Elfogyott a koreai lendület, Hasselborggal is bajnok a svéd női curling

A férfiak tornájának drámai végkifejlete mellett nem lehetett panaszunk a női curlingesek érmekért folyó csatározásaira sem – leszámítva éppen a döntőt, ahol az eddig a mezőnyön hatalmas meglepetésre átgázoló dél-koreai csapatból kifogyott a gőz, és igazából semmilyen ellenállást nem tudott tanúsítani az első felnőtt aranyérmét így az olimpián megszerző Anna Hasselborg-féle svéd csapattal szemben.

Kontinensek viadala

Az elődöntők pikáns párosítást hoztak, hiszen az egyik ágon az őszi Európa-bajnokság döntősei, a másikon pedig az ázsiai-csendes-óceániai zóna bajnokságának döntősei csaptak össze ismét egymással: Svédország az Eve Muirhead által vezetett Nagy-Britanniával, Dél-Korea pedig Japánnal találkozott, így az is biztos volt, hogy az ázsiai meglepetéscsapatok közül egyikük még messzebbre viszi, és döntőt játszhat majd.

27880955_171707673552621_1193090671573991424_n

Bár a többség a svéd-brit találkozóra helyezte tekintetét az egy időben, egymás mellett zajló elődöntőkön, viszont mégsem ez szállította a nagyobb érzelmi hullámvasutat. Hasselborgék simábban nyertek, mint arra számíthattak, mert bár a svédek a kezdettől fogva őrizték lépéselőnyüket, Eve Muirhead hetedik end végén elkövetett hibája, amikor egy túl rövid dobással három pont lopást engedélyezett a skandinávoknak, végleg feléjük billentette a mérleget. Az Európa-bajnokok kilenc end után, 10:5-ös állásnál kénytelen-kelletlen kezet nyújtottak, így eldőlt, hogy legfeljebb már csak megismételni tudják a Szocsiban megszerzett bronzérmüket.

A másik mérkőzésen eközben Dél-Korea és Japán ázsiai rangadója elnyúlt egészen az extra endig. Pedig a 10. end utolsó köve után néhány másodpercig már zengett a stadion a hazai szurkolók örömétől, és a koreai csapattagok söprűi is a levegőbe emelkedtek, amikor a guard mellett elsikló utolsó kő kiütötte a ház közepéből a japán követ. Néhány másodpercig valóban úgy tűnt, hogy a japánok játékszere csúszik távolabbra, amivel Kim Eun-jungék megnyerték volna a mérkőzést, ám aztán mintegy megtáltosodva a koreai játékszer mégis pár centivel távolabb osont a kör középpontjától, így váratlanul már Satsuki Fujisawáék örülhettek, hogy lopásukkal kiharcolták a hosszabbítást, míg a hazaiak arcáról leolvadt a mosoly. Hihetetlen érzelmi hullámvasút volt, ahogy pár pillanaton belül mindkét csapat tagjai végigzongoráztak az öröm és a csalódottság közötti skálán.

27880915_2064457930261515_2867132502508568576_n

A mérkőzés tehát 7:7-es állással folytatódott, noha befejezőként a koreaiak helyzeti előnye megmaradt. Az extra endben a japánok jól taktikáztak, sikerült sokköves állást kialakítaniuk, így a koreaiaknak ismét egy precíz dobásra volt szükségük a ház közepébe. Ennek az endnek az utolsó pillanataira is bőven maradt izgalom, ám komoly söprőmunkával sikerült eljuttatniuk a kövüket a pontot érő helyre, így az érmet soha még világbajnokságokon sem nyerő Dél-Korea végül kiharcolta, hogy olimpiai döntőt játszhasson.

Muirhead nem akarta húzni

Előbb azonban még jött a bronzmérkőzés, ami szintén komoly téttel bírt. Japánnak első olimpiai dobogója volt a cél, a briteknek pedig a négy évvel ezelőtti helyezés megismétlése, amit előzetesen is minimális elvárásként tűztek ki maguk elé Muirheadék, ha már a szkeletonos Lizzy Yarnold mellett ők voltak a brit olimpiai küldöttség másik legfőbb reménységei.

A találkozó ennek megfelelően fokozott óvatoskodással kezdődött, az első félidőben nem mentek bele bonyolult endekbe a csapatok. A 2. és a 4. endben a britek rá tudták kényszeríteni a japánokat, hogy csak egy pontot írjanak, ugyanakkor ezzel sem mentek sokra, mert Muirhead viszont a rombolással telő 1. és 3. end végén ugyanazt a hibát követte el: nem tudott kipördüli a házból az ütése után, hogy nullázzon és jobb folytatásban bízva továbbvigye a kalapácsot, ehelyett mindkétszer megírta ő is az 1-1 pontokat. A szünet előtt egy újabb sovány brit pontszerzéssel 3:2-es állás alakult ki.

25036308_1557982990921983_8686929642331832320_n

A folytatásban a japánok próbálták elérni, hogy a meccs során valaki végre két ponttal is megnyerjen egy endet, de a 6.-ban és a 7.-ben sem sikerült, így azokat lenullázták, majd a 8.-ban, amikor végre megnyílt erre a lehetőség egy egyszerű draw képében, Fujisawa túl rövidre mérte azt, így mégis maradt nekik az egy pont, 3:3-ra egyenlítettek.

A kilencedik endben több taktikai opció is állt a britek előtt, hogy miképp sáfárkodjanak a pontszerzéssel és a befejezés jogával, de a végére az egy pont megszerzésére korlátozódtak a lehetőségeik. Muirheadnek ehhez egy raise-takeoutot kellett volna precízen végrehajtania, hogy kiüsse a rivális követ, ami végül nem jött össze, így a japánok egypontos lopásával és előnyével fordultak az utolsó menetre – az állás viszont így sem volt tragédia a briteknek, hiszen továbbra is befejezőként kellett a két pontra törekedniük.

28427251_1561711070603464_4685736215297654784_n

A mérkőzés legösszetettebb játékát hozta a 10. end, amelynek végjátéka igazán érdekes helyzetet teremtett. Utolsó dobása előtt Muirhead csapata egy kővel állt pontszerző helyen, és ha nem nyúlnak hozzá a bonyolult álláshoz a házban, akkor kiegyenlítenek és extra end következhetett volna. A skót skip azonban mindenáron el akarta dönteni a találkozót, és bevállalt egy nehéz ütést annak érdekében, hogy két pontot is írjon. Nem jött be a kockázat, sőt, japán lopás lett a vége, így Fujisawáék a világbajnoki ezüst után egy olimpiai bronzzal két év alatt másodszor lepték meg a világot, Muirheadék pedig csalódottan, érem nélkül utazhatnak haza.

„Északon akarok élni és meghalni”

Ilyen előzmények, és az egész olimpiai curlingtornák alakulása után mindenki nagy várakozásokkal tekintett előre a döntőre, ahol Dél-Korea arra készült, hogy feje tetejére állítsa a sportág erőviszonyait, hasonlóan ahhoz, amit a férfiaknál az USA csapata vitt véghez. Sajnos azonban a döntő színvonala alaposan elmaradt a várakozásoktól, és a csoportkörök kilenc mérkőzésén csak japán ellen veszítő, majd az elődöntőben nekik is visszavágó házigazdák csak árnyékuk voltak korábbi önmaguknak. Vagy éppen a végére fulladt ki a lendület, vagy a történelmi siker terhét nem bírták a vállukon, de a csarnokot megtöltő szurkolóiknak igazából nem is volt sok lehetőségük arra, hogy egy-egy szép ütést követően örömujjongásban törjenek ki.

28155507_1617432025003452_2323048416273235968_n

Kim Eun-jungék rendkívül pontatlanul játszottak, szinte egyszer sem sikerült tökéletesen elbújtatni a köveiket, fontos ütések után nem egyszer a saját kövükkel is kipördültek, és még a guardok építésével is akadtak gondjaik. Anna Hasselborgékat eközben semmilyen körülmény nem zavarta meg, minden hibát kihasználva tankönyvszerűen tették a dolgukat, és külön kiemelendő a lead posztján játszó Sofia Mabergs teljesítménye, aki az értékelés alapján 100%-os teljesítménnyel abszolválta a döntőt, vagyis minden kövével pontosan azt hajtotta végre, amit a skip kért.

A koreaiak csak háromszor egy pontot szereztek, és már a félidőre is 4:1-es hátrányba kerültek, miután skipjük egy-egy elmért raise-takeouttal és double-takeouttal két endben is lopást engedélyezett. A kegyelemdöfést a 7. endben vitték be a svédek, amikor a kalapácsot végre a kezükbe kapva három pontot írtak, a 9. end végén pedig 8:3-as állással a hazai kedvencek kezet nyújtottak és elfogadták a vereséget.

Ha ez az utolsó mérkőzés nem is vetett rájuk jó fényt, nem szabad elfelejteni a semmiből az esélyesek közé növő dél-koreai csapat egész tornán nyújtott teljesítményét, akik ezüstérmükkel az ország első dobogós helyét szereznék a világbajnokságok és az olimpiák tekintetében. Az egész hetet mosolyogva végigjátszó Japán harmadik pozícióját hasonlóképpen ünneplik hazájukban, a két csapat pedig együttesen Ázsia valaha volt legjobb curlinges teljesítményét produkálta, hiszen sohasem állhatott még világverseny dobogóján két onnan érkezett csapat is.

28155985_342719326133264_5627735230367399936_n

Svédország eközben Kanadát is átugorva az olimpiai női curling történetének legsikeresebb nemzetévé vált, s a harmadik arany megszerzését az előző kettőért felelős élő legenda, Anette Norberg is a helyszínről nézte.

Az Anna Hasselborg, Sara McManus, Agnes Knochenhauer, Sofia Mabergs és a tartalékjátékos Jennie Wahlin által alkotott csapat még mindig viszonylag új jövevénynek számít a nemzetközi curling élvonalában, és az elmúlt években fájdalmas módon már lecsúsztak néhány nagy torna megnyeréséről, felnőttként szerzett első aranyérmük azonban most a legjobb helyszínen, az olimpián adatott meg nekik. A csapat három tagja legutóbb a 2010-es junior világbajnokságot tudta megnyerni, most viszont ismét énekelhették a svéd himnusz fenti alcímben olvasható refrénjét.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Végeredmény
Dél-Korea 1 0 0 0 0 1 0 1 0 X 3
Svédország 0 0 2 1 1 0 3 0 1 X 8

Összegzésként elmondhatjuk, hogy az eddigi legfordulatosabb, legemlékezetesebb olimpiai curlingtornákat szállította a pjongcsangi olimpia, kezdve a debütáló vegyes párossal, amelynek megnyerésével Kanada megőrizte a becsületét a később rájuk leselkedő történelmi mélypontok ellenére is. A férfiak tornáján az Egyesült Államok, míg a nőknél a három nagy ázsiai nemzet erős szereplése pedig remélhetőleg hozzájárult ahhoz, hogy egyre szélesebb körökben váljon ismert sportággá a curling, na meg ahhoz, hogy a heteken belül kezdődő világbajnokságokon már még több csapattal számolhassunk a végső győzelemre is esélyesként.

Az olimpia a vasárnapi záróünnepséggel véget ért, de curlingből még bőven kapunk ebben a szezonban, hiszen március 17-én startol a nők, 31-én pedig a férfiak világbajnoksága!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: