Mint azt várni lehetett, a világbajnok és az immáron hatszoros szakági győztes párviadalát hozta a banszkói óriás-műlesiklás. Mindketten elkövettek egy-egy komoly rontást délután, egyébiránt fej-fej mellett síelték végig a mai napot. A végén Henrik Kristoffersen lehetett a boldogabb, 4 századdal maga mögé utasította osztrák riválisát. Február végéig kellett várnia idénybeli első VK-sikerére. De Marcel Hirschernek sem volt oka szomorkodásra, hiszen ezzel a második hellyel bebiztosította újabb kis kristálygömbjét – két versennyel a vége előtt. Az élsporttól az idény végeztével búcsúzó Thomas Fanara újabb dobogóval igazolta jó formáját.
2011-ben csatlakozott be a Világkupa vérkeringésébe Bulgária, az egykori luxemburgi fenomén, Marco Girardelli közbenjárásával azóta is el-elutaznak a sízők több-kevesebb rendszerességgel Banszkóba.
A hétvége pénteken alpesi összetettel kezdődött, amit a világbajnok Alexis Pinturault nyert meg. Tegnap a jelentős hómennyiség okán törölték a Szuper-G-t, méghozzá véglegesen, vagyis a szezon hátralévő részén már nem kerül pótlásra.
Svájccal, vagy a világbajnoksággal ellentétben nem volt probléma a tavaszias hőmérséklettel, a hőmérő higanyszála már-már a mínusz 10 Celsius-fokot ostromolta felülről. A szlovénok trénere, Klemen Bergant tűzte a délelőtti futam pályáját.
Thomas Fanara (5.) nyitotta a menetek sorát, az idény végén visszavonuló francia veterán alapvetően jó ritmusban teljesítette a pályát, csak épp kanyarvételei több esetben túl direktnek tűntek. A végén sok időt vesztett ezzel. Marcel Hirscher (1.) ennek megfelelően a végén fordította a maga javára a küzdelmet, méghozzá szűk 8 tizeddel. A meredeken egyébiránt hozta a tőle gyakori visszafogottabb első futamát. Žan Kranjec (6.) a francia szektorait teljesítette végig, s minthogy gyakorlatilag épp ott hibázott ő is, gyakorlatilag ugyanazt a hátrányt szedte össze, mint a nyitó menet sízője.
Loïc Meillard (7.) gondjai már a meredeken megszaporodtak, sokat korrigált, ami persze késve vett kapukban nyilvánult meg. S csaknem másfél másodperces elmaradásban. Matts Olsson (4.) már-már Hirschert idézően tette léceit a meredeken, annak második szakaszán kicsit rá is vert az osztrákra. A folytatásban viszont rendre lekerült az ideális ívről, amivel besorolt az üldözők sorába, igaz, egy hajszállal eléjük.
Henrik Kristoffersen (2.) világbajnokhoz méltó szinten teljesített. Agresszív stílusa persze meghozta a hibákat is, de ezzel együtt pár századnál tudta tartani a különbséget, s a célban mért bő 2 tized is izgalmas folytatással kecsegtetett. Alexis Pinturault (3.) felemás pályát síelt. A rajtot elbambulta, a meredeken remekelt, a végére pedig odalett a lendület. Ezzel együtt gond nélkül befért az Olsson vezette sor elé.
Manuel Feller (17.) túlzott rizikóvállalása már a meredeken sem hozta meg a várt eredményt, ráadásul a lankásabb szakaszt megelőzően teljesen kifordultak lécei, minek következtében hátránya meg sem állt két másodpercig. Leif Kristian Nestvold-Haugen (26.) két hatalmas hibát is elkövetett: egyet az osztrák pozíciójában, egy másikat pedig közvetlenül a cél előtt. Senkit nem tudott megelőzni, hiszen ő már a 3 szekundumot is átlépte. Luca de Aliprandinit (8.) elkerülték a látványos rontások, sőt az olasz óriás-műlesiklás jelenlegi helyzetét ismerve dicséretesen helytállt délelőtt. Erős TOP-10-helyezésben reménykedhetett eztán is. Hasonló hátránnyal teljesítette a pályát Tommy Ford (9.) is, az amerikai vagány sízése miatt gyakran mélyről fordult rá a kanyarokra. Ted Ligety (16.) mozgása a meredek végén vált roppant rendezetlenné, a szakág egykori egyeduralkodója így nem bírt 2 másodpercen belül maradni. Victor Muffat-Jeandet (14.) zöld szektorral nyitott, a folytatásban már egyáltalán nem tudta tartani a legjobbak tempóját. Hibát hibára halmozott, Ligety-t csak egy hajszállal tudta megelőzni. ifjabb honfitársa, Mathieu Faivre (13.) futamából a meggyőződés hiányzott végig. Nem bakizott, de nem is volt hozzá kellően dinamikus. Manfred Mölgg (22.) zárta a ranglista legjobbjait, egy vérbeli nyugdíjas menettel.
Reklámszünet után Aleksander Aamodt Kildének volt egy kemény pillanata, de ügyesen megfogta elszabadulni szándékozó testét, így elkerülte a bukást. A svájci fiúk leértek ugyan, mégsem alkottak maradandót, Gino Caviezel (15.) és Thomas Tumler (24.) sízéséből a spiritusz is hiányzott, Marco Odermatt (11.) ugyanakkor legalább odatette magát. Két nagy mentéssel együtt szépen 2 s-en belül maradt. Riccardo Tonetti (17.) rendre távolkerült a kapuktól, Alexander Schmid (17.) nagyobb hiba nélkül végigtolta a pályát – szolidabb tempóban. Rasmus Windigstad (12.) valamivel többet vállalt, ez meg is látszott hátrányán.
Az újabb szünetet követő blokkból tényszerűen Stefan Brennsteiner (10.) emelkedett ki, az osztrák elmaradása alig lépte túl a másfél másodpercet. A kanadaiak mindkét esélyese bekerült a pontszerzők közé, Trevor Philip (21.) tükörsimán, Erik Read (30.) éppen hogy, ami esetében 3 és fél másodperces időkülönbséggel valósult meg. Szépen teljesített még Ryan Cochran-Siegle (20.), folytathatta a horvátok részéről Filip Žubčić (25.). Kiesett ugyanakkor Elia Zurbriggen (34.), Roland Leitinger (31.) és Fritz Dopfer (37.), csak hogy a nagyobb neveket említsük.
Harmincon túlról ezzel együtt keveseknek sikerült csak a továbblépés. Johannes Strolz (28.) mellett Bjørnar Neteland (29.), karrierje során elsőként a svájci Cedric Noger (45-össel a 23.), s végül Andreas Žampa (49-essel a 27.) síelhetett második futamot. A helyszínre kivezényelt bolgár közönség buzdítása sem segített a hazai versenyzőkön. Albert Popov (32.) igencsak közel volt a továbbjutáshoz, de végül lemaradt róla, Joan Todorov (51.) képességei szintjén teljesített.
—————————————————————————————————————————————–
Délután az ötödikként elrajtolt Nestvold-Haugen (10.) érte el az első mértékadó időeredményt, a norvég másodpercen túli előnnyel vette át a vezetést Erik Readtól (22.), a kanadai mögött ekkor egy másik norvég, Neteland (24.) tartózkodott. Zubčić (25.)ingerülten távozott az őt pásztázó kamerák kereszttüzéből, Tumler (28.) már higgadtabban vette tudomásul gyenge szereplését. Noger (20.) volt az első síző, aki legalább egy szektorban jobbnak bizonyult az éllovasnál, ami esetében elegendőnek is bizonyult az akkori második hely átvételéhez. Mölgg (21.) részben összekapta magát, ha ívei változatlanul szélesek is voltak, legalább a harcosság visszatért sízésébe. Philp (17.) már csaknem fél s-et osztott ki a meredek végén, ezzel együtt végsebességben nem tudta felvenni a kesztyűt Haugennel. Cochran-Siegle (16.) fékezett egy jókorát a letörést követően, onnantól fogva csak a kármentés maradt neki. Ami egész jól sikerült, befért a második helyre. Tonetti (14.) szorongatta meg a leghatékonyabban Haugent. Elsőként előnyben volt az első szektort követően, s a végére is csupán pár századnyi különbséggel. A célig persze nála is kinyílt az olló. Feller (19.) rendezetlenül abszolválta a meredeket, nem egyszer huppant fenékre kanyarodás közben, így nem ért senkit váratlanul hátrazuhanása. A vb meglepetésembere, Schmid (11.) már kétharmad szekundum előnnyel gazdálkodhatott. De hiába érkezett soványka előnnyel a záró etapra, sebessége egyértelműen elmaradt a norvégétól, ami 9 századnyi vereségben testet is öltött. Ligety (29.) délutáni teljesítménye maga volt a blaszfémia: fent szinte mindent eladott, majd a bukótérből visszatérve nulláról kellett újraindulnia, a folytatás pedig nem kevésbé sikerült zaklatottra.
A norvég nagy szériája a szünet után sem szakadt meg, Caviezel (23.) egy bravúrral felérő pályán maradással sok időt vesztett, Muffat-Jeandet (15.) nem vállalt elég kockázatot a meredeken, míg Faivre (13.) a letörés elején, majd a lejtő legvégén rúgta ki majdnem belső síjével a támasztékát. Eddig tartott Haugen vezetése, ám a norvégoknak nem volt okuk szomorkodni, lévén egy másikjuk, Rasmus Windigstad (7.) állt a lista élére. Kellett ehhez a másodpercen túli előny, de legalább ennyire az, hogy a lejtő második felében egyértelműen tartani tudta rutinos honfitársának tempóját. Marco Odermatt (8.) véget vetett a kettős skandináv vezetésnek. Tehetségét ismételten fitogtatta az ifjú svájci, nagyon szép stílusban, életerősen fordult rá a kanyarokra. A sebesség adott, már csak a hibafaktort kellene lecsökkentenie. Brennsteiner hozzá hasonlóan kicsattanó önbizalommal vágott neki a pályának, s szektorról szektorra továbbnövelte hozott fórját. A meredekebb rész végén aztán hátrakerült súlypontja, kiütötte támasztékát, ami végül kieséséhez vezetett. Tommy Ford (9.) valamivel ésszerűbben síelt, ami esetében annyit jelentett, hogy 5 tizedre tudta növelni előnyét. A végén aztán kiesett a ritmusból, így még Odermatt is megelőzte.
Windigstad, Odermatt, Ford virtuális dobogóval fordultunk tehát az utolsó blokkra. Az olaszok utolsó reménysége végig a határokat feszegette, ám csak a meredek végére találta meg a ritmust de Aliprandini (17.). A vége erélytelenre sikeredett, így eldőlt, ma sem végez olasz TOP-10-ben óriásban. Meillard (12.) jó ritmusban síelt, egészen a pálya feléig, a folytatásra elfogyott belőle a kraft, még az akkori dobogós helyekről is lecsúszott.
Žan Kranjec (5.) ezzel szemben végig keményen ívre tette léceit, s minthogy dinamikailag végig ott volt a szeren sízése, nem ért senkit váratlanul, hogy előnye javát megtartotta a célig. A másodpercnyi előny halovány pódiumreményre is feljogosíthatta a szlovént. Thomas Fanara (3.) végigrodeózta a meredeket, magyarán „lesz, ami lesz” alapon végigszáguldott a lejtő legnehezebb szakaszán. A végét bánhatja igazán, ott egyetlen késve vett kapuval sikerült lefeleznie majd’ 5 tizednyi előnyét.
Matts Olsson (6.) az egészséges kockázat jegyében állt második futamához. Ezzel együtt nem minden kanyart tudott magasról teljesíteni. A harmadik helynél nem volt több menetében. Ezzel a francia pódium biztossá vált, Alexis Pinturault (4.) következett ugyanis. Szoros küzdelem zajlott kettejük közt, az ifjabb koncentrált sízése a meredek végéig működni látszott, a végére ugyanakkor elfogyott belőle a lendület, így 1 tizeddel kikapott honfitársától.
Henrik Kristoffersen (1.) kegyetlen tempójából kiindulva egyből látszódott, ő nem a franciát akarta megverni, ő bizony Hirscherre akart komoly nyomást helyezni. Ennek fényében a nap legbrutálisabb meredekét láttuk a norvégtól, lazán kiosztott majd’ egy másodpercet Fanarának. A folytatásban visszaütött a parádés tempó, nagyot kellett mentenie, ennek megfelelő csupán szűk 4 tizeddel tudta átvenni a vezetést.
Marcel Hirscher (2.) szintúgy támadta a pályát, de másfél tizednyi előnnyel nincs is mód tartalékolni. Az elején egy kiadós megbillenéssel úgy tűnt, elbukta a nap párharcát, sőt egy átlagosan kiváló síző innen a dobogóról is lemondhatott. Ám Hirschert nem ilyen fából faragták, innen is fel tudott állni, Henrik rontott szektorában pár századra megközelítette, ami aztán némi meglepetésre a végéig kitartott. A vb után a Világkupán is le tudta győzni nemezisét Kristoffersen, egész pontosan 4 századnyi különbséggel.
Részletes eredménysor, statisztika
Szinte hihetetlen, de Kristoffersen mindezidáig nyeretlen szezont produkált a Világkupában, februári végéig kellett várnia első sikerére. Összességében ez a 17. diadala, óriásban viszont csak a második. Legutóbb 2015 márciusában, Méribelben végzett az első helyen.
Ha minden igaz, Hirscher 137 VK- dobogónál tart, de ami ennél sokkalta fontosabb, mai második helyével bebiztosította újabb, szám szerint a hatodik kis kristálygömbjét óriásban. Ingermar Stenmark rekordjának beállításához még egy győztes szezonra van szüksége.
Thomas Fanara 14. alkalommal állhatott dobogóra a Világkupában. Már egy éve, adelbodeni harmadik helyezése után is ő volt minden idők legidősebb sízője, ki pódiumon zárt óriás-műlesiklásban. Ezt a rekordot ma értelem szerint továbbfokozta. Annecy szülöttje áprilisban lesz 38 esztendős. Még két verseny van hátra pályafutásából.
A férfiak jövő hétvégén Kvitfjellben versenyeznek, két lesiklás és egy Szuper-G szerepel a programban.
A címlapon szereplő kép forrása: SportNews
Síparadicsom Blog 