Tizennégy év elteltével, roskadásig telt lelátók előtt megvalósult a svájci siker Adelbodenben. Marco Odermatt egy domináns futam után nehéz helyzeteket oldott meg bravúrosan a záró meredeken, így teljesítette azt, amit övéi elvártak tőle. Manuel Feller a délután toronymagasan legjobb menetével majdnem elcsendesítette a svájci publikumot, míg Alexis Pinturault egy dobogóval jelezte, azért kezd visszatalálni tavalyi formájához óriásban.

A tavaszias időjárás után egy csapásra visszatért a tél Svájcba, az utóbbi napokban már inkább a hóesés miatt vált némileg aggasztóvá a helyzet. A borongós égbolt megmaradt szombatra, ami különösen a lejtő tetején nehezítette meg a sportolók kilátását. Az arénában gyakorlatilag teltház gyűlt össze, adott volt tehát minden ahhoz, hogy nagyszerű verseny kerekedjék a napból. A patinás viadal örökös lejtőfelelőse e hétvégén búcsúzik a szakmától, a pálya ezúttal sem lehetett panasz tárgya.

A Chuenisbärgli a versenynaptár legnehezebb óriás-műlesikló pályája. Az oldalirányban folyton hullámzó, szintegyenetlenségekkel terhelt lejtő próbatételeit csak tovább fokozta az olasz edző nem kimondottan ritmusos tűzése. S akkor még az arénába vezető, emblematikus meredekről nem beszéltünk. Komoly próbatétel ez, úgy fizikálisan, mint mentálisan. A mai verseny pikantériáját még inkább kiélezi a tény, hogy ez az utolsó GS a pekingi olimpiát megelőzően, azaz több nemzetnél ma dől el az indulók listája.

Alexis Pinturault (2.) mindkét tavalyi futamot megnyerte, ő választotta az 1-es rajtszámot. Messze nem ment hibátlant, különösen az arénában vágódott le rendre az ideális ívről. A tribün Loïc Meillard (6.) startjánál robbant fel először. Bátran engedte léceit, ami temérdek rontással járt együtt, már a fenti lankásabb szakaszon is. Az átütőerő hiányzott belőle a záró letöréstől kezdve is, így törvényszerűen kapott egy teljes másodpercet a franciától. Ha valakitől itt ma győzelmet várhattak a svájciak, lassan másfél évtized után, az Marco Odermatt (1.) volt. Némi hátrányt összeszedett a felső szakaszon, a letörésnél viszont kétharmad másodpercet osztott ki Pinturault-nak. Sokkal jobban ráérzett az ottani ritmusra, egy pillanatra még a tojástartást is megtalálta. Mathieu Faivre (4.) a lankán, s az azt követő, ritmustalanra tűzött kanyarokra épülő szakaszon hozott valamicskét a svájcin, ám belerontott a meredekbe, így még honfitársától is kikapott a világbajnok.

Henrik Kristoffersen (8.) két zöld szektor után komoly hibát vétett: egy apró ugrató után időnek előtte fordította be léceit a jobbosba. Olybá tűnt, porszem került a pálya megtanulásába. Innentől szétesett, a Zielhangja például roppant zaklatottra sikerült. Filip Zubčić (3.) kevésbé dinamikusan kezdett, mint az előtte indulók, a tempót a lankától pörgette fel, így a letörésre már vezető pozícióból érkezett. A meredeken nem volt kellően vehemens, így 5 tizeddel kikapott a svájcitól. Luca de Aliprandini döbbenetesen agresszivitással viseltetett az első méterektől kezdve. Két erős szektor után a kulcsfontosságú szakaszon abszolút legjobb időt síelt, a határait feszegetve. A letörésre fordító kanyarba már nem fért bele, lábai beakadtak az ottani kapuba, aminek nagy esés lett a vége. Pár perc elteltével fogvicsorgás közepette, saját lécén síelt le a célba.  

Lucas Braathen úton volt egy bizakodásra okot adó hátrány felé, magabiztossá viszont a letörésig tartott ki. Jó íven fordult rá a kanyarra, majd felemelkedett és belassított. Mint nyilatkozta, instabilnak érezte térdét, így nem akarta bekockáztatni az újabb sérülést. Mint ismert elszakította tavaly keresztszalagjait, miután nagy lendülettel bevágódott a célba. Alexander Schmid (9.) hibát hibára halmozott, nem igazán érzett rá a ritmustörésekre építő szakaszra. Gino Caviezel (17.) még nagyobb csalódást okozott, még a meggyőződés is hiányzott belőle, meg is kapta a maga 3 másodpercét. A koronavírusos Raphael Haaser hiányában Manuel Feller (5.) volt az osztrákok legnagyobb aduásza. Hozta szokott vagány habitusát. Méretes hibát követett el a Zielhang tetején, de tempójából mit sem vesztve az addig leérkezett túlnyomó részét így is verte az arénában. Ezzel együtt kicsúszott szekundumon túlra.

Stefan Brennsteiner másodjára nullázott a szezonban. Ellökte a lendület a lejtő első felében, az ő lábait is elkapta egy kapu, de az első jelek szerint nem lett baja. Az olimpia indulás szempontjából nehéz helyzetbe került. Az épp 30 éves Justin Murisier (6.) a letörést megelőző, átkötő részen felülmúlta Odermattot, a jó alaptempó pedig előny tud lenni a finisben. Csakhogy érintőre vette a ráfordító kaput, ami két kanyaron át cipelt késéssorozathoz vezetett. River Radamus a szokottnál visszafogottabban kezdett, a gondok a letörés után következtek. Teljesen szétesett mozgása, két kapuval vége előtt túldöntötte léceit. Rondán vágódott a célba, a jelek szerint megúszta. Žan Kranjec immáron a legjobb hét sízőn kívül foglalt helyet. Rendesen megnyomta az elejét egykori győztesként a szlovén, a túlzott kockázatvállalás az esetében sem hozott sikert, egyszerűen kisodródott a pályáról. Tizenöt síző után öten is kiesés sorsára jutottak.

Az első reklámszünet után Marco Schwarz (10.) még csak építgeti óriás-műlesikló formáját, a teljesen homály Caviezelen kívül más nem előzött meg. Akárcsak az eredménykényszerben vergődő Thibaut Favrot (16.), aki ma sem került közelebb a pekingi induláshoz. Erik Read (12.) mintha tartott volna a pályától, nem szaggatta szét az istrángot, de legalább bírta szuflával; Leif Kristian Nestvold-Haugen (29.) pedig képtelen elrugaszkodni karriermélypontjáról. Sőt! Rasmus Windigstad (35.) zaklatott menete végére hitét is elvesztette, szinte felállva battyogott le a célig, a tökutolsó helyen. A kondíciót megköveteli a Chuenisbärgli, sokadik példaként Adam Žampa (33.) esetében lehetett megfigyelni, miként fogy el egy addig kifejezetten ütőképesnek tűnő síző. Ők hárman lemondhattak a délutáni folytatásról, Giovanni Borsotti (19.) a maga bő 3 s-es elmaradásával azért készülődhetett a javításra.

Patrick Feurstein (15.) érezhetően tartott a meredektől, ezzel együtt viszonylag stabilan tartotta léceit, ami nagyon erős kiinduló pozíciót jelentett a számára. Trevor Philp vállalható menete végére nagyon elfogyott. Az utolsó csepp a pohárba az aréna kezdetén elkövetett belefékezése volt, késéssorozata után nem ért célba. Riccardo Tonetti (11.) megmentette az olaszok becsületét, az olimpiai indulás szempontjából fontos menettel alig-alig szorult ki a TOP-10-ből. Daniele Sette (30.) küszködött a kompresszióval és vélhetően idegeivel is. A pekingi kerettagság tekintetében alighanem megpecsételődött a sorsa. Štefan Hadalin (22.) ellenben egészen agilisan síelt, így a temérdek rontással együtt befért 4 s-en belülre. Norvég részről Fabian Wilkens Solheim (13.) szépen helyt állt, a konszolidáltabb meredek ellenére becsatlakozott a középmezőny javához. Alekszander Andrijenko fennakadt a rostán, mert bár a meredekig szépen tartotta magát, egy apró megbillenést már nem tudott kirugózni. Ivan Kuznyecov követte az orosz hagyományt, totál ugyanott fékezte állóra léceit, s már nem látta értelmét folytatni. Mattias Rönngren (20.) ésszel tartalékolta erejét a végére, így továbbjutási gondjai nem lettek.

Harmincon túl sem lett könnyebb a helyzet, sőt. A sízők érthetően sokat vállaltak, akár egy-egy jó eredmény, kisebb nemzeteknél akár az olimpiai részvétel érdekében. Ez hol szemrevaló pozícióban, hol teljes széteséshez, hol kieséshez vezetett. A legvégéig kérdéses volt, 4 s-en túlról be lehet-e kerülni a délutáni futamba? A válasz: igen – 23 kieséssel!

Nagyot ment Cyprien Sarrazin (32-essel a 14.) és a német Julian Rauchfuss (37-essel a 18.), mint ahogy szintén becsatlakozott a legjobb harminchoz Cédric Noger (33-assal a 26.), Simon Maurberger (36-ossal a 27.), a holland Maarten Meiners (38-assal a 28.), az amerikai Brian McLaughlin (39-essel a 23.), végül két olasz, Alex Hofer (40-essel a 24.) és a junior-világbajnoki ezüstérmes Giovanni Franzoni (46-ossal a 25.).

---

Osztrák edző tűzésében állt össze a nyomvonal délutánra, a letöréstől kezdve valamivel könnyedebb, egy fordítóval kevesebb lett a pálya. A szervezők felgyorsították a sízők indítását egy a helyszín felé érkező hóvihart megelőzendő.

Sette (27.) mázlival, egyetlen századdal épp csak bekerült a délutáni futamba. Élni nem tudott vele, rögtön a legelején megbillent, nem csoda, hogy Nestvold-Haugen (26.) megkétszerezte előnyét a lejtő első felében. Minimálisan élre állt a norvég, de sokáig nem maradt ott, merthogy bár Meiners (28.) egy elszúrt meredekkel jócskán leszakadt a többiektől, Maurberger (19.) csont nélkül megverte. Három olasz induló közé Noger (22.) fért be kakukktojásként. A svájciak buzdításával szorosan tartotta a dél-tirolit. Franzoni (24.) csak az aktuális harmadik helyre volt érdemes, Hofer (18.) viszont szőrmentén megelőzte honfitársát.

A rendkívül görcsösen síző McLaughlin (29.) a sor végére került, mint ahogy Hadalin (25.) sem konkurált az olaszokkal. A szlovénnak is meggyűlt a baja az ideális ív keresgélése közben, e téren sokkal jobban tette dolgát Raschner (16.) . Az osztrákok fiatalja azonban a letörés után nem alkotott maradandót, így a nagy előrelépés meghiúsult. Rönngren (20.), majd Borsotti (17.) lécei szintén nem mindig ápoltak közelebbi kapcsolatot a pályaszinttel. Roppant szoros volt a küzdelem, például a letörésre fordítót távolról abszolváló Rauchfuss (21.) sem maradt el sokkal az akkori dobogósoktól. Gino Caviezel (11.) egy rontott futam után odatette magát, s minthogy az arénát koncentráltan síelte, tetemes előnnyel állt a lista élére. Természetszerűleg majd’ felrobbant a tribün, maga az érintett is érezte, nagyot alkotott. Favrot (13.) alapvetően rendben lévő menetével se rúghatott vele labdába, igaz, a tetemes hézagba befért, ő foglalta el a második, míg Raschner a harmadik helyet az első reklámszünetet megelőzően.

Raschner némileg váratlanul erős teljesítménye után Feursteinnak (15.) is muszáj volt valamit virítania az olimpiai kerettagságért. A lüktetőbbre tűzött átkötő részen még a svájcinál is jobban ment, nagy kár, amiért a letörésnél elóvatoskodta a dolgot. Ha ez szempont, fél tizeddel megelőzte a házi riválist. Cyprien Sarrazin (10.) fellángolása sem volt benne a képben. Mint ahogy délelőtt, úgy másodjára is fenomenálisan síelte meg a Zielhangot, az addigi legjobb részidőnek hála tükörsimán elverte a svájciak addigi legjobbját. Bekerülhet az utolsó pillanatban a keretbe? A két fiatal tehetség instabilitása meghozhatja a nagy esélyt Solheim (14.) számára. A 25 éves norvég természetesen nagyon odatette magát, kemény tempót diktált, sok-sok hibával együtt meccsben volt a TOP-3-ért. Erik Read (12.) szintúgy kegyetlen dinamikát vállalt, jól is állt, egészen a letörésig. A záró meredeken ugyanakkor nyolc tizedet szedett össze Sarrazintől. A francia nyilvánvalóan okosan osztotta be erejét, nem úgy Tonetti (23.), aki hiába igyekezett stabil ívet fogni a letörésnél, gyötrelmesen gyönge záró etapot ment, totál visszaesett a rajtsorban. Marco Schwarz (9.) bődületesen bekezdett, megduplázta előnyét, így hiába akadt pár kövérkés ív a meredeken, a másodpercnyi előnyének harmada csak kitartott a célig. Schmid igyekezett a határon síelni, de egy eleve mélyről kezdett ívvétel során beakadt jobb kesztyűje a stangliba, ami kisodródáshoz vezetett.

Nyolc sízővel a vége előtt tehát Schwarz állt a lista élén, megelőzve Sarrazint és Caviezelt. Említésre érdemes, hogy a pálya első felén kisütött a nap, ez már az osztrákot is segíthette. Kristoffersen (6.) kulturált menettel jelentkezett, hiszen fent tartani tudta az osztrákot, és jól irányzott befékezéssel a meredeket is jó ritmusban sikerült abszolválnia. Egy századon múlt, hogy nem övé lett a legjobb délutáni idő. Meillard-nak (8.) fel kellett tehát kötnie a gatyát, amit meg is tett, elvégre a letörést megelőzően magasabbra emelte a tempót, mint bárki korábban. Egy apró botláson múlhatott az a néhány század, ezzel együtt a vezető hely sorsa. Justin Murisier (4.) ugyanott szorult a kék vonalon túlra, de minthogy a meredeket nagyon összerakta, jó másfél tizeddel átvette a vezetést.

Manuel Feller (2.) szokásához híven a végsőkig feszítette azt a bizonyos húrt, s ennek ma egy káprázatos menet lett a jutalma. Másodperc fölötti előnyt harcolt ki magának a letörésig, ahol bár kissé szélesre vette az ívet, még a meredeken is rásrófolt valamennyit. 75 századdal volt gyorsabb, mint az addigi legjobb délutáni idő! Faivre (5.) még a lényegi szakaszok előtt rontott óriásit: métereket csúszott oldalán, olyan szinten túldöntötte léceit. A folytatásban hiába kapta össze magát, Murisiert sem tudta maga mögött tartani. Filip Zubčić (7.) bátor rodeózással, egészen a letörésig stabilan hozta le a pályát, benne volt a bravúr lehetősége is. Ott azonban olyan szinten megbillent, hogy a teljes meredekje rajta veszett, ráadásul a századok sem voltak a horvát barátai.

Alexis Pinturault (3.) szintén beszedte a maga fél másodpercét a sebességhalmozó lankán, hiába adagolta minden erejével a tempót. A meredekre panasz nem lehetett, de 6 századdal így is kikapott Fellertől. Marco Odermatt (1.) kötött némi kompromisszumot a lejtő elején, a két szektor alatt elherdált 5 tized nem tűnt soknak. Csakhogy a letörésnél teret vesztett, a ráfordító után pedig még egy kanyart kellett teljesen kicsavart testhelyzetből bevennie. Bravúrral kiküzdötte 14 év után az újabb svájci sikert Adelbodenben! Felsejlett előttünk Marcel Hirscher 2018-as győztes menete.

Részletes eredménylista

Marc Berthod 2008-as sikere óta vártak a svájciak erre a napra. A tavalyi dupla harmadik helyezést megelőzően még csak pódiumra sem állhatott hazai síző óriás-műlesiklásban. Marc Odermatt vállát tavalyi harmadik helye után méretes teher nyomta, ami talán érződött is a végén, de a helyén volt az esze, így a szezon negyedik szakági versenyéből behúzta a negyedik sikerét. Összességében kilencnél tart a Világkupában. Manuel Feller negyedik, míg Pinturault 39. alkalommal zárt dobogón óriásban.

Ami a szakágit illeti, Odermatt fölényesen vezet, és minden bizonnyal már Kranjska Gorán eldönti a kis kristálygömb sorsát. Összetetten is tovább növelte előnyét, nem nagyon látszik, ki tudná őt megfogni a hátralévő időben.

Holnap szlalommal fejeződik be az adelbodeni program.

A címlapkép forrása: The San Diego Union-Tribune