Kobayashi jött, látott és győzött – Síugrás szezonösszefoglaló

A síugrás történetének negyvenedik világkupa-szezonja ért véget az elmúlt héten Planicán, amelyben Ryoyu Kobayashi személyében egy új csillag került a sportág égboltjára, ami aztán el is homályosította az összes többit. Az alábbiakban felidézzük a japán ugró útját a nagy kristálygömb megnyeréséig, természetesen az évad más fontos mozzanataival együtt, azaz, hogy hogyan alakult a szezon a wisłai szezonnyitótól a planicai fináléig.

Az idei szezon tehát az ezt megelőző évadhoz hasonlóan ismét Wisłan kezdődött, ahol megszerezhettük első benyomásainkat az idei erőviszonyokról. A szezonnyitó csapatversenyt rögtön meg is nyerték a házigazda lengyelek, jelezve, hogy Stefan Horngacher együttesével számolni kell az idén is, másnap az egyénit mégsem egy lengyel ugró, hanem a szezonnyitóra nyári Grand Prix győztesként érkező Evgeniy Klimov nyerte, aki nem csak önmaga, de az orosz síugrás első győzelmét is szerezte ezzel. Klimov szenzációs sikere mellett kicsit talán el is siklott mindenki Ryoyu Kobayashi teljesítménye fölött, aki úgy lett harmadik Stephan Leyhe mögött, hogy a verseny első sorozatában már ekkor méterekkel túlugrott mindenkit, csakhogy nem tudta megállni az ugrást, de ezzel együtt is dobogóra ért a végén.

Egy héttel később Rukán viszont már valódi erődemonstrációt tartott Kobayashi, hiszen megszerezve pályafutása első futamgyőzelmeit mindkét versenyt megnyerte. Ha az első nap után, amikor csak egy sorozatot rendeztek, lettek is volna valakinek kétségei, hogy vajon véletlen szerencse volt-e ez a siker, akkor vasárnap ezek eloszlatásáért is tett a 22 éves japán, hiszen immár két sorozat alapján is fölényesen utasította maga mögé a teljes mezőnyt. Ezzel együtt – hiszen az ember alapvetően a múlthoz tud viszonyítani – ekkor még sokan azt vártuk, hogy előbb-utóbb majd a tavalyi évad főszereplői is belelendülnek, akik közül a VK-címvédő Kamil Stoch nem is kezdett rosszul, Kuusamoban kétszer is dobogóra állt és második volt az összetettben, de az olimpiai bajnok Andreas Wellinger is úgy tűnt, hogy formába tud lendülni, hiszen Finnországban ő is megszerezte idei első (aztán mint utóbb kiderült végül egyetlen) dobogós helyezését.

Nizhny Tagilban Johann André Forfang remekelt az első napon és szerezte meg a norvégok idei első győzelmét, míg Kobayashi a szombati harmadik helyét követően vasárnap megszerezte szezonbeli harmadik győzelmét is, ezúttal is jócskán kiemelkedve a mezőnyből. Oroszország után elvileg Titisse-Neustadt következett volna, ám a meleg és esős időjárás miatt a sánc nem volt versenyre alkalmas állapotban, így a hétvégi programot törölték (illetve a versenyeket később pótolták), ezzel karácsony előtt már csak Engelbergben szerepelt a mezőny, ahol szokás szerint az utolsó futamokat rendezték a Négysáncverseny előtt.

Az első versenynapon a meglehetősen nehéz, hátszeles körülmények között újabb első győztest avattunk Karl Geiger személyében, a vasárnap viszont hogy-hogy nem ezúttal is Kobayashié volt, aki negyedik győzelmének köszönhetően 556 pontjával biztosan vezetett a Világkupában. A második helyen ekkor 111 pontos lemaradással az a Piotr Zyła állt, aki ugyan nem nyert versenyt, de rendkívül kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtva három második és két harmadik helyet is szerzett, ezzel megelőzte összetettben a honfitárs Kamil Stochot is, aki bár nem ugrott még csúcsformában, úgy tűnt, hogy az utóbbi időben tőle megszokott jó formaidőzítéssel versenyben lehet a tripláért, azaz a sorozatban három győzelemért a Négysáncversenyen, amelyet korábban egyedül Bjørn Wirkola tudott elérni a múltban.

Végül azonban nem a lengyel, hanem ismét Ryoyu Kobayashi volt a főszereplője az idei négysáncnak, aki nem csak, hogy elbírta az esélyesség terhét, de lényegében hibátlan teljesítményt nyújtott, és Sven Hannawald és Kamil Stoch után harmadikként Grand Slammel, azaz négyből négy győzelemmel nyerte meg a turnét.

Hozzátéve, hogy a százszázalékos mérleghez egy minimális szerencsére is szüksége volt Kobayashinak, ugyanis az első két fordulóban Oberstdorfban és Garmisch-Partenkirchenben a hazai sáncon ugró Markus Eisenbichler teljesen egyenrangú ellenfele volt és csak nüanszokkal maradt el mögötte. Az összetett így tulajdonképpen csak a sorozat osztrák felén dőlt el, ugyanis Eisenbichler Innsbruckban 13., Bischofshofenben pedig 5. lett csak, miközben Kobayashi két újabb fölényes győzelmet aratott, így végül 60 pont feletti előnnyel győzött. Ettől függetlenül a szomszédba szép számban átruccanó német szurkolók sem lehettek elégedetlenek, ugyanis két versenyzőjük is dobogóra állhatott, hiszen Eisenbichler mögött Stephan Leyhe lett a harmadik összetettben. A németeken kívül kiemelhető még Stefan Kraft teljesítménye is, aki a visszafogott szezonkezdést követően ekkor kezdett formába lendülni, és a négyből három versenyen is dobogós volt. Az egyetlen “szépséghiba” az újévi verseny volt, ahol Kraft meglepetésre nem jutott túl az első sorozaton, így a turné összetettben nem ért el jó eredményt.

Négysáncverseny

Hely Versenyző Ország Pontszám
1. Ryoyu KOBAYASHI  1098,0
2. Markus EISENBICHLER 1035,9
3. Stephan LEYHE 1014,1
4. Dawid KUBACKI 1010,8
5. Roman KOUDELKA 1006,3
6. Kamil STOCH 994,0
7. Andreas STJERNEN 988,0
8. Robert JOHANSSON 983,2
9. Daniel HUBER 970,4
10. Kilian PEIER 959,3

Részletes eredmények

Ezek után Val di Fiemme következett, ahol az első verseny amolyan jutalomjáték volt Kobayashi számára, aki ezzel a szezonban már kilenc, sorozatban pedig hat győzelménél tartott, amivel beállította Janne Ahonen, Matti Hautamäki, Thomas Morgenstern és Gregor Schlierenzauer közösen tartott rekordját. A hetedik siker viszont már Kobayashinak sem jött össze, ugyanis a második versenynapon megszületettt a lengyelek első egyéni győzelme az idényben, ám ezúttal nem Kamil Stoch (ő amúgy harmadik lett), hanem Dawid Kubacki állhatott a dobogó tetején, aki ezzel megannyi nyári győzelem után megszerezte első sikerét a Világkupában is.

Ilyen előzmények után joggal bíztak benne a lengyel szurkolók, hogy a csapat villantani tud majd odahaza Zakopaneban is, ám ebben idén csalódniuk kellett. A csapatversenyen ugyan még némi szerencsével (a norvég csapatban volt egy kizárás, így kerültek eléjük) dobogóra álltak, az egyéniben viszont a legjobb tízben sem volt lengyel, Stoch pedig például be sem jutott a második sorozatba, ami olyannyira keserű pirula volt a helyieknek, hogy síugrásban azért ritkán látható módon sokan a nézők közül meg sem várták a végét a helyszínen…

A győzelmet egyébként a hétvégén egyéniben Stefan Kraft, csapatban pedig a németek zsebelték be, akik így sem örülhettek felhőtlenül, ugyanis David Siegel ugyanis bukott és elszakította a keresztszalagját. Kobayashi nem remekelt igazán ezen a hétvégén, egyéniben például csak 7. lett, de ez is bőven belefért, hiszen ekkor mát jócskán, több mint 500 pont előnnyel vezetett összetettben az őt üldöző Stoch, Zyła, Kraft, Kubacki négyes előtt.

Ezután a mezőny Sapporóba utazott, ahol Kraft újabb két győzelmet aratott, ezzel feljött a második helyre összetettben, megelőzve Kamil Stochot, aki pedig a szombati versenyen 148,5 méterrel még egy hatalmas sáncrekordot is ugrott, ez is kevés volt azonban a győzelemhez. Kobayashi egyébként a hazai sáncon a korábbiakhoz képest ugyancsak kicsit visszafogottabban ugrott és egy 5. és egy 3. helyet szerzett.

Ezek után következett a szezon első sírepülő hétvégéje Oberstdorfban, ahol az elmaradt titisee-neusdtadti verseny pótlásával együtt három fordulót is rendeztek. Ezek közül az elsőn ismét új győztest avattunk a mindössze 18 esztendős szlovén Timi Zajc személyében, míg a másik két napon Kobayashi és – a szezonban először – Kamil Stoch tudott nyerni. Egy héttel később Lahtiban Stoch ismét nyert, ráadásul ezúttal fölényesen, így egy pillanatra úgy tűnt, hogy a lengyel talán megtalálja végre az egész szezonban jobbára csak keresett csúcsformáját. Mindeközben a hétvége egy másik klasszis visszatérése miatt is érdekes volt, Gregor Schlierenzauer ugyanis hosszabb kihagyást követően ugrott ismét a világkupában, sőt az osztrák csapattal fel is állhatott a dobogó tetejére. Más kérdés, hogy ezen kívül még egy willingeni hétvége jutott Schlierinek, akinek végül nem sikerült meggyőznie Andreas Felder kapitányt, hogy benevezze a seefeldi keretbe.

Willingenben egyébként a lengyel csapat mellett Geiger és Kobayashi diadalmaskodtak a három versenynapon, majd következett a seefeldi világbajnokság, ahol a program a nagysáncos küzdelmekkel kezdődött. Az innsbrucki sáncon rendezett versenyről alighanem sokáig emlékezetes marad Markus Eisenbichler teljesítménye és öröme a dobogó tetején, hiszen a német ugrónak a legjobbkor jött ki végülis a lépés, így talán kisebb meglepetésre övé lett az aranyérem a nagysáncon, ahol Karl Geiger ezüstjének köszönhetően ráadásul kettős győzelemnek örülhettek a német szurkolók. Ha már öröm, egyébként Kilian Peier is majd kiugrott a bőréből azok után, hogy bronzérmes lett (pedig az első kör végén még vezetett is), hiszen pályafutása során messze ez a helyezés volt a svájci ugró legjobbja.

Másnap Németország csapatban újabb aranyérmet szerzett, míg a dobogóra Ausztria és Japán állhatott még fel. Ezután következtek a normálsáncos versenyek Seefeldben, ahol az egyéni verseny megint csak emlékezetesre sikerült, ám ezúttal nem annyira a versenyzőknek, mint az időjárásnak köszönhetően. A második sorozatban a szakadó hóesés miatt folyamatosan romló nekifutónyomnak köszönhetően az a Dawid Kubacki lett végülis világbajnok, aki az első sorozatban csak 27. volt, míg rajta kívül Kamil Stoch és Stefan Kraft állhattak még dobogóra, míg Ryoyu Kobayashi, aki az első sorozatban – végülis mondhatjuk, vesztére – egy remek ugrással megszerezte a vezetést, viszont a második körben nehéz körülmények között ugorva csak 14. lett, így egyéni érem nélkül zárt.

A vb program ezután a vegyescsapat-versennyel zárult, amelyben a németek újabb győzelmet arattak, Ausztriát és Norvégiát megelőzve. A németek így abszolút uralták a csapatversenyeket ezen a világbajnokságon, ugyanis a nőknél is ők nyertek (a teljesség kedvéért említsük meg, hogy a nőknél az egyénit Maren Lundby nyerte).

A világbajnokságon magyar ugróknak is szurkolhattunk, Molnár Flórián a nagysáncon 59., a normálsáncon 60. lett, míg Vörös Virág a nőknél a 44. helyen végzett.

A világbajnokság után Norvégia és a Raw Air következett (amelyet egyébként idén először a lányoknak is megrendeztek). A torna nyitóversenyét ezúttal is a Holmenkollenen rendezték, ahol a szezonban a csapatversenyeken végig botladozó házigazdák végülis győzni tudtak, míg másnap az egyénit Robert Johansson nyerte, aki ekkor úgy tűnt, jó eséllyel pályázhat a teljes sorozat megnyerésére is. Ryoyu Kobayashi egyébként annak ellenére, hogy csak 5. lett, Kamil Stoch gyengélkedésének köszönhetően ekkor biztosította be matematikailag is vk-összetettbeli győzelmét.

Lillehammerben eközben Stefan Kraft volt a legjobb, noha ekkor Johansson még második volt mögötte, Trondheimben viszont nagyobb hátrányba került a norvég, így úgy látszott, hogy az összetett vezetést átvevő Kraft fő ellenfele a tizenkettedik futamgyőzelmét is bezsebelő Kobayashi lehet majd Vikersundben a győzelemért. Ez végül be is igazolódott, hiszen mint tudjuk végül a Raw Airt is Kobayashi nyerte, miután szoros csatát követően az utolsó ugrás döntött a javára Krafttal szemben, aki így második lett, míg a harmadik helyet a norvég turnén Johansson szerezte meg. A futamgyőzelem eközben csapatban és Domen Prevc révén egyéniben is a szlovéneké lett, így jó előjelekkel utazhattak a szezonzáró hétvégére Planicára.

A Letalnicán idén is három versenyt rendeztek, amelyek közül az elsőt Markus Eisenbichler nyerte, aki így a világkupában is megszerezte pályafutása első győzelmét. Szombaton a szezon során harmadik alkalommal a lengyelek arattak diadalt a csapatversenyen, ennek köszönhetően a 2016/17-es idény után ismét megnyerték a Nemzetek kupáját (azaz az évad végén távozó Horngacher mérlege a csapatok erősségét talán legjobban mérő sorozatban háromból kettő).

Ezzel már csak a szezonzáró maradt hátra, amelyen Ryoyu Kobayashi még egyszer megmutatta, hogy mire is képes, és sáncrekord-döntéssel ünnepelhette idei tizenharmadik győzelmét, amivel a második helyre került az örökranglistán, ugyanis több versenyt egy idény alatt egyedül Peter Prevc ért el a 2015/16-os szezonban, szám szerint 15-öt, (illetve Schlierenzauer szintén 2008/09-ben szintén 13-at). Kobayashi egyúttal megnyerte a sírepülő világkupát és a hétvégi Planica 7 összesítést is, vagyis az összes hazavihető trófea az övé lett az utolsó hétvégén.

Világkupa összetett

HelyVersenyzőOrszágPontszám
1.Ryoyu KOBAYASHI2085
2.Stefan KRAFT1349
3.Kamil STOCH1288
4.Piotr ZYLA1131
5.Dawid KUBACKI988
6.Robert JOHANSSON974
7.Markus EISENBICHLER937
8.Johann André FORAFNG892
9.Timi ZAJC833
10.Karl GEIGER765

Sírepülő világkupa

HelyVersenyzőOrszágPontszám
1.Ryoyu KOBAYASHI407
2.Markus EISENBICHLER371
3.Piotr ZYLA289
4.Domen PREVC271
5.Dawid KUBACKI251
6.Timi ZAJC250
7.Kamil STOCH244
8.Stefan KRAFT228
9.Johann André FORFANG200
10.Evgeniy KLIMOV158

Nemzetek kupája

HelyVersenyzőOrszágPontszám
1.Lengyelország6083
2.Németország5650
3.Japán4813
4.Ausztria4530
5.Norvégia3943
6.Szlovénia3736
7.Svájc1467
8.Csehország1056
9.Oroszország867
10.Finnország396

Részletes eredmények (fis-ski.com)

VK összetett
Sírepülő világkupa
Nemzetek kupája

Összefoglaló-sorozatunk következő részében a legjobbakkal részletesen is foglalkozunk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s