Megszületett a szlovák alpesi síelés első egyéni érme után pár nappal az első világbajnoki cím is. Mindkettő Petra Vlhová nevéhez fűződik, a liptószentmiklósi szupertehetség egy egészen frenetikus, „mindent bele” pályával úgy tudta megelőzni az első futam után vezető Viktoria Rebensburgot, hogy a német olyan erős meredeket síelt, mint előtte tán senki más. A dobogó harmadik foka, s a vele járó bronzérem az olimpiai bajnok Mikaela Shiffrin nyakába vándorolt. A viharos szélben rendezett viadal inkorrekten indult, de végső soron sokáig emlékezetes módon zárult. A magyar induló nem jutott a második futamba, Dorultán Katalin a 80. helyen végzett.

---

Elérkeztünk immáron a világbajnokság 11. versenynapjához, ami nem jelent mást, minthogy a gyorsasági és végül (időlegesen?) megmenekült kombinációs számok, valamint a csapatversenyt követően eljött a technikai sízők ideje.

Mivel a skandináv viszonylatban különösen magas hőmérséklet miatt törölték a hölgyek tegnapi kvalifikációs versenyét, végül monstre, jelen esetben 98 főt számláló mezőny állt rajthoz a mai főverseny első futamán. A megszokott rend szerint a legjobb 60 síző folytathatta a második futamban. Dorultán Katalin abszolút vb-újoncként kapott lehetőséget a bizonyításra: 84-es rajtszámának a birtokában nyilván nem beszélhettünk reális továbbjutási reményről.

Elkezdték vb-szereplésüket a magyarok közt, mégpedig a délelőtt 10 órakor elrajtolt kvalifikációs versenyen a fiúk. A legjobban Szőllős Benjámin teljesített, a Nivelco SE sportolója az igazán dicséretes 21. helyen zárt, vagyis automatikusan továbbjutott a holnapi főversenyre. Apró szépséghiba, hogy mindezt az ismert okok miatt Izrael színeiben érte el. Hátránya a svéd Axel Lindqvist viszonylatában alig volt több két másodpercnél. A hazai sportoló egyébiránt nagyon kiemelkedett, hiszen a finn Elian Lehto és a szlovák Matej Falat is alig úszta meg másodpercen belüli időkülönbséggel.

A magyar csapatban ketten próbáltak szerencsét, Maróty Mátyás le is ért, a 48. helyen, míg Nagy Bence kiesett az első futam során. Előbbi pozíció nem ér alanyi jogon való indulást péntekre, az FIS ugyanakkor minden induló országnak biztosítani kíván egy-egy helyet a főversenyen, így innentől a magyar szakmai stáb (vagy mi fene) kezében a döntés, melyikük mellett dönt.

A női versenyt 5 Celsius-fokot meghaladó hőmérsékletben kezdték, az alpesi összetett versenyein tapasztalt pályaromlással egybekötve ez bizony nem tűnt valami bíztatónak. Az első futam pályáját Livio Magoni, vagyis Tina Maze egykori, Vlhová jelenlegi olasz edzője állította össze. Nagy rutinnal rendelkezik a tekintetben, miként lehet saját védencét segíteni speciális körülmények közt. Ezúttal 43 kaput tűzött a 340 méter szintkülönbségű lejtőre, ebből 41 volt visszafordító.

Ragnhild Mowinckel (3.) ízlelhette meg elsőként a körülményeket. Gördülékenyen síelt, nemhiába, kvázi hazai, de mindenképpen számára ismerős havon síelhetett. A pálya végén ugyanakkor sokat adott el, ezt mutatta meg rögtön utána Mikaela Shiffrin (4.) menete. Az amerikai sokat hozott a norvégon, de nem eleget, a szakági VK éllovasa 7 századdal kikapott első vetélytársától. A lejtő elején nehezen fogott lendületet, saját bevállalása szerint is többet agyalt a dolgon, mint amennyit kockáztatott.

Váratott még magára a tökéletes menet, s ez igazából Viktoria Rebensburg (3.) tálalásában sem született meg. Más kérdés, hogy az éllovas pozícióhoz ez is elegendőnek bizonyult, nem tett ugyanis egyebet, minthogy az előtte indulók jobb szektorait ütőképes eleggyé gyúrta. Petra Vlhová (2.) agresszív kezdéssel alaposan megszorongatta a németet, ténylegesen ízlése szerinti volt a nyomvonal. A letörésnél azért így is túlfordult két kanyart, ott alakulhatott ki a szűk kéttizednyi differencia. Tessa Worley (5.) hozta az utóbbi időben rá jellemző álmoskás kezdését, ami az első futamait illeti. Mintegy háromnegyed másodperc lett érte a büntetése, vagyis gyakorlatilag kiszállt az aranycsatából. A kombináció (és a csapatverseny) bajnoka további egy teljes másodperccel ment rosszabbul, Wendy Holdener (10.) koncentrált sízése ellenére nem tűnt eléggé motiváltnak. Federica Brignone (7.) szintúgy távolmaradt élete legjobbjától. Egy sor kanyarban került késésbe, így már az érmes helyektől is nagyjából fél szekundum választotta el.

A mindezidáig érem nélkül álló svédek egyik halovány reménysugara ma Sara Hector (15.) volt. Hiába akart, nem ment neki, túlizgulta. Elsőként szorult két másodpercen kívülre, senkit nem tudott megelőzni. Az alaposan megtépázott osztrák csapattól nem vártak sokat nyugati szomszédjaink, s még talán azt sem kapták meg elsőre. Ricarda Haaser (10.) szerepelt közülük a legjobban, éremesélyről esetében sem beszélhettünk. Panaszkodott az erős szélre, állítása szerint a nyomot sem lehetett mindig kivenni. Katharina Liensberger (14.) a lejtő tetején késésbe került, nem tudta normálisan meghúzni a kanyarokat. Az osztrák kontingenst Bernadette Schild zárta, illetve zárta volna. Túlzott kockázatvállalását nem díjazta a puhább hó, megcsúszott. Belevágta nyakát a stangliba, kicsit a feje is fájt az eset után.

Egyik sötét lovunk következett, Meta Hrovat (13.) sok-sok rizikóba belement, ami végül nem sült el jól számára. Kristin Lysdahl (17.) görcsös, zaklatott sízése után Frida Hansdotter (12.) konszolidáltabb, ám ezzel együtt sokkal mégsem jobb menete került sorra. Az olaszok egészen jó napot fogtak ki, még akkor is, ha dobogóesélyüket csak nagy megkötésekkel tudták életben tartani. Marta Bassino (8.) bivalyerős sebességét nem tűrte a letörést. Hiába szorult összességében is egyetlen pozícióval Brignone mögé, hátránya vele szemben is elérte a 6 tizedet. Sofia Goggia (6.) ellenben beelőzte a szó szoros értelmében vett házi riválisát, igaz, csak egy hajszállal. Objektíve nagyságrendekkel jobb pályát ment nála, de annak romlása miatt ez nem nyilvánult meg a stopper kijelzőin. Kettejük közt Lara Gut-Behrami (19.) egy bántóan rendezetlen futamot.

Thea Louise Stjernesund (15.), vagyis a norvég csapat legújabb üdvöskéje síelt eztán, méghozzá egészen korrekten. Marie-Michéle Gagnon (20.) terített betlije után az osztrákok utolsó embere, Katharina Truppe (24.) ment egy igazán felejtendőt. Mint derült égből a villámcsapás, úgy lepett meg sokakat Coralie Frasse Sombet (9.) teljesítménye. A francia lány klasszisokkal más nívót képviselt, mint a körülötte indulók. Kristine Gjelsten Haugen (32.) kis híján bukott, így nem meglepő módon kiszorult még a legjobb harminc közül is. Magyarán mehetett a posványba síelni.

Az olaszok jó szériáját Francesca Marsaglia (29.) menete szakította meg. Sokat elárul a helyzetről, hogy a brit Alex Tilley (26.) is elébe került. A bravúrkategóriába sorolandó még a svájci csapatba az utolsó pillanatba (Michelle Gisin helyére) bekerült Andrea Ellenberger (18.) teljesítménye. Az első harmincas legvégén Mikaela Tommy (25.), Clara Direz (22.), Romane Miradoli (27.) és Marlene Schmotz (21.) teljesítette az alapelvárást, vagyis egészen jó állagú pályán síelhettek este. Maryna Gaşienica-Daniel (36.) számára mindez nem jött össze.

Egyetlen síző esett ki, s igazi blamát kevéstől láttunk, így alaposan fel volt adva a lecke a később indulóknak a TOP-30-ért cserébe. Elsőként a japán Ando Asza (28.) teljesítette sikerrel ezt a küldetést, majd a svédek nagy örömére Ylva Stålnacke (22.) egy még ütőképesebb pályával ismételte meg ugyanezt. A szűzpálya kiváltságát pedig egy új-zélandi sportoló, Alice Robinson (30.) vágta zsebre, nem kis meglepetésre.

40-es rajtszámtól kezdve már nem a 3 másodperces határ jelentette az elvárást, elég hamar eljutottunk ennek duplájáig. Ez a kevésbé ismert orosz, cseh, finn, szlovén és argentin sízők kategóriája volt. Európa feltörekvő országaiból érkezettek már a kétszámjegyű hátrány elkerüléséért kínlódták végig a bizonyára kellemetlenné váló pályát.

A görög és az iráni sízők közt eljutottunk végre a világbajnokság első magyar indulójához. Dorultán Katalin (80.) 15,44-es hátrány szedett össze, de összességében az elvárások szerint, kielégítően szerepelt. Az egyik iráni lány kivételével minden foghatónak tűnő ellenfelét megelőzte. A TOP-60-ra, vagyis a továbbjutásra természetesen szemernyi esélye nem volt, ahhoz további 6 másodpercet kellene még javulnia. (Pályaviszonyokat nem feledve persze.)

A legvégén a libanoni, a ciprusi, a koszovói versenyző után epilógusként a haiti Celine Marti (91.) is leért. Ő bő fél percet kapott Rebensburgtól egy durván egyperces pályán.

---

 

Villanyfény mellett, még erősebb szélben rendezték az érmekről dönt futamot 18 órai kezdéssel. Negyed óra késéssel. A helyzet messze nem volt ideális, a kapu zászlóit itt-ott jobban mozgatta a szél, mint a beléjük ütő sízők. A pályát ismét olasz edző, ezúttal a ténylegesen az itáliai csapat kötelékébe tartozó Gian Luca Rulfi állított össze.

Alice Robinson (17.) meglepő módon nem törekedett biztonságra, másodjára is odatette magát, nem véletlen, hogy Marsaglia szorosan tartotta hozott századjait, egészen addig, míg az első letörésnél oldalára nem dőlt. Ando Asza (27.) hajszállal élte túl a letörést, ennek megfelelően esélye nem volt az új-zélandival szemben. Érdekes módon Miradoli (25.) is csak a pálya alapján közelítette meg őt, mi több, Tilley sem állt sokkal jobban, mielőtt a második letörésnél véglegesen túl nem fordult. Két szektoron át tartotta öttizednyi előnyét Tommy (26.), ami a folytatásban néhány egylábas mentés után hamar tovatűnt. A kanadai lány a kamerán keresztül üzent egy „nézzétek az időjárást” megjegyzéssel. Truppe (24.) szintúgy teljesen esélytelen volt, Clara Direz (8.) ugyanakkor megvédte végre a hagyományos sínemzetek hírnevét, sok rizikót vállalva nagyjából megőrizte hozott előnyét. Stålnacke (14.) a pálya végét kivéve szépen tartotta a franciát, besorolt a második helyre. Schmotz (19.) pár dadogósabb kanyarvétele okán leszorult az aktuális dobogóról is, Gagnon (23.) egy kiadós elfékezés után teljesen eltűnt a süllyesztőben.

 

Egy hangyányival ment csak jobbat Gut-Behrami (21.), a célban a szokott rezignált fapofával konstatálta az újabb csalódást. Ifjabb honfitársa, Andrea Ellenberger (10.) sem tobzódott az örömtől a célban, pedig megtehette volna. A legvégén késésbe került, ezzel együtt élete első egyéni vb-versenyén szép helyezést szerzett. Konkrétan ő lett a svájci csapat legjobbja. Lysdahl (20.) hátránya folytonosan halmozódott, égbe emelkedő kezeivel jelezte véleményét a kialakult helyzetről.

Normális esetben ekkor reklámszünetnek kellett volna következnie, egy holtverseny miatt viszont eggyel többen síeltek. Sara Hector (7.) élt a lehetőséggel, a hazai tribün örömére át is vette a vezetést. Ő sem volt olyan gyors, mint Robinson anno: enyhébben szeles periódust foghatott ki az új-zélandi. Stjernesund (18.) nem tudta a lépést tartani a svéddel, itt-ott nagyon lekerült az ideális nyomvonalról.

A szünet után Liensberger (12.) alaposan megjárta az idővel, soha korábban nem voltak akkora széllökések korábban a lapos szakaszon, mint a neki szabott egy percben. A végén már hiába javított, a pillanatnyi dobogóról is lecsúszott. Hrobat (22.) sem volt jobb helyzetben, igaz, nála befigyelt egy síelési hiba is, a letörésnél túllépte a kék vonalat. Hansdotter (11.) a pálya feléig megduplázta hozott előnyét, de mindhiába. A záró szektorban ő is leszorult a TOP-3-ról, könnyen lehet, hogy szembeszelet fogott ki.

Holdener (15.) szélesen széttárt kezekkel mutogatott a célban. Szemre komolyan nem lehetett belekötni menetébe, ezzel együtt teljesen sansztalan volt mindenre. Haasernek (15.) szintén csak a csalódott mimika jutott. A fedetlenebb harmadik szektorban neki is odaveszett minden előnye, végül a svájcival azonos idővel ért célt. Coralie Frasse Sombet (9.) volt az első, aki minimális előnyből várhatta a záró szektort. Ott azonban kiesett egy pillanatra a ritmusból, de ő legalább felfért az akkori dobogóra.

Marta Bassino (13.) szépen tartotta fél másodpercnyi hozott előnyét a pálya feléig. Majd említett szektorban ugyanekkora hátrány került neve mellé, egyszerűen esélye nem volt semmire. Federica Brignone (5.) elkapott egy elvetemülten jó pályát. Ok, mint írtuk, neki már honfitársához viszonyítva is jelentős előnye volt, ezzel együtt az a tény nem igényel külön magyarázatot, hogy másodpercen túli előnnyel állt a lista élére. Bármi benne volt a levegőben…

Goggia nyilván felvette a kesztyűt, a végletekig kockáztatott, aminek egy kiadós bucskázás lett a vége. Szerencsére nem csapódott a hálóba, illetve nem sérült meg. Ez már a fent várakozók szempontjából is üdvös volt. Egy többperces szünet súlyos következményekkel járt volna. A maga nemében Tessa Worley (6.) is extrát nyújtott, kis termete miatt még inkább hátráltatta a viharos szél. Ehhez képest meglepően szorosan, két tized környékén tartotta az időkülönbséget.

Mikaela Shiffrin (3.) sem az az égimeszelő, kvalitásai viszont ismertek. Meg is mutatta újfent. Hiába hibázott a második letörésnél, olyan őrült tempót diktált, s vitt végig további rontás nélkül, hogy nem is lehetett más a vége, mint egy biztos előny a célban.

Ragnhild Mowinckel (4.) egyetlen fenékre vett kanyarját kárhoztatja, azt leszámítva határozottan felülmúlta az amerikai menetét. Alig egy tizeddel szorult a második helyre. S végül le az éremről…

Petra Vlhová (1.) ugyanis felvette a kesztyűt amerikai nemezisével. Ütőképesen kezdett, majd amint eltántorította az egyik kapu a letörés előtt, úgy begurult, hogy a végén olyan tempót talált, amivel szemben senkivel nem lehetett esélye. Még Viktoria Rebensburgnak (2.) sem! Hiába vezetett az utolsó szektor előtt 4 tizeddel a német, köszönhetően a nap tán legbrutálisabb meredekének, a végén túl sok élt használt, odalett tempója, így 14 századdal lecsúszott karrierje első vb-aranyáról.

Aggályosan indult a verseny, végül aztán parádéval zárult!

Illetőleg még nem ért véget, a mezőny másik fele ugyanis még odébb volt. A folytatásban az amerikai Nina O’Brian (28.), a finn Riikka Honkanen (29.) és a hazaiak képviseletében Magdalena Fjällström (30.) került be a legjobb harminc közé. A szebb napokat is látott szlovén Ana Bucik (31.) számára nem sikerült ugyanez, márpedig nem oly régen az elitcsoportban síelhetett még.

Részletes eredménylista, statisztika

A szlovák alpesi síelésnek voltak már korábban is fellángolásai, de végül többek közt nem Veronika Zuzulová hozta el északi szomszédunk számára a megváltást, hanem egy liptószentmiklósi lány. Petra Vlhová előbb szlalomban tört be a nemzetközi vérkeringésbe, majd elitbe, sorra szállította a dobogós helyeket, míg mára Shiffrin legnagyobb kihívójává nőtte ki magát. A mostani idényben nagy váratlansággal berobbant óriás-műlesiklásban is. Az egyre jobb eredmények végén Világkupát tudott nyerni, majd jött ez a csodás csütörtöki nap. A szlovák alpesi sí első egyéni vb-érmese, majd világbajnoka. Mindezt pár napon belül.

Viktoria Rebensburg számára mindig is az óriás számított legfőbb szakágnak. Itt nyert olimpiát Vancouverben, s szerzett bronzot Szocsiban, s ebben szállított három kristálygömböt. Világbajnoksági cím viszont nem akar összejönni neki, 2015 után ismét a második fokára állhatott fel a dobogónak.

Mikaela Shiffrin  immáron hatodik érmét szerezte világbajnokságokon, óriásban a két évvel korábbi ezüstjét cserélte le ma egy bronzra. Hiába ért fülig a szája a pódiumon, aligha volt maradéktalanul elégedett. Már a kombinációtól is azért lépett vissza, hogy olimpiai bajnokként hozza az óriás aranyát is – a szlalom mellé.

 

A címlapon szereplő kép forrása: Business Recorder