Kobayashi és a többi kilenc: a 18/19-es szezon legjobb tíz versenyzője

Ahogy azt már megszokhattátok, szezonzáró cikksorozatunk egyik összefoglalója mindig az aktuális évad legjobb versenyzőiről szól. Nincs ez másképp idén sem, lássuk tehát, kik voltak az idei Világkupa-sorozat legjobbjai!

10. Karl Geiger 765 pont

A 10. helyen a 26 éves német Karl Geiger végzett, aki az utóbbi években sorra döntötte meg legjobb eredményeit, nemcsak egy-egy hétvégén, de az összetettben is. 2016-ban még a 30. helyen állt a VK-ben, idén viszont már bejött a legjobbak közé. A 2018/2019-es szezonban megszerezte első győzelmét is, Engelbergben. Az egész szezonban a német csapat egyik alappillére volt, jelzi ezt az is, hogy a világbajnoki csapatba is beválogatta Werner Schuster, Geiger pedig meg is hálálta a belé fektett bizalmat. Egyéniben ugyanis világbajnoki érmet szerzett Innsbruckban, a csapatot erősítve pedig kétszeres világbajnok lett (mind a férfi, mind a vegyes csapattal).

9. Timi Zajc 833 pont

Az utóbbi hónapok alighanem egyik legnagyobb meglepetésévé és felfedezettjévé nőtte ki magát. A mindössze 18 éves szlovén az első olyan versenyző lett, aki VK versenyt tudott nyerni és már az új ezredévben, tehát a 2000-es években született. Zajc nem is akármilyen győzelmet ünnepelhetett, hiszen élete első sírepülő versenyén győzött le mindenkit Oberstdorfban. Hatszor végzett a legjobb öt között és rendszeresen a top tízben találhattuk meg a nevét. Ami pedig még szebben csillog az eredmények listáján, az az innsbrucki 10. hely egyéniben a világbajnokságon.
Szép jövő állhat a fiú előtt, ráadásul ha a korábbi évek nagy szlovén tehetségeihez hasonlítjuk (pl. Domen Prevc és Cene Prevc), talán már majdnem túl is nőtt rajtuk, legalábbis ha a kiegyensúlyozott teljesítményt nézzük. Nem mellesleg idén ő volt az egyetlen szlovén, aki a Világkupa legjobb tíz versenyzője között zárt. Hogy ez az év egyelőre csak kiugró eredmény-e a karrierjében vagy képes lesz hasonló szinten versenyezni a későbbiekben is, arra csak a következő szezonban derül fény.

8. Johann André Forfang 892 pont

Akár a hullámvasút – valószínűleg így jellemezné Forfang maga is a szezonját. Kezdődött minden egy remek 10. hellyel Wislán, amit pár héttel később szezonbeli egyetlen győzelme követett Nizhy Tagilban, aztán elérkeztünk a Négysáncig, ahol úgy tűnt, minden kisiklott Forfang számára. A német helyszíneken egy 25. és egy 22. helyet szerzett, míg Ausztriában a 21. és 17. helyezés már-már javulásnak volt tekinthető. Zakopaneban visszatalált a legjobbak közé, 4. lett, ám Sapporóban már a kvalifikációt sem élte túl. Ezután viszont az eredmények már sokkal fényesebbek voltak, ám újabb győzelem vagy dobogó nem jött össze. Ennél alighanem jobb szezonra számított a norvég, így valószínű bőven lesz min javítani fejben vagy finomhangolni a technikán a következő télig.

7. Markus Eisenbichler 937 pont

Élete legjobb VK összetettbeli eredményét érte el Markus Eisenbichler, sőt mi több, talán ő maga sem hitte volna el, ha a szezon előtt azt mondják neki, hogy háromszoros világbajnokként fejezi be az évet. Novemberben és decemberben hozta a közepes eredményeket, stabil pontszerzés, de semmi több, december végén azonban nagyot fordult vele a világ. Sorra gyűjtötte a a top tízes és dobogós eredményeket, ám a várva várt győzelem nem jött össze… Egészen a legfontosabb napig: a világbajnokság nagysáncos versenyéig. Innsbruckban ugyanis végre felállhatott a dobogó legfelső fokára, amiért fényesen csillogó aranyérem került a nyakába. Aztán a férfi és a vegyes csapatban is győzedelmeskedni tudtak a németek, így Eisenbichler háromszoros világbajnokként térhetett haza Ausztriából. Az évzáró planicai hétvégén pedig megszerezte élete első VK futamgyőzelmét is. Összességében véve elmondhatjuk Eisenbichlerről, hogy az örök második szerepéből végleg kitört idén.

6. Robert Johansson 974 pont

A 2018/2019-es év legjobb norvég versenyzője lett a repülő bajusz, ami alapjába véve egy gyönyörű szép eredménynek tekinthető, hiszen a sportág egyik legsikeresebb nemzetéről beszélünk. Ám a norvégok idén csapat szinten elég gyatra szezont tudhattak a hátuk mögött – legalábbis a korábbi évekhez viszonyítva -, így most ez a “legjobb norvég” cím sem olyan megkapó. Johansson azonban mindent egybevéve egészen jó szezont zárt. 17-szer zárt a top tízben és 5-ször állhatott dobogóra is. Az első helyszínen, Oslóban avatott győzelme és a lillehammeri második hely után úgy tűnt, hogy még a Raw Air sorozat megnyerésére is esélye esélye lehet, végül az előkelő harmadik helyen zárt.

5. Dawid Kubacki 988 pont

Sokáig Kubacki is csak ígéretnek számított, idén azonban roppant kiegyensúlyozott teljesítményével végleg bebizonyította, hogy vége annak a korszaknak. Szinte alig volt olyan verseny, amikor a top tízen kívül végzett, így a csapat egyik legfontosabb emberévé nőtte ki magát. Val di Fiemmén megszerezte élete első Világkupa győzelmét is, karrierje eddigi legnagyobb sikere viszont egyértelműen a seefeldi világbajnokság normálsáncos egyéni versenye. Az első sorozat után még a 27. helyen állt, viszont az őrültre sikerült második sorozatban olyan messzire szállt, hogy végül senki sem tudta megelőzni. Kubacki maga is hitetlenkedve fogadta, hogy egyre csak jött előrébb és végül ő végzett a ranglétra tetején, ezzel pedig világbajnok lett. Ha Eisenbichlerről azt mondtuk, hogy valószínűleg ő maga sem hitte volna el a szezon előtt, hogy világbajnok lesz, ez hatványozottan igaz a lengyelre is. Idén viszont – bolond verseny ide vagy oda – Kubacki beleírta magát a történelembe.

4. Piotr Zyla 1131 pont

Fényévekkel megelőzte magát Zyla a korábbi évekhez képest, ugyanis még soha nem végzett ennyire előkelő helyen a Világkupában. Eddigi legjobb eredménye egy 11. hely volt még két évvel ezelőttről, így ez az összetettbéli negyedik hely bizonyára büszkeséggel tölti el a lengyelt. A sírepülő szakági összetettben viszont már a dobogóra is felállhatott harmadik helyével – nem is csoda, hiszen a sírepülő versenyeken 9. helynél nem volt rosszabb eredménye, sőt ez a kilencedik pozíció is kiugró a sok negyedik hely mellett. Dobogón hétszer láttuk, ami talán nem tűnik látványos eredménynek, pláne úgy, hogy ezek az eredmények is többnyire a szezon első felében születtek, viszont ez is remekül mutatja, hogy ha valaki egész évben stabilan szerepel, annak a végén meglesz az eredménye!

3. Kamil Stoch 1288 pont

Elérkeztünk a szezon harmadik legjobbjához, a lengyel legendához, akinek teljesítményét kicsit talán Forfangéhoz hasonlíthatjuk: kicsit billegős, hullámvasutas, ide-oda ugrálós, soha nem olyan tökéletes – vagy legalábbis nem azon a szinten, amit például az előző szezonban láttunk tőle. Noha tegyük hozzá, azt, amit egy éve láttunk tőle, bajosan tudná még egy olyan sikeres sportember is megismételni, mint Stoch. A lengyelnek volt néhány kisiklása az évben, például a zakopanei verseny, ahol már az első sorozatban búcsúzni kényszerült, viszont egy-két rossz verseny kivételével szinte mindig a legjobb tízben zárt. Kilencszer dobogóra állt, ebből kettőt győzelemre is váltott; a csapattal pedig háromszor is a dobogó legtetejére állhattak. Emellett Seefelden, azon a bizonyos őrült versenyen, Kubacki mögött a második helyen zárt, így egy világbajnoki ezüstéremmel bővítette egyébként is hosszú sikerlistáját.
Azt pedig még meg kell jegyeznünk vele kapcsolatban, hogy az utóbbi három szezonban mindig a VK összetett dobogóján végzett, ami hihetetlen kiegyensúlyozottságra utal.

2. Stefan Kraft 1349 pont

Nem indult kifejezetten jól a szezon számára, a harmadik versenyen tudott csak bejönni a legjobb tíz közé, de Nizhny Tagilban is volt egy kisiklása egy 20. hellyel. Úgy tűnt azonban a Négysáncra megint felszívta magát, hiszen Oberstdorfban egy harmadik hellyel nyitott, Garmisch-Partenkirchenben azonban minden reménye szertefoszlott az arany sast illetően a 49. hellyel. Ezt a 49. helyet igazán csak akkor bánhatta, mikor a hazai helyszíneken is dobogóra állt, ugyan lehet, hogy Kobayashit ő sem tudta volna megfosztani a Grand Slamtől, de minden bizonnyal bejöhetett volna mögé a második helyre. A dobogós helyeket a Négysánc után is hozta, majd Zakopanéban összejött neki a szezon első győzelme is, amit kettő másik követett Sapporóban. Hosszú idő után csapatban is sikerült győzedelmeskednie, de egyéniben is tudott még egyszer győzni a szezon utolsó heteiben, Lillehammerben. A hazai rendezésű világbajnokságot pedig kettő csapat-ezüsttel és a normálsáncon megszerzett bronzéremmel zárta.

1. Ryoyu Kobayashi 2085 pont

Mint derült égből villámcsapás, úgy érkezett meg a 22 éves japán a síugrás legnagyobb legendái közé az utóbbi félévben. Eddig nagyon még a Világkupában sem szoktuk meg a nevét, tavaly például a VK 24. helyén zárt. Sokkal inkább testvéréről, Junshiroról szóltak a hírek, Ryoyu közben persze bontogatta a szárnyait, de senki sem gondolta, hogy ilyesfajta dominanciát fog majd bemutatni.

Kezdődött minden egy meglepő wislai harmadik hellyel, amit máris egy duplagyőzelem követett Rukán, aztán egy újabb harmadik hely Nizhny Tagilban, ahol a második napon ismételten győzni tudott. Ahogy tette ezt Engelbergben is. December végén pedig eljött a Négysáncverseny, és mindenki azt találgatta, vajon ringbe szállhat-e bárki is Kobayashi ellen, meginog-e a nagy teher alatt. A válasz mindkét kérdésre határozott nem lett. Ryoyu Kobayashi a sport történelemének harmadik embere lett, aki megcsinálta a Grand Slam-et, azaz mind a négy versenyen győzött. A japán visszafogottan vette tudomásul, hogy legenda lett, és sikerét egy újabb VK győzelemmel ünnepelte Val di Fiemmén.

Ettől a hétvégétől kezdve valamiféle visszaesés mutatkozott nála, ám ez mindössze annyiban mutatkozott meg, hogy nem nyerte sorra a versenyeket. A dobogós helyezések ígyis jöttek, és ezután is további 4 győzelmet söpört be. Nem mellesleg a Willingen Five-ot, a Raw Air-t és a Planica Sevent is megnyerte, ehhez pedig hozzájött a két legnagyobb díj, a két kristálygömb is, melyből a nagyobbikat pár versennyel a szezon vége előtt már be is biztosította. Legnagyobb szívfájdalma talán az lehetett, hogy egyéniben végül nemhogy a vb cím, de érem sem jött össze, ettől függetlenül viszont senki nem vitathatja, hogy kis híján tökéletes teljesítményt nyújtott öt hónapon át és felért a sportág legnagyobbjai közé az eddig oly ismeretlen japán fiú.

Kobayashi és a számok:

13 győzelmet szerzett a szezonban, melyből hatot egymás után nyert meg; ötször állhatott fel a dobogó harmadik fokára, háromszor a másodikra. Tehát a 28 versenyből 21-szer végzett a dobogón. Mindössze egyszer zárt a top tízen kívül, legrosszabb helyezése egy 14. hely volt. Ami pedig karrierjét illeti: eddig 66 VK futamon indult, amiből tehát még egyszer: idén (és összességében véve) 13-at győzelemre is váltott.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s