Rendkívül színvonalas második futam után győzött életében először hagyományos szlalomban Loïc Meillard a svájci remek első futam után jól síelt másodjára is, amivel elég nyomást helyezett a féltáv után vezető Clèment Noëlre aki kapura lépve esett ki. A svájci ezzel karrierje legjobb hétvégéjét koronázta meg első szlalomsikerével. Linus Straßer kiváló második futammal ugrott fel a dobogóra, ahová Henrik Kristoffersen fért még fel. A szakági nem dőlt (még) el, miután az 5. Manuel Feller kikapott Straßertől, ráadásul meglepetésre Johannes Strolz is befért elé. A 6. Haugant két brit követte, Ryding Taylor sorrendben, ami sporttörténelem a szigetország sísportját tekintve.
Amerika sem fenékig tejfel… bár az európai folytonos törlések után, múlt héten azt hihettük, a tengerentúlon, havas tájon, relatív hidegben nincs gond a versenyrendezéssel, ma azért a helyi szervezőknek is meggyűlt a baja az elemekkel. A Kalifornia és Nevada Sziklás-hegységben fekvő részeiben helyenként 3 méteres havat hozó front Coloradót sem kerülte ki – a jelentős havazás miatt 1 órát tolni kellett a versenyt. Jegyezzük meg, nem volt ez baj az alpesi sí mellett a síugrást is követő télisport rajongóknak, mivel Lahtiban elég szenvedősre sikerült az első sorozat. Az így helyi idő szerint 10:00-kor, itthon este 6-kor kezdődő verseny rajtjával viszont nem volt már akadály.
A törlések miatt 11 versenyesre zsugorodó szlalomnaptár 9. versenye következett Aspenben. A (leírni is nehéz) példátlanul stabil Manuel Feller, 4 győzelme révén, bő 200 pont előnyben állt a versenyt megelőzően Linus Straßer előtt a szakági tabellán, azaz, egyszerű volt a mai képlet: ha az osztrák korábbi müncheni klubtársa előtt végez, viszi a kristálygömböt, fordított esetben később dől el a kis kristálygömb sorsa. Feller esetén meg kell említeni, a szakági versengés érdekében, pénteki háthúzódása miatt a szombati óriást inkább kihagyta. Noëlnek és Haugannak már inkább csak matematikai esélyei voltak.
Az első futam pályáját Tristan Glasse-Davies, a britek edzője tűzte. A nyomvonal nem volt épp egyszerű, számos apró trükköt tartalmazott. Ráadásul esett a hó, ami a korai indulóknak hagyományosan nem kedvez. Elsőként a szakági éllovas Manuel Feller (9.) síelhetett, és nem épp tökéletes menettel nyitott. Bár tempójára nem lehetett panasz, alul elvesztette egy időre az uralmat a lécei fölött, ami súlyos tizedekbe került. Henrik Kristoffersen (3.) nem hibázott, és mellé igen dinamikus, agresszív mentet síelt – ugrott is az élre. Nem maradt azonban sokáig ott. Az utóbbi egy hónapban kamatostul kompenzálja a gyenge szezonkezdetet Loïc Meillard (2.), és ez ma is folytatódott. Rendkívül precízen síelt, emellé pedig bődületes tempó társult – Kristoffersen remek menetére is 8 tizedet vert! Timon Haugan (18.) fent hatalmasat hibázott, a sebességvesztés pedig hosszan bosszulta meg magát.
Feller kisebb hibái után adott volt a lehetőség Linus Straßer (6.) előtt a zárkózásra. A pálya feléig tartotta Meillard-t, utána viszont jöttek a szélesebb ívek, el is ment egy másodperc rajta. Hasonló repülőrajtot vett Clèment Noël (1.) is, de a tempót a folytatásra is hiba nélkül vitte, sőt… az utolsó szakaszon még gyorsabban is sorjázta a kapukat, mint a svájci. Daniel Yule (7.) menetét közel sem kellett temetni, inkább csak az elmúlt menetek nívójához képest volt némi kontraszt. Alex Vinatzer (27.) bődületesen bekezdett, majd egy szektor után jött a méretes hiba, másfél másodperc ment el csak itt. Örülhetett, hogy végül továbbjutott. Dave Ryding (5.) első futamhoz képest, maga szintjén brillírozott. A középső, lapos vertikálisokon remekelt.
Ahol Ryding remekelt, ott jól teljesített Fabio Gstrein (11.) is, de mindenhol egy kicsivel elmaradt az angoltól. Fabio Jakobsen már egy vertikális kombinációt is csak hatalmas fékezésekkel tudott bevenni, korábbi hátrabillenés miatt, majd a második meredeken jött a megbillenés, ami kiesést eredményezett. Tommaso Sala (8.) egy nagyobb hibáktól mentes, összességében korrekt menettel gyarapította a dobogóesélyesek táborát. Atle Lie McGrath hamar kiesett, rosszul terhelt rá a hegylábára. Marc Rochat (12.) középen kiválóan síelt, az elején és a végén viszont bánhatott egy-egy kisebb hibát. Tavalyi szakági harmadikként Ramon Zenhäusern idán mindössze a VK-döntőért küzd. Minthogy pár kapu után kiállt, érzékelve a kapura lépést, Kranjska Gorán kell mindent egy lapra feltennie majd.
A legjobb 15 után jöhetnek azok, akik a jelenlévők közül a világranglista 15-30. helyezettjei közt foglalnak helyet a szakágban, míg összességében 500 ranglista pont felett járnak. Ezúttal ketten is akadtak: Alexander Steen Olsen (4.) és Filip Zubčić (30.). A norvég kiszorult a 15-ből, korábbi kiesései miatt, ezúttal egy korai késést leszámítva végigszántotta a pályát. A horvát viszont teljesen magán kívül síelt, 3,5-ös hátrányával örülhetett, hogy egyáltalán bejutott a második futamba. Albert Popov direkt sízése egy szektor után kiváló részidőt, kettő után már kaputévesztést eredményezett. Dominik Raschner (17.) korrekt kezdés után a második meredeken került némi nehézségbe. Samuel Kolega túlságosan bedőlt egy jobbosba, kiesett. Steven Amiez (14.) korrekt futamot síelt, jó helyezésre pályázhatott ezúttal is a folytatásban. Az első, kvázi hazai síző nem hozott sok örömet a szurkolóknak. AJ Ginnis „amerikaiasan” rontott neki a pályának, egy szektort tudott ezzel kihúzni.
Michael Matt (22.) közepes menete jól illett idei szezonbeli sormintájához, de legalább bejutott most. Luca Aerni (15.) viszont a pálya második felében remekelt, pedig addig az ideje az erős közepest is csak alulról súrolta. Johannes Strolz (13.) még ezt is megugrotta egy kicsivel – gyenge kezdés után alul bődületes tempóval sorjázta le a stanglikat. Akadt egy abszolút legjobb 3. szektor is a statisztikájában! Istok Rodeš (16.) a pálya végén alapozta meg délelőtti jó eredményét. Sebastian Holzmann (26.) és Sebastian Foss-Solevåg (28.) épp csak továbbment, míg Stefano Gross (31.) 14 századdal szorult ki a második futamból, míg Adrian Pertl kiesett.
A nagy havazás ellenére komoly kalapemelés illeti a szervezőket, a pálya 30 síző után sem romlott jelentősen. Viszont a tűzés nem volt a legegyszerűbb, így nem is záporoztak a folytatásban a dobogót ostromló menetek. Kieső viszont akadt eddig is dögivel, így a lehetőség adott volt. A legkiválóbb menetet Armand Marchant-tól (9.) láthattuk. 37-essel rajtoló belga kezdeti visszafogottsága után remekelt, befért a legjobb 9-be! A bravúrt erősíti, hogy a következő tízesbe is csak ketten, annak is a legvégébe, fértek be. Laurie Taylor (49-essel 19.) már sokszor mutatta, jól veszi az első futamot, míg Juan del Campo (38-assal 20.) is már többedszer brillírozott „délelőtt”. Hárman képviselték a hazai színeket is: Jett Seymour (33-assal 21.), Luke Winters (40-essel 23.) és Benjamin Ritchie (45-össel 29.). Második futamba jutott még két osztrák, Joshua Sturm (35-össel 25.), illetve legutolsóként, karrierje során először, a 22 éves Kilian Pramstaller (54-essel 24.). 50-es rajtszám után rákezdett a havazás, így később továbbjutó már nem akadt.
A második futam pályáját svájci edző tűzte. viszonylag széttűzöttre, de ritmusosra. mondjuk úgy, ha lehet egy szlalomot óriásműlesiklósra, gyorsra tűzni, akkor ez most sikerült. Filip Zubčić (23.) nyitott a futamot a havazásba, fagypont alatti hőmérsékletben, ez jellemzően nem szokott túl sok előnyt jelenteni… Benjamin Ritchie (27.) ennek ellenére sem tudott felülkerekedni a horváton, inkább a célba érésre ment, nem akart kockáztatni. Az első igazi, friss hótól mentes, de jobban elengedett menetet Sebastian Foss-Solevåg (20.) síelte, jelentős előnnyel előzte a horvátot. Alex Vinatzer (18.) mindezt jobb kezdése révén tudta csak felülmúlni egy nüánsszal, innentől kéz a kézben lépdeltek előre a norvéggal.
Sebastian Holzmann (24.) hatalmasat mentett, s így bár pontot szerzett, de hátracsúszott. Az osztrákok közül Joshua Sturm (21.) volt a bátrabb, hibázott egy kisebbet, míg Kilian Pramstaller (22.) kissé több élt használva is nagyobb mennyiségben szerezte meg első pontjait. Luke Winters rodeója egy necces, majd egy vertikálison már kiesést is eredményező rontást is hozott. Michael Matt (26.) már a kezdést követően teljesen szétesett, mindössze Ritchiet előzte meg. Jett Seymour (25.) hattizedes előnyről vágott neki a pályának és a második meredeken még előnyben volt. Utána viszont jött a nagy hiba, ami egy másodpercbe került. Baszk örömünnep következett Juan del Campo (17.) révén. Elsősorban hozott előnyének köszönhette, de a második meredek után nem volt meglepetés, átvette a vezetést, ezzel bebiztosítva karrierje legjobbját.
Az iméntinél is nagyobbat szólt Laurie Taylor (8.) menete! A dél-angliai síző hatalmas tempóval száguldott végig a pályán, ráadásul hiba nélkül. Vinatzert is jócskán túlszárnyalva ugrott az élre. Minden bizonnyal tovább marad a vezető helyen, ha nem az leső futamban nagyot rontó Timon Haugan (6.) érkezett volna. A norvég hasonlóan nagy sebességet tudott uralni, és mindössze néhány századot veszítve vette át a vezetést. Dominik Raschner (18.) apróbb hibák lévén az iménti három remek menetet teljesítő síző után sorolt be. Gyenge kezdést követően gyújtotta be a rakétákat Istok Rodeš (15.). A horvát így ugyan az élen álló kettős ellen már kevés volt, de a pillanatnyi dobogó alsó fokát megkaparintotta a reklámszünet előtt, amire továrra is Haugan-Taylor vezetéssel fordultunk.
A közel háromperces kereskedelmi szünetet követően érkezett Luca Aerni (14.), aki a havasabb pályán fent sokat kapott, de alul jelezte, maradt Haugan menetében is. Steven Amiez (9.) a pálya második felére egálban kanyarodott, ami az eddigiek fényében jó ómennek tűnt, azonban jött a hiba, így Taylortól is kikapott pár századdal. Johannes Strolz (4.) kisebb kezdeti hibáját hamar lerázta magáról, a pálya végén pedig hatalmas tempóban robogott a vezetés felé. Marc Rochat (11.), majd Fabio Gstrein (10.) is többször került kisebb késésbe, nem tudták megelőzni a dobogón kéz a kézben menetelő triót. Érkezett Manuel Feller (5.), harcban a biztos szakági címért. Remekül kezdett, középen viszont akadt két kisebb bizonytalanság, így pár századdal Strolz mögé sorolt be. Az már biztos volt, Haugan matematikailag sem nyerheti meg a szakágit.
Armand Marchent (12.) egészen az utolsó szektorig esélyes volt a vezetésre. Bár a végén is szépen síelt, de az utolsó időmérő után közvetlenül elkövetett hibája súlyos tizedekbe került. Így a finálé kettős osztrák vezetéssel vehette kezdetét. Tommaso Sala (16.) nagyobb rontásokkal síelt, jelentős visszaesését nehéz lett volna arra fogni, hogy a reklámszünet alatt friss hó rakódott a pályára. Daniel Yule (28.) kétszer is hatalmasat rontott bele saját edzője pályájába. Senkit nem tudott megelőzni az addig leérkezett sízők közül. Linus Straßer (2.) elsőszámú célja az lehetett, hogy megelőzze szakági riválisát, Fellert. A német ezzel láthatóan nem érte be, nagy tempóval rontott neki a pályának. A tempót végig tartani tudta, a vezetés nem volt kérdés, az inkább, hogy a dobogóig előre tud-e lépni.
Dave Ryding (7.) a pálya második meredekére érve sokallt be kissé, így végül csak Taylort tudta megelőzni pár századdal. Igaz, a páros angol top10-et már így is kezdhették ünnepelni. Alexander Steen Olsen (13.) a pálya második felében kétszer is jelentős késésbe került, így nemcsak dobogóról szőtt álmainak lett oda, de a top10-ből is kicsúszott. Henrik Kristoffersen (3.) az első meredeken került kisebb késésbe, így a németre már nem tűnt veszélyesnek. Ezt követően viszont még meg tudott újulni, ami végső dobogójának kulcsa volt. Loïc Meillard (1.) rendkívüli magabiztossággal síelt a cél felé, a rajt utáni rész pedig rendkívülinek volt mondható. Gyönyörű íveket húzva, alig vesztett valamit Straßerrel szemben. A kérdés az volt, nyomás alá lehet-e helyezni Clèment Noëlt. A francia a felső szektorban elszórta 27 százados előnyét, utána pedig az egyik letörés után rátaposott egy kapura. Meillard ünnepelhette így a győzelmet két második hely után!
Loïc Meillard Garmisch óta látott feltámadása immár párját ritkítja. Azt megelőzően az összetett 9. helyén állt csak, míg a szakágigab nem is találtuk a legjobb tízben. Most mindkét tabellán a 10. helyen találjuk. Ennek a feltámadásnak egyértelmű koronája az aspeni hétvége. A két óriáson csak Odermatt múlta felül, ezt követően szerezte meg karrierje első szlalomgyőzelmét. Ezzel a Chamonixban szerzett parallel-, és Schladmingban tavaly aratott óriássikere után ez a harmadik győzelem, három különböző szakágban. Linus Straßer mindkét amerikai állomáson dobogón végzett, életben tartva szakági esélyeit. Összességében 11. dobogóját aratta hagyományos szlalomban, négyet pedig eddig még nem sikerült egy szezonon belül. Henrik Kristoffersen Wengen után állt fel a dobogóra szlalomban, szezonbeli harmadikja pedig a Tahoe-i óriásról származik. Összességében 86 pódiumnál jár.
A szakági naptárban idén eddig két síző teljesített minden versenyt pontszerzőként, Feller és Ryding. Az osztrák mindezt mindig a legjobb 5-ben tette, 4 győzelemmel. Előnye így 169 pont Straßerrel szemben, két versennyel a szezon vége előtt. Ezt továbbra is csak az osztrák veszítheti el. Noël és Haugan immár matematikailag sem esélyes az elsőségre, ráadásul a mai győztes Meillard meg is előzte őket.
Összetettben Odermattról ma ne is beszéljünk. Alakul viszont a svájci kettős győzelem, Feller ugyanis már csak 3 ponttal előzi a hétvégét 260 ponttal záró Meillard-t.
Jövő hétvégén visszatér a mezőny Európába, Kranjska Gorán ismét technikai hétvégére kerül a sor, amit már a saalbachi szezonfinálé követ csak.
Borítókép forrása: blick.ch
Síparadicsom Blog 