei kisebb megremegését kontrollálta, sok kockázatot vállalt a meredeken, az alsós csúszós részen is jól ment. A majdnem félmásodperces időkülönbség már mértékadó menetet feltételezett, amivel a svájciak sem tudtak mit kezdeni. Loïc Meillard (2.) a meredeken még tartotta a brazilt, a lapályra azonban nem bírt hasonló tempóban fordulni. Marco Odermatt (4.) kissé szigorú léckezeléssel oldotta meg a meredek neccesebb kanyarulatait, s meglepő módon lent sem volt különösebben gyors. Nyilatkozata szerint lécei a valamivel puhább hóviszonyokra nem voltak megfelelően előkészítve. Az elitcsoportot záró Henrik Kristoffersen (7.) nagyon jó meredek után elkövette az obligát söldeni hibát. Megcsúsztak lécei az alsó átmeneten, így a lankán temérdek időt herdált el.

A reklámszünetig aztán még nagyobb összeomlások következtek ugyanott. Kranjec (24.) és Anguenot (23.) ütőképes meredek után a továbbjutásért cidrizhetett, Maes (11.) pedig dobogóközeli részidők után késett le egy piros kaput, miután megemelkedett egy hullámon. Radamus (15.) szintén a zárószektorban járt pórul, a keresztbeállt lécek elnyelték a hozott tempó jó részét. Vinatzer (14.) volt az üdítő kivétel, a dél-tiroli rendezetlenebb meredek után hozta vissza magát a lankán. A legnagyobbat Fabian Gratz (6.) menete szólt. Összeszedett, szűk íveken végig vitt meredek után jól elkapta az átmenetet, így csak 2 tized választotta el a dobogótól. Haugan (40.) és Aerni (42.) búcsúzott a további küzdelmektől. A norvég bravúrral mentett fent egy belső síhibát, míg a svájci végig ritmustalanul mozgott.

A második szegmensből az osztrák szemmel kiemelkedőnek nem nevezhető pozíció ellenére bíztatóan síeltek a hazaiak. Raphael Haaser (20.) külső léce fent megakadt egy jégbordán, ahhoz képest nem érhette panasz futamidejét, míg Joshua Sturm (17.) igazolta jó formáját, amiről az edzésekről szóló tájékoztatók meséltek. Az ő keresztje az alsó átmenet volt. Múlt szezonja után Zubčić (12.) futamát nem érhette panasz. A meredek szakaszon egy hullámon kissé kisodródott, de hamar visszatalált a ritmusba. Szintén másodpercen belülről várta a folytatást Thibaut Favrot (10.). Hátműtétje után tiszta és energikus menettel jelentkezett. Honfitársa, Cannaferina (28.) majdnem elszállt fent, mint a győzelmi zászló, avagy Schwarz. A délutáni rajtpozíciójával pláne szerencsésnek érezhette magát.

Harmincig felemásan alakult a folytatás. Négyen csont nélkül kizúgtak, köztük volt a korábbi 2x VK-dobogós Gino Caviezel (49.), aki óvatosan tért vissza a versenyzéshez. Ezzel együtt volt egy durvább megingása a meredeken. Verdú (35.), Stockinger (34.) és Vitale (39.) követte őt a kiesettek közt. Az érem másik oldala, hogy hárman viszont rajtszámuk fölött teljesítettek. Alexander Schmid (9.) sítudása alapján ez persze nem oly meglepő. Jó ritmussal abszolvált meredeke különösen figyelemreméltó volt. Patrick Feurstein (15.) az alján történt szétcsúszását kárhoztatta, amiért másodpercen túlra került a hátránya. Kevésbé volt benne a pakliban, hogy Borsotti (8.) lesz a legjobb olasz. A meredeken akadt pár keményebb ívvétele, ám ritmusát ez nem érintette. Az igazsághoz tartozik, hogy ekkortájt valamivel jobbak voltak a látási körülmények. Így valamivel könnyebb volt vagánykodni.

A 69 főt számláló mezőny második fele ekkor még fent várakozott. A meredek egyre durvábban buckásodott, így könnyű dolguk épp nem volt. A norvég fiatalok, Sandvik (32-essel a 18.), Grahl-Madsen (40-essel a 21.) és Bakkevig (49-essel a 29.) így is kvalifikált, hasonlóan Freddy Carrick-Smith-hez, vagy a svájciak összetett EK-győztes tehetségéhez, Lenz Hächlerhez (43-assal a 27.). A gyors számokban visszatérő Giovanni Franzoni (19.) is csont nélkül került a továbbjutók közé. Főként nyilván az alsó, sebességtartós rész miatt. A szebb napokat látott Della Vite (38.) és de Aliprandini (44-essel a 45.) ugyanakkor búcsúzott.

1.	Lucas Pinheiro Braathen	🇧🇷	52.40	–
2.	Loic Meillard	🇨🇭	52.64	+0.24
3.	Stefan Brennsteiner	🇦🇹	52.89	+0.49
4.	Marco Odermatt	🇨🇭	52.95	+0.55
5.	Atle Lie McGrath	🇳🇴	53.04	+0.64
6.	Fabian Gratz	🇩🇪	53.09	+0.69
7.	Henrik Kristoffersen	🇳🇴	53.14	+0.74
8.	Giovanni Borsotti	🇮🇹	53.19	+0.79
9.	Alexander Schmid	🇩🇪	53.24	+0.84
10.	Thibaut Favrot	🇫🇷	53.30	+0.90

A látási viszonyok normalizálódtak délutánra, a tapadósabb hó ugyanakkor némiképp nehezítette a versenyzők dolgát. A délelőttinél komolyabb pályaromlás volt valószínűsíthető. Innen nézve is érthető Grammal (15.), majd Bakkevig (14.) 15-15 helyes előre lépése. Komolyabb rontás nélkül, jó ritmusban haladtak – ez sokat ért a frissen kimunkált pályán. A nyomvonalat egyébiránt Braathen díjazott kanadai edzője, Nick Cooper tűzte. Tokkal-vonóval ugyanúgy követték egymást a fordítók, mint délelőtt. Említett két úriemberhez Eduard Hallberg (16.) csatlakozott a virtuális dobogóra. A finn Schladming után másodjára síelt második futamot óriásban, akkori kiesése persze nem hatotta meg. Jókora túlcsúszások ellenére tisztes idővel fogott célt, így megszülettek első GS-pontjai. Egyébiránt sorjáztak a ritmustalan, vagy épp tudatosan visszafogott menetek. Egészen egy franciáig. Anguenot (9.) a felső szakaszon gyönyörűen engedte léceit, majd egy kisebb megpattanást és kisodródást bravúrosan korrigálva, a lankás részre kiválóan átmentette sebességét. A legjobb délutáni futamot Haaser (5.) mutatta be, az utolsó hullámon történt apró korrekció ellenére. Fura ilyet leírni egy világbajnok kapcsán, de ez volt az első élvonalbeli menete a Világkupában. Osztrák vezetésre állt a verseny féltávon, miközben azért több bukdácsolást is láthattunk. Franzoni a legvégén terhelt rá a belső síre, amivel elveszített minden tapadást, Sandvik lábai alól pedig a támaszléce tűnt egy pillanatra, majd egy kiadós bucskázás után háton csúszott végig egy komplett szektort. A fő célt azért elérte, nem sérült meg. Grahl-Madsen (26.) tovább súlyosbította a norvégok futamát. Belső léchiba miatt elcsúszott egy kapu mellett a meredeken, igaz, ő legalább egy kis visszagyaloglás után szerzett pár pontot.

Bár nem ment rosszul összességében Feurstein (10.), a 15. pozíció birtokosai közül Radamus (4.) menete szólt nagyobbat. Az amerikai nagyon dinamikus szektorral nyitott, a kanyarokat agresszívan szúrta meg. A pálya végi térvesztést bánhatta, még ha dobogóra anélkül se állt volna fel. A célszektorban bőven fogható volt a tengerentúli, meredeksízése azonban a délutániak közt verhetetlennek bizonyult, így vezető helye nem igazán forgott egy darabig veszélyben. Vinatzer (7.) például négy tizedet osztott ki neki a végén, más kérdés, hogy az olasz meredeke távol volt az ildomostól a sok talajvesztés miatt. A valamivel lendületesebb Solberg (8.) több hibát vétett ugyanott. Érdekesség, hogy ekkortájt a 3. (Vinatzer) és a 6. (Feurstein) közt egy-egy századonként követték egymást a sporttársak. Zubčić (19.) nagyon nem tudta megismételni délelőtti alsó szakaszát, Maes (20.) szintén lassan érkezett a lankára, főként a kemény léckezelése miatt. Favrot (13.) gyakori ívproblémái miatt került hátrébb, nem beszélve Schmidről (21.), aki a meredek közepén egy pillanatra elakadt egy kapuban.

A délelőtti legjobbjainak sorát Borsotti korai kiesése nyitotta. A belső lécre terhelve elcsúszott egy kapu mellett, még az igazán meredek előtt. A norvégok két legjobbja csúfosan betlizett. Kristoffersen (22.) a némiképp feltámadó szélben jelentős tempót vesztett a meredek kijáratánál. Inkább volt ez síelési hiba, mintsem a körülmények áldozata. Gratz (6.) jobban ügyelt erre a néhány kapura, sebessége így sem, vagy épp ezért nem volt megfelelő. Radamus és Haaser pozíciója még mindig kitartott. McGrath még fent csúszott túl egy kanyart.

Odermatt (3.) a meredek szakaszon szűken vette a kapukat, és bár a svájci klasszis is kissé túlfordult, a célegyenesbe érve választott valamivel tágabb íve ellenére ezúttal megvolt a kellő sebessége. Győzelmi álmai azért nem lehettek. Brennsteinertől (11.) kifejezetten kérték rádión, hogy ne csúsztassa túl kanyarjait, mint szokta, inkább erőltesse a hagyományosabb sítechnikát. Nem így döntött az osztrák, ami ránézésre és időeredményben sem kamatozódott. Meillard (2.) tisztább, már-már túlkontrolláltnak tűnő meredekkel jelentkezett. A kimenet és a hullámok viszont jól sikerültek, így egyetlen századdal is, de maga mögé utasította egykori szobatársát. Félelmetes futamidőt ő sem állított fel, így Braathen (1.) egy tökéletesen felépített, szűk íveken vett meredekkel simán tartotta közel félmásodperces előnyét. Biztosan állt lécein, a pályaegyenetlenségeket nem lehetett érezni mozgásán.

Részletes eredmények

A hétvége győztesei

Paula Moltzan 32 évesen szerezte meg karrierje első VK-győzelmét. A szám vb-bronzérmese 11. alkalommal állt fel a dobogóra.

Lucas Pinheiro Braathen tiszteletére kilencedszer hangzott el a himnusz, negyedszerre a brazil. Óriásban ötödik sikerét aratta az olimpiai bajnok. Dobogók tekintetében 26-nál jár, ebből a 12-diket szerezte óriásban. 2020 után győzött újra Söldenben.

A hétvége dobogósai

Lara Colturi nyolcadik dobogójával nyitotta a szezont, ebből a harmadikat szerezte óriásban. Egy éve szerepelt eddig a legjobban Söldenben, akkor hetedikként zárt. Emma Aicher 14 TOP3-as helyezésnél tart: a lesiklás, a Szuper-G és a szlalom után immáron a negyedik szakágban is behúzott egyet. Ami különösen félelmetes adat, az az, hogy alig több mint 600 nap alatt pipálta ki mindezt. Erre találták ki a szót: berobbanás!

Loïc Meillard 38. alkalommal állt dobogóra a Világkupában. Ebből a 17. pódium kötődik az óriás-műlesikláshoz. Korábban Söldenben nem ment neki, eddigi legjobbját, az 5. pozíciót (2020) múlta ma felül. Marco Odermatt már túl van az egyszázon, egész pontosan 103. alkalommal ünnepelt pódiumceremónián. Ebből a 47. történt óriás-műlesikló verseny után. Söldenben ötödször zárt TOP3-ban.

A párharcok állása

Egyetlen forduló után dőreség lenne messzemenő következtetéseket levonni, kettő megjegyzést azért halkan tehetünk. Emma Aicher első GS-dobogója, s a tény, hogy rögtön minden potenciális összetett riválisával szemben előnyben került, prognosztizálhatja azt a jövőképet, amiben a német lányt nehéz lesz megfogni. Kellett persze a szerencse is, de már délelőtti futama jobban sikerült, mint szinte bármelyik eddig a Világkupában.

A férfiaknál semmi meglepő nem történt: Pinheiro Braathen volt a favorit, a svájciak dobogója is benne lógott a levegőben. Odermatt részéről a közelmúltbeli sérülés és edzéskihagyás után talán még hízelgő is a pódium, főként, ha elfogadjuk, hogy valóban a léc előkészítésében felmerülő problémával együtt csak szűk fél másodpercet kapott a braziltól. (Délután már ő volt a gyorsabb párszázaddal.) Bölcsebbek majd alighanem az ünnepek előtt leszünk.

A hétvége nagy nyertesei

Emma Aicher: rögtön a nyitányon áttörte a gátat óriás-műlesiklásban, az ún. leggyengébb számában. Nem nagy kockázat kijelenteni, hogyha így folytatja a továbbiakban, nem nagyon lehet őt letaszítani az összetett pontverseny éléről.

Freddy Carrick-Smith: a brit (skót) csodatestvérekről már sokszor írtunk. Freddy a fiatalabbik ikerpár egyik tagja, egy évvel ezelőtt EYOF-ot nyert óriás-műlesiklásban, idén márciusban ezüstérmet akasztottak a nyakába a junior-vb-n (szlalom). Ami a kontinentális kupasorozatokat illeti, a dél-amerikait kivéve mindegyiken szerzett már dobogós helyezést. Mentségére szóljon, ott még nem állt rajthoz. A mai volt az ötödik VK-szereplése. 46-os rajtszámmal fokozatosan pumpálta feljebb, s feljebb a kanyartempót, tette mindezt remek technikával. Simán, a 20. helyen került tovább a második futamba, ahol nem hajolt le a pontokért, s továbbra is támadott. A 12. helyezéssel megdöntötte Charlie Raposo eddigi brit rekordját (2022, Kranjska Gora, 16. hely). Érdekesség, hogy testvéreivel ellentétben nem csatlakozott Hirscherék utánpótlás-programjához, és maradt a jól bevált Dynastar léceinél.

A hétvége meglepetése

Minden tekintetben élete legjobb szezonját zárta márciusban Kira Weidle-Winkelmann. Egy óriás-műlesiklással. A Hafjellben rendezett Világkupa-döntőn megelőzött több specialistát, s bár a 22. helyezésért akkor nem járt pont, a kellő önbizalmat magába töltötte. Még soha nem állt rajthoz e szám VK-versenyén, ehhez képest rögtön és kétségtelenül, a 21. helyen jutott a második futamba. Ott óvatosabbra vette a figurát, a 26. helyével így is 5 pont lett a jutalma. Anno junior-vb-n, felnőtt világbajnokságon (2023), tavaly pedig német bajnokságon is kipróbálta már ezt a számot. Feltett szándéka, hogy amennyiben azt a gyorsasági versenyek engedik, rajthoz fog még állni óriásban is.

A legnagyobb fordítás

Mint fentebb már említettük, Maryna Gaşienica-Daniel produkálta a legnagyobb előrelépést, amikor épp csak továbbjutó pozícióból, vagyis a 29. helyről összesen húsz helyet lépett feljebb a tabellán. Tőle egyébként megszokott, hogy egy-egy visszafogottabb délelőtt után – a frissebb pálya nyújtotta előnyökkel élve – kozmetikázza napját. Szám szerint a 18. alkalommal zárt a TOP10-ben. Másrészről viszont a két erős futam hiányzik nála, nem véletlen, hogy dobogóra még egyszer sem állt, és TOP5-ös helyezésből is csak kettő sikeredett hét teljes évad alatt. Menete itt megtekinthető.

A szám, ami mindent elmond

Emma Aicher neve a múlt hétvégétől kezdve ott szerepel azon világnagyságok közt, akik mindegyik klasszikus szakágban felálltak a Világkupa dobogójára. Gondolunk itt a jelenleg is programon szereplő egyéni szakágakra. Kombinációban erre nem nyílt esélye, minthogy 2020 óta nem rendeznek ilyet a Világkupában. (Egy junior és egy felnőtt német bajnoki címet azért besöpört ebben is.)

Sícsillag születik? Az újoncok

𝐊𝐚𝐭𝐢𝐞 𝐑𝐨𝐰𝐞𝐤𝐚𝐦𝐩

A 17 esztendős alaszkai lány a dél-tiroli Schnalstalban rendezett háromfutamos válogatón házon belül vívta ki az indulási jogot. Parádésan szerepelt élete első felnőtt szezonjában, két szakágban (GS, és SG) is a legjobb száz közé verekedte magát a ranglistákon. Mindössze 26 század választotta el a második futamtól, a 67 induló közül a 37. helyen fejezte be a délelőtti kört.

Nickco Palamaras

A görög felmenőkkel is rendelkező, kaliforniai születésű német sportoló csapatkombinációban ezüstérmet szerzett három éve a junior-vb-n, szeptemberben pedig megnyerte a Dél-Amerikai Kupa összetettjét. Ezzel kivívta magának a névre szóló indulási jogot a Világkupában. Az első futamot az 51. helyen fejezte be, szűk egy másodperc választotta el a továbbjutástól.

Ők is emberek

Shiffrin és Vlhová éveken át ádáz küzdelmet vívtak egymással szlalomban. Külön ligát képviseltek. Ha majd visszatekint a sportvilág erre az időszakra, akkor könnyen lehet, hogy mint minden idők legnagyobb párharcaként teszi majd. Kettejük csatája nemcsak sportszakmailag fejlesztette kettejüket, hanem szoros baráti kapcsolatot épített ki. Egymás mélypontjakor támogatták egymást, és számos közös projektjük volt a közösségi médiában. No, de ez a videó többet mond ezer szónál:

A hétvége momentuma

Történtek tanulságos esetek Söldenben, közülük Julia Scheib bukását vesszük most gyórcső alá.

Scheib rendkívül agresszíven kezdte futamát, majd a meredek szakaszra érve elkésve, túl alacsony íven érkezett meg az egyik kapuhoz. Az alacsony ív miatt hirtelen hatalmas nyomás nehezedett a léceire, visszafogott a léc éle, előállt a katapulthelyzet. Amikor a felgyülemlett energia kontrollálatlanul szabadult fel, a léc megdobta, a helyzet menthetetlen volt a számára, és egy kemény „highside” bukással kirepült a pályáról. Értjük ez alatt azt, hogy a külső léc fémből készült éle, az ún. kantnija menet közben váratlanul, kontrollálatlanul belekapott a hóba. Azaz nem csúszik tovább oldalirányban vagy íven, hanem a jégbe harapva mereven megáll. Ilyenkor a síelő teste a tehetetlenségénél fogva óriási sebességgel tehetetlenül halad tovább abba az irányba, amerre a léc addig csúszott.

Bár a bukás látványos és ijesztő volt, és Scheib kezdetben fájdalmat érzett a korábban már kétszer is keresztszalag-szakadáson átesett térdében, a későbbi alapos orvosi vizsgálatok szerencsére teljesen kizárták a komolyabb sérülést. Saját lábán tudott lecsúszni a célba, és folytathatja az edzéseket a tengerentúli versenyekre.