Nem telik el úgy mostanában parallel, vagy kombináció, ami után a szerkesztőségen belül ne a formátum/szakág újabb furcsaságáról, problémájáról beszélnénk. Vagy legalábbis minimum annyi szó esik ezekről, mint magáról a sízőkről. Holott klasszikus számokban legfeljebb néha háborgunk az időjáráson, de a sízőkről beszélgetünk mindig. Az idei parallel VB után is ez volt a helyzet. Ezt járom körbe újabb véleménycikkünkben, kicsit messzebbről, a kombinációtól indulva.

Ugyan féltettük a világbajnokságot (és amúgy  a teljes síszezont) a járványtól, az elmúlt két hétben kiderült, nem ez, hanem a FIS inkompetenciája jelentette a legnagyobb veszélyt a cortinai világversenyre. Pedig a Nemzetközi Síszövetség részéről bőven voltak bíztató jelek idén: sosem tapasztalt rugalmassággal kezelték a naptárváltozásokat, legyen szó egy ködös vasárnap helyetti pénteki versenyről, vagy a koronavírus miatt utolsó pillanatos lemondás utáni költözésről. Ez a versenybarát szervezés mintha eltűnt volna a VB-re.

Kezdődött minden a férfi lesikló pályával, ahol az döntött, ki tud három kaput óriás-műlesikló stílusban bevenni, lesikló léceken, így érdemi ugrató nélkül hagyva egy világbajnoki pályát! A teljes blama viszont a második hét elején következett. Tekintsünk el attól, hogy az időjárás miatt a kombinációt hétfőn rendezték. Az eredeti naptár alapján így is elvárták, hogy a nők keddtől csütörtökig versenyezzenek egyhuzamban, majd szombaton már a szlalom rajtján sorakozzanak fel. Ebből lett az, hogy nagy nemzetek szinte tudomást sem vettek a szerdai csapatversenyről. Elgondolkodtató, hogy még a franciák sem állítottak ki csapatot, holott a keddi parallel versenyen csapatszinten is az egyik legjobban szerepeltek. Ezt fejelte még meg a hétfői kombináció, ahol szintén jó néhány technikai síző állt rajthoz éremesélyekkel, tovább sűrűsítve programjukat.

A FIS-nek már egyébként is az előző VB-n el kellett volna döntenie, hogy modern újító, vagy hagyományőrző akar-e lenni. Ugyebár egy fenékkel két lovat igen nehéz megülni… A kombináció ugyan a sportág történetének egyik origója, de mai formájában egyre kevésbé méltó a profi versenyek programjába. Ami 15 éve még gyakori volt mára már megszűnt, azaz lesiklók egyszerűen nem szlalomoznak. Nem a szlalomfutam sorrendjétől, vagy egyéb versenytechnikai trükköktől fognak hirtelen ihletetten síelni az aranyért Kriechmayrék. Nemegyszer a világ legjobb sízőit szégyeníti meg a szlalompálya, és tesz nevetség tárgyává egyébként korszakos lesiklókat. Arról meg ne is beszéljünk, hogyha a gyorssízőket akarták két éve visszahozni az egyenletbe, akkor azt nem biztos, hogy a szuper-G erőltetésével kellett volna. Itt némi megoldást a teljes pályás lesiklások és egy normál szlalom kombinációja jelentene. És egyébként miért szlalomozna egy lesikló? Évi két versenyért, ahol esetleg szerezhet némi pontot? Az összetettet az utóbbi években úgyis azok nyerik, akik óriásban tudnak jól síelni, akkor minek végigszenvednie egy szlalomedzést, nem azon a 40-60 (bár inkább 20) ponton fog múlni. Főleg, hogy a rivális technikai sízők kombiban is több pontot hoznak. Jobban jár, ha inkább dominál a gyors számokban és megpróbál épkézláb módon óriást síelni (vagy mindháromban dobogóközeli eredményeket hoz, mint Kilde). Szóval amíg nincs évi 4-6 verseny, ahol érdemben lehet pontot szerezni, addig nem is fog egy lesikló szlalomozni. Ha pedig erre nincs akarat, akkor ideje a történelemkönyvben lezárni a szakág fejezetét. Ivica Kostelić majd erről is komoly értekezést adhat utána Instagramon, hogy ez ma már nem is alpesi sízés, bezzeg az ő idejében…

De ha a kombináció a múlt, mi a jövő? A parallel? A szakág, amikről a síszövetség sem tudja eldönteni komolyan gondolja-e. És a múlt keddi botrányos verseny után nehezebb is lesz mellette érvelni. Ha a FIS elkötelezett a szám mellett, ideje lenne, hogy kontinentális kupasorozatokban rendezzen belőle telente 10-20 versenyt. Kiforrna a formátum, megismernék a saját szabálykönyvüket is közben, és egy konyhakész versenyt lehetne betenni a naptárba. Ezzel szemben 10 éve próbálkoznak azzal, hogy majd a VK-ban tökéletesítik a formátumot. Ennek lett az az eredménye, hogy 3 éve, évi 2 verseny kedvéért 4 lebonyolítási forma állt rendelkezésre. Foghíjas mezőny, unfair versenyek… Úgy tűnt, egy éve sikerült végre a formátumot véglegesíteni, de a VB-n sikerült egy még újabb selejtező lebonyolítást is találni, amiről eddig a versenyzők sem mind hallottak.

A fél másodperces szabály pedig a parallel VB megcsúfolása volt. Egyébként részben védhető logika van a szabály mögött, de a FIS-nek illene olyan pályát tűznie akkor, ahol 2 tizednél nincs nagyobb különbség. Waldner ugyan szabadkozott kedden, hogy az időjárás, de aztán szerdán a csapatversenyben is ugyanúgy a piros pálya volt a gyorsabb. Pedig egy napjuk lett volna újratűzni a pályát. Sőt, Felix Neureuther a német közvetítés közben SMS-t küldött Markus Waldnernek, hogy tűzzenek már át két forduló közt egy-két kék kaput, ha látják, hogy 8 tized van két pálya közt. Itt visszajutunk az előbbihez: ha alsóbb kategóriákban rendeztek volna versenyeket, ilyen problémák már rég kiderülhettek volna. Vagy ha a sokadik versenyek után először van ilyen, akkor talán el is hisszük, hogy ez csak az időjárás számlájára írható.

Így jelenleg van két fél szakág, és sajnos nem látszik pontosan, mi a szándék. Amíg viszont olimpiai szám marad a kombináció, addig valahogy biztos lélegeztetőn tartják a kombinációt. Viszont ez az időhúzás közben a parallelt sem engedi kibontakozni. Lehet ugyanis szeretni, vagy utálni az új szakágat, de úgy tűnik a FIS már ezt sem akarja elengedni, így viszont ez a felemás státusz teszi a legrosszabbat nemcsak a  parallelnek, de a teljes sportágnak is. A kombi egyik utolsó nagy védőbástyája Peter Schröcksnadel nyáron elköszön az osztrák szövetségtől, míg a FIS élén szintén őrségváltás jön.

Viszont amellett nehéz elmenni, hogy az eredeti terv, azaz hogy a parallel vigyék közelebb a nagyobb tömegekhez a síelést, kissé kezd kisiklani. Jelenlegi naptártervekben Lech, Davos vagy épp Courchevel szerepel parallelhelyszínként. Sajnos ezzel pont ugyanazt a kört lehet csak megcélozni, mint Adelboden, Wengen és Kitzbühelben. Holott ezeknek a versenyeknek épp Münchenben, Oslóban, sőt Lyonban, Bécsben, Prágában, Milánóban kellene helyet találni. Az eredeti, fesztiválhangulatú versenyek helyett már ugyanazok a sírajongók állnak a pálya szélén, akik egyébként is ott lennének. Ambiciózus terv lesiklópályát vinni a Matterhorn oldalára (és ha Wengen így is maradhatna a naptárba, akkor már alig várom a zermatti versenyeket), de potenciál nem a maroknyi Toblerone-rajongó látens világkupa-szurkolóban van, hanem nagyvárosok téli hobbisízőiben… Viszont a múlt keddi fejetlenséget még komolyabb téttel nem bíró promóciós versenyen sem szabadna engedni. Egy biztos, a tavaszi és őszi FIS-kongresszusok után okosabbak leszünk (gondoltuk ezt két éve is, aztán még mindig ugyanazokat a köröket futjuk…).