A Saslongon az a meglepetés, amikor nincs meglepetés. Bryce Bennett személyében újabb első győztest avattak Val Gardenán, egy amerikait, aki korábban még dobogóra sem állt, ám ma klasszishoz méltó teljesítményt tett le az asztalra. Olyanra pedig nagyon régóta nem volt példa, hogy valaki 1-es rajtszámmal dobogóra álljon Gröenben. Na, Otmar Striedigernek ez ma összejött. A dobogó harmadik fokára egy svájci állhatott fel, de itt sem az, aki vártunk, hanem Niels Hintermann. Szőllős Barnabás a 60. helyen fejezte be élete első Világkupa-lesiklását.
Kifogástalan téli időben, de ami a grödeni lejtő kulcsszakaszát, a 17 különböző huplival teletüzdelt Ciaslatot illeti, árnyékban vette kezdetét a verseny.
Otmar Striedinger (2.) az esélytelenek nyugalmával rajtolt el, hiszen ebben az évezredben még nem volt arra példa, hogy valaki első indulóként dobogó közelébe érjen a Saslongon. Az osztrák ehhez képest nagyon összerakta a pályát, a szintegyenetlenségekben hemzsegő részt kiválóan rugózta ki. Maga sem tudta az arénában, mire lesz elegendő nyitómenete. Martin Čater (22.) remekelt pénteken, ma inkább a nagyátlagát hozta. Beszedett csaknem egy másodpercet fent, így hiába jött ki jobb sebességgel a Ciaslatból, jócskán elmaradt az osztráktól. Andreas Sander (11.) sebességével kezdetektől fogva nem volt probléma, épp csak rendre kövérebb íveket húzott a kelleténél. A huplirengetegbe szintén rossz ritmusban fordult, így valós esélye nem volt az osztrákkal szemben. A roppant kiegyensúlyozatlan Mathieu Bailet (36.) ma csúnyább arcát mutatta meg. Minkét nagy ugratót elméretezte, sok volt a késve vett kapuja, várható volt tehát, hogy ma pont nélkül maradt. Max Franz (10.) öt esztendeje nyert már itt magas rajtszámmal, ezúttal korábban kellett bizonyítani. Alapsebességben elmaradt honfitársától, ugratóira és különösen a Ciaslatra büszke lehetett, más kérdés, hogy a végére nagyon elfogyott.
Niels Hintermann (3.) nagy lendülettel kezdett, senki nem tudott addig olyan közel maradni Striedingerhez addig, mint a hórihorgas svájci. A huplisoron remekül tartotta a kompressziót, végsebessége kifogástalan volt, egyedül az utolsó kis ugratót bánhatja. Így, hogy dobogóra állhatott, aligha bosszankodik miatta. Romed Baumann (18.) lécei és a hullámzó pálya közti harmónia hiányzott, arra mondjuk aligha gondolt volna, hogy három német is megelőzi őt. Travis Ganong (15.) tegnapi TOP-10-e után ma megfontoltabbra vette a figurát, hiányzott belőle az átütőerő. A lejtő feléig még vezetett Johan Clarey (6.), a veterán francia jó úton haladt a történelmi dobogó felé, csakhogy a Ciaslaton voltakm kínkeserves pillanatai. Bryce Bennett (1.) két negyedik helyet begyűjtött korábban a Saslongon, elmondható tehát, hogy nagy művésze a lejtőnek. Így hiába volt hátrányban a Ciaslat előtt, a bukkanók világában olyat alkotott, mint senki más a mai napon. Tökéletes harmóniával, jó ritmusban, mintha mi sem lett volna könnyebb, úgy abszolválta a lejtő kritikus szakaszát. Majdnem elérzékenyült az arénában, alighanem ő már ekkor tudta, amit a tévén keresztül nem tartottunk valószínűnek: ez minimum egy dobogót érő menet volt!
Aleksander Aamodt Kilde a reklámszünet után úgy kezdett, amit elvártunk tőle, s úgy általában a mai versenytől is. Vagyis, hogy külön meccs veszi kezdetét a 11. sízővel. Rettentően agresszív síelést mutatott be, a Ciaslat előtti szűk fordítónál azonban elvitte a hév. Nyolctizednyi (!) előnynél túl direkten vette a kanyart, s már nem tudott befordulni a lényegi részre. Egy pillanatra szétmentek lábai, de megoldotta nagyobb gond nélkül. Nyilatkozata szerint Alta Badiát kihagyja, s csak Bormióban látjuk viszont. Urs Kryenbühl (39.) a felső ugratót teljesen félreértelmezte, méterekkel többet volt levegőben, mint a többiek. Teljesítménye nem érdemelt pontot.
Mivel minden terv szerint haladt előre, nem volt fennakadás a programban, a napsütötte sáv pedig csak nem akarta elérni a Ciaslatot. Utólag okosan persze megjegyezhetjük, hogy Bennett félszemmel, ködben is letudta volna úgy a huplis szektort, mint a mezőny maradéka. Dominik Parist (4.) például hiába teremtette az Isten ránézésre a Saslongra robosztus testfelépítésével, betonkemény lábaival, ha egyszer a szintegyenetlenségeken világ életében nem bírt elboldogulni. Mondjuk ezt a Hahnenkammrennen háromszoros győzteséről. Kristian Ghedina 20 évvel ezelőtti sikere óta nem ízlelték meg a győzelem ízét a helyiek, a rossz széria pedig ma sem szakadt meg. Pedig Paris önmagához mérten nagyszerűen szerepelt a Ciaslaton. A nyitószektorokra sem lehetett panasz, a Kenguru-ugratóra már sokkal inkább. Néhány századon ment el a dobogó. Daniel Hemetsberger (21.) felejthető menete után Beat Feuz (5.) fent bukta el a potenciális győzelem lehetőségét. Lomhán kanyarodott, az ugratóktól kezdve melegedett be igazán. A pálya másik két harmadában ő volt a legjobb, de ezen a szinten nem szabad fél perc alatt 6 tizedet elbukni. Aligha gondoltuk volna, hogy így is szűkít hátrányán szakágiban.
Christof Innerhofer (17.) tenyerén hordja a Ciaslatot, uszkve 8 tizedet fogott ott az amerikain, más kérdés, hogy csaknem 2 s-es hátrányból érkezett a lejtő kultikus részéhez. Szó sem volt arról, hogy napsütötte résszé vált volna a huplis szakasz, de azért valamicskét javultak ott a látási viszonyok. De nem a megszokott szinten. Vincent Kriechmayr (14.) nem tudott elegendő kraftot vinni a kanyarjaiba az első két szektorban, ott bukta el a jó eredmény lehetőségét. Mint kettővel utána induló honfitársa. Mattias Mayer (16.) előtt még Nils Allegre (29.) ment egy felejtésre ítéltetett pályát. A világbajnokuk után a szakági éllovasuktól sem lett jobb kedve az osztrákoknak. A Kenguru-ugrató sem volt oly épületes, mint kellett volna, a Ciaslaton pedig kifejezetten darabosnak tűnt Mayer mozgása. Az első húszast Ryan Cochran-Siegle (27.) meglepően csapkodó siklása zárta.
Olyat láttunk tehát, amit Val Gardenán nagyritkán: nem tudtak profitálni magasabb rajtszámukból a legjobbak. Ezt egyikőjük sem tulajdonította a körülményeknek, teljes joggal kimondták, amire jobb indok híján mi is gondoltunk. Egyszerűen elszúrták lesiklásukat. Meggyőző menetben ugyanis ezután sem volt hiány, a Saslong igazodott hírnevéhez. Maxence Muzaton (20.) ugrásai rakoncátlankodtak, egyébiránt stabilan ment. Henrik Røe (32.) lehangoló szereplése nem akar abbamaradni idén és a svájciak bánatára a tegnap még remeklő Stefan Rogentin (26.) sem alkotott igazán maradandót. A napfény fokozatosan áramlott feljebb, s feljebb. Az amerikai szimpatizánsok dörzsölhették tenyerüket, a nagy csoda azért elmaradt. Jared Goldberg (19.) önmagához mérten stabil csúszása nem ért TOP-10-et, míg a korábbi háromszoros győztes Steven Nyman (23.) sem szaggatta túl az istrángot. Boštjan Kline (11.) bravúrosabban szerepelt, különösen a Ciaslaton, ahol közel hét tizedet osztott ki a napi győztesnek. Csak a napfény jótékony hatásának badarság lenne tulajdonítani a szlovén remeklését. Elég legyen annyi, hogy harmincig a négy sízőből hárman, mégpedig Matteo Marsaglia (55.), Daniel Danklmaier (31.) és Adrian Smiseth Sejersted (33.) is kicsúszott a pontszerzők közül, de Dominik Schwaiger (30.) is csak hajszállal szerzett egyetlenegy egységet. 1,77-es hátránnyal.
Gilles Roulin (25.) gyenge pontszerző helyezése után születtek jelentősebb eredmények is. Hárman a legjobb tíz közé verekedték magukat. Elsőként Josef Ferstl-t (9.) kell kiemelnünk, akinek előbb 33-as, majd kvázi 53-as rajtszámmal kellett elstartolnia, mivel egy Buzzi (50.) által leamortizált kapu miatt elsőre kiintették futamából. Egy másik német is nagyot alkotott, Simon Jocher (51-essel a 8.) fél másodpercet osztott ki a győztes amerikainak a Ciaslaton. A harmadik bravúr tulajdonosa egy olasz síző, Mattia Casse (34-essel a 7.), aki így három nullázás után hazai lejtőjén kecmergett ki a hullámvölgyből. Pontot szerzett még életében először a svájci Yannick Chabloz (43-assal a 13.), aztán James Crawford (48-assal a 28.), s végül még egy helvét, Lars Rösti (50-essel a 24.).
Szőllős Barnabás (60.) a 65 fős mezőny legvégén rajtolhatott el, mégpedig – Trihicsev kiesése miatt – megint egy rövid kényszerszünet után, akárcsak a pénteki Szuper-G-n. Maradjunk annyiban, hogy nem látszódott a megilletődöttség Barnán, beleadott ő mindent, amit tudott. Ugrásai az elkalimpált, mélyre huppanós utolsót kivéve kontrolláltak voltak, lécei jól csúsztak a tojástartásra épülő szakaszon. A Ciaslat bemenetén a tréningeken tapasztaltnál nagyobb tempó miatt meg kellett szenvednie, hogy beférjen, majd a szintegyenetlenségekkel is meggyűlt a baja, de első VK- lesiklásnak ez több volt, mint helytállás. Az edzések jól jöttek, láthatóan fejlődött a lejtő necces helyein. Megelőzte brit kollégáját, két másodperces határon belül tartott olasz, francia és amerikai sízőket.
A teljes csúszást az alábbi linken lehet megnézni: https://www.facebook.com/714263536/videos/596958744942655/
Amerikai-osztrák-svájci dobogó született tehát Grödenben, de nem épp a várt felállásban. Bryce Bennett még sosem állt korábban dobogón, az mondjuk sokatmondó, hogy eddigi legjobb eredményét, három 4. helyét mind a Dolomitokban érte el, ebből kettőt Val Gardenán. Bode Miller és Nyman után ő a harmadik amerikai, aki meghódította a Saslongot. A kétszeres osztrák bajnok Otmar Striedinger ötödik alkalommal végzett pódiumon. Legutóbb majdnem egy éve, Val ’Isére-ben mondhatta ezt el magáról. Nem megbántva a 2017-es wengeni kombináció győztesét, ma érte el Niels Hintermann élete eddigi legnagyobb sikerét. Hatodjára zárt Top-10-ben az elmúlt két évben, ami a lesiklást illeti, így elmondható, rászolgált már a dobogóra.
A férfi mezőny a következő két napot Alta Badián tölti, hogy aztán jövő szerdán Madonna di Campiglión egy szlalommal köszöntsék Karácsony ünnepét.
A címlapkép forrása: InsideTheGames
Síparadicsom Blog 