A „sporttörténelmi siker” egyike a vonatkozó újságírás és közbeszéd leginkább elcsépelt kifejezéseinek. Használjuk egy-egy statisztikai fordulópontnál, rekorddöntésnél, mint ahogy kisebb nemzetek egynémely fellángolásánál is. Bányai Attila szombati aranyérme az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon ez utóbbiba sorolandó. Nem állítja senki, hogy a jövő nagy bajnokát, akárcsak egy állandó Világkupa-pontszerzőt kell belelátnunk a mostani sikerbe, de azt nem vehetjük el Attilától, hogy per pillanat ott van korosztályának legjobb európai sízői közt Szuper-G-ben, illetőleg azon a bizonyos napon megdolgozott azért, hogy a századok a segítségére siessenek.

Bár az EYOF a szombati záróünnepséggel hivatalosan véget ért, nekünk még vannak tartozásaink, amit feltétlenül szeretnénk pótolni. A ténylegesen Tarvisión rendezett alpesi síversenyekkel alaposan elmaradtunk, jelen cikk után még a két óriás-műlesiklást sem feledjük el, a hétfői nap folyamán tervezzük a publikálását. A hét utolsó óráira azonban érthető módon a téli szezon eddigi legnagyobb magyar sikerét tartogattuk nektek.

Ám még mielőtt rátérnénk a fiúk futamára, a kronológiát betartva essék néhány szó a lányok szuperóriás-műlesiklásáról. Már csak azért is, mert ott is volt magyar érdekeltség.

A női mezőny meglehetősen foghíjas volt abban az értelemben, hogy a FIS-pontok alapján felállított „ifi ranglista” élmezőnyéből elég kevesen indultak el az EYOF-on. A rangsort vezető Lara Colturival az élen. De még így is teljes létszámmal képviselték hazájukat a nagy sínemzetek. A nyitómenet gazdája, Nadine Hundegger (2.) például a nyugati szomszédunk egyik nagy reménysége, s rögtön megadta az alaphangot. Bátran síelt, érződött, hogy a mezőny zömével ellentétben számára nem hatottak újdonságként az ugratók, a tempós kanyarok és az egyperces száguldás. A hazaiak képviseletében Tatum Bieler (3.) nagyot ment az osztrák lány részidőivel, s bár a lejtő első felében valamivel gyorsabb volt, az alsóbb kanyarokban nem volt eléggé agilis. Négy századdal szorult a második helyre. A második osztrák, Paulina Bentz (9.) több pontatlanságot követett el, nem is szólva szegény Emy Charbonnierről (17.). A francia lány ívei rendre túlcsúszással zárultak, a másfél másodperces időhátrány soknak tűnt, még úgy is, hogy ekkortájt kevesen gondolták volna, hogy az első két helyezett éremmel zárja a napot.

Márpedig a papíron legesélyesebb Madelein Sylvester-Davik (7.) sem igazán tudta megszorongatni kettejüket. A norvég lánynál sem a kockázatvállalással volt a probléma, a kékvonal tartással annál inkább. A pár napja az óriás-műlesiklást megnyerő Ludovica Righi bődületes tempóval és abszolút legjobb szektorral nyitott, de nem tudta lehozni futamát, a korábban a technikai számokban jól szereplő June Brand gyengébb szektor után hibázott bele.

Forrás: MOB-Média

Két kiesés után a győztes menet következett. Laura Huber (1.) tizenhét éves létére érett versenyzést mutatott be, mert azok után, hogy remek alaptempót diktált, a lejtő második felének kanyarjai előtt itt-ott képes volt önmegtartoztatásra. No, azért nem kell félregondolni a történteket, a svájci leányzó így is tükörsimán, több mint 6 tizednyi előnnyel nyerte az aranyérmet. Sina Fausch (4.) siklása úgy indult, hogy kettős helvét sikerrel zárul a nap, ugyanakkor a végére elfogyott nála a koncentráció, így jó másfél tizeddel a pódiumról is lecsusszant. A szlalombajnok Leonie Raich (12.), valamint a GS-ben csaknem dobogós Katharina Lechner (15.) számára túl gyors volt egyelőre ez a műfaj, Sofia Amigoni (13.) pedig versenyképes nyitány után sokallt be több alkalommal. A Sylvester-Davik testvérpár másik tagja, Pia korán búcsúzni kényszerült.

Három éremszerzésre érdemes menetet tudtunk ezután feljegyezni még. Christina Leitner (15-össel a 8.) és Jessica Murtagh (16-ossal az 5.) csúszásának közös vonása volt, hogy középszerű első félpályát ütőképes véghajrá követett. A franciát két tized választotta el az éremtől. Jóval később ment bravúrosan egy újabb svájci. Elyssa Kuster (26-ossal a 6.) kiegyensúlyozottabb sízést mutatott be, a medália kb. 3 tizedre volt tőle. A körülmények lehetővé tették a jó eredményeket, a magyar lányok környékén egy lengyel sportoló például a legjobb húsz közé került. Ez a mieinknek ugyan nem sikerült, de azért többeket megelőztek a 62 fős mezőnyből. Elsőként Harmati Virág (45-össel az 50.) ért célba. Elmondása szerint rendkívül izgult menete közben, mivel még sosem síelt ugratóval rendelkező pályán. Nyilván engedhette volna léceit valamivel jobban, de ami aktuálisan benne volt, azt kihozta. A célba értek közül megelőzött egy dán és egy cseh sporttársat. Szeghalmi Fanni (47-essel a 46.) rajtszámának megfelelő teljesítményt nyújtott. Újoncévét síeli idén, ennek jegyében minden egyes méterje a tapasztalatgyűjtésről szól. A célban fülig ért a szája, említetteken kívül egy ír, egy izlandi és egy spanyol társát utasította maga mögé, s nem nagyon maradt le az egyik brit sízőtől.

---

A délutáni férfi versenyre kereken 70 síző csatolt lécet. Az esélyeket illetően mi magunk is óvatosan fogalmaztunk, mert bár Bányai Attila tudvalevőleg a negyedik legjobb FIS-ponttal rendelkezett a rajtlistán szereplők közül, az ő korukban inkább technikai számokban versengenek a fiúk, ezért a pontszám éppenséggel becsapós lehetett. Az lett, de szerencsére pozitív értelemben.

Forrás: MOB-Média

Maga a pálya egyébiránt nem volt kifejezetten nehéz, ezért viszont minden apró hiba hatványozottan jelentkezett az időeredménybe. Magyar szemszögből nem jött rosszul, hogy Alen Hriberšek megmutatta, ki lehet azért esni ezen a pályán. Az előzetesen a harmadik legerősebbnek tartott szlovén srác korán búcsúzott. Az első olasz lesikló mozgása nem tűnt valami rendezettnek, Jacopo Claudani (15.) után a szlalombajnok Emile Baur (16.) egyszerűen keveset vállalt. Az első éremvárományos futamot egy svájci, név szerint Giuliano Fux (5.) szállította. Jóféle ritmikával vágódott a kanyarokba, a lejtő második fele viszont kevésbé tűnt acélosnak. Valóban, nem volt verhetetlen az a menet. A nyomvonalra egyáltalán nem érzett rá Jack Spencer (18.), a neve ellenére svájci illetőségű fiatalember után már ismét potens menetek következtek. A komplikációktól mentes pálya okán nüánszok döntöttek az éllovas Fux, valamint a német Simon Widmesser (7.) és a harmadik svájci, Aurelio Wyrsch (6.) között. Egész konkrétan két századonként követték egymást.

Pontosan ezért volt igencsak tetszetős a Bányai Attila (1.) neve mellé került 4 tizedes előny. Ati előtt egyébként leért még egy hazai versenyző. Pietro Broglio (13.) alaposan ráparázott a hazai szereplésre. Visszatérve a mi fiúnkra: utólag már leírhatjuk, hogy Attila megfontoltan kezdett. 36 századdal állt a svájci sporttárs mögött, a lejtő másik két harmadán pedig nagyon tiszta íveken haladt, a célegyenes előtti kanyarokban pedig agresszíven támadta az ívet. Innentől nem maradt más neki, a stábnak és a szurkolóknak, mint a körömrágás, mert az nyilvánvaló volt, hogy Attila felső szakasza verhető. A kérdés csak az volt, lentebb lehet-e tartani vele a lépést. Hála az égnek, a válasz nemleges lett.

Forrás: MOB-Média

Glauco Antonioli rögtön ránk hozta a frászt, amikor abszolút legjobb nyitószektorával hat tizedes előnyt épített ki Bányaival szemben. Éltünk a gyanúperrel, hogy ilyen tempóval nem lehet pályán maradni, szerencsére így is történt. Szuper-G-ben az osztrákok mindig veszélyesek a legjobbakra (milyen mondat már ez egy magyar vonatkozású cikkben?), Stephan Koch (8.) menete közben azért még nem szorult el a torkunk, lévén nem alkotott ő sem csodát odafent. Nem úgy az osztrák alpesi sí nagy ígéreteként kezelt Moritz Zudrell (3.). Na, ő egy pillanatig sem esett ki a ritmusból, viszont szerencsénkre a felső szektorban nehezebben is talált rá, mint a többiek. Végig izgulni kellett, de 9 század Attila felé billent. A legnagyobb esélyes került sorra. Rasmus Bakkevig (2.) fiatal kora ellenére már a TOP300-ba kopogtat a világranglistán, s aznap is igazolta, mi végre áll ott, ahol. Csúszásban egyértelműen felülmúlta Attilát, a skandináv síhagyományokat ismerve ezen nem volt mit csodálkozni. Az alsóbb kanyarokban viszont szerencsére nem mindig tartotta az ideális ívet, s talán-talán sebességben is elmaradt Bányaitól. Sok beszédnek sok az alja, a lényeg ez: négy aprócska század Attilát segítette.

Ezután már fellélegezhettünk egy picit, mert bár jöttek még egyebek mellett német, francia, olasz és svéd sízők, de zöld szektoridőre egyikük sem volt képes. Egészen két norvég fiatalemberig, közel a 30-as rajtszámhoz. Peder Lunder (10.) egytizedes fenti előnye még nem volt annyira érdekes, elvégre a közvetítésből is lejött, lassabb kanyartempót fogott Attilánál. Magnus Brevik (4.) viszont egészen a célig veszélyben tartotta a magyar aranyérmet. Ő majdnem négytizednyi fórral érkezett a lejtő közepére, s bizony vészjóslóan energikus kanyarokat húzott. A valóság azért ennél szívderítőbb volt, hat tizednél nem úszta meg kevesebbel. Sokan, nagyon sokan voltak még fent, de a realitás talaján állva aggódnivalónk már nem volt. 36-ossal még egy norvég ment ügyesen, ám Fredrik Andersen (9.) már nem a dobogósokkal volt versenyben.

41-es rajtszámmal Vass Dániel (53.) nehéz egy percen volt túl, mert egyfelől majdnem kiejtette kezéből a botját, másrészt tartott az ugrástól. Ép bőrrel leért, s csak megelőzött tíz versenytársat a leérkezettek közül. Például szlovák, dán, horvát, lett, ukrán, izlandi és brit ellenfeleket.

Forrás: MOB-Média

Bányai Attila EYOF-aranyérme komoly eredmény mind a fiatalember, mind a magyar alpesi síelés szempontjából. TOP10-es eredményeink voltak korábban az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, de érmet, pláne aranyat eddig még nem szereztünk. Tarvisio előtt a Sankt Antonban rendezett junior-világbajnokságon is kitett magáért, ahol az U18-asok közt lesiklásban ezüst-, Szuper-G-ben bronzérmet akasztottak a nyakába. Ezek a fantasztikus eredmények persze nem jelentenek garanciát semmire, ami a jövőbeli szereplést illetik, de jó látni, hogy az alpesi sí mellett egyébként vitorlázásban is remek eredményeket elérő sportoló felkészülését profi stáb segíti. Sasha Rearick egykoron Vonn és Ligety oldalán dolgozott az amerikai válogatottal. Mellette fontos szerep hárul a francia Arnaud Favre-ra, Attila edzőjére, valamint Alessio Bonardi szervízesre, valamint persze Szepesi Bertold szövetségi kapitányra. Minden érintettnek, kiváltképp Attilának hatalmas gratuláció!

A címlapkép forrása: MOB-Média