Dave Ryding az első brit síző az alpesi síelés történetében, akinek sikerült Világkupa-futamot nyernie, hazája pedig a 22. a nyertes nemzetek sorában. A kisebb megfázással bajlódó, egyébként Kitzbühelhez egészen közel élő sportoló szerencséjét meghozta a hóesés, de ehhez két fergeteges futamra is szükség volt tőle. No, s persze a riválisok botlásaira. Már az első futam is rostálta a mezőnyt, a délután aztán igazi csillaghullást hozott, az első négy helyezettből ketten kiestek, ketten pedig azzal felérő hibát követtek el. Így a skót mellett két norvég is felfért a dobogóra. Lucas Braathen wengeni sikere után újrázott, amivel döbbenetes módon átvette a vezetést a szakágiban. Henrik Kristoffersen pedig 21 pozíciót javítva 13. sízőként végzett TOP3-ban e szezonban. Öt verseny alatt. Michael Matt negyedik helyével idénybeli legjobbját síelte, ám mivel Strolz közvetlenül mögötte zárt, az olimpiáról alighanem le fog maradni. Ugyanez a veterán Mölgg esetében biztosra vehető.
Hektikus évad körvonalazódott január derekára a szlalomosok közt. Az eddigi négy verseny négy különféle győztest és tizenegy dobogóst hozott. Az egyetlen olyasvalaki, aki kétszer állt pódiumon, az a Kristoffer Jakobsen, aki az előző két helyszínen viszont egyformán kiesett. Koronavírusfertőzés okán Manuel Feller volt kénytelen kihagyni a mai versenyt.
Noha az olimpia előtt még rendeznek egy műlesiklást, jövő kedden Schladmingban, a szövetségeknek holnapig kell megneveznie, kiket neveznek az ötkarikás játékokra a megszabott szűk keretből gazdálkodva. Az olasz és az osztrák csapatban maradtak inkább kérdőjelek, a hazaiaknál Strolz, Gstrein és Matt küzdhet a hírek szerint két helyért, már amennyiben a várhatóan 9 fős osztrák keretbe beleraknak ennyi kifejezett szlalomspecialistát. (Strolz esetleg még kombinációban bevethető lehet.)
A Ganslernhang, azaz a „Libalegelő” a naptár egyik legmeredekebb lejtője, nem csoda, hogy például az osztrákok külön készültek letörések üzembiztos megoldására. Az időjárás megfelelt a prognózisnak, vagyis kiadós hóesés zúdult a lejtőre. Éjszaka fél méteres égi áldás hullott, amit a korábban jegesített pályáról el kellett távolítania a szervezőknek. Kezdéskor sem lankadt a hóesés, a látási viszonyok is távol voltak a tökéletesről. No, de tél van, túrizmus szempontjából panasz nem lehetett.
A délelőtti pálya nyomvonalát az oroszok edzője állította össze. Clément Noël (2.) tálalásában megbizonyosodhattunk arról, hogy a tűzés jól kombinálta a széles fordítókat a szűk stanglierdővel. A francia a start után elkövetett túlfordulása után nem követett el érdemi hibát, és a dinamikájára sem lehetett panasz. Ramon Zenhäusern (17.) sokat korrigált a hullámos pályarészen, nem igazán érzett rá a Ganslern ritmusára. Loïc Meillard (13.) szemre tetszetősebben síelt, mint hórihorgas csapattársa, igaz, ő is gyakran távolkerült a kapuk tövétől. Mindketten beszedtek 1-1,5 másodperc környéki hátrányt. Marco Schwarz (16.) ugyanezt az elmaradást hozta össze. A letörésnél teljesen oldalára fordult, nagy bravúr volt, hogy befűzte magát a jobbos kapuba.
Sebastian Foss-Solevåg (3.) agresszíven támadta a pályát, elegáns meredeke mellett a lankás átkötőre is jutott energia. Egyetlen századdal kapott ki Noëltől – mint mondani szokás, jobban járt így, mintha ugyanennyivel átvette volna a vezetést. Alexis Pinturault (7.) kulturált ívekre törekedett, még a meredeken is. A lejtő balra sodródó szakaszán egy pillanatra kiesett a ritmusból. Hattizednyi hátrányával meg volt elégedve, ugyanez nem volt elmondható a rengeteget kockáztató Henrik Kristoffersenről (24.). Leért a norvég, pedig komoly rodeóval kezdte menetét, két-három stanglin át cipelte problémáját. Senkit nem előzött meg.
Giuliano Razzolit (4.) immáron a legjobb tizenöt közt üdvözölhettük. Ráadásul a rajtszámosztáskor is szerencséje volt. A hóesés és maga a lejtő is mellette szólt, így nem okozott meglepetést azzal, hogy besorolt a harmadik helyre. Lüktető, nagyobbrészt tűpontos pályát síelt. Olaszos eleganciával. Michael Matt (11.) vállát mázsányi teher nyomta. Limiten kellett síelnie, mert szinte csak egy pódiummal juthatott ki Pekingbe a négy évvel korábbi bronzérmes. Elsőre ésszerű rizikót vállalt, a másodperc környéki elmaradás ehhez mérten nem tűnt rossz kiindulási alapnak. Kristoffer Jakobsen (12.) száguldozott, mint szokott, s végül leért, noha három ízben is majdnem kicsúszott lábai alól a belső síje.
A 2020-as győztes Daniel Yule (20.) nem érezte valami komfortosan magát a meredeken, a tempóátvitellel küzdött, így a másfél szekundumos elmaradás várható volt. Alex Vinatzer (1.) elképesztően aktívan, érintőre vett kapukkal síelt szinte végig. Előnye féltávon 3 tizedre rúgott, ebből a célig kitartott a harmada. A TOP3 egyetlen tizeden belül követte egymást. Linus Straßer (17.) a meredeken ment különösen jól, a sorozókat jó reflexszel oldotta meg. A záró szektorban aztán oly mélyre került, hogy csak egy rögtönzött ugratóval bírt pályán maradni. A svájciak mérlegét Luca Aerninek (23.) sem sikerült pozitívba fordítani. Nyomta keményen, de sok volt a mély kapuvétele. Ekkortájt három helvét állt az utolsó négy helyen, de Meillard sem volt ott a dobogóesélyesek közt. Minthogy olyan a mesében sincs, hogy négy, ennyire eltérő stílusú síző egyszerre gyengélkedjen, erősen orrontjuk, hogy vaxolási bénázás lehet az ügy mögött. Dave Ryding (6.) ínyére voltak a körülmények, ennek megfelelően támadósra vette a figurát, a Steilhangon simán versenyképes volt, alig-alig kapott az olasztól.
A brittel elérkeztünk az első reklámszünethez, de még sok olyan síző várakozott fent, akik simán beleszólhattak a nagyok csatájába. Filip Zubčić (19.) is úton volt egy jó eredmény felé, egy kvázi-katapultálás után azért már keveseket lehetett megelőzni. Fabio Gstrein (36.) egyetlen hibát követett el, de azt a lanka legelején. A második futamra így semmi esélye sem maradt. Wengen meglepetésgyőztese, Lucas Braathen (9.) önbizalmával nem volt gond. A meredeket két széles ívvel együtt elsőrangúan síelte meg. Hetedikként került másodpercen belülre. Eztán zsinórban ketten búcsúztak a versenytől, s könnyen elképzelhető, hogy olimpiai álmuktól. Tanguy Nef a második letörésnél került mélyre, Manfred Mölgg pedig bár azon még valahogy (talán szabálytalanul) átevickélt, de utóbb ő is menthetetlenül távol került a nyomvonaltól. Alekszandr Horosilov nem sokáig élvezte a számára amúgy kedves hózáport. Úgy megbillent egy éles fordítónál, hogy féllábas mentéssel sem bírta befűzni magát. Johannes Strolz (13.) vállalható hátrányt szedett össze magának. Szemlátomást feszülten kezdett az adelbodeni győztes, bizonyára igazak azon hírek, hogy neki még bizonyítania kell a szövetségnek. Matt-tól egy kevéssel kapott ki.
Albert Popov az addigi legjobb meredek után, másfél tizednyi hátránnyal érkezett a pályafordítóhoz. A vertikális kapuk előtt túl nagy nyomást helyezett belső síjére, ami ezért kitört lábai alól. Timon Haugan (34.) keveset vállalt, érdemi rontás nélkül is alig előzte meg Gstreint. Armand Marchant (45.) napjának pár kapu után vége szakadt. Második nekifutásra azért igazolta, jó eséllyel TOP10 környékére ért volna. Az olasz vaxmesterek ráéreztek a körülményekre, Stefano Gross (10.) sem adta alább. Még egynémely megbillenés mellett is megelőzte az osztrákok legjobbját, Mattot. Tommaso Sala (8.) még nagyobbat alkotott a meredeken. Besorolt a dobogósok üldözői közé, ezzel alighanem végleg kiütve Mölggöt az olimpiáról. Erik Read nem végzett volna ennyire előkelő helyen, ha leér. A sűrű tűzésbe belebonyolódott a kanadai. Komoly meglepetésre Marc Rochat (5.) lett a svájciak megmentője. Sokat vállalt, s végig tudta vinni a meredeket, és csak századokkal szorult Razzoli mögé. Simon Maurbergertől (28.) elmaradt az extra, szurkolnia kellett a továbbjutásért.
Harmincon túl záporoztak a kiesések. Mindközül kiemelendő az eset, amikor a kivágódó Atle Lie McGrath telibe trafált egy védőháló mellett csücsülő fotográfust. Továbbjutott a svájciak közül Sandro Simonet (31-essel a 22.) és Noel von Grünigen (54-essel a 26.), osztrák részről Dominik Raschner (36-ossal a 20.), komoly bravúrral két amerikai, Luke Winters (38-assal a 13.) és Benjamin Ritchie (43-assal a 25.), aztán a német Anton Tremmel (40-essel a 30.), továbbá Žan Kranjec (34-essel a 29.) és Samuel Kolega (41-essel a 27.).
Két másodpercen túli hátránnyal nem lehetett bejutni a második futamba, melynek tűzéséért az olaszok edzője volt felelős. Tremmel (17.) próbálta ki elsőként a letörések környékén kifejezetten trükkös nyomvonalat. Kranjec nem húzta sokáig, a lejtő tetején túlugrott egy kis bukkanót. Simon Maurberger (9.) épp csak befűzte magát ugyanott, s egy másik letörésnél is voltak gondjai. Minthogy lényegesen többet vállalt a németnél, tükörsimán, nagy előnnyel került elébe. Kolega (19.) roppant összeszedetlen arcát mutatta, de ő legalább leért, nem úgy szegény von Grünigen és Ritchie. A svájci a szokott helyen került mélyre, míg az amerikai az első kisodródásából még újraindult, hogy aztán egy kapura lépéssel végleg befejezze szereplését.
Henrik Kristoffersen (3.) méltatlanul korán síelt, számára nem is lehetett más cél, minthogy nagy előnnyel élre álljon. Az első fele teljesült, s nem a fórra gondolunk. Azt kevesen hitték, hogy a valóban komplikált tűzés összesen tizenegy kieséshez vezet, nem szólva a rengeteg döntő hibáról. Aerni (13.) elkövetett kezdésnek egy ívvételi hibát, majd a meredeken sem tűnt meggyőzőnek. Simonet dühkitörésével folytatódott a nap, mert annyira törekedett a szűk ívekre, hogy az egyiknél két lába közé vett egy stanglit. Elég volt egyetlen szélesebb ív, s már esélye nem volt nyomvonalon maradni. Raschner (16.) se húzta volna sokáig, ha nem egy vertikális kapu előtt rontott volna. Zubčić (10.) kedvét nem szegte a szakadó hóesés és a komplikált pálya, bátran síelt, a harmadik pozíciót valahogy megcsípte. Tragikus napja volt a svájciaknak, Zenhäusern az ötödik kapunál sodródott le a pályáról. Becsületből folytatta volna, de gyorsan jött az újabb hiba. Straßer (14.) itt-ott kompromisszumot kötött, így leért, még ha különösebben nem versenyképesen. Schwarz (12.) megint belerontott a meredekbe, amit egy „Ilyen a világon nincs!” felkiáltással tudatott a világgal. Tizenöt sízőt követően tehát Kristoffersen vezette a versenyt Maurberger előtt. A dél-tiroli ekkortájt 11 pozíciós javításnál tartott, a vége egy híján 20 lesz.
Loïc Meillard (7.) kiköszörült valamit a csorbából. Kulturált, összeszedett menettel jelentkezett, így legalább az aktuális második helyre befért. Az osztrákok sem lehettek büszkék a négy továbbjutóra, az agilis Johannes Strolz (5.) mentette némileg a menthetőt. Minden szektoridője zöldül, ha pár századdal, akkor is. A végén egy picivel a norvég mögé szorult. Winters (11.) nyilván kockázatott, ezt diktálja az amerikai szlalomosok vére. Párszor fenékről fordult a meredeken, ez épp elég volt ahhoz, hogy az első helyekre ne legyen veszélyes. Zsinórban harmadszor esett ki a második futamban Jakobsen. Keményen adagolt a tempót a svéd, mint szokása, hogy aztán lába közé vegye a bukkanóra, vakra tűzött kaput.
Michael Matt (4.) sorsdöntő futama idézte fel idén először egykori legjobb formáját. Kristoffersen már felállt az Audi-székből, majd visszaülhetett, miután az osztrák a balra sodródó szakaszon többször megbillent. A második pozíció azért még némi reménnyel tölthette el. Hiszen több kiesésre hajlamos síző várakozott még a startállásban. Gross beváltotta a várakozásokat, nagyon korán búcsúzott. Lucas Braathen (2.) már tényleg átvette a piros szponzorszéket a honfitárstól. A meredeket éppoly magabiztosan síelte, mint délelőtt, a kissé csapongó zárást azért fájlalhatta.
Kettős norvég vezetéssel és osztrák pódiummal fordultunk tehát a legjobb nyolc sízőre. Tommaso Sala (6.) szintén elkelebólált az ideális ívről a fenti kulcshelyen, de ez nem zavartatta annyira, saját ritmusában, simán leért. A pozíciója akár olimpiai indulást is érhet, de azért kétséges, beférhet-e a legjobb kilenc olasz síző közé. Pinturault volt ama kegyetlen stangli újabb áldozata. Túlfordult, nem fért be. Dave Ryding (1.) ott folytatta, ahol délelőtt abbahagyta. Nem esett ki a ritmusból egy pillanatra sem, különösen a sodródó alsó részen alkotott maradandót. Megcsókolta a friss havat, tudta ő, hogy az is kellett ehhez a remek naphoz. Marc Rochat (8.) nem kergette a határokat, élete legjobb eredménye így is megvalósult.
Razzoli tálalásában a második letörés eszményire sikerült, csak aztán a záró szektorban késésbe keveredett, s ő is lába közé vett egy fránya kaput. Foss-Solevåg tartotta jelentős előnyét a brittel szemben, egészen az első hibájáig. A friss hó és a tűzés nem enged egyetlen rontást sem, a norvég kisodródását sem. Noël (15.) sízésére rányomták bélyegét az előző futamok rontásai. Eleve dadogósan nyitott, majd egyszer a bukótérről is vissza kellett síelnie. Leért, de jelentős hátránnyal. Ekkor dőlt el, hogy Adelboden és Wengen után Kitzbühel is új Világkupa-győztest avat. Egy Vinatzer-féle (18.) egy fent elkövetett, az előző percekben sokszor látott hiba után pedig biztossá vált a brit sporttörténelem. Leért az ifjú olasz, de megint nem tudott élni a jó első futam adta eséllyel. Kezdődhetett a fieszta skót módra, Ryding könnyezett, edzője pedig hóra borulva zokogott kollégái gratulációi közepette.
Dave Ryding történetét mindenki ismeri. Az amúgy Lancashire-ben született, de büszke skót családból származó sportoló nem havon, hanem egy egyszerű szőnyegen tanulta meg az alpesi síelés alapjait. A családdal aztán egészen fiatalon Ausztriába költözött, azóta is ez a második hazája. 2009-ben debütált a Világkupában, első pontjait csak három szezonnal később szerezte meg. Ez a hetedik évad, hogy a bő élmezőnyben szerepel, az eddigi legjobb eredményét öt éve érte el, szintén a Ganslernen, akkor a második helyet sikerült megszereznie. Negyedszerre végzett dobogón. A brit alpesi sí emblematikus alakja 22. nemzetként tette fel az alpesi síelés győzteseinek listájára Nagy-Britanniát. Nem mellékesen Ryding a legidősebb szlalomos a maga 35 évével és 48 napjával, akinek sikerült győznie a Világkupában. Az eddigi rekordot Mario Matt tartotta (2013, Val d’Isére: 34 év és 250 nap).
Lucas Braathen sztorija is megér egy misét. Sokan emlékezhetünk a két évvel ezelőtti zágrábi versenyre, amin 48-as rajtszámmal a hatodik helyen zárt. Ezt két hétre rá egy ötödik pozíció követte Kitzbühelben. Aztán jöttek a kiesések, múlt télen pedig egy súlyos sérülés. A visszatérés remekül sikerült, hiszen azok után, hogy január elején még a 31-es szám szerepelt mellényén, Wengenben a semmiből nyerni tudott, ma pedig egy második hellyel átvette a vezetést a szakági összevetésben.
Henrik Kristoffersen lassan, de biztosan araszolgat vissza egykori önmagához. 43. szlalomos pódiumára sokat kellett várnia, legutóbb a múlt január végi chamonix-i versenyen végzett top3-ban, akkor győzni tudott.
Az időjárás-előrejelzések bizakodásra adnak okot, így ha minden jól megy, holnap 13:30-tól megrendezhetik a Hahnenkamm-versenyt a Streifen.
A címlapkép forrása: Olympics
Síparadicsom Blog 