Marco Odermatt a nyitó óriás-műlesiklás, majd az egy szem Lake Louise-i versenyen már igazolta szándékának jogosságát, miszerint bizony feltett szándéka megnyerni az idei szezon összesítését. Komoly riválisokat győzött le meggyőző fölénnyel, elsősorban a szintén topformának örvendő Matthias Mayert. Ha Beaver Creek, akkor magától értetődő módon kijut egy bombameglepetés is: Broderick Thompson 35-ös rajtszámmal követelt helyet magának a dobogón. Alexis Pinturault is sok pontot gyűjtött, mint ahogy jellemzően jól mentek a kanyargósra kialakított pályán az óriás-műlesiklók.

Alábbiakban repens kolléga értő jegyzeteléséből kísérlem meg felidézni a versenyt.

Szikrázó napsütés, fagypont körüli hőmérséklet, s a szokottan hektikus fény-árnyékviszonyok fogadták a résztvevőket. Vagyis minden adott volt pár meglepő eredményhez. Ja, a norvégok mestere csípős kedvében lehetett, mert brutálisan technikás pályát álmodott a Birds of Preyre. A szélmozgás gyakran megtépázta a kapukat, de ez legyen már az amerikai szervezők problémája.

Mathieu Bailet nagyon hamar elvesztette az egyensúlyát, sokáig próbálta azt megtartani, végül mégis méter magasan a hálóba csúszik. Megússza, saját lábon lesíelt az arénába. Dominik Paris az első kanyarokban is megszenvedett, ám míg azokon még valahogy átevickélt, nem sokkal később már nem fért be egy kapuba. Harmatosan indult az új idény a dél-tiroli számára.

Matthias Mayer (2.) részéről korántsem. Ő állította fel az alapidőt, s minthogy viszonylag simán abszolválta az íveket, gyanítható volt, hogy rossz eredményt nem ért el. Az ördög azért ott motoszkált az ember fejében egy kérdés formájában: vajon a tempójával mi volt a helyzet? Nils Allegre (25.) összehasonlítási pontnak kevéske volt, egészen más dimenziót képviselt. Ma is. Majd’ másfél másodpercet szedett össze, igaz, figyelemre méltó volt, hogy a záró szakaszon alig-alig maradt el az osztráktól. Vincent Kriechmayr (5.) szintén ráérzett a pályára, ennek jegyében szektoronként pattogott a labda egyik, majd másik osztrák javára. A végén bő 2 tizedet beszedett a világbajnok, ezen ment el dobogója. Mattia Casse (9.) a zászlók körüli hajcihő miatt csak várakozás után indulhatott el. Ehhez mérten igazolta, nem mások idény végi formája okán hozott két TOP-10-helyezést márciusban.

Marco Odermatt (1.) széles kanyarok mellett óriási tempót diktált, ami féltávon jó fél másodpercnyi előnyt jelentett a számára. Az őrült sebesség a későbbiekben sem csillapodott, így egy neccesre szabott utolsó ugratóval együtt is csaknem 8 tizedet vágott le Mayer idejéből. A többieknek pedig feladta a leckét. Christof Innerhofer (31.) megszenvedett a kanyarulatokban, s egy fenti balosban bemutatott befékezés után már nem erőltette túl a dolgokat. Andreas Sander (4.) abszolút legjobb idővel nyitott, szemre kemény tempót diktált, de valójában mégis csak az osztrákokkal volt partiban. Végül a kettejük közé érkezett. Max Franz visszafogottan kezdett, majd ívhasználatába estek bele hibák. Ez törvényszerű túlcsúszáshoz vezetett.

A reklámszünet után Romed Baumann következett. Kanyarjaival egy darabig nem volt probléma, egyetlen késbe vett fordító mégis kieséséhez vezetett. Travis Ganong (22.) nagyon bizonyítani akart, sokat vállalt, mígnem a második szektorban csúnyán benézett egy kanyart. Onnantól bukta tempóját, de így is alig fért be a záró ugratóba. Kjetil Jansrud (14.) kapcsán a sebességgel nem, sokkal inkább a precizitással akadtak komoly problémák. A középmezőny sűrűjébe érkezett, akárcsak a vele holtversenyben zárt Christian Walder (14.). Egész jó szektorokat ment az osztrák, az utolsó ugratóját bánhatja, de nagyon. Aleksander Aamodt Kilde a jó eredmény lehetőségét már legfelül elpuskázta, egy késéssorozat után pontszerzésének is inthetett a kettővel ezelőtti szezon bajnoka. Loïc Meillard (33.) kiválóan, 2 tizedes előnnyel nyitott, majd sebessége erőteljesen visszaesett, ami egy durván rontott kanyarral együtt a süllyesztőig vezette. Alexis Pinturault (6) ízlésének megfelelt a kanyargós nyomvonal, stabilan előzte is az osztrákokat. Az akkori második pozícióját egy lenti hibával bukta el. Adrian Smiseth Sejersted (7.) jelentékeny sebességgel száguldott lejtmenet, féltávig egész tűrhető hátrányt gyűjtögetett össze. Az alja viszont borzalmasra sikerült, az ugratót például szétkalimpálta. Így bukta el dobogóját. Beat Feuz (12.) az előzőknél lassabb tempót diktált, vagyis folyton nyelte be a tizedeket. A stopper másfél s-nál állt meg. Ryan Cochran-Siegle (19.) csibészes stílusa hatalmas hátrányt eredményezett. A záró szektorra viszont össze tudta szedni magát.

Urs Kryenbühl (16.) szintén a végét rakta össze rendesen, a többibe bőven bele lehetett kötni. Blaise Giezendanner (17.) lényegében lemásolta az előző két menetet, s minthogy a legnagyobb francia ász, Johan Clarey sérülése miatt nem állt rajthoz, ez a nap nem a galloké volt. Per pillanat úgy tűnt, nem is a kanadaiaké: előbb James Crawford (29.) mentett egy zaklatottat, majd kettővel utána Brodie Seger hullott el az ugratónál. Kettejük közt Felix Monsen packázott el egy erős dobogós esélyt. Szintén az utolsó ugratónál hibázott, esés lett a mutatvány vége. Egyébiránt láttunk tőle Odermattnál is erősebb szektort. Raphael Haaser (11.) csupán fél másodpercet bukott féltávig, s a folytatásra sem lehetett panasz. Új osztrák reménység a láthatáron? Harmincig még ketten voltak hátra, Josef Ferstl (32.) lassúnak találtatott, míg Gino Caviezel (10.) bizonytalannak tűnő kezdés után új erőre kapott, majd mint oly sokan, a végső szektorban rúgta le magát a dobogóról.

A körülmények adottak voltak egy-egy erős menethez, s bizony jöttek is szép számban. Két vérszegény olasz kísérlet után Daniel Danklmaier (26.) még csak a pontzóna alját ostromolta meg sikeresen, az óriás-műlesiklóból mindinkább erős lesiklóvá fejlődő Justin Murisier (34-essel a 8.) harcban volt a dobogós helyekért is. A vége nem sikerült épületesre. Broderick Thompsonnak (3.) viszont minden összejött. Brahis, kockáztatós menete célt érdemelt. S dobogót is, szegény Sandert három századdal fosztotta meg élete első VK- pódiumától.

A folytatásban két svájci, Ralph Weber (36-ossal a 21.) ész újra nagyot villantó Stefan Rogentin (37-essel a 12.), aztán a német Simon Jocher (39-essel a 28.), meglepetésre Mathieu Faivre (41-essel a 22.), valamint Niels Hintermann (42-essel a 30.) s a szebb rajtszámokat is látott Thomas Tumler (48-assal a 19.), valamint Trevor Philp (52-essel a 18.), s végezetül Matteo Marsaglia (55-össel a 27.) szerzett több-kevesebb pontot.

A listából azért világosan kitűnik, hogy az óriás-műlesiklók igencsak virgonckodtak a tegnapi lejtőn.

A verseny részletes eredménylistája

Marco Odermatt egyre inkább cáfolja azt a tézist, hogy a rutin és az évek teszik igazán jóvá a gyorssízőt. Alig múlt 24 éves, mégis a fő esélyesek közt tarthatjuk számon nemcsak szuper-G-ben, de óriásban és összetettben is. 76. Világkupa-versenyén 15. dobogóját és 6. győzelmét szerezte meg. Matthias Mayer idénykezdete alapján nagyon úgy tűnik, ebben a szezonban az osztrák csapaton belül tényleg ő a májer. 196. versenyén 38. dobogóját szerezte meg. A különbséget elnézve a mostani versenyből kihozta az elérhető maximumot a 31 éves afritzi síző. A dobogó meglepetése Broderick Thompson jelenléte. Sokan értek el jó eredményt a top-30 legvégén, vagy nem sokkal azután indulva, vélhetően javultak kissé a körülmények a pálya középső részén, de ez semmit nem von le a 27 éves kanadai érdemeiből. 48. Világkupa-versenyén begyűjtötte élete első dobogóját.

A címlapon szereplő forrása: Reuters