Kimondottan izgalmas, ráadásul a parallelek esetében szokatlanul fair versenyen lett világbajnok az Amerikai Egyesült Államok Moltzannal, O’Briennel, Radamusszal és Forddal felálló csapata. Az amerikaiak legnagyobb sztárjuk nélkül is remekeltek a délutáni verseny folyamán, a döntőben pedig egy döntetlen párharcnak, és egy norvég rontott rajtnak is köszönhetően győztek a címvédő Norvégia ellen. A kisdöntő is észak-amerikai sikert hozott a két Readdel felálló Kanada jobb időeredménnyel győzte le Ausztriát.
Az eddigi, jobbára fagypont alatti hőmérsékletnek ma délután hírmondója sem volt a Méribelben. A hőmérő 7-8 °C körüli hőmérsékletet mutatott, verőfényes napsütés mellett. Ha a korábbi évek parallel versenyeire gondolunk, akkor ezt semmiképp sem vehettük jó jelnek. Ezzel szemben a szervezők és a Roc de Fer alja jelentősen rácáfolt a várakozásokra. Az utóbbi évek egyik legfairebb pályáján zajlott a verseny egész délután. A kék és piros pálya egészében feltűnő különbség nem akadt, és az enyhe idő ellenére sem látszottak kádak a kapuk tövében.
A verseny formátuma a már megszokott volt: a csapatok 4 párharcot vívtak egymás ellen, továbbjutni a több megnyert párossal lehet. 2-2 esetén a csapatok jobb férfi és női idejének összegét hasonlítják össze – értelemszerűen a gyorsabb eredményt elérő nemzet jut tovább.
Pontosan 16 csapat állított ki legalább 4 sízőt a kedd kora délután megrendezett csapatversenyre. Változatos volt, összeállítást tekintve ki mennyire vette komolyan a versenyt. A skandináv csapatok, illetve Németország talán a legerősebb keretét nevezte, míg Ausztria egy ütőképesnek tűnő, de nem épp technikai sztárjai teljes sorát felvonultató csapatot állított ki. Ezzel szemben az olaszok nem feltétlen a legerősebb összeállításban versenyeztek, ahogy Svájc és nagyobb meglepetésre a házigazda Franciaország kerete inkább volt tartalékosnak mondható.
A megszokott nemzetek mellett olyan országok is neveztek, mint Lengyelország, Lettország, Belgium, vagy épp Dánia. A nyolcaddöntők legtöbb párosítása már a rajtlistát látva is paparformának volt mondható. Ennek megfelelően Ausztria, Franciaország, Norvégia, Kanda és Svájc is vesztett futam nélkül jutott tovább sorrendben Dánia, Szlovákia, Belgium, Szlovénia és Lettország ellen. Meglepetésre a lengyelek igencsak megszorongatták az amerikai csapatot, végül 2 század döntött a jóval erősebb sízőkkel felálló USA javára. A kettő volt a bűvös szám Olaszország és Csehország közt is, csak nem században, hanem tizedben. Laura Della Mea Martina Dubovská ellen aratott futamgyőzelme bizonyult perdöntőnek a versenyben. Előzetesen egyedül a svéd-német párharc tűnt kiélezettnek, pláne ha a keretekre is rápillantottunk. Végül csak Hector tudta megverni saját futambeli párját, minden más futamban a németek szerepeltek jobban.
Gyorsan folytatódott a verseny, rögtön egy kiélezett Svájc-Kanada meccs-csel. Grenier remek idővel nyerte futamát, így 2-1-es kanadai vezetéssel érkezett a sorsdöntő párharc. Livio Simonet ugyan nyerte a futamát Jeffrey Read ellen, de az ideje elmaradt az egyenlő állás esetén szükségestől, így Kanada jutott tovább. Az olaszok Lengyelország ellen még kiharcolták a továbbjutást az előző körben, az Egyesült Államok csapata viszont nem sok esélyt hagyott már a negyeddöntőben. Mindössze Ford kapott ki Della Vitétől szűk egy századdal.
A házigazdák Norvégia ellen versenyeztek az elődöntőbe jutásért. Ugyan Frasse-Sombet még 2-1-re szépíteni tudott, de az időeredményeket látva sem maradt sok esélye a franciáknak. Pláne, hogy Steen-Olsen meg is nyerte az utolsó párost. Előzetesen talán szorosabb párharcot vártunk Németország és Ausztria között. Schieb és Raschner viszont egyből hozták futamaikat Filser és Straßer ellen. Dürr hozta a futamát Gritsch ellen, így űridővel még maradt esélye a németeknek. Schmid és Brennsteiner viszont szinte egyszerre billentek ki az egyensúlyukból, pályán pedig csak az osztrák maradt, ami egyben továbbjutást is ért.
Egy-egy amerikai, illetve európai párharcot vívott a négy versenyben maradt csapat a döntőért, és ezzel együtt a biztos éremért. Az amerikaiak Moltzan és O’Brien révén elhozták a nő futamokat, utóbbi igen simán. Kanada a Jeffrey Read – Ford párharcot bánhatja, ahol 1 század döntött Ford javára. Így az egyetlen győztes párbajt Jeffrey testvére, Erik hozta le, Radamus ellen – 1 század előnnyel. Utólag azt mondhatni, simán alakult a norvég-osztrák párharc. Stjernesund és Haugan rögtön kényelmes előnyt épített ki Norvégiának. Tviberg ugyan úgy teret vesztett, hogy még Gritsch útját is vagy háromszor keresztezte, de még így is az északiaknak állt a zászló. Steen-Olsen ráadásul most sem kegyelmezett, így 3-1-re nyertek a norvégok.
A bronzéremért Kanada és Ausztria versenyzői síeltek egymás ellen. Grenier révén rögtön az észak-amerikaiak kerültek előnybe. A folytatásban Raschner és Gritsch fordítottak, viszont egyikük futama sem volt épp űridő, így Erik Readnek egy gyengébb futamidővel lehozott párharcgyőzelem is elég lett volna. Ugyan Read hibázott is kisebbet, de így is simán előzte Brennsteinertm bőven a bronzéremhez szükséges időn belül.
A döntőben a címvédő Norvégia küzdött meg az Egyesült Államok ellen. Az első párharcban rögtön új névvel álltak ki a norvégok: Tviberg az elődöntős esés után nem vállalta az utolsó csúszást, így Lysdahl küzdött O’Briennel, de megverni nem tudta. Steen-Olsen viszont rögtön egyenlített, Radamus elleni szoros versenyben. Dramaturgiailag remekül alakult a harmadik párbaj: 1-1 után Moltzan és Stjernesund szinkronban kerülték a kapukat és egészen a célig nem tudott egyik a másik elé kerülni. Így az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy nem kellett számolgatni, az a világbajnok, aki az utolsó párosban győz. Az arany viszont rögtön el is dőlt: Haugan hibásan rajtolt, szinte orra esett a kinyíló kapuban. Így Fordnak csak kiesés nélkül be kellett síelni a célba, ami nem jelentett számára különösebb kihívást.
Az Egyesült Államok csapata eddig még sosem szerzett érmet világversenyen megrendezett csapatversenyben. Pekingben rosszabb idővel épp a németektől kaptak ki. A rajthoz is álló névsor egyébként nem sokat változott tavalyhoz képest: Paula Moltzan, River Radamus, Tommy Ford, valamint az akkor és most is tartalék szerepbe szoruló Luke Winters is a csapat tagja volt. Nina O’Brienre viszont Shiffrin pótlása nehezedett, de mint az eredményekből látjuk megugrotta a feladatot a 25 éves San Francisco-i lány. Mindnyájan első érmüket szerezték felnőtt világversenyen. Winters mellett Paula Hensien is tartalékként lett világbajnok.
A cortinai bajnok és olimpiai bronzérmes norvégok közül Thea Luise Stjernesund, Kristin Lysdahl, Maria Therese Tviberg, Timon Haugan és Alexander Steen Olsen is síelt ma, közülük a tavalyi kétszeres junior világbajnok első felnőtt érmét szerezte. A norvégoknak ez volt a második érmes helyezése világbajnokságon, de meg kell jegyezni, két évvel ezelőtti győzelmük óta kirobbanthatatlanok a világversenyek dobogóiról. Tartalékként Leif Kristian Nestvold Haugan is ezüstérmet szerzett. Kanada története során 2. alkalommal végzett dobogós helyen, csapatversenyben. 8 évvel ezelőtt már Vailben is a csapat tagja volt Erik Read, akihez most csatlakozott 6 évvel fiatalabb öccse, Jeffrey is. Ezzel Haaserék után újabb testvérpár szerzett már érmet az idei VB-n. Az éremszerzéshez tevékenyen hozzájárult Valerie Grenier és a még csak 19 éves Britt Richardson is. Ugyan végül nem síelt, de érmet akasztanak Mark Tilston nyakába is.
A világbajnokság szerdán az egyéni parallel versenyekkel folytatódik. A verseny selejtező futamait kedden kora este rendezik majd meg.
Borítókép forrása: apnews.com
Síparadicsom Blog 