Kései karácsonyi ajándék az olaszoknak: Paris harmadik sikere a bormiói lesikláson

2012 és 2017 után harmadszorra győzött a Pista Stelvión a dél-tiroli síző, méghozzá tette mindezt egy közel tökéletes csúszással. Az épp tíz esztendeje ugyanitt győzedelmeskedő Christof Innerhofer kettőssé tette az olasz győzelmet, míg a dobogó harmadik fokára a szakági vezető helyét így megerősítő Beat Feuz állhatott fel. Újabb negyedik hellyel vétette észre magát Bryce Bennett, míg az osztrákok legjobbja a mai napon Vincent Kriechmayr lett egy ötödik hellyel. A nap meglepetésembere Matthieu Bailet lett, a francia 47-es rajtszámmal meg sem állt a hatodik pozícióig. Sajnos ezt a lesiklást sem úsztuk meg horrorbukás nélkül. Klemen Kosit mentőhelikopter szállította el a helyszínről.


Legendás helyszínen búcsúztatják az óévet a férfi alpesi sízők: az Olasz-Alpokban, a Bormio melletti Vallecetta hegyen, a közrettegésnek örvendő Stelvio lejtőjén csapnak össze 1995 óta minden évben a világ legjobb lesiklói. A piszkos anyagiak miatt 2013 óta az egyébiránt női lejtőként ismert Santa Caterinán viaskodtak a srácok, a problémákat a tavalyi évre szerencsére orvosolták, így mindenki – értsd, versenyzők, sportszeretők – legnagyobb örömére a helyszín visszakerült a naptárba.

A svájci-olasz határ mellett fekvő Bormio 1980-ban mutatkozott be a VK- sorozatban, éves rendszerességgel azonban csak 1995-től szerepel a versenynaptárban, a csúcspontnak számító lesiklás mellett a kombináción kívül rendeztek itt már versenyt minden szakágban. Közben két alkalommal (1985-ben és 20 év múlva) világbajnokságnak is otthont adott. Előbbi évben a luxemburgi Pirmin Zurbriggen nyert lesiklásban és kombinációban. A 2005-ös világverseny három emberről szólt: a gyors számokban Bode Miller, szlalomban és kombinációban Benjamin Raich, óriás-műlesiklásban pedig az a Hermann Maier nyert, aki további két lesikló és egy Szuper-G-s VK- győzelmével mindezidáig a legeredményesebb versenyzőnek mondhatja magát a Stelvión.

Amint szigorúan csak a lesikló Világkupa-versenyek eredménysorait bogarásszuk, komoly osztrák dominanciára lehetünk figyelmesek. Mondhatni, győzni járnak Bormióba a sógorok, az eddigi 24 versenyből tizenhármat valamelyik osztrák nyert meg, s akkor még nem beszéltünk a dobogós helyek, TOP10-helyezések arányáról. A várakozások joggal optimisták, csapatszinten és egyéni oldalról nézve is jó formának örvendenek a sógorok lesiklói.

A jelenlegi mezőnyből Paris számít a legeredményesebbnek, kétszer is sikerült győznie a közelmúltban (2012 és 2017). Rajta kívül még Reichelt (2012 – emlékezetes holtversenyben), Innerhofer (2008) és Svindal (2013) ízlelhette meg a győzelem ízét. Két edzést rendeztek az előző két napban, ez alapján Kriechmayr tűnt a legerősebbnek, de a komplett osztrák csapat komoly várakozásokkal tekinthetett az évzáró verseny elé.

1010 méteres (2255 – 1245 m) szintkülönbség, 3270 méteres táv, 43 éles fordító, 30%-os átlagos dőlésszög, 120 km/h-t súroló sebesség, kegyetlen fizikális és mentális erőpróba két perces tömény adrenalin! Idén pláne, a hírhedten jeges és buckás pályát most még keményebbé formálta az időjárás.

2141950_cms2image-fixed-561x315_1s9vtM_Kvfmuh.jpg
Forrás: OÖNachrichten

A mezőny doyenje, vagyis Hannes Reichelt (33.) állította fel az alapidőt. Nem csúszott jól, egymást érték a mélyről vett, elfékezett kanyarok, ami különösen a legnagyobb ugratónál látszódott: sokat nem maradt levegőben az osztrák. Christof Innerhofer (2.) remek formában, magabiztosan síelte végig a Pista Stelviót. A keresztcsúszó részeken különösen elemében volt, brutális magasságban haladt át rajtuk. A 2 és fél másodperces előny nemcsak a gyengén teljesítő Reichelt viszonylatában volt impozáns.

Vincent Kriechmayr (5.) gondba került a Roccáról elnevezett ugratónál, kevésbé látványos módon, de nagyot mentett az összeakaszkodni szándékozó lécek veszélyében. A második szektortól kezdve, ha lassan is, de folyamatosan dolgozta le hátrányát. A San Pietro valamivel rendezettebbre sikerült nála, a célegyenest megelőző traverzen ugyanakkor tempót vesztett, így végső soron simán, 6 tizeddel kikapott a dél-tirolitól. Aleksander Aamodt Kilde (9.) a duplázásra készült, Val Gardena győztesének azonban erre semmi esélye nem volt. Szemmel látható durva rontást nem követett el, sebességben viszont alaposan elmaradt az éllovastól. Márpedig aki a csúszó részeken nincs elemében, Bormióban jelentős elmaradásra számíthat. Túllépte jelen esetben a másodpercet.

15089979-v1-st22344-jpg.jpg
Forrás: Blick.ch

Beat Feuz (3.) kezelhető különbséggel nyitott, a lejtő közepére viszont már fél másodpercre hízott hátránya. A folytatásban aztán megvalósította Kriechmayr tervét, vagyis a hátrány fokozatos csökkentését. Remekelt az ugratónál, s minthogy sebességére sem lehetett panasz, nemhogy az osztrákot felülmúlta természetszerűleg, a végén már a dél-tirolit is szorongatta.

Forrás: US Ski & Snowboard

Bryce Bennett (4.) végig meghökkentő magabiztossággal állt lécein, s ez igazán kamatozódott a San Pietrónál. Majd’ 20 méterrel kevesebbet ugratott, mint bárki más, ami bő öttizednyi javulást hozott számára. A bámulatosan magasan vett traverz után megszilárdult az időkülönbség, de a pillanatnyi dobogóra így is befutott.

Forrás: Toronto Star

Dominik Paris (1.) szintúgy elmaradt a felső részen honfitársától, de korántsem olyan mértékben, mint az előtte indulók. Minthogy a keresztcsúszó részeken is elemében volt és az ugratót is uralta, első sízőként adott pontján a pályának zöldült az eredményjelző. Végsebességére sem lehetett panasz, így törvényszerűen átvette a vezetést, bő 3 tizeddel.

Carlo Janka (34.) jelentős hiba nélkül, de alacsony sebességgel teljesítette a maga 2 percét. Három másodperccel lassabban – ennyit tesz, ha valakinek nincs keresztszalagja… Aksel Lund Svindal (12.) tempójával az égvilágon nem volt semmi gond, a bibi csak az volt, hogy ívválasztása rendre félresikerült, a traverzeket pedig nem tudta olyan magasan megsíelni, mint a legjobbak. Fél perccel a vége előtt másodpercen túlra csusszant, ez nem a norvég óriás napja volt. Csaknem 50 métert kapott a győztestől. Brice Roger (22.) középszerű menete zárta az első tízest. A tapsot persze ő is kiérdemelte, mint ahogy mindenki, aki megküzd ezzel a brutális lejtővel.

15089988-v1-st27001-jpg.jpg
Forrás: Blick.ch

A szezon meglepetésembere, Mauro Caviezel (14.) kapcsán bizonyságot nyert, más a szezon kezdetén jól teljesíteni, s más a világ legkeményebb lejtőin nagyot alakítani. No, azért szégyent nem vallott, szépen összerakta menetét, épp a kellő bátorság hiányzott nála. Idei szereplésének fényében egész tisztességesen helytállt Gilles Roulin (27.), egy méretes elfékezéssel úszott el a TOP-10 esélye.

Max Franz (12.) kifejezetten erősen kezdett, a keresztcsúszó részeken ugyanakkor csak nem tudott magabiztosan átsiklani. A másodiknál egész konkrétan a kék vonalig tolódott, onnantól vérmes reményei nem lehettek. Végső soron Svindallal azonos idővel ért célba. Jóval kulturáltabb traverzet mondhatott magáénak Andreas Sander (35.), ám ez az alacsonyabb sebességének volt inkább betudható. 3 másodperces időkülönbség lett futamának vége. Matthias Mayer (7.) kompakt pályát síelt, bár volt egy jelentős hibája az első traverzen, sebességét azért nem veszítette el. A pálya egy szegletén pár századdal még gyorsabb is volt Parisnál, a vége kevésbé sikerült, végül másodpercen túl zárt.

630x356.jpg
Forrás: Krone

Johan Clarey (8.) kiválóan, zöld szektorral nyitott, de amint elérte a bukkanós részt, egyre bizonytalanabbá vált mozgása – akár kezeit, akár lábait nézzük. Így az osztrákokat sem sikerült megelőznie. Korrekten kezdte futamát Kjetil Jansrud, de mielőtt azt érezhettük, kikászálódik a lesiklást érintő hullámvölgyéből, az első szűkre szabott balos előtt olyannyira mélyre került, hogy jobbnak látta befejezni mai versenyét. Befordíthatta volna léceit, de valóban igencsak necces, bukásveszélyes kanyarvétel várt volna rá. Két francia érkezett zsinórban, s mindketten besoroltak a 2 másodperccel elmaradók táborába. Maxence Muzaton (26.) inkább a biztosra törekedett, Adrien Théaux (25.) vehemensebb volt, ívei néha túl direktek voltak, ami megmutatkozott kanyarsebességében. Steven Nyman (17.) sikeresen felülmúlta ezt a francia bolyt, de ennél jóval több volt csúszásában. Kiválóan kezdett, fél távon 4 tizedet sem érte el hátránya. A remekbe szabott ugrató után viszont mintha elfogyott volna belőle a szufla, egymást érték a késve vett kanyarok. A vége már a túlélésről szólt.

Forrás: Alpine Canada Alpin

A következő blokkot Patrick Küng (42.) zaklatott menete nyitotta, egynémely helyzetben komoly mentéssel előzte meg a bajt. Josef Ferstl (11.) nagyságrendekkel precízebb sízéssel jelentkezett, egyedül a San Pietrót megelőző fordító kapunál került látványosan mélyebbre. Koncentráltsága azonban nem veszett oda, szépen beelőzte Svindalékat, ami egy remek TOP-10-es eredményt jelentett a számára. Jelentett volna, ha nincs két másik bravúrfutam. Benjamin Thomsen (10.) vagányabban állt a lejtőhöz, ami a legvégén kamatozódott igazán. Mindenkinél magasabb végsebességgel ment, így egy kicsivel befért a német elé. A jó edzéseredmények igazolódtak az esetében. Jared Goldberg (28.) felfogása idézte a kanadait, azzal a bökkenővel, hogy a jenki srác képtelen volt kezelni az őrült tempót, így menete minden volt, csak tiszta nem. Szép nevű olaszunk, Emanuele Buzzi (23.) újabb tisztes eredménnyel gazdagodott – jó napot zártak a hazaiak. Johannes Kröll, az osztrák csapat fiatalabbik részlegéből a vártnál jobban teljesített, magabiztossága az utolsó ugratóig tartott. Megdobta előtte egy bucka, így magatehetetlenül repült egy nagyot, hátára esett. Szerencséjére sem a háló, sem a reklámtábla nem találta el annyira, így saját lábán integethetett a célban.

Forrás: Margot Bailet (Twitter)

A biztonság jegyében megállították a versenyt, pár perc elteltével indulhatott csak Adrian Smiseth Sejersted (29.). Voltak kemény pillanatai. A San Pietrónál síugrókat megszégyenítő magasságból csapódott a jégre, s nem egy kapuba beleállt úgy, hogy komoly kockázatot vállalt. Martin Čater futama hamar véget ért. Mind nagyobb késésbe keveredett, képtelen volt pályán maradni. Travis Ganong a tegnapi bukás után nem vállalta a mai megmérettetést, nem úgy a vállát ugyanakkor beütő Christian Walder (37.). Jó kezdés után túlzásokba bocsátkozott az osztrák, csupán Küngöt tudta megelőzni az addig célba érkezők közül. A ranglista legjobb harminca valójában 31 sízőt foglalt magába, Niels Hintermann (14.) pedig kifejezetten kitett magáért. A záró szektort Paris módjára síelte, így Caviezellel holtversenyben ért célba.

A folytatásban két osztrák mutatta meg magát. Christopher Neumayernek (36.) komoly gondjai voltak a nagy ugrató előtt, kész csoda volt már önmagában az, hogy tovább tudott menni. Otmar Striedinger (16.) jóval magabiztosabban tette dolgát, jövőre már vélhetően harmincon belül találjuk a rajtlistán. Sajnos ezt a napot sem úsztuk meg horrorisztikus esés nélkül. Klemen Kosi biztató szektoridők után nagyon mélyre került egy szűk balost megelőzően, közvetlenül a záró traverz előtt. Fenékre ereszkedvén képtelen volt egyensúlyát visszaszerezni, így frontálisan átrepült mindkét hálósoron, majd csapódott a jégre. Nyilvánvalóan elvesztette eszméletét, elszállítása sem volt egyszerű folyamat, de végül el tudták vinni helikopterrel.

Az edzésekből nagy ritkán lehet kiindulni – szól az ismert okfejtés. Amint Daniel Hemetsberger (32.) két remek tréningfutam után ma pont nélkül zárt, Ryan Cochran-Siegle pedig kiesett, ez igazolódni látszott. Szépen szerepeltek a németek, Ferstl után Dominik Schwaiger (37-essel a 19.) és Manuel Schmid (44-essel a 21.) is pontzónában zárt. A franciák még nagyobbat hasítottak, Nils Allegre (40-essel a 18.) és Blaise Giezendanner (45-össel a 30.) teljesítményét nem elvitatva ez kétségkívül Matthieu Bailet (47-essel a 6.) parádéjának volt köszönhető. 5 tized választotta el a dobogótól. A TOP-30 névsorát két olasz, Mattia Casse (53-assal a 24.) és Matteo Marsaglia (55-össel a 19.) tette teljessé.

Forrás: FISAlpine

Öt visszalépéssel együtt 60 síző rajtolt el a versenynaptár egyik legnehezebb lesiklásán, ötvenketten értek le, leggyengébb idővel a bolíviai színekben indult osztrák Simon Breitfuss Kammerlander (52.). Négyen estek ki idő előtt (Biesemeyer, Cochran-Siegle, Cazzaniga és Brandner), információnk szerint komoly sérülést egyikük sem szenvedett.

Részletes eredménysor, statisztika

Forrás: Fisiofficial

Dominik Parisnak tehát összejött a bormiói triplázás, ezzel felnőtt Michael Walchhofer szintjére, immáron ők ketten tudtak itt három lesiklást nyerni. Tízedik győzelmét aratta összességében, dobogós helyeinek száma pedig elérte a negyedszázat. Innerhofer 18 pódiumnál tart, ugyanez a mutató Feuz esetében kétszeres. Szakágiban stabilizálta vezető helyét a svájci, igaz, Franz viszonylatában előnye nem éri el még a 40 pontot sem. A lényegi kérdések úgyis a Wengen – Kitzbühel – Garmisch hármasban dőlnek el.

Holnap még azért rendeznek egy Szuper-G-t Bormióban…

tabella1.png

tabella2.png

tabella3.png

A címlapon szereplő kép forrása: Fisiofficial

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s