Belenéztünk a kristálygömbbe és ezt láttuk – Szezonelőzetes II. rész: Esélylatolgatás

Szokásunkhoz híven nem maradhat el idén sem a síugró évad felvezetéséből részletes esélylatolgatásunk, amelyben ezúttal is megpróbáltuk (a tévedés jogát persze fenntartva) megjósolni, hogy ki mire viheti az új idényben és legfőképpen kik lehetnek esélyesek az idei nagy kristálygömb elhódítására. A sort természetesen a VK-címvédő Stefan Krafttal és az osztrák csapattal kezdtük, majd sorra jönnek nemzetenként a többiek.

– realniku és adammalysza írása – 

Ausztria

Az osztrák gárda márciusban a 2. helyen zárta a Nations Cup-ot, kevesebb mint 300 ponttal lemaradva a lengyelek mögött, ami a 2015/16-os szezonhoz képest nagy előrelépés volt a sógorok számára, akkor ugyanis csak a negyedikek voltak. Nem vitás, hogy az utóbbi évtized sikert sikerre halmozó csapata most újból látja a reményt arra, hogy visszahódítsák a másik kristálygömböt is Ausztriába.

stefan-kraft

Tavaly ugyanis egy új egyéni VK győztest ünnepelhettek Stefan Kraft személyében, aki a tél második felében egyáltalán nem ismerte a rontott ugrás fogalmát. 8 győzelme és további 9 dobogós helyezése mellett az újonnan kiírt Raw Air sorozatot is megnyerte. A mindenki által csak Kraftiként emlegetett versenyző idén nyáron messze volt legjobb formájától, de javuló tendenciát mutatva az október elején megrendezett osztrák bajnokságon, mind a normál- és nagysáncos versenyen, már a dobogón végzett. Nem csoda, hogy azt nyilatkozta, hogy szeretne visszatérni a csúcsra, erre meg is van minden esélye, és mégis mi más lehetne motiválóbb egy összetett Világkupa megnyerése után, mint egy olimpiai aranyérem?

P1000585Michael Hayböck a tavalyi szezonban valamivel gyengébben szerepelt, mint az utóbbi két évben, de így is összejött neki egy győzelem Engelbergben és néhány dobogó. Nyári eredményei felejthetőek, bár igaz, mindössze három versenyen indult. Ezért is volt egészen meglepő, hogy az osztrák bajnokságon már olyannyira kirobbanó formában versenyzett, hogy mindkét sáncon bajnok lett. A versenyek után elmondta, őt is eléggé meglepte az eredmény, hiszen a nyár folyamán nem igazán voltak jók az ugrásai, de a bajnoki cím sokat javított az önbizalmán. Az osztrákok szokásos ciprusi edzőtáborában azonban kisebb bokasérülést szenvedett, ami miatt kicsit vissza kellett vennie, de a héten megérkezett a hivatalos megerősítés: Hayböck már jól van, nem kell kihagynia a wislai idénynyitót. Az egyelőre kérdés, hogy a pár hetes szünet mennyire hátráltatta és mennyit vett el az önbizalmából, de erre minden bizonnyal az első hétvégén már választ kapunk.

sclA harmadik versenyző, aki az osztrákok alapemberéül szolgálhat idén is mindenképpen Gregor Schlierenzauer, aki két sérülés után nyáron újult energiával és még nagyobb motivációval vágott neki az edzéseknek, hogy idén visszatérjen a legjobbak közé. Felkészülése annyira tudatos volt, hogy Schlieri az őszi hinzenbachi és a nemzeti bajnokság villachi versenyét is arra hivatkozva hagyta ki, hogy nem illik most a felkészülési tervébe a normálsánc. Ígéretesen szerepelt Klingenthalban, ahol az 5. lett és a bischofshofeni bajnokságon is, ahol kevesebb mint 1,5 ponttal maradt le a győzelemről. Egy hete azonban ő is megsérült, ezúttal is térdszalagja bánta a dolgot, ám szerencsére sérülése nem olyan súlyos, hogy az egész szezont ki kelljen hagynia. Arról, hogy mikor csatlakozhat a többiekhez, egyelőre nincs információ, de az osztrák klasszis továbbra is rendkívül pozitív.

Manuel Fettner tavaly a top 10-ben végzett és az őszi bajnokságon sem szerepelt rosszul, így ő valószínűleg biztosan a csapat alapembere lesz idén is. Nagy kérdés viszont, hogy ki lesz az a bizonyos negyedik ember a csapatban Schlierenzauer visszatéréséig, Poppingeren, Aigneren és a Huber testvéreken a sor, hogy bizonyítsanak Kuttinnak.

Lengyelország

Egy jól sikerült nyár után, remek előjelekkel várja a szezonrajtot a lengyel csapat, az a válogatott, amely tavaly egyértelműen magasabb szintre lépett Stefan Horngacher kapitánysága alatt, hiszen megnyerték a Nemzetek kupáját, Lahtiban pedig világbajnokok lettek, mindkettő olyan eredmény, amihez korábban még csak közel sem nagyon kerültek.

stoEgyéni szinten a csapat legnagyobb sztárjának továbbra is Kamil Stoch számít, aki a számára mélypontot jelentő 2015/16-os idény után tavaly ismét ott volt az élmezőnyben, olyannyira, hogy pályafutása egyik legerősebb szezonját teljesítette. A legjobb formában vitathatatlanul januárban volt, amikor a Négysáncverseny megnyerését követően a VK-ban is nagyon jól állt és úgy tűnt, hogy akár a második nagy kristálygömbjét is megszerezheti. Végül aztán Stefan Kraft feltartóztatásához már nem maradt elég lendülete Kamilnak az évad végére, ezzel együtt egy összetett 2. hellyel és összesen 7 győzelemmel, pláne az előzmények ismeretében egyáltalán nem lehetett elégedetlen. Ezt követően Stoch nyári felkészülése viszonylag nyugodtan zajlott, látszott, hogy a nyári versenyeken – többekhez hasonlóan – nála sem az eredményeken van a hangsúly, így összességében bizakodva várhatja az olimpiai idényt, és ha már itt tartunk, ne feledjük, hogy Pyeongchangba a mindkét sánc címvédő bajnokaként utazhat majd. Képességei mellett egyébként mellette szólhat már a rutin is, hiszen bár 30 évesen különösebben öregnek még síugró mércével sem számít még, azért most már egyértelműen a mezőny tapasztaltabbik feléhez sorolhatjuk a lengyel ugrót, akinek ezúttal is minden esélye megvan arra, hogy tovább gyarapítsa sikereinek már így sem rövid listáját.

kot_kub

De vajon Stoch lesz-e az, aki idén a sikereket elsősorban szállítja majd a fehér-vörösöknél? Egy ilyen kérdésfeltevést egy-két éve még igencsak megmosolyogtunk volna, azonban Horngacher színre lépésével többen is nagyot tudtak fejlődni, olyannyira, hogy egy-egy alkalommal a legjobbakkal is felvették a versenyt. A leglátványosabbra tavaly Maciej Kot előretörése sikerült, aki a Nyári GP megnyerése után két alkalommal télen is megérezhette a győzelem ízét, a szezont pedig az összetett 5. helyén zárta. Azóta persze eltelt egy másik nyár is, amelyen ismét egy lengyel, Dawid Kubacki volt a legjobb. Ráadásul nem is akárhogyan, hanem fölényesen, 100%-os mérleggel nyerte a GP-t a 27 éves zakopanei versenyző, ami még úgy is figyelemre méltó teljesítmény, ha a mezőny nagy részénél vélhetően még maradtak tartalékok a télre. Mindezek alapján, ha a formáját is át tudja menteni, akkor akár titkos esélyes is lehet Kubacki, de ha másra nem, egy Kothoz hasonló berobbanásra ő is legalább esélyes lehet az idén. Ami a többieket illeti, a csapat gyakorlatilag állandó negyedik embere tavaly Piotr Zyła volt, aki kevés kiemelkedő eredménnyel ugyan, de összességében egy rendkívül stabil szezont teljesített, nem véletlen, hogy a legnagyobb egyéni sikerét az ezt a fajta következetességet kifejezetten díjazó Négysáncversenyen érte el, ahol kihasználva a riválisok botlásait második lett Stoch mögött, illetve talán kisebb meglepetésre – vagy mondhatjuk úgy, a jó teljesítményt a legjobbkor előhúzva – Lahtiban bronzérmes tudott lenni a nagysánc egyéniben.

Ha van gyenge pontja ennek a lengyel csapatnak, az elsősorban az, hogy a fenti négy erős ember mögött kevés olyan ugró van, aki ha valami miatt a sors úgy hozná, hasonló szinten tudna besegíteni a pontgyűjtögetésbe. Stefan Hula ugyan tavaly nagyjából egy fél szezonon keresztül masszív pontszerző volt, de az évad második fele már nem sikerült úgy, a jövő nagy ígéretei közül pedig Klemens Muranka, Aleksander Zniszczoł vagy mondjuk a négy évvel ezelőtti berobbanása óta (hol van már az az engelbergi hó…) a mezőnybe igencsak beleszürkülő Jan Ziobro egyelőre még adósak egy teljes idényre vetítve is figyelemre méltó teljesítménnyel, persze lehet, hogy éppen ez az év hozza meg számukra az áttörést.

A Nyári GP eseményeiről röviden

Július közepén nyárindító cikkünk nyitóképeként egy Dawid Kubackiról készült fotót használtunk… A félreértések elkerülése végett sajnos ki kell jelentenünk, hogy egyikünk sem rendelkezik a jövőbe látás képességével, így attól inkább tartózkodnánk, hogy megjósoljuk a Világkupa idei nyertesét, viszont úgy tűnik, a nyár elején valamit mégis csak megéreztünk.

A nyári versenysorozat ezúttal 9 egyéni versenyt tartogatott számunkra. A sárga trikóért folyó küzdelem Wislában vette kezdetét, ahol az idei nyár egyetlen csapatversenyének megnyerése után már árulkodó volt, hogy a lengyelek felkészülése idén is remek tempóban halad. Egyéniben az első három versenyhétvégén kétszer arattak kettős győzelmet, sőt Dawid Kubacki olyannyira remek formába került, hogy a nyár első harmadában (Wisla, Hinterzarten és Courchevel után) nem is talált legyőzőre.

A mezőny nyár végén Hakubába és Chaikovskyba látogatott, ahol két-két egyéni versenyt rendeztek. Ebben az időszakban Anze Lanisek és Junshiro Kobayashi bizonyultak a legerősebbeknek, mindketten egy-egy duplagyőzelmet zsebeltek be – Kobayashi hazai pályán, míg Lanisek Oroszországban tudott győzedelmeskedni. Mivel a GP akkori éllovasa, Kubacki el sem utazott a keleti állomásokra, a szokásos nyárzáró hinzenbachi és klingenthali versenyek előtt Lanisek birtokolta a sárga trikót.

A nagy kérdés tehát még hátra volt: vajon ki lesz az idei nyár igazi győztese?

A keleti versenyek kihagyása és a 31 pontos összetettbeli hátrány úgy tűnt kicsit sem zökkentette ki Kubackit nyár eleji formájából. Míg a lengyel Ausztriában egy remek második ugrást követően újabb győzelmet tudhatott magáénak — visszaszerezve ezzel a vezetést az összetettben—, addig közvetlen riválisai, Lanisek és Kobayashi csak a 12. és a 14. helyeken tanyáztak.

Kubacki végső győzelmét így aztán semmi sem veszélyeztette igazán, a 27 éves versenyző viszont így is igazi dominanciát bemutatva, Klingenthalban az összes értékelt sorozatot megnyerve válaszolta meg a kérdést, hogy miért is ő a nyár igazi győztese. Öt versenyből öt versenyt megnyerve, 100%-os mutatóval zárta a nyarat, de honfitársai sem szégyenkezhettek: Kot, Zyla és Hula is a top 10-ben zártak. Az osztrákok, a németek és a norvégok ezúttal sem képviseltették magukat elsőszámú csapatukkal az összes versenyen, közülük a legjobban Kenneth Gangnes szerepelt, aki a 6. helyen zárta a nyarat. A nyári felkészülés, a versenyeket tekintve, tehát kétségkívül a lengyelek számára volt a legsikeresebb, de hogy ezt a formát mennyire lesznek képesek továbbvinni a téli szezonra, arra nemsoká választ kapunk.

Németország

wel

A németek háza táján egyaránt találhatunk biztató és óvatosságra intő jeleket az új idény előtt, amely egyébként a tizedik lesz Werner Schuster kapitánysága alatt. Ha a pozitív oldallal kezdjük, akkor mindenképpen Andreas Wellingert kell elsőként említenünk, aki régóta nagy ígérete volt a német síugrásnak, tavaly viszont főleg a szezon második felétől kezdve végre elkezdte be is váltani ezeket az egy idő után sokszor inkább már terhes jóslatokat. Három világbajnoki érmet (egy arany, két ezüst) és egy összetett negyedik helyet valóban nem kell sehol sem megmagyarázni, más kérdés, hogy a győzelmeket illetően igazából nem nagyon volt szerencséje, hiszen hiába volt sokszor izzasztóan közel Stefan Krafthoz, igen sokszor be kellett, hogy érje mögötte a második hellyel. Erre talán a legjellemzőbb számadat, hogy egyéniben hiába állt 12-szer (ha a lahti versenyeket is idevesszük 14-szer) dobogón, győznie csak egyszer, Willingenben sikerült. Az idei szezonban persze ez jelenthet számára némi extra motivációt is, és valóban, ha ezúttal a jó végén lesz a tizedpontoknak, akkor eséllyel szállhat harcba akár a nagy kristálygömbért, akár az olimpiai aranyért. A nyáron egyébként egy kisebb sérülés (a térdében alakult ki gyulladás) miatt egy-két hetet ki kellett, hogy hagyjon, de a nyári szezon végén ismét ugrott, és összességében úgy tűnik, hogy a formája továbbra is rendben van.

fru

A sérüléseket tekintve jóval kevésbé szerencsés mostanában a csapat másik nagyágyúja, Severin Freund, aki azok után, hogy az elmúlt évad jó részében is problémákkal küszködött egy nyári edzésen újabb keresztszalag-szakadást szenvedett, így szinte biztos, hogy a teljes idényt kihagyni kényszerül, gyakorlatilag ki is jelentették szinte azonnal, hogy számára innentől kezdve a 2019-es VB van a célkeresztben az olimpia helyett.

Pótolni nyilván nem is lesz könnyű a korábbi vk-győztest, de a németek szerencséjére azért vannak még további erős embereik. Ott van például Richard Freitag, akinek annak idején nagyjából Freunddal együtt indult a nemzetközi karrierje, és a legtöbben ugyanúgy a jövő egyik lehetséges nagy sztárjának tartották, nem csak Németországban. Más kérdés, hogy Freitag pályafutása kevésbé alakult eddig szerencsésen, hiszen bár szinte minden idényben van néhány verseny, ahol vitathatatlan tehetségét megvillantva oda tud férni az elejébe, igazán következetesen sosem tudta szállítani a jó eredményeket, pedig ha ez egyszer összejönne, akár a csapat vezére is lehetne.

Markus-Eisenbichler-compressed

Erre a szerepre hosszabb távon akár Markus Eisenbichler is esélyes lehet, akit a tavalyi év egyik nagy felfedezettjének is tekinthetünk, hiszen megbízható pontszerzőből és a második sorozatos nagy előretörések mesteréből szép lassan dobogóesélyes ugróvá nőtte ki magát, ráadásul a VB is kifejezetten jól sikerült neki, hiszen a vegyescsapat-arany mellett a normálsánc egyéniben is elcsípett egy bronzérmet, és bizony most már nem lenne meglepetés, ha idén is hasonló sikerekre lenne képes. Rajta kívül Stephan Leyhe és Karl Geiger is egészen ígéretes évet zárt tavaly, pontszerző helyen zárva a versenyek legtöbbjén, számukra a dobogós helyek célba vétele jelenthetné idén az előrelépést.

Norvégia

tande

Két szezonnal ezelőtt még a világ tetején voltak, tavaly csak 4. helyen végeztek a Nations Cup-ban. Nagyot fordult egy szezon alatt a világ az északiakkal, tavaly mindössze egy versenyzőjük végzett a top 10-ben. Igaz, Daniel André Tande, eddigi legjobb szezonját abszolválva a 3. lett az összetettben. A szezon elején háromszor is a dobogón végzett, a Négysánc állomásai közül pedig két versenyt is meg tudott nyerni és az utolsó percekig harcban volt az arany sasért. Január közepétől viszont a dobogós helyezésektől rendre elmaradt, így nem tudta felvenni a versenyt az élmenőkkel. Ha idén jól sikerül a formaidőzítés, minden esélye megvan arra, hogy olimpiai érmes legyen.

Stöckl csapatából tavaly Tandén kívül nem igazán volt olyan versenyző, aki sokáig kiegyensúlyozottan szerepelt volna. A szezon végén már kezdték megmutatni magukat a többiek, többek között Andreas Stjernen, aki a Raw Air sorozat összetettjében 4. helyen végzett vagy az a Robert Johansson, aki a kaotikus innsbrucki versenyen a második lett. A csapat összteljesítménye a szezon elején viszont még a csapatversenyeken a dobogóra sem volt elég, de a világbajnokságon már érmet is szereztek és a szezon végén két győzelmet is besepertek hol Forfanggal, hol Fannemellel kiegészülve.

nor

Stöckl kerete egyértelműen a legbővebb a mezőnyt tekintve, rengeteg a tehetséges fiatal, a tavalyi szezonból kiindulva csak egy kis kiegyensúlyozottság hiányzik a csapatból, ám ha ez megvan, akkor könnyen az élen találhatjuk magukat idén is. Ráadásul kifejezetten kedvezően alakulhat számukra az idény, hiszen a hazai rendezésű Raw Air mellett sírepülő világbajnokság is lesz – amiben mindig remekelnek a norvégok. Nem beszélve arról, hogy a többnyire fiatalokból álló csapat versenyzői mennyire motiváltak lehetnek a februári olimpia miatt is.

Egy azonban már most biztos, a csapat idén sem számíthat Kenneth Gangnesre, aki a síugrás történetének alighanem egyik legpechesebb versenyzője. A 27 éves síugró számtalan sérülésen és műtéten esett már át, tavaly nyáron újból utolérte a balszerencse: térdszalag szakadást szenvedett, ami miatt az egész szezont kihagyni kényszerült. A rehabilitáció lassú volt, Gangnes viszont végig türelmes és pozitív volt jövőjét illetően, még a csapat orvosa is azt nyilatkozta, hogy fizikailag élete legjobb formájában volt. A Nyári GP-n jó formában tért vissza, Japánban egy dobogós helyezés is összejött neki, hasonlóképpen a norvég bajnokságon, ahol második lett Tande mögött. Ám alig egy héttel a szezon kezdete előtt rossz hírek érkeztek Oslóból, Gangnes ugyanis egy edzés közben ismételten szalagszakadást szenvedett, így újabb hosszú kihagyás vár rá.

Szlovénia

ppre

Hatalmas Prevc dominanciára számítottunk még tavaly novemberben, a fogadóirodáknál a sport kedvelői minden kérdés és kétely nélkül Peter Prevc-ot tették meg a legnagyobb esélyesnek. És egy ideig úgy tűnt, hogy így is lesz. Prevc a tavalyi szezon sikereiből táplálkozva úgy ugrott az első versenyen, mintha véget sem ért volna a 15/16-os szezon. Igaz, második sorozatos bukása miatt végül csak a harmadik lett, a világ viszont így is egy Prevc-ról cikkezett. A még mindig csak a szárnyait próbálgató Domen behúzta a szezon első versenyét és olyan kirobbanó formában folytatta a versenyzést, hogy decemberben hárommal növelte győzelmeinek számát. A Négysánc terhe azonban még soknak bizonyult a fiatal versenyzőnek, a január és a február igazi hullámvasúttá vált számára: egyik héten 7., a másikon 50. helyen végzett.

domen

De a tapasztalt báty, Peter sem a kiegyensúlyozott formájáról tett tanúbizonyságot a szezon első felében. A wislai hétvége kihagyása után újult erővel tért vissza a Világkupa mezőnyébe, Japánban egyszer győzni is tudott, ezután végig a top 10 körül mozgolódott, de további dobogós helyezések nem jöttek össze.

A szlovének a csapatversenyek tekintetében ezúttal mindössze csak egyszer álltak a dobogón, amiben közrejátszik az is, hogy a többiek elég halványan szerepeltek. Jurij Tepes ezúttal is leginkább a sírepülő sáncokon érezte jól magát, de egy harmadik helynél többre tavaly tőle sem futotta. Robert Kranjec sérülés miatt az egész szezont kihagyta és a nyáron sem szerepelt túl jól, de talán a versenyhangulat majd meghozza a formáját a télen. Mindkettejüket motiválhatja a januári sírepülő világbajnokság, ahol ha egyéniben nem is, csapatban — esetleg a két Prevc-al kiegészülve — mindenképpen esélyesnek számítanak.

lanisek

Akiben viszont idén még igazán bízhatnak, az a fiatal Anze Lanisek, aki noha télen csak egyszer villant meg — a pyeongchangi olimpiai próbaversenyen, ahol egyik nap 4. lett —, a Nyári GP-n kiválóan szerepelt és két győzelmet begyűjtve a második helyen zárta az összetettet. Ha át tudja vinni ezt a formát a télre, akkor egy-egy trükkösebb versenyen akár a dobogós helyezésekért is csatába szállhat. A szlovének álmodozhatnak akár olimpiai érmekről és összetett sikerről is, hiszen a csapatuk megvan hozzá, ehhez azonban az kell, hogy egyéniben is sikeresek és hosszútávon kiegyensúlyozottak legyenek, nagyon fog kelleni Peter és Domen Prevc, akik húzni tudják a csapatot és akik, ha jó formában vannak, már láthattuk, hogy nehezen találnak legyőzőre.

Japán

Ki mással kezdhetnénk a japán csapat bemutatását, mint Noriaki Kasaial, aki már bőven túl a síugró „nyugdíjkorhatáron”, 45 évesen is töretlenül versenyez, és minden jel arra mutat, hogy februárban részt vehet majd a nyolcadik(!) olimpiáján is. Mert, hogy Kasai az olimpiai csapatba, ha ma kellene válogatni, simán beférne az nem lehet kérdés, és nem csak azért mert a minap fölényesen lett ismét hazája bajnoka Sapporoban (hogy aztán ez a veterán Nori dicsérete vagy a fiatalabbak kritikája inkább, azt olvasóinkra bízzuk).

noriaki_kasai_vor_seiner_26_tournee@1x

Hogy az idei VK-ban mire lehet képes, azt esetében nehéz megtippelni, már csak azért is, mert a tavalyi szezonban sokszor lehetett az az érzésünk, hogy Kasai ereje, dinamikája ahhoz már kicsit kevés, hogy úgymond „normális” körülmények között felvegye a versenyt a közvetlen élmezőnnyel, mégis, a szezon végén kétszer is meglepetést okozott azzal, hogy dobogón tudott végezni Vikersundban és Planicán. Mindez egyrészt mutatja azt is, hogy számára a sírepülő versenyek jelenthetik talán a legnagyobb esélyt, hiszen itt lehet leginkább a légmunkával kompenzálni azt, ami a sáncasztalon esetleg hiányzik, másrészt pedig, hogy egy-egy versenyen, ha kedvezően alakulnak számára a körülmények, még mindig képes lehet a meglepetésre, így még az is benne van, hogy nem csak ott lesz, de éremmel távozhat majd Pyeongchangból. Egy biztos, ha összejönne, hatalmas közönségsiker lenne.

Ami a többieket illeti, a közelmúlt japán csapataiban egyaránt alapembernek számító Daiki Ito és Taku Takeuchi is teljesített már jobb szezont, mint a legutóbbi, ugyanis mindketten megragadtak a középmezőnyben. Náluk egyébként a nyár alapján most ígéretesebbnek tűnik a Kobayashi-fivérek, Junshiro és Ryoyu szereplése, akik Hakubában elérték azt a bravúrt, amit nemrég Prevcék a VK-ban, azaz testvérpárként állhattak a dobogó 1. és 2. fokán. Junshiro egyébként végül harmadik lett az összetettben is, amiben ugyan kétségtelenül volt szerepe annak, hogy a mezőny erősen foghíjas volt a távol-keleti versenyeken, azért benne lehet ebben egy jobb téli szereplés is. Meg hát ha másért nem, a koruknál fogva (Junshiro 26, Ryoyu 21 éves) a japánok középtávon talán bennük reménykedhetnek leginkább, hogy Kasaiék után szállíthatják az eredményeket.

És sorban a többiek…

kouA hat nagy nemzet mögött tavaly a csehek futottak nagy versenyt az oroszokkal a hetedik helyért. Ebben végül előbbiek szereztek több pontot a valamivel kiegyensúlyozottabb teljesítményüknek köszönhetően, noha egyéni szinten igazán nem volt jó évük. Legjobbjuk, Roman Koudelka ezúttal elég szürke szezont futott és csak 25. lett összetettben, holott a korábbi teljesítménye alapján tudjuk, lenne benne több is, amit a nyáron egyébként valamelyest meg is tudott mutatni. Igazából hasonlókat mondhatnánk a 39 évesen már veteránnak számító Jakub Jandaról is, akit azonban a VK wisłai nyitányán, ha minden igaz utoljára látunk majd versenyezni, ő ugyanis a sáncok helyett immár a politikában képzeli el a jövőjét, és miután néhány hete parlamenti képviselővé is választották Csehországban, gyakorlatilag el is dőlt, hogy ezzel az egykori VK-győztes befejezi síugró-karrierjét, hiszen a kettő időben elég nehezen lenne összeegyeztethető.

Koudelkáékon kívül az utóbbi időben a Lukas Hlava, Tomas Vancura, Vojtech Stursa hármas tudott pontokat gyűjteni, ám összességében egyelőre elég kérdéses, hogy mondjuk Koudelkával kiegészülve egy ilyen összeállítású csapat mennyire tudja majd felvenni a versenyt a nagyok ellen.

klimov

Ha már az oroszokat említettük, folytassuk velük, és legnagyobb reménységükkel, az egykori északi-összetettes Evgenij Klimovval, aki tavaly, második síugró-idényében stabil pontszerző volt, sőt, még egy dobogót is elcsípett az innsbrucki verseny zavarosában halászva, végül pedig a legjobb 20 között zárt összetettben, amihez hasonlóval alighanem idén sem lenne elégedetlen. Klimov mellett Denis Kornilov tudott még, főleg a nyáron, jobb eredményeket felmutatni az oroszok közül, számára a cél a helyének állandósítása lehet a versenyek második sorozataiban, a többieknek pedig elsősorban a felzárkózás a Klimov-Kornilov pároshoz, hiszen sem a fiatalok, sem a 37 esztendősen is még mindig aktív Dmitriy Vassiliev nem alkottak igazán maradandót az utóbbi időben.

P1000105

A korábbi ígéretes szereplések dacára jelen állás szerint úgy megyünk neki a szezonnak, hogy „szokás szerint” Simon Ammannban bízhatnak leginkább a svájci szurkolók, pedig igazán nagy formát ő sem mutatott tavaly, hiszen a 11. helynél egyszer sem jutott feljebb a négyszeres olimpiai bajnok (ellenben sokat küzdött a telemarkjával). A nyár ehhez képest kétségtelenül hozott némi előrelépést, hogy aztán a télre ez mire lesz jó, az legalább akkora kérdés, mint hogy meddig érez még magában motivációt a folytatáshoz a 36 esztendős versenyző, aki a visszavonulást már több ízben belengette, csak hogy végül mégis maradjon még egy évet. Hogy folytatja (illetve, hogy eddig folytatta) abban a svájci csapat jelenlegi gyengélkedése is szerepet játszhatott, holott egy-két éve még úgy nézett ki, hogy Gregor Deschwanden esetleg kinőheti magát mellette, ám tavaly kifejezetten gyengén szerepelt, ugyanis még a pontszerzés is csak egyszer jött neki össze, s bár a nyár jobban sikerült, a télen még így is nagyot kellene fejlődnie, hogy legalább a korábbi szintjét elérhesse.

vds

Lényegében hasonlóan egyemberes volt tavaly a francia csapat is, hiszen egyedül Vincent Descombes Sevoie tudott náluk maradandót alkotni, ami esetében nem túlzás, hiszen pályafutása legjobb szezonját tudhatja maga mögött, miután már-már Chedali magasságokba emelkedve nem csak, hogy rendszeres pontszerző volt, de többször a legjobb tízbe is be tudott kerülni, s hogy a siker adott esetben mennyire relatív azt jól példázza, hogy az ugrásainak sokszor úgy tudott örülni, mint más egy-egy nagy győzelemnek. Egy hasonló szezonnal egyébként alighanem idén is kiegyezne.

Ha csak azt mondom, hogy egy nagy nemzet, akiket most mégis a kicsit között kell említenünk, akkor alighanem a legtöbben már kitalálták, hogy a finnekkel folytatjuk, akik most már jó 5-6 éve nem tudnak kikerülni gödörből, hiába váltottak közben többször is edzőt (az elmúlt idény óta ugyebár már Andreas Mitter dolgozik náluk). Ugyanis Jarkko Määttä vagy mondjuk Ville Larinto szereplésébe legjobb esetben is csak egy stabil pontgyűjtögetést lehet belelátni, ami ott, ahol korábban Matti Nykänen a pályafutása csúcsán levő Janne Ahonen jelentette a mércét kevés ember arcára csal mosolyt. Ha már itt tartunk egyébként, Ahonen 36 évesen továbbra is aktív még, és bár tavaly már a VK-idényt nem versenyezte végig, az idény kiemelt eseményein viszontláthatjuk még a finn legendát.

Az olaszok egy évvel ezelőtt a lengyel ex-kapitánnyal, Łukasz Kruczekkel erősítették meg a csapatukat, jóllehet igazi előrelépést egyelőre ez még nem hozott nekik, így elsősorban Davide Bresadolára és Sebastian Colloredora, esetleg a 19 éves Alex Insamra építve továbbra is a minél gyakoribb pontszerzés lehet számukra a cél.

Hasonló a helyzet a két észak-amerikai sportnagyhatalomnál, az Egyesült Államoknál és Kanadánál is, akik méretük ellenére síugrásban kis nemzetnek számítanak. Az amerikaiaknál elsősorban Kevin Bickner, a kanadaiaknál pedig Mackenzie Boyd-Clowes a legnagyobb reménység a pontgyűjtögetést illetően, utóbbi egyébként amellett, hogy jó sírepülőnek számít egyszer-egyszer járt már a legjobb 10-környékén is.

A 2017/18-as Világkupa szezon november 17-én, pénteken kezdődik Wisłaban, íme a program:

Wisła, VK-szezonnyitó:

November 17. péntek, 18:00 Kvalifikáció
November 18. szombat, 16:00 Csapatverseny
November 19. vasárnap, 15:00 Egyéni verseny

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s