A 21 éves norvég piszkosul érett versenyzéssel két nap alatt két aranyéremmel gazdagodott Seefeldben. (Neuner kollégánk cikke.)

A seelfeldi megmérettetés második hetének versenyei előtt egyértelműen az volt a kérdés, kinek kedvez az innsbrucki nagysánchoz képest miniatűr normálsánc.

A hosszabb repülésekkel ellentétben a 109 méteres, az északi összetett legjobbjai számára „hazai terep” alaposan felborította a pár nappal korábbi erőviszonyokat.
A németek „alle zusammen” elvéreztek – Johannes Rydzek, Eric Frenzel és Fabian Riessle is reményt vesztve vágott neki a 10 km-es sífutásnak – , egyedül Terrence Weber és Vincenz Geiger ugrott elfogadhatót, de végül egyikük sem küzdhetett a dobogós helyezésekért.  A nap embere nálam az osztrákok veteránja, Bernard Gruber volt, aki az élmezőnyből indult és végig ott tudott maradni a legjobbak között.

Erre a napra már jócskán tényező lett a Világkupa idény kimagasló egyénisége, a norvég Jarl Magnus Riiber. A 21 éves srác vezetett az ugrást követően, ami alapos önbizalmat biztosított számára. A 10 km-es távot Riiber végig az irányítása alatt tartotta, az sem okozott számára gondot, amikor beérték a riválisok (Gruber és a japán Akito Watabe). A hajrában a várt forgatókönyv szerint alakult minden, Watabe az utolsó párszáz méteren lemaradt, Gruber ugyan minden erejét összekaparva próbált ragadni a fiatal ellenlábasra, de nem volt esélye. Riiber lécei jól csúsztak, és dinamizmusa ellen nem volt orvosság.

Riiber olimpiai – és vb-ezüst után tehát megszerezte pályafutása első világbajnoki címét.

A HS109/10 km Gundersen végeredménye

Szombaton a hagyományos váltóval búcsúztak Seelfeldtől a kombinált sportág legjobbjai. Előzetesen egyértelműen a címvédő németek tűntek befutónak, mivel mind a négy indulójuk remek sífutó, ráadásul a síugrás terén sem szokott egyikük sem behozhatatlan hátrányba kerülni.

A síugrás a papírformának megfelelően a japánok és az osztrákok szoros küzdelmét hozta, az élen álló két váltót a norvégok követték, majd negyvenegy másodperc lemaradással a németek (közülük Frenzel és Rydzek átlagosat repült).

Az első öt kilométer során azt várhattuk, hogy Rydzek akár a teljes hátrányát ledolgozza a többiekkel szemben, ehelyett olyat láttunk, ami mindenkit sokkolt: Gruber első emberként állva hagyta a norvég és a japán riválist, de még Rydzek sem bírta az iramot, sőt, Lahti négyszeres világbajnoka Espen az Björnstad-Go Yamamoto duótól is lemaradt. égbekiáltó meglepetést okozva ezzel.
– Nem lehetek elég hálás a három társamnak. Ez sajnos nem az én napom volt – értékelt a német bűnbak, Rydzek.

A második öt kilométer alatt Frenzel volt a németek versenyzője, és alaposan kitett magáért, a közel egyperces hátrányt szinte teljesen ledolgozta a riválisokkal szemben – a hétszeres bajnok visszaadta az esélyt övéinek.

A táv harmadik öt kilométere során az egyetlen beszámolandó esemény a japánok lemaradása volt, de sífutó tudásukat alapul véve ebben nem volt semmi meglepő.

A hajrára Riiber, Geiger és az osztrák Lukas Klapfer fordulhatott. A norvég sztár szándékosan stoppolta a tempót, olykor szinte a pályakerékpár sprint számából ismert taktikai, álló háborút mintázta. A riválisoknak meg csak nem akaródzott meghúzni az iramot, vagy akár emelkedőn lerázni a hajrában szinte verhetetlen Riibert. Így érkeztek meg a lejtős, hosszú célegyeneshez, ahol a normálsánc bajnoka utolérhetetlennek bizonyult, vagyis két arannyal tette maga számára teljessé a 2018/2019-es idényt. A németeké lett az ezüst, az osztrákoké a bronz.

A váltó HS 109/4×5 km végeredménye

A történteket követően egyértelműen szöget ütött a fejemben, hogy a németek nemcsak Rydzek baklövésének, hanem a rosszul megválasztott hajráembernek köszönhették vereségüket. Gondoljunk csak bele, ha Riiber megkapja Frenzelt, és hosszabb hajrára kényszerül, egészen biztosan felborult a taktikai elképzelése.

Summázva az elmúlt tíz napot, azt kell mondjuk, még nem történt meg az őrségváltás, Frenzel, mint a nagy versenyek specialistája bármikor felérhet a csúcsra, de letűnése után Riiber lehet a sportág uralkodója.