Új lebonyolítással kezdődik a női curling-vb

Meg lehet-e állítani az olimpián beindult Hasselborg-hengert? Visszaállítja-e Kanada renoméját az átalakulás előtt álló Jennifer Jones-féle csapat? Egyszeri eset volt-e az ázsiaiak pjongcsangi tündöklése? Hova tűnt Eve Muirhead? Mégis mi a fenét keres ugyanabban a csapatban a két nagy orosz rivális, Anna Sidorova és Viktoria Moiseeva? És eközben a páros évek bajnokaira, Binia Feltscherékre ki figyel? Jön az év második legnagyobb erőfelmérője a női curlingeseknél: a világbajnokság.

De kezdjük először a legfontosabb változással: 2005 után ismét bővítették a világbajnoki mezőny létszámát, 12 helyett mostantól 13 ország delegálhat csapatot a tornára, úgy a nőknél, mint a férfiaknál is. A Curling Világszövetségnek pedig határozott elképzelése volt arról, hogy kinek adja ezt az extra kvótát: Ázsiának, pontosabban az ázsiai-csendes-óceáni zónának, ahonnan tehát mostantól három csapat érkezik.

2005 óta a régió két csapattal képviseltethette magát a világbajnokságokon, ami azt jelentette, hogy a három nagy keleti curlingnemzet, Japán, Kína és Dél-Korea egyike minden évben lemaradt a részvételről. Az elmúlt évek során azonban egyre egyértelműbbé vált, különösen a női mezőnyben, hogy ezek az országok is rendelkeznek már olyan csapatokkal, akik a világ legjobbjait is képesek legyőzni. A hölgyeknél Kínának van már világbajnoki aranya, Japánnak ezüstje, és mindhárom nemzet állt már olimpiai dobogón – legutóbb Pjongcsangban történetesen kettőjük is, ilyen szempontból pedig éppen a legjobb pillanatban lépett életbe ez a bővítés.

A régióból érkező országok kiléte az Eb-hez hasonlóan évente megrendezendő kontinenstornán dől el, és bár a japánok, a kínaiak és a koreaiak kiemelkednek az ottani mezőnyből, ezáltal most könnyebbé vált a kijutás a zóna többi nemzete számára is: Ausztrália és Új-Zéland a férfiaknál már többször is volt vb-résztvevő, de van csapata Tajvannak, Hongkongnak, Kazahsztánnak, sőt, már Katarnak is – bár utóbbiak azért még jelentéktelen erőt képviselnek.

DYKuV1AUQAINZIx

Ám talán még ennél is nagyobb horderejű fejlemény, hogy a bővítéssel együtt a torna lebonyolítása is átalakult annak érdekében, hogy a 13 csapat közül többen folytathassák a küzdelmet a Round Robint követően. A csoportkörök után immár nem az első négy, hanem az első hat együttes jut tovább: a két legjobb győzelmi mutatóval rendelkező egyenesen az elődöntőbe kerül, míg a harmadik a hatodikkal, a negyedik pedig az ötödikkel játszva dönti el, hogy kik léphetnek még be az érmekért folyó harcba. Mindez azt is jelenti, hogy az Eb után a világbajnokságról is eltűnik a curling sajátos stílusú rájátszási rendszere, amelyben az első a másodikkal, a harmadik pedig a negyedik helyezettel csap össze.

De a valamivel több mérkőzés ellenére sem fog hosszabb ideig tartani a bajnokság, ami március 17-25. között, azaz kilenc napon át zajlik majd, helyszíne pedig Kanada, azon belül az Ontario tartományban található North Bay lesz.

A 13 résztvevő nemzet között ott lesz az a 10 is, amelyek egy hónappal ezelőtt az olimpiai mezőnyt alkották, viszont a delegált csapatokat illetően jelentős az eltérés: csupán három ország érkezik ugyanazokkal a játékosokkal, közöttük van viszont az ötkarikás játékok arany- és ezüstérmese is. Az alaposan átalakult névsor miatt az olimpia alatt kirajzolódott erőviszonyokat jórészt kukába is dobhatjuk, annál is inkább, hiszen néhány olyan csapat is megszerezte a jogot a mostani vb-szereplésre, akik ilyen szinten korábban még sohasem jártak.

canadawwcc-750x400

A házigazdák becsületét az ország számára példátlan olimpiai bukás után Jennifer Jones különítménye igyekszik visszaállítani. Rachel Homanék semmiképpen nem lehetnének most itt, hiszen a vb-kvalifikációt is jelentő kanadai nemzeti bajnokságot Pjongcsang ideje alatt rendezték, és ezt nyerte meg Jones csapata – a 43 éves curlinglegenda már hatodik alkalommal tette ezt meg, amivel holtversenyben Kanada valaha volt legsikeresebb női curlingesének számít, így nála hitelesebb személyre nem is bízhatnák, hogy visszarántsa országát a történelmi mélypontról. Egyébként a juharleveleseknek a világbajnokságokon sem ment valami jól az elmúlt tíz évben, Jonesék 2008-as győzelme után egészen a tavalyi évig kellett várni, hogy Homanék közbenjárására ismét Kanadába kerüljön a női trófea.

A csapat harmadik dobója Kaitlyn Lawes, aki a vegyes páros olimpiai bajnoki címével felvértezve érkezik, ám mivel éppen ott volt, az országos bajnokságon a most tartalékként velük utazó Shannon Birchard helyettesítette remekül. Lawesnak viszont három idősebb állandó társával ellentétben még hiányzik a világbajnoki cím, hiszen 2008-ban még nem volt a csapat tagja. A küszöbön van azonban egy nagy változás a Team Jones életében, hiszen a második dobó Jill Officer bejelentette, hogy ezt a világbajnokságot követően csökkenti szerepvállalását a sportban, bár tartalékjátékosként továbbra is a csapat tagja marad. Be is jelentették már, hogy a 42 éves játékos helyét a következő szezontól a 24 éves Jocelyn Peterman veszi át, aki Chelsea Carey csapatából érkezik.

28751436_114446969393872_2455593525094383616_n

Kanada elsőszámú kihívójaként immár mindenképpen Svédországot kell megemlítenünk, hiszen a nagy tornák nyerését stílusosan az olimpiával megkezdő Anna Hasselborgék ide is igyekeznek átmenteni a lendületüket, és ha történetesen itt is sikerülne győzniük, pontosan egy hónappal a dél-koreai diadalt követően emelhetnék magasba a trófeát.

A nagyágyúk sorát Svájccal érdemes folytatni, ahonnan a Binia Feltscher-féle alakulat érkezik. Ők legutóbb 2014-ben és 2016-ban képviselték hazájukat a világbajnokságon, és nem mellékesen mindkét alkalommal megnyerték a tornát, felkatapultálva magukat a világ legjobb csapata közé. Ők az első svájci hölgyek, akik kétszeres világbajnoknak mondhatják magukat, ezzel pedig oroszlánrészt vállaltak hazájuk 2012-ben megkezdett vb-meneteléséből, hiszen azóta hatból négyszer megnyerték a tornát. Az igazsághoz hozzátartozik a curling egy furcsa fintora, miszerint a csapatban most leadként szerepet kapó Carole Howald már háromszoros világbajnok, hiszen az említett két évben Feltscherék, 2015-ben pedig Alina Pätzék nyertes csapatával utazott el tartalékként, viszont ezen alkalmak során egyetlen egyszer sem játszott – és egészen hihetetlen módon így számít ő a svájci női curling legsikeresebb sportolójának! Howald mindenesetre most már végre megkapta a játéklehetőséget a korábbi lead helyén. És mivel páros év van, Feltscher csapata előtt ott a lehetőség, hogy folytassák a sormintát!

swiwwcc2-750x400

Az elmúlt négy évet szenzációs sorozattal egyaránt a dobogón záró Oroszországtól most már az első hely lenne a következő logikus lépés, bár a világ legnagyobb államának curlingjében már megint szövevényes folyamatok zajlanak. Télen, miután elveszítették a házon belüli olimpiai kvalifikációt, Anna Sidorováék azt kommunikálták, hogy ők ennek értelmében majd a világbajnokságra utazhatnak el, végül azonban mégis Viktoria Moiseeváékat delegálták az oroszok. Mindezt viszont egy jókora csavarral, hiszen a Team Moiseevában eddig harmadikként játszó Uliana Vasilyeva kiszállt tőlük (és már egy másik csapat tagjaként fotózgatja magát, amelyben játszik az olimpiai vegyes párosban partnere doppingvétsége miatt a harmadik helyről kizárt Anastasia Bryzgalova is). Helyére fellépett az eddigi cserejátékos, a mostani tartalékos szerepre pedig nem mást kértek fel, mint Anna Sidorovát, vagyis a házon belüli elsőszámú rivális csapat vezéralakját.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy Sidorova játéklehetőséget is kap, pedig különleges látvány lenne, ha ő és Moiseeva együtt lennének a jégen ugyanazon csapatért küzdve. Ám függetlenül attól, hogy játékba avatkozik-e, sporttörténelmi magasságokba érhet fel, hiszen ő lehet a női curling első embere, aki öt egymást követő világbajnokságon is érmet szerez. Biztos viszont, hogy ez jórészt a csapattársain fog múlni, Moiseeváék pedig vb-re még most utazhattak első alkalommal, ráadásul azzal a tudattal, hogy a nemrég véget ért olimpián jócskán alulteljesítettek mindenféle elvárást.

FWWCC-2018-Team-Russia-FI-750x400

Skóciának is minden tornán helye van a fő esélyesek között, ám idén ezzel óvatosabban kell bánni, hiszen megtörtént az a hallatlan dolog, hogy nem Eve Muirhead és csapata érkezik a curling hazájából. Kanadához hasonlóan a skótok is az olimpia ideje alatt tartották a nemzeti bajnokságot, náluk viszont ezt még követte egy ki-ki meccs a friss bajnok és a játékokról visszatérő csapat között, amely döntött a világbajnoki részvétel jogáról. Egy fiatal csapat lett a kihívó Hannah Fleming vezetésével, akik a két győzelemig tartó párharcot 2:0-val behúzták, mindkétszer már a mérkőzés elején jelentős előnyt kiépítve az olimpiai 4. helyezettként csalódottan hazatérő Muirheadék ellen. Amióta 2009-ben megjelent a felnőttek között, eddig csak egyetlen egyszer, 2014-ben esett meg a skót szupersztár skippel, hogy lemaradt a világbajnokságról – és akkor is a mostanihoz hasonló módon, az olimpia után. Mivel nem voltak még felnőtt világtornán, nehéz megmondani, mire lehetnek képesek Flemingék – a 27 éves skip mindenesetre pár éve ott van már a skót élvonalban csapatával, és junior világbajnok is volt 2012-ben, már 21 évesen.

Pjongcsangban mindenki megtanulta, hogy az ázsiai csapatokra fokozottan oda kell figyelni, bár most náluk is árnyalja a képet, hogy a háromból ketten teljesen új felállással érkeztek. Akik változatlanok, azok a dél-koreaiak: nem csoda, hogy az olimpiai csodás második hely által kiváltott eufóriát követően próbálnak tovább építkezni erre a sikerre Kim Eun-jungék, bár sokak fejében utolsó mérkőzésük, a rendkívül gyenge formában lejátszott döntő maradt meg emlékként, amit gyorsan feledtetniük kellene. Japánban és Kínában azonban pihentetik az olimpiai csapatot, bár mindkettőjük delegációjában találunk nyomot valamiféle folytonosságra. Igaz, Japán esetében ezt csak az edző személye, a Satsuki Fujisawáékat olimpiai bronzig segítő kanadai J. D. Lind jelenti, aki most a Tori Koana által irányított csapatot is elkísérte. Ez a világporondon újoncnak számító különítmény szinte mindenki számára ismeretlen tényező lesz, az viszont már kiderült róluk, hogy a skipet is beleértve három játékosuk is egy vidámparkban dolgozik Japánban, ahonnan most két hét szabadságra kellett vonulniuk a torna miatt. A kínaiak skipje, Yilun Jiang korábban egy másik csapat tagjaként járt már két vb-n, és itt lesz mellette az olimpiai csapat tartalékjátékosa, valamint az ottani vegyes páros női tagja is.

korwwcc-750x400

Dániából sem az őket a szezon eddigi minden fontos tornáján képviselő Dupont-féle csapat érkezett, hanem egy másik testvérpár, az Angelina és Camilla Jensen által fémjelzett. Két világbajnokságon voltak eddig ott ők ketten, és mindkettőről éremmel távoztak, ráadásul máig azok Dánia utolsó vb-érmei. A történet szépséghibája, hogy ezek már szörnyen régen, 2007-ben és 2009-ben történtek (akkor még Dupontékkal közösködtek), így az sem számít már semmit, hogy utóbbi alkalommal éppen Jennifer Jonesékat győzték le a bronzmeccsen. A dán curling jelen állapotában csodaszámba menne, ha most is ilyen magasságokig jutnának.

Az Amerikai Egyesült Államok bajnoksága zajlott a legkésőbb, csupán egy héttel a vb kezdete előtt, így csak ekkor dőlt el, hogy Jamie Sinclair csapata képviselheti a csíkos-csillagos emblémát a tornán. Ők is újoncok lesznek a vb-n, mert bár az idei előtt a 2017-es országos bajnokságot is megnyerték, akkor az USA kvalifikációs szabályai miatt nem utazhattak el a világbajnokságra, mivel nem volt elegendő pontjuk egyéb versenyekről. Sinclair egyébként kettős állampolgár, Kanadában nőtt fel, ott ismerkedett meg a curlinggel, sőt juniorként még Rachel Homan csapattársa is volt.

A 13 csapatos mezőny három olyan európai országgal zárul, amelyek az olimpián nem voltak ott, ám a vb-knek ha nem is kihagyhatatlan, de rendszeres résztvevői. Olaszországot most is ki más, mint a veterán Diana Gaspari vezeti, aki bizonyos szempontból a mezőny legtöbbet látott tagjának számít, hiszen már 11. világbajnokságára készül. Erre olaszként különösen büszke lehet, arra viszont már kevésbé, hogy a korábbi 10 szerepléséről a legjobb helyezése csupán egy 8. hely, és az is még 2004-ből, amikor még csak tízcsapatos volt a világbajnokság. Mégis van, ami némi előrelépésre utal: csapatával váratlan bronzot szereztek a tavalyi Eb-n, és az olimpiáról is csak a lehető legvékonyabb hajszállal maradtak le.

Hasonló cipőben járnak a németek, akik Andrea Schöppék 2010-es, tündérmesébe illő győzelme óta észrevétlen tagjai a mezőnynek. Zsinórban negyedik éve Daniela Jentsch vezeti ki a csapatot a tornára, eddig két 9. és egy 10. helyet tudnak felmutatni. Papíron a tavalyi 7. helyükkel Csehország eddigi legjobbját elérő Anna Kubeskováék sem tartoznak az éremesélyesek közé, ezen a megszokottnál több ismeretlen tényezőt tartogató tornán és az új lebonyolítási rendszer mellett azonban könnyebben borulhatnak az erőviszonyok.

A torna során beszámolunk az eseményekről blogunkon és Facebook-oldalunkon, emellett néhány mérkőzést az Eurosporton is elcsíphettek, a Curling Világszövetség YouTube-csatornája pedig minden játéknap mindhárom fordulójáról jelentkezik élő közvetítéssel.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: