Szombaton startol a nemzetközi curlingélet egyik legkiemelkedőbb tornája, az Európa-bajnokság, amely ugyan a legnagyobb csapatok számára ebben a szezonban csak a harmadik helyen áll a fontossági listán az olimpia és a világbajnokság után, ám mégsem engedheti meg magának senki, hogy elkönnyelműsködje az előttünk álló hetet, elvégre az esetleges A csoportos kiesést, ezáltal a közeljövő nagy tornáiról való lemaradást kockáztatja.

Az Eb otthona idén a Svájc észak-keleti részén található St. Gallen, ahol népes mezőny gyűlik össze november 17. és 25. között, hiszen szokás szerint a férfi és a női mezőny A és B csoportos küzdelmeit is egyszerre rendezik, ami azt jelenti, hogy összesen 46 válogatott veszi birtokba a mérkőzések lebonyolítására kijelölt két csarnokot. Következzen az esélylatolgatás a két A csoportos torna résztvevőivel, vagyis azokkal a nemzetekkel, akik lehetőséget kaptak az idei Európa-bajnoki cím elhódítására – köztük a magyar női válogatottal.

Gigászasszonyok harca

A női curling Eb-k 1975 óta íródó történelmében toronymagasan Svédország a legeredményesebb nemzet, a 42 tornából ugyanis 19 alkalommal ők diadalmaskodtak, és további 14-szer ott voltak a dobogón – azaz összesen csak kilenc évben szorultak le róla. Az örökranglista azonban (amin mai szemmel nézve némi meglepetésre a németek állnak a második helyen, 8 sikerrel) kevésbé számít az esélylatolgatásnál, sokkal inkább a nemzeteket az adott évben képviselő kvartettek múltbéli teljesítménye alapján lehet felrajzolni az erőviszonyokat.

Oroszország

Az oroszok például éppen egy olyan nemzet, amely nem azzal a felállással érkezik most St. Gallenbe, akik tavaly megnyerték az Európa-bajnoki címet. Esetükben viszont ez nem jelent hátrányt, hiszen egészen kivételes helyzetben vannak. A világ legnagyobb országának női válogatottját évek óta az Anna Sidorova által vezetett kvartettel azonosítják, ám 2016 rendhagyó év volt náluk, miután hallatlan módon a megingathatatlannak hitt Sidorováék elveszítették a nemzeti válogatót, így egy nemzetközi porondon újoncnak számító csapat, Victoria Moiseeváék képviselték hazájukat az Eb-n. Ám nem a jelenlétük volt a legnagyobb meglepetés, hanem az, hogy ha már ott voltak, első neki futásra megszerezték a bajnoki címet is, bizonyítva mindenki számára, hogy az országban nem csak egy válogatott üti meg a világ legjobbjainak szintjét. Idénre aztán „visszaállt a rend”, ismét Sidirováék vannak itt, esélyük pedig szemernyit sem csökkent: ők lettek ugyanis a bajnokok a két évvel ezelőtti Eb-n ugyanilyen felállással, a skip és a csapat két másik tagja pedig már a 2012-es győztes különítménynek is tagja volt. Mi több, az elmúlt négy világbajnokságon is egyaránt dobogón végeztek, ami páratlan teljesítmény, és amikor a magyar válogatott tagjait megkérdeztük, kit tartanak a végső győzelem fő esélyesének, közülük is legtöbben Oroszországot említették.

Skócia

Tudván, hogy Skócia a curling hazája, és mindkét nem válogatottjai folyamatosan az élvonalba tartoznak, nem kicsit megdöbbentő, hogy a skót hölgyek mindösszesen kétszer ülhettek fel Európa trónjára a történelem során. Először még a bajnokság legelső évében, 1975-ben, legutóbb pedig 2011-ben az azóta helyét az ország elsőszámú csapataként ellentmondást nem tűrően bebiztosító Eve Muirhead-féle alakulattal. Kétségtelenül ez Skócia valaha volt legerősebb válogatottja, elvégre Muirhead és szinte a kezdetek óta meglévő, azóta csak kisebb változásokon átesett csapata zsinórban tizedik alkalommal képviseli hazáját a kontinenstornán, ráadásul 2010 óta, vagyis az elmúlt hét alkalommal kivétel nélkül mindig érmes pozícióban végeztek. Az egyetlen arany tehát egyáltalán nem tükrözi jól, hogy mennyire megkerülhetetlen alakja a mai curlingéletnek Skócia. Bár a nemrég még pimaszul fiatalnak titulált alakulat mára már hatalmas tapasztalatot halmozott fel, a hajrában, döntő pillanatban hajlamosak hibázni – tőlünk viszont az lenne a hiba, ha nem a három legfőbb esélyes között tartanánk őket számon.

Svédország

Az Eb legsikeresebb nemzete tavaly esett át egy nagy fiatalításon, az Anna Hasselborg által irányított csapat még új jövevénynek számít a legmagasabb európai- és világporondokon, mindazonáltal az előző szezonban máris megsüvegelendő produkcióval mutatkoztak be, jelezve, hogy képesek lesznek folytatni a nagy elődök által megkezdett utat: a vb-n negyedikek, az Eb-n pedig másodikat lettek, miután a döntő legvégén hibáztak. Edzőjük az előző svéd sikercsapat negyedik dobója, Maria Prytz, akinek figyelő szemei mellett a lehető legjobb kezekben vannak, és érem nélkül minden bizonnyal csalódottak lesznek.

 

Svájc

A házigazdák virágkorukat élték az utóbbi öt évben: ebben az évtizedben még csak 2014-ben jött össze az Eb-siker, viszont eközben világbajnokságot 2012 óta négy alkalommal is nyertek, ráadásul három különböző csapattal. Nos, egyikük sem az, amely kvalifikálta magát az idei Európa-bajnokságra. Mirjam Ott mostanság inkább már edzősködik, de a rutinos Binia Feltscher-féle, és a fiatal Alina Pätz-féle különítmény is alulmaradt a nemzeti bajnokságban Silvana Tirinzoni csapatával szemben. Aggodalomra persze ettől még egyáltalán nincs ok az alpesi országban, a most 38 éves Tirinzoni neve is az évszázad kezdete óta ott forog a nemzetközi köztudatban, sokszor épp csak egy hajszállal maradt le a rendkívül erős hazai mezőnyben arról, hogy ő képviselhesse Svájcot az Eb-n. Vb-n már háromszor, Eb-n csak egyszer, 2007-ben járt. Mostani csapattársai nála eggyel fiatalabb generációt képviselnek, így nem könnyű megítélni, mire lehetnek képesek, viszont a végső győzelmükön épp annyira nem kell majd meglepődnünk, mint egy csendes 7. helyen.

 

Dánia

A rendszerint hullámzóan teljesítő Dupont testvérek, Madeleine és Denise visszatérnek, ám a korábbiakhoz képest egészen új csapatot szerveztek maguk köré, csak hogy még nehezebb legyen megítélni, milyen produkció várható tőlük ezúttal. A híres testvérpárnak Eb-ről és vb-ről is vannak már ezüst- és bronzérmeik szép számmal, ezek a dobogós helyek azonban kivétel nélkül az előző évtizedből valók, így most is nagyobb az esélye, hogy lemaradnak a rájátszásról, mint hogy ott lesznek. Beszédes, hogy a magyarok is a legyőzhető ellenfelek közé sorolták őket a blogunknak adott interjúban.

 

Csehország

Anna Kubeskováék néhány éve jutottak el abba a pozícióba, amire Palancsa Dorottyáék is vágynak: némi ingázás után immár állandó résztvevőnek mondhatják magukat az A csoportban, tavaly pedig újabb szintet lépve eljutottak a rájátszásig, noha az érem végül nem jött össze, negyedikek lettek. Most is a legjobbakkal való lépéstartás lesz a céljuk, viszont még ügyelniük kell, mert ha az erős mezőnyben néhány nem várt vereség is becsúszik, akár a kiesőzónába is sodródhatnak.

Németország

Egy másik csapat, amely egy testvérpár köré épül: a skip Daniela Jentsch és Analena Jentsch alakulata a 2000-es évek eleje után mostanság vált ismét Németország elsőszámú együttesévé, a vb- és Eb-szerepléseik során viszont eddig nem tudtak kitörni a középmezőnyből, egy évvel ezelőtt hetedikek lettek.

 

Olaszország

Diana Gaspari talán már maga sem tudja számon tartani, hányszor képviselte hazáját ilyen-olyan formációk skipjeként a világversenyeken, ahhoz viszont egyedülálló manőverezésre lehetett szükség, hogy a tíz Eb-részvétel során szinte mindig az érmek és a kiesőhely között tudjon maradni. Érdemeit persze nem szabad elvitatni, és említést követel egyetlen igazán kimagasló tornája 2006-ból, amikor egészen a döntőig menetelt, ahol az oroszok elleni vereség után második lett. Az akkori ezüstérmes csapatból viszont mára már csak ő maradt itt.

 

Magyarország

A Magyarországot harmadszor, önmagukat másodszor az Eb elitjébe kvalifikáló Palancsa Dorottyáékról sok mindent meg lehet tudni a róluk készített interjúnkban. A legmagasabb osztályban való bennmaradás már eredményes szereplésnek lenne elkönyvelhető, és könnyen vb-részvételt is vonhat maga után.

 

Törökország

Nem a magyarok, hanem a törökök a torna igazi meglepetéscsapata, az ország most először szerepelhet a kontinens legjobb tíz különítménye között, ráadásul a 21 éves Dilsat Yildiz révén ők rendelkeznek a legfiatalabb skippel is. Nincsenek különösebb elvárások velük szemben, reálisan a bennmaradás lehet a számukra elérhető legnagyobb siker.

 

Megállíthatók-e a svédek?

Ellenben a nőkkel, a férfiaknál beszélhetünk egy egyértelműen domináns csapatról, amely ezúttal is fő esélyesként érkezik a tornára.

 

Svédország

Niklas Edin csapata csak egyetlen személyi változáson esett át az elmúlt három évben, amelyek során ellenállhatatlanul besöpörték az Eb-diadalt, így háromszoros címvédőként érkeznek a tornára. Edinnek és a harmadik dobóként játszó Oskar Eriksonnak ráadásul már öt aranyérme van a 2009-ben és 2012-ben győzedelmeskedő csapat tagjaként, ami nemcsak a jelen, de minden idők legnagyobb curlingesei közé emeli őket. A kérdés tényleg az: sikerülhet-e megállítani őket bárkinek? A kihívók mezőnye mindenesetre volt már erősebb is, mint idén.

 

Norvégia

A tarka nadrágjairól, szimpatikus karaktereiről, na meg a világ élvonalához tartozó játékáról elhíresült Thomas Ulsrud-féle norvégok az utóbbi idők második legsikeresebb európai válogatottjának számítanak, ám Edinék már nem egyszer állították meg őket az utolsó pillanatban, a döntőben. Nem elhanyagolható tény azonban, hogy a 2010-ben és 2011-ben Európa-bajnoki címig jutó Ulsrudék éremgyűjteménye a leggazdagabb a mezőnyben, a közönségkedvenc skip már 11 alkalommal állt a dobogón, és egészen hihetetlen módon az elmúlt évtizedben, 2007 óta minden egyes Eb-n az első három között végeztek. Minden adott egy újabb Edin-Ulsrud párharchoz, ami jelenleg a férfi curling El Clasicójának számít.

Svájc

A második köveket dobó skip, Peter de Cruz és együttese az utóbbi években mindent megtettek azért, hogy komolyan számoljon velük a világ. 2014 óta minden évben szereztek egy érmet Eb-n vagy vb-n, már csak a dobogó legfelső foka hiányzik számukra. Kérdés, hogy ezúttal oszt-e számukra lapot a két skandináv csapat, vagy az utánuk következő érában bontakozhat majd csak ki igazán a fiatal svájci gárda.

 

Skócia

A skótok számára ez az Eb kimondottan az olimpiára való felkészülés jegyében telik. A Kyle Smith által vezetett, pár éve még juniorszinten remeklő fiatal csapatot pár hónapja megnevezték Nagy-Britannia olimpiai delegáltjaként, és ez lesz számukra a főpróba, a mindenek felett álló cél ugyanis a koreai éremszerzés. A csapattagokat végignézve ismerős vezetékneveket láthatunk, ugyanis a skót női curling alfájának és ómegájának számító Eve Muirhead két öccse is itt játszik. Thomas Muirheadet harmadik dobóként, Glen Muirheadet pedig egyelőre tartalékjátékosként nevezte meg a csapat.

 

Németország

Az utóbbi három évben már Alexander Baumann csapata képviseli Németországot a világtornákon, és bár különösebb siker eddig nem jött össze számukra, az A csoportos bennmaradásra mindenképpen elvárás velük szemben, lévén több náluk gyengébbnek tartott, tapasztalatlanabb alakulat is tagja idén az élvonalnak.

 

Ausztria

A hosszú időn át B ligásként számon tartott osztrákok tavaly kerültek fel a legjobbak közé, és egy küzdelmesen kivívott 8. hellyel sikerült is megragadniuk. Sebastian Wundererék valószínűleg boldogok lennének, ha ezt idén is megismételnék, esetleg megfejelnék a vb-részvétellel is, ami a 7. helytől már garantált.

 

Hollandia

Jaap van Dorpék 2015-ben voltak ott először az A csoportban, a visszaesést követően pedig tavaly ismét kvalifikáltak a legjobbak közé. Miután az elitcsoport megszokott résztvevői közül többen, a csehek, a dánok és a finnek is a B csoportra lettek kárhoztatva az idei évre, valaki akár az outsidernek tűnő alakulatok közül is elérhet kimagasló eredményt.

Olaszország

Joel Retornaz neve Olaszországban egybeforrt a férfi curlinggel, amikor a 2006-os hazai rendezésű olimpia csoportkörében legyőzték a későbbi bajnok Kanadát, azóta pedig gyakori résztvevői a nagy tornáknak, még ha többnyire ők is csak nézhetik a fő esélyesek érmekért folyó csatáit.

 

Oroszország

A hölgyekkel ellentétben a férfiaknál eddig nem rajzolódott ki egyértelműen a zászlóvivő csapat kiléte az oroszoknál, és a különböző próbálkozóknak eddig még nem is termett érem. Bár az idénre is benevezett Alexey Timofeev különítménye tavaly már minden korábbinál közelebb került ehhez, hiszen eljutottak a legjobb négyig, ott viszont aztán a svédektől és a svájciaktól elszenvedett vereség után a nyakukba végül semmit nem kaptak, be kellett érniük a főszponzor által felajánlott sajttal.

 

Szlovákia

Az év abszolút újoncai, idénre léptek fel a legjobbak közé a hollandokkal együtt, nekik viszont ez most sikerült első alkalommal az ország története során. Mivel viszont riválisaik feléről elmondható, hogy eddigi előmenetelük alapján nem tartoznak az éremesélyesek közé, a zavarosban halászva akár a szlovákok is elcsíphetnek egy bennmaradást érő 8. helyet.